Rudolf Steiner emlékére
…és alámerül, hogy meríthessen.
Kocsonyás, kígyószerű képződményeket tapint,
s az eszmélet nap felé forduló kelyhét
benépesíti. Fölépít egy szentélyt.
Lassan a lélek úrrá lesz a testen.
Fagyott, kiszáradt gumók a planéták,
alantas erők, mint kozmikus kereszt,
melyen a nap gyermekét feszítik meg.
Míg sorsukat vető senkik osztoznak a prédán,
valamennyi világunk észrevétlen szökken szárba.
Testesült képzetekből a titkos,
holt anyagot átszellemítő ritmus
a szerves architektúrák szerkezetébe zárva
sejteti a mindenütt jelenlévő Krisztust. |