Vízöntő
Hieroglifák:
sós veríték csöppjeiből ezernyi rajzolat
homunculus-maszkon.
Kiherélt, jó Abelard
mélybe veszett gályákat gyászol.
„Ez nem az én világom” – suttogja szelíden,
s mint testesült bűntudat, átöleli az Isten.
Ocsmány, elfajzott boszorkányéj,
a Vízöntő kora jő. Elnevez névtelen folyókat,
glória-gályán evez.
Gorgó-fürt: megannyi összenőtt, kiszáradt kígyó –
korbács csattog,
alámerült pogány birodalmak felé hívják
a szüntelen szirénhangok.
|