A ló színe

A ló bőrének rétegei: hám, irha és bőr alatti kötőszövet. A hám rétegében van a festékanyag, amely a bőr színét adja. Az irharéteg erekkel és idegekkel dúsan átszőtt. A bőr alatti kötőszövet zsírszövetet tartalmaz.

A keleti jellegű, valamint az angol telivér és félvér lovaknak vékony a bőre és igen vékony a bőr alatti kötőszövete. A hidegvérűek és a pónik bőre sok bőralatti kötőszövetet tartalmaz és ezért vastag (ők az időjárás szélsőségeket jobban bírják).

A bőrben faggyú- és verejtékmirigyeket, szőröket (szőrtüszőket) találunk. A szőr védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben, véd a külső behatolásoktól, ezenkívül a színe esztétikailag hat ránk és a ló azonosításában is felhasználható. A szőr külső kéregállományból és belső velőállományból áll.

Színét a festékanyag (a melanin) különböző mennyisége adja, ez határozza meg a szem szivárványhártyájának, bőrnek, a szaruanyagnak a színét is. A pigmenthiányos bőr hússzínű, a szem piros, a szőrzet születéstől fogva fehér (albino). Részleges albinóknál a szem kék színű.

A pigmenthiányos bőr érzékeny, az ilyen lábvég többet szenved az ekcémától. A ló egész testét fedőszőr borítja, ez néhol (a fejen, a háton stb). szőrfogót, tarajt, szőrlécet alkot. Jó erre figyelni, mert az azonosításban néhol ezeket is felhasználják. A télen megnyúlt fedőszőrök közé finomabb, tompább fényű pehelyszálak ékelődnek. Ilyenekből áll az újszülött csikók bundája. Ezeket tavasszal, szőrváltáskor leveti a ló. A szopóscsikó választási korban dobja le puha, hosszú pehelyszálas bundáját és ilyenkor nyeri el végleges szőrszínét is, amely a legritkább esetekben azonos színű a korábbival.

A szőrváltást siettetni lehet meleg istállóval, jó kondícióval (letakarással is, de ez semmiképpen sem ajánlható, mert meghűlést okozhat). Hideg környezetben a ló - csikó bundaszerű köntöst növeszt, amely nagyszerűen védi a hideg ellen. Ezt a szőrköntöst a továbbiakban csak akkor szabad lenyírni, ha meleg istállóban tartjuk a csikót. A szőrváltás fokozott bőr érzékenységgel és megnövekedett fehérje igénnyel jár.

A ló színének meghatározásában nyelvünk igen gazdag. Régebben 150-200 évvel még igen sok jelzőt használtunk a ló színének megjelölésére. Ezeknek nagy része kiment a használatból és így szín megjelölése egyszerűsödött. A genetika viszont "felfedezte a lószínt" és tudományos alapon igyekszik az egyes színek megjelenését, öröklődését magyarázni.

Az alábbiakban a hagyományos magyar lószínelnevezések rendszerbe állítását tárgyaljuk, s csak érintve a genetikai vonzatot. A szőrszín is, mint afféle minőségi tulajdonság a sejteknek az örökítési anyagában a kromoszómafonalak génállományában rögződik. A színöröklést a Mendel-féle öröklési szabályokkal meglehetősen jól lehet követni. A fő törvényszerűség, hogy az ivarsejtekben a génállomány feleződik és a tulajdonságokat kialakító génpárokból csak az egyik jut az ivarsejtbe. Majd megtermékenyüléskor az apai és az anyai örökítőanyag párt alkotva hozzák létre az egyedre jellemző tulajdonságokat.

Van domináns színgén (pl. a szürke), amely elnyomja a recesszívet (pl a sárgát). A domináns színű gén, ha az örökítési anyagban jelen van mindenképpen érvényesül. A recesszív tulajdonság pedig csak akkor jelenhet meg, ha az őt elnyomni képes domináns tulajdonság sem az apai, sem az anyai oldalról nincs jelen az örökítési anyagban. Ismerünk gátló, vagy részben gátló faktort, amely bizonyos színek kialakulását (teljes színmélységben történő megjelenését) befolyásolni képes.

Van apisztatikus öröklési sor, amikor a nem ellenlábas színfaktor mégis akadályozni képes más színek megjelenését. A ló színének episztatikus sora: tarka színeződés, fakó, szürke, pej, fekete, sárga.

