Vers-drakula
Halottaiból föltámad
a vers.
Alakját kereső masszaként
sűrűsödik-kihűl.
Csontozatot, húst formálnak
a kriptamély testmeleg porából
életre ébredt
nyelvi létformák.
S a rejtély,
az alig sejtetett, az okkult:
a mondandó
idegrendszere.
Előkelő idegen mindenhol.
Fenyegető kérdőjelként
görnyed megannyi változó világra,
hogy
hullamerev éjszakákon
mohó vámpírként
kiszívja
a megbecstelenítettek vérét.
|