 |
Menü |
|
|
| | |
|
Praktikus |
|
|
| | |
|
Hír-lapok |
|
|
| | |
|
Magyarság |
|
|
| | |
|
Kultúra |
|
|
| | |
|
Egyház |
|
|
| | |
|
Érdekes oldalak |
|
|
| | |
|
Térkép |
|
|
| | |
|
Továbi honlapok |
|
|
| | |
|
pálosszentkút |
|
|
B�lint S�ndor: Boldogasszony vend�gs�g�ben
(Veritas K�nyvkiad�, Budapest, 1944, 7-11.old.)
P�LOSSZENTK�T
A katolicizmus sz�nes magyar v�ltozatait, n�pi hangulat�t kev�s b�cs�j�r�hely�nk �rezteti annyira, mint az �jabban P�losszentk�tnak nevezett ferencsz�ll�si Szentk�t, Kiskunf�legyh�za k�zel�ben. Ez a Szentk�t nem vert .nagyobb h�rt, egyszer� �s al�zatos, mint azoknak a cs�ndes parasztoknak hite, akik olyan h�s�ggel szokt�k f�lkeresni. A legut�bbi id�kig m�g papja sem volt, F�legyh�z�r�l gondozt�k, igaz: buzg� meg�rt�ssel. Csak p�r �ve van a hazat�rt p�losok kez�ben, akikre itt gy�ny�r� hivat�s v�rakozik: az Alf�ld magyars�g�nak az �j k�z�pkor ig�zet�ben, valami modern monaszticizmusban val� kiteljes�t�se. Van ebben a kegyhely�nkben valami friss, fiatalos, ami megragadja a h�veket. Minden k�l�n�sebb propaganda n�lk�l is a Kiskuns�g n�p�nek szent helye, kegyelemforr�sa.
Szentk�t ellen�rizhet� t�rt�nete a XVIII. sz�zadba ny�lik vissza. A legenda azonban kor�bbi id�kr�l is tud. Elmondja, hogy a h�dolts�gi id�kben m�g templom �llott a mai szent k�t k�zel�ben. A lakoss�gnak azonban a fenyeget� t�r�k el�l menek�lni kellett. A templom elpusztult. Hogy a pog�ny az Olt�riszents�get meg ne gyal�zza, a h�vek menek�l�s k�zben egy k�zeli k�tba rejtett�k. Ennek eml�kezete k�s�bb is . fennmaradt.
A sz�tsz�r�dott pap �s templom n�lk�l maradt h�vek, egyszer� p�sztorok hossz� id�k�n �t ehhez a k�thoz j�rtak azt�n �jtatoskodni, amelyet az Osty�ban rejt�zk�d� Isten egykor megszentelt. Egy gazdag ember azonban oktalan g�gj�ben bet�mette a kutat, de sz�nd�ka hi�ba val� volt. A k�t minden reggelre kitisztult, kil�kte mag�b�l a belehordott f�ldet �s �gy a gazdag ember megsz�gyen�lt. Az esetnek h�re futamodott �s a h�vek most m�r a kutat t�volabbi vid�kekr�l is f�lkerest�k.
A m�sik, �ltal�nosabb magyar�zat szerint 1791-ben t�rt�nt, hogy itt a ferencsz�ll�si puszt�n az egyik p�sztor �jf�lt�jban erre terelte ny�j�t. Egyszercsak ismeretlen forr�sra akadt, amelyb�l f�nyess�g sug�rzott ki. A f�nyess�gb�l Sz�z M�ria alakja bontakozott ki �s a p�sztor az angyalok �nek�t hallotta. L�tom�s�nak h�r�re mindenfel�l j�ttek zar�ndokok a kis erecsk�hez, amely a Boldogs�gos Sz�z megjelen�se ut�n is megmaradt. Hi�ba volt minden tilalom, a b�cs�sok folyton szaporodtak s a k�tn�l csod�s gy�gyul�sok t�rt�ntek. A hat�s�gok a forr�st be akart�k t�metni, de csak egy k�romkod� term�szet�r�l h�rhedt ember v�llakozott a munk�ra. A forr�s azonban azonnal kih�nyta mag�b�l a f�ldet, s�t nagy k�tt� sz�lesedett. Az embernek karjai meg b�nultak, ivad�kait is �lland�an csap�sok �rt�k. Nem sok�ra a kultuszt az Egyh�z is elismerte. A h�vek alamizsn�j�b�l 1875-ben a k�z�pkori templom romjain fel�p�lt a mostani szentk�ti k�polna. Legnagyobb b�cs�ja P�nk�sd napj�n van. Ilyenkor �tven-hatvan sz�nmagyar helys�g h�vei is f�lkeresik Sz�z M�ria szentk�ti tany�j�t. Hat�s�nak k�re �szakon eg�szen Kecskem�tig, Lajosmizs�ig, nyugaton a Dun�ig, d�len Halasig, keleten a Tisz�ig, Szeged vid�k�ig terjed.
A szent k�t �s k�polna ