Gnózis
Novalis nyomán: „Werden dich in kurzem binden,
Erdgeist, deine Zeit ist um.”
Kocsmapultra bukó szánalmas,
törpe részegként lenyugvó Napkorong,
eleven lény,
áttetsző, felfúvódott felhők mögött. Cigarettát veszek,
iszom egy fröccsöt; az apró, ami visszajár:
egyforma, nyálkás obulusok,
fillérek Kháronnak…
Tátongó nyílás, húgyszagú kapualj.
Alaktalan monstrummá hízott, iszonyú, fogatlan némber
hívogat egy részeg katonát.
Testük kimért húsként
gőzölög.
Nagyvárosi kloáka, tátongó, húgyszagú kapualj.
A köznapi pokol telített bugyraiban,
mint nagyapáink a Duna-korzón vasárnaponként,
önfeledten sétálgatunk.
Néha iszunk egy-egy fröccsöt,
testünk kimért húsként gőzölög.
Ami szent bennünk, arról lehull a béklyó, az örök.
Ami nem, az kimért húsként gőzölög.
|