Istenek alkonya
Testetlen Ige; homunculus-csírák
az öldöklő légypapíron.
A hím- és nőnemű Logosz,
a létezés eredendő, vétlen ősoka korcs, torz,
távoli, mágikus meghasonlásokat okoz.
Rabláncon vonaglik a lázadó vezér.
Szólítod őseidet, a megáradt folyó válaszol,
s házadba költözött hasonmásod,
a hiúz.
Közben kétélű, démonölő kard megsebez,
önálló életre kelt árnyad még mélyebbre húz.
Iszonyú sereget küld a rettentő észak; összezúz
maszkos, álmatag ellenfeled. Mielőtt megöl,
alattomosan kivárja, hogy megöld. |