A Körösi hecc. "Megviccelték" Körösi Imrét és családját. 2003.október 6-án élettársa két kis gyemekükkel hazatérve lakásunkban egy népes roma csapatot talált. Nem zenészek voltak... Vezetõjük közölte a megdöbbent asszonnyal, hogy õ [vagy megbízója] a lakást legálisan megszerezték, oda már be sem mehetnek. Személyes holmijukat, irataikat sem viheti el, ideértve a gyermekek holmijait is. A Körösi imrével helyszinre érkezett rendõrök rövid gyászhuszár show lejátszása után dolguk végezetlenûl elkotródtak. A családot egy ismerõs fogadta be. Jelenleg egy nyomor- albérletben laknak. Az uj honfoglalók a személyes holmik kiadását október 9-ére igérték. Két kisteherautóra fel is rakták az általuk kiválasztott ingóságokat. Körösiék mintegy tíz éve butorozatlanúl bérelték a háromszobás lakást. Abban tehát saját tulajdonú bútoraik, berendezéseik vannak. Pénzük is ott volt [...] a ruhásszekrényben. A kis csapat [változóan 8 - 15 fö] vezetõje úgy döntött, hogy a butorzat nagyrészét ill. az egyéb berendezéseket visszatartják és a lelakott lakás felújítási költségeit ellentételezik vele. Az ünnepélyes átadás - átvételnél is jelen volt három vasprefektus - fogdmeg. Persze megint nem tettek semmit. Körösinek és barátainak feltünt, hogy a megszálló erõk parancsnoka mobiltelefonon kommunikálja le azt a sódert, amit a rendõröknek nyom. Többször használta a "Péterkém" megszólítást. A helyszin közelében fel is fedezték e kommunkikáció másik végpontját jelentõ mobil készüléket, amely Doszpot Péter az alternatív mosolyú exfõzsaru országgyûlési képviselõ úr markában volt... Õt meg is szólították. Közölték vele, hogy éppen Körösit és családját lakoltatják. Hõsünk nem volt meglepve. A már emlitett mosolyába burkolózva ellejtett a helyszínrõl. A rendõrök becsületére legyen mondva, vélhetõleg akkor is békésen elkotródtak volna, ha a területvédelmet nem az említett úr távkommunikálja. Körösi Imre és növekvõ számú barátai és szimpatizánsai az eset kapcsán, de a jog bénasága miatt tartós éhségsztrájkba kezdtek. Körösi Imre - állítólag - Láng László úrtól a Legfõbb Ügyészség nyomozás felügyeleti fõosztály vezetõjétõl kért védelmet Dr. Timár György ügyvéd társaságában. Nem akarok semminek és senkinek elébevágni, de azt a védelmet és önmagukat majd megnézhetik a végén... A Lellkiismeret '88 Csoport az eset kapcsán levélben fordúl a legfõbb ügyészhez. * * * Dr. Polt Péter legfõbb ügyész részére.  1055 Budapest, Markó u. 16.  Tájékoztatjuk arról, hogy 2003.10.06-napján Körösi Imre és hozzátartozói sérelmére súlyos bûncselekmény történt. A bûncselekmény által elõidézett jogsérelmi állapot jelenleg is fennáll. Több tény és körülmény utal arra, hogy az ön beosztottjai és az ügyészi felügyelet alatt álló rendõri szervek nem léptek, ill. nem lépnek fel a bûnelkövetõkkel szemben a törvények által elõírt módon, ill. eréllyel.  Kérjük, késedelem nélkül intézkedjék elkövetõkkel és a felbujtókkal szemben! Vonja felelõsségre az ön által irányított és felügyelt hatóságok azon tagjait, akik a bûncselekménnyel  szemben bûnös közömbösséget tanúsítottak és tanúsítanak.  A történeti tényállás Rozgics Mária újságíró közlésein alapul, aki Körösi Imrétõl szerzett értesüléseit és személyes élményeit mondja el egy telefonbeszélgetés keretében, amely nevezett engedélye alapján magnetofonszalagra lett rögzítve és annak alapján egy feljegyzésbe kiírva. A feljegyzést azzal mellékeljük, hogy annak tartalmát is szíveskedjék figyelembe venni.   I. A tényállás.  Körösi Imre és élettársa mintegy tíz éve bérlik a Budapet Teréz körút 19. IV. emelet. … ajtószám alatti háromszobás lakást. Ide születtek gyermekeik a most 5 éves Imre és 3 éves Sándor. A bérbeadó lakástulajdonos egy vidéki hölgy akivel Körösiéknek eddig nézeteltérésük nem volt, sem a lakáshasználat módja sem a lakbér fizetése tekintetében.  Az említett napon, azaz október 6-án délután a lakás üres volt. Körösi Imre egyedül, élettársa Dorogi Anikó pedig a gyermekekkel a Városban voltak.  