Must és bor

Rendet! Totális államot!

Az autonómia embert embernek farkasává zülleszt,

              „a néppel el lehet érni, hogy a helyes utat

kövesse, de nem lehet elérni, hogy meg is értse azt”,

              használd ki a „közép mozdulatlanságát”,

suhogó bambusz, lopótök-tagló terelje

egy irányba valamennyi nációt.       Ha kell,

              trancsírozzon a bakó, töltsd meg a börtönöket,

a szándék kiegyenlít rosszat, jót,

s elég, ha csak te látod az utat, a Tao-t.

Ekkor egy szerzetes – sohasem látták errefelé –

sorra fölborította a halaskofák kosarát,

              ki ellenszegült, rozsdás tőrével döfte át.

„Nézd, e kifogott halak kétségbeesetten tátogva keresik a tengert,

tereld őket vissza,

suhogó bambusszal, lopótök-taglóval…

Addig az égalatti birodalom mustként fortyog háborítatlan,

bár az erjedés ártalmas gőzei megfojthatnak,

e gusztustalan kotyvalék saját törvényei szerint tisztul

aranyló borrá.

De miért hevernek még mindig nyomorult halaid

                a fölázott földön?”