Pralaya
Hasas kanopusz-Hold, Föld-szarkofág,
előző élete spirituális maradványán
pihen, zilált szentek súlyos, delejes álmát alussza.
Pókkirály újbortól részeg,
szakadt bohócmaskarát ölt,
fején gyűrött, gyerekcsináló sapka.
A kikötői bordély álmatag, alabástrom-húsú szajhájával párzik.
Majd kinyitja a tömlöcöket,
a jóltáplált rabok
Mézföld felé veszik útjukat…
„Gonosztevők, fenevadak kedvükre kóborolhassanak,
égi, földi törvény nem köt többé,
minden hitványságom levedlettem,
szabad vagyok!”
|