Dorogi Anikó délután hazaérve a feltört lakásban idegen férfiakat látott, akik saját bérleményébe nem engedték be. A csoport létszáma meghaladta a tíz fõt. „Szóvivõjük” útján, aki Samu Artúrként mutatkozott be, azt állították, hogy a lakás bérleti és használati jogát általuk meg nem nevezett megbízójuk megszerezte. [A háromszobás lakást Körösiék bútorozatlanul bérelték. Abban tehát saját tulajdonú ingóságaik voltak, ill. vannak [?]. A foglalók ekkor arra nem tértek ki, hogy a lakás berendezési, felszerelési  tárgyaira is valamiféle „jogosultságot” szereztek volna.] Dorogi Anikó a történtekrõl telefonon értesítette Körösi Imrét, aki a tett helyszínére rendõrök társaságában érkezett. A rendõrök elõtt a folyosón gyülekezõ lakók tanúsították, hogy a lakásban évek óta Körösiék laknak, az ismeretlenek pedig jogtalanul hatoltak be oda. Mindezek ellenére az „intézkedõ” rendõrök nem tisztázták a lakásfoglalás „jogalapját”. A banda tagjaitól a lakásban való jelenlétüket legalizáló okmányt nem kértek, nem kaptak, ill. ilyet Körösi Imre elé nem tártak. Nem óhajtották észrevenni az erõszakos behatolásra utaló jól látható nyomokat sem. Nem keltette fel érdeklõdésüket az sem, hogy közülük többen fegyvert vagy „annak látszó” tárgyakat viseltek.   A behatolók a lakásból semmit, a gyermekek holmiijait sem voltak hajlandók kiadni, jóllehet ezen ingóságok „tulajdonlásának” avagy birtokban tartásának „jogcímét” nem jelölték meg.  A rendõrök a helyszint azzal hagyták el, hogy példájuk követésére buzdították a Körösi családot is, kijelentvén, hogy sem az õ, sem a családja biztonságát nem tudják garantálni…  Az események október 9-én folytatódtak. A lakásfoglalók ekkorra ígérték, hogy az általuk „meghatározott” ingóságokat kiadják Körösiéknek. A „megbeszélt” idõben Körösiék, Rozgics Mária újságíró, egy fotoriporter és három rendõr jelentek meg a lakásnál.  A behatolók a rendõrök láttán élénk mobilforgalmazásba kezdtek egy csak általuk ismert személlyel, akit „Péterkém”-nek tituláltak és annak a tanácsait követve a helyszínrõl eltanácsolták a rendõröket arra hivatkozással, hogy nincsenek intézkedésre jogosító papírjaik.  [Késõbb felmerült annak valószínûsége, hogy a mobiltelefonos tanácsadó Doszpot Péter országgyûlési képviselõ úrral azonos. Begördült az utcába egy fekete Mercedes is, rendszáma PIN-001. A benne ülõ két személyt a jelenlevõk nem tudták biztosan azonosítani.]   Megérkezésükkor a pakolás már folyamatban volt a lakásból a ház elõtt álló két furgonba. Egy a felek által ismeretlen úrhölgy az „önként kiadott” ingóságokról leltárt készített. Az ingóságok többségét azonban nem adták ki, a csoport vezetõje úgy nyilatkozott, hogy a lakás nagyon lelakott állapotban van. Ennek költségeit a visszatartott bútorokkal, ill. azok értékével óhajtják „kompenzálni”. Dorogi Anikónak, aki a szekrényben elhelyezett készpénz után érdeklõdött, azt válaszolták, hogy ilyet nem találtak. A Körösiéknek kiadott ingóságokat Dorogi Anikó szüleinek solymári házába raktározták be. Körösiék pedig egy szükség albérletben húzták meg magukat.  II. A történtek jogi megítélése.  Kézenfekvõnek tûnik, hogy több bûncselekmény valósult meg. Szóba jöhet a kényszerítés, az önbíráskodás, a magánlaksértés, a garázdaság, de a minõsített rablás is! <![endif]> A cselekmény a Btk. 321. § (2) bekezdésére figyelemmel – az idegen dolgok jogellenes megszerzése és a megtartása érdekében alkalmazott kényszer, ill. fenyegetés folytán - a 321.§. (1) bekezdésébe ütközõ, a (3) bekezdés a), b) és c) pontjai szerint minõsülõ,  fegyveresen, jelentõs értékre, csoportosan elkövetett rablás tényelemeit is megvalósítja.   [A bíróságok gyakorlata töretlen annak megítélésében, hogy pl. éretlen fiatalok kakaskodása esetén a „gyõzelmi trófeaként” elragadott akár egyetlen doboz cigaretta esetén is megállapítandó a rablás büntette és három – négy évi szabadságvesztés büntetés alkalmazása indokolt. Az adott esetben ennél sokkal hangsúlyosabb rosszallást érdemlõ magatartásról van szó. A túlbiztosított erõfölény, a rendõri fellépés jogi rosszallást érdemlõ tétovasága, a gyermekek bántalmazását kilátásba helyezõ kirívóan durva fenyegetés együtthatásában a sértettek akaratát, cselekvõképességét oly mértékben bénította, amely egyúttal a kényszer, a kényszerítés fogalmát is maradéktalanul megvalósítja általában és jelen esetben is. Az adott cselekmény kirívóan durva erõszakos volta mellett annak „zsákmányszerzõ” jellege is oly mértékben manifesztálódik, amelyet a jogi minõsítésnél figyelmen kívül hagyni nem lehet!]  