A küszöb őre

A szerző folytatja elbeszélését Rudolf Steiner nyomán:

„Ne lépd át küszöbömet, amíg nem vagy biztos abban, hogy

a sötétséget te magad tudod átvilágítani, ne tégy egy lépést sem,

amíg nem bizonyosodtál meg afelől, hogy

saját lámpásodban elegendő az olaj.

Eddigi vezetőid többé már nem világítanak neked.”

---------- Épkézláb százlábú. Négykézláb.

---------- Hasadt. Has.       Flibustier-zsákmány.       Rongyainkkal

       letakart, roncsolt holttest a fedélzet;

               a pecér tele szájjal, nyála fröccsen. Megrágott

húscafat az ünnepi asztalon.       Menj csak kormányos,

       változz/változtass pléhcsőrű delfinné te is!

Távolabb, a duzzadt, fekélyes fövenyen szajhák a közeli lepratelepről.

Szentelt ostyán fröccsenő férfimag.

---------- Hasadt. Has. Hasadás ketté.       Íme, az ember,

valamint a mindenütt megbúvó kísérője,       KARMIKUS PROJEKCIÓ,

       amely, ahogy elnézem magunkat,

       valami rusnya szörny lehet, az szent igaz….

       No, vályúhoz cimborák! Okádásig!

Képzeld el, föleszmélsz a sírban,

s megérint egy kéz:

„jöjj, hagyd a férgeknek,

- s a megáradt folyóban tükröződő, hártyás holdra mutat -

mostantól ez a tested.”

---------- Tőr kutat reszketve bejáratot megfeszülő nyakon.

A tizenkettedik napon a karma-rend vérivó istensége,

Karma-Heruka…

Pallos, háromhegyű pálca, dorong, ---------- harang, emberi fejbőr, sarló.

       Vérivás utáni viaszmerevség, kataton révület.

Kondér.

Succubus, lemeztelenített Lilith, avagy

a tulajdon, rejtett lényiség materializálódik azzá,

kit lihegve leteperünk a bozótban,

hogy vérét vegyük néhány garasért?       Tetteink,

       mint ujjlenyomat a légypapíron,

ugyanaz, ugyanúgy. ---------- Nélkülünk is tovább

írja történetét

a föld,

a tenger…