Újjászületés
Horpadt hüllőtojásból kikél a holt. Opáléj:
amorf pajzs. S a levert horda
minden fattyú ivadékát elnyeli
Abaddon tátongó tengerének torka.
Fölegyenesedik… Figyel… Kacska kéz emeli
Mézföld kétélű pallosát,
s a táguló körből diadalittasan kilép –
idétlen gnóm. Az üst kihűlt kelyhében
megformál
mégis – ami oly gyötrőn kísért,
amilyen szeretne lenni – egy szárnyas,
karcsú ragadozót: ég, föld, tűz és víz királyát.
A képzelt Teiresias emlőiként testesül; elsöpri, mi útjában állhat,
prüszköl, vicsorít a teremtő állat.
|