III. Jogi és társadalompolitikai vonatkozások.  Legfõbb ügyész úr neves elõdje hirdette meg az egyre növekvõ bûnözéssel való együttélés doktrínáját. Ön nem egyszer deklarálta az elõdjével való jogelvi ill. érzelmi azonosulást. Erre figyelemmel saját személyében is feleletet kell adnia arra a mind szélesebb körben felvetõdõ egyre türelmetlenebb kérdésre, hogy az állampolgárok a napról napra arcátlanabb, gátlástalanabb bûnözéssel mi módon „élhetnek együtt”, ha életük, családtagjaik élete, a lakáshoz és a jogosan szerzett vagyon fölötti rendelkezéshez való elidegeníthetetlen jogaik törvényi és hatósági védelem hiányában naponta megkérdõjeleztetnek?  Ha önök és személy szerint ön az eddig tapasztalt lagymatagságot tanúsítják továbbra is a bûn üldözésében, amely alapvetõ törvényi kötelezettségük lenne, méltán számíthatnak arra, hogy az állampolgárok részérõl a jogos önvédelem nem csupán a sanyargatókkal, de a velük „együttélést” papolókkal is szembe fordul majd.   Polt úr! Indokolt és idõszerû lenne, hogy most mikor terjedõben van az éhségsztrájk formájában kinyilvánított szolidaritás, az eddigieknél komolyabban venné hivatását, amelynek betöltésére való alkalmasságát mind többen kérdõjelezik.  Polt úr! Végezetül közöljük önnel, hogy a lehetõ legszélesebb körben terjesztjük, majd kommentáljuk e felhívást, az ön válaszát, a válasz elmaradását, az ön intézkedéseit illetve az intézkedések netáni elmulasztását is. Önt a közvélemény erejével kívánjuk késztetni, ha kell kényszeríteni, hogy szolidaritását az áldozatok irányába fordítsa!  Budapest, 2003. november 6.                                                                                         Kocsis Imre.                                                                             a Lelkiismeret ’88 Csoport                                                                                          elnöke.  * * * És még azon is túl azt hányják - vetik magukban, nem hagyják annyiban a dolgot, ha Körösinek a hatalom nem szolgáltat igazságot és nem intézkedik a tettesek felelõsségrevonása iránt. Epilógus és prológus. Marxista emlõkön nevelkedett fattyak. Szivtátok csak a nedût, de bendõtökbõl az agyatokba nem szivárgott semmi. Hát nem tudjátok a fejérõl a talpára állított hegeli dialektika egyik alaptörvényét, amely a mennyiségi változásoknak minõségi változásba való átcsapásáról szól? Nem tudjátok, hogy a társadalommal szemben bevethetõ gazság mértéke véges? No majd meg fogjátok tanúlni, remélhetõleg rövidesen. És még annyit a "Vasprefektus" úrnak. Ön egyformán csinál rendet Bácsban, Budán [vagy Cinkotán]. Folytatása következik. 2003.11.07. Sz. Gy. Tovább is van, mondjam még? A Lellkiismeret '88 csoport November 8-i közleménye "A jelenlegi nyolc éhségsztrájkoló (Kõrösi Imre és még heten ÿ( két férfi és öt nõ) közül négy nõ életveszélyes állapotban kerültek, a budapesti Szent Rókus Kórház intenzív osztályára. Rozgics Mária 26. napja, két asszony és egy lány 12 napja éheznek, csak folyadékot véve magukhoz.A 33 napja éhezo Korösi Imre 16,5 kilót fogyott, és egészen különleges eset, - volt sportolóként jobban bírja, edzettebb, mint az átlagember, de reakciói erosen lelassultak. Barátai állandóan vigyáznak rá.Orvosi vélemény szerint tartós éhezéskor a szervezet tartalékainak felélése után, hogy az agyat mentse, a belso szerveit kezdi leépíteni. Senki nem tudja kiszámítani, mikor következik be és milyen visszavonhatatlan folyamat. A hetek óta éhezo fiatal no elveszítheti fogamzóképességét, és esetleg már soha nem lehet gyermeke a most folytatott éhségsztrájk következményeként." A hóditók attól kerülnek bajba, hogy áldozataik hajlandók meghalni eszméikért. Ezért nem bírta Róma megtörni a keresztényeket, ezért kellett az amerikaiaknak elkotródni Vietnámból. Kotródni kényszerûlnek majd Irakból is. A Likudnak is le kell venni a napirendrõl azt a tervet, hogy a Nagy Izraelt a "bennszülöttek" holttesteibõl épített hekatomba fölé építse. 2003.11.08