A tarka szín tehát minden színeződést elnyom és a sárgát pedig mindegyik elnyomhatja. Sárga színű csak akkor lesz a ló, ha semmi más színt nem örökölt. Ugyanakkor ez az episztatikus sor azt is jelzi, hogy melyikből hasadhatnak ki az elnyomott színek. Az érvényre nem jutó színek sorát hiposztatikusnak mondjuk.

A ló színöröklésében nagyrészt ismeretesek a különböző gének helyei (lokuszok), amelyekben az apától és az anyától örökölt génpárok együtt foglalnak helyet.

Ha mind az apai, mind az anyai oldalról ugyanolyan színű gént örökölt az egyed, akkor e színre nézve homozigóta.
Ha az apai és az anyai örökség eltér egymástól akkor a szóban forgó színre heterozigóta.
A genetika tudomány igen sok színgén helyet (lokuszt) derített fel s dolgozta ki öröklésmenetét. A génhelyeket az ABC nagybetűivel jelölik- maga a nagybetű mindig a domináns tulajdonságot jelzi. Az azonos kisbetűk az ellenlábas recesszív génpárt jelölik.

A lovak genetikájának egyetlen, kisebb területét vizsgálták meg tüzetesebben: a szőrzet színének öröklődését. A dolog már önmagában is érdekes, gazdaságilag pedig óriási jelentőségű a színöröklés mechanizmusának a megértése, hiszen a lovak szerelmesei nagy pénzeket hajlandóak kifizetni az általuk kedvelt színért, amilyen például a palomino.

Még a ló szőrzetének alapszínét sem egyetlen gén határozza meg, hanem sokféle gén egymásra halmozódó hatása. Először is egy (jelöljük így) W gén dönti azt el, hogy egyáltalán lesz-e bármilyen színe annak a szőrtakarónak. A domináns W gén egységes fehér szőrzetet eredményez, a recesszív w gén pedig lehetővé teszi más színek megjelenését is. Így aztán csak azok a lovak lehetnek színesek, amelyeknél ez a gén homozigóta recesszív - más szóval két w gént (ww) hordoznak. A Ww lovak - vagyis amelyek a domináns gének egyikét hordozzák - fehérek.

Ennek a génnek az a sajátossága, hogy a két domináns gént öröklő - WW- lovaknak van egy végzetes tulajdonságuk: a vemhesség elején elvetélnek.

A végzetes tulajdonság miatt a természetes kiválogatás során nagy erők hatottak e domináns gén eltűnésének irányába. És ez a gén tényleg el is tűnt volna, ha a tenyésztők nem törekedtek volna igazi fehér szőrű lovak előállítására. (A domináns-fehér színezet többféle módon is különbözik a lovaknál megjelenő "egyéb" fehérektől: a bőr rózsaszínű nem pedig színes. A szürkék az életkor előrehaladtával fakulnak, bár színesként születnek.)

A helyzet tehát az, hogy ha a tenyésztők szándékosan ilyen szőrszínt akarnak kikeverni, akkor kénytelenek heterozigótát heterozigótával pároztatni. A Ww-Ww párosításnak pedig négy lehetséges kombinációja van, amik egyforma valószínűséggel jelenhetnek meg: WW, Ww, wW és ww. A WW azonban még a születése előtt elpusztul. Így az élve maradt 3 csikóból kettőnek domináns fehér génje és fehér szőrzete, a harmadik ww csikónak pedig színes szőrzete lesz.

A színes lovakat két nagy csoportba lehet sorolni, mégpedig az E jellegű gén viselkedése alapján. A domináns E sötétpej vagy fekete színt eredményez (a genetikusok összevonják: "feketék"); a homozigóta receszív ee pedig sárgát (a genetikusok szerint vöröset). Z utolsó fontos gén az A, amely domináns formájában a pej színezet (barna test, fekete farokkal, sörénnyel és lábakkal) kódját hordozza, recesszív aa formájában pedig a fekete színezetét (fekete test, fekete farokkal, sörénnyel és lábakkal). Az A génnek nincs hatása a sárgákra.

Mindebből pedig elég nyilvánvaló, hogy a sárga-sárga párosításból (mert mindkét szülő homozigóta recesszív) csak sárga csikó születhet. A fekete-fekete párosításból csak fekete utódok lesznek a fekete/pej csikók között, de itt egynegyed arányban sárga csikóik is születhetnek, abban az E mindkét szülőnél heterozigóta.

Mindezekben az esetekben a szelekció állandóan növeli a típushű egyedek megjelenési esélyeit. Nem így áll azonban a helyzet a palomino és a fakó színt hordozó géneknél. Ezek a színek a C lokuszon működő színoldó gének eredményei. A domináns C gén következtében a teljes szőrzetszín megjelenik. De ez az egyik olyan szituáció is , amelyben a dominancia nem teljes, és köztes effektusok is előfordulnak. A domináns CC gén tekintetében homozigóta lovaknak szabályos a szőrszínük. Az egy recesszív génnel (c^cr) rendelkező lovak színe részben elmosódott. A Cc^cr genotípust hordozó pejek fakók lesznek; míg a sárgák pedig palominok. Ha a génpár mindkét tagja recesszív génnel rendelkezik, akkor a színoldás még nagyobb. Az ilyen genotípusos pej perlinó lesz, a sárga pedig cremello. Mindkettő nagyon világos színű és kékszemű. A palominok és a fakók nem produkálnak fajtaazonos színű utódokat - ők ugyanis heterozigóták. Ha egy palominot palominoval, vagy fakót fakóval keresztezünk, akkor a 4 megszületett csikóból nagy átlagban egy teljes színű lesz, kettő palomino vagy pejfakó, egy pedig cremello vagy perlinó.

És végül újabb komplikációk származhatnak, egy sor domináns gén működéséből: a domináns D gén fakó színt eredményez (egérfakót a feketéknél, valódi fakót a pejeknél, és izabellát a sárgáknál). A domináns R gén a felelős a deres színért, a színes és fehér szőrszálak keveredéséért.

A foltokat, a pettyeket, a mosott sörényt és farkat, valamint a fej és a láb jegyeit sok más kiegészítő gén idézi elő.

Fehér az a ló, amelyiknek mind a fedőszőre, mind a hosszúszőre születéstől fogva fehér. Bőrük rózsaszín, szemük kék, de lehet egyéb színű is, patájuk viaszsárga. Németországban, Dániában, Amerikában fordul elő.

E csoporton belül megkülönböztetünk még krémszínű albínó lovat (palominó) ez heterozigóta albínó. Két hasonló pároztatásából sárga születhet.

A valódi albínó piros szemű és tiszta fehér, amelyről az a tapasztalat, hogy homozigóta formában letális (magzat korban elpusztul).

Szürke fekete bőr, fehér és fekete szőrökkel. A szőrzet kivilágosodik a korral. Az Almásszürke Szürke alapon alma nagyságú sötét színű gyűrűk. A kor előrehaladtával kivilágosodik.

Fekete (balck) a ló, amelyiknek mind a fedő, mind a hosszú szőre fekete, a bőr sötéten pigmentált, a pata palaszürke.

Nyárifekete (a Nyárifekete A fekete és a barna keveréke, fekete lábakkal, és sörénnyel. Télen sötétebb, nyáron barnásabb).a has alján, a lábak belső oldalán barna színű, nyáron pedig a test egyéb helyén fekete, télen a szőrök hegye barnásvörös árnyalatú.

A pej (bay) (A vörösesbarnától az aranyszínűig, fekete sörénnyel és lábakkal) a leggyakoribb és legkedveltebb lószín.

A hosszú szőrök, minők az üstök, sörény és fark, valamint a lábvégek a legtöbb Pejnél feketék, a bőr pedig mindig palaszinü.

Pej színű a ló, ha a fekete színgén a lábvégekre és a hosszú szőrökre korlátozódik, s a fedőszőrök egyéb helyen barna árnyalatúak. Genetikailag sötétpej és a világospej csoport más génhatásra jelenik meg. A barna szőrök árnyalata szerint beszélünk még aranypejről, meggypejről, pejről (középpej) és gesztenyepejről. Vöröslábú pej az az egyed, amelynek a hosszú szőrei ugyan feketék, de a lábvégek nem.

A Sárga (chestnut vagy sorrel) Az arany és a sárga különböző árnyalatai. A sörény és a farok, lehet egy árnyalattal világosabb vagy sötétebb. Sárga az a ló, amelyiknek mind a fedő-, mind a hosszúszőrei valamilyen sárga árnyalatúak, bőrük palaszürke, patáik ugyancsak. Színárnyalatai világossárga, aranysárga, vörössárga, sárga (középsárga) sötétsárga, májsárga, szénsárga. Némely sárga ló hosszúszőre egészen világos sárga, majdnem fehér. A sárga recesszív szín, csak akkor jelenik meg, ha homozigóta recesszív az egyed. Sárga x sárga színű ló utóda mindig sárga.

A fakó (dun) lószín tulajdonképpen a fekete, a pej és a sárga szín higított változata. A fekete és a pej változat után közönséges fakónak mondjuk az az egyedet, amelyiknek a hosszúszőrei, valamint lábvégei feketék, bőre és patája palaszürke, a fedőszőrök valamilyen világosabb barna árnyalatúak.

A törzs gerincvonalán hátszíjat találunk. Árnyalatai: egérfakó, mogyorófakó, aranyfakó, zsemlyefakó. A sárga szín utáni fakók hosszúszőre nem fekete lábvégük sem fekete, nem hátszijaltak, bőrük palaszürke, patájuk is, ilyenek: zsufakó, gerlefakó,

Az izabellafakó (az Izabellafakó/Palomino: Aranyszínű szőrzet ami a frissen ver pénzérme színére hasonlít; fehér sörény és farok a fehéreknél tárgyalt krémszínű egyedhez hasonló, amelynek bőrében és szarujában korlátozott a festékanyag.

Tűzöttnek mondjuk a lovat, ha a fekete, a barna, vagy a sárga színes szőrök közé fehér szőrszálak ékelődnek. Az alapszín szerint beszélünk tűzött pejről, tűzött feketéről, tűzött sárgáról. Ha a fehér szőr aránya eléri az 50%-ot deresnek mondjuk a lovat, megjelölve az alapszínét is: pejderes, feketederes. Ha még több a fehér szőr a lovon, akkor vércse színűnek ítéljük s ez lehet: pejvércse, feketevércse, vagy szerecsenfejű, sárgavércse. A tűzött színcsoport egyedei télen sötétebb színűek, mit nyáron. Idősebb korral pedig világosabb színűek lesznek.

A szürke (gray) szín erősen domináns jelleg, s a homozigóta szürkének minden utóda szürke (ez a szabály a heterozigóta szürkére nem áll). A szürke lovak piszkos feketének vagy vörössárga színűnek születnek. A kor előre haladásával - egyedi tulajdonságképpen igen változóan- kisebb, vagy nagyobb mértékben kiszürkülnek: tehát az egész testükön egyre több lesz a fehér szőr.

A tűzött egyedeket az különbözteti meg a szürke csoporttól, hogy ezeknél a fej.- és a lábvégek, valamint a hosszúszőrök is kiszürkülnek. A piszkos feketének született csikószín után a kifehéredés szerint: acélszürke, seregeszürke, almázottszürke, legyesszürke és ezüstszürke lóról beszélünk.

A vörösesbarna, barnának született csikószín után: mézszürkéről, almázott mézszürkéről, szeplős szürkéről és pisztráng-szürkéről beszélünk.

Tarka színű a ló, ha nagy fehér foltok színesekkel változnak. A színes foltok szerint beszélünk feketetarka, sárgatarka, pejtarka lóról.

A párductarkák testén a színes foltok almanagyságúak, vagy forint nagyságúak.

Az agártarka lovon a kis színes foltok széle szürkés kerettel határolt.

A habos tarka lovon a tarkázottság határa és színének élénksége elmosott

Ha a szopós csikó szőr színe: Szőrváltás utáni állandó színe:

Tehát a lószínek:

Fakó: sárga szőrök barna bőrön.

Izabellafakó: a bőr rózsaszín,a pata viaszsárga, fedő és hosszúszőre "szennyesfehér" színű.

Palomíno: Aranyszínű fedőszőr, a hosszúszőr lenszőke.

Zsemlyefakó: zsemlyeszínű fedőszőr, a bőr pigmentált.

Zsufafakó: a bőr pigmentált, palaszürke, fedőszőre sötét fa színű, más színekkel foltokban keveredik.

Gerlefakó: sárgásszürke, vadgerle színű fedőszőr, a hosszúszőr fekete.

Mogyorófakó: ugyan olyan, mint a szattyánpej, de a hát nem szíjalt, hosszűszőre fekete.

Szíjalt: gerincélén jól látható 1-2 újjnyi széles sötét sáv vonul végig az üstöktől a farokig.

Nyárifekete: fekete és barna szőrök keveréke, a hosszúszőrök és a lábak feketék.

Hollófekete: a fedőszőr fekete, bőre palaszürke, szőre fényes.

Szénfekete: fénytelen, fekete fedőszőr.

Bársonyfekete: tompa fényű, kissé borzolt fekete.

Fekete: fekete pigmentáció az egész testen, a pata palaszürke.

Sárga: valamilyen sárga árnyalatú test, a hosszúszőr lenszőke. A bőr és a pata palaszürke.

Világossárga: a sárga világosabb változata.

Májsárga: bronzfényű, sötét sárgabarna.

Aranyderes: szürke és sárga szőrök keverve.