Holtpont
A küszöbön ült és nevetett.
Kiegészül, mi eltörött.
Fény-fészkek: táguló körök
közepén teremtmény teremthet.
Ijesztő démon-maszk mögött
elaggott, mogorva Mesterek
emberkéz által érintetlen
művei önfeledt öröm
mámorával szakadnak ki
a rend jármából. S van aki
szunnyadó, korcs ikerpár baljós
jelét lobogtatva árny-hajón
halálhírt hoz. De a zárt ajtók
előtt mindig van valaki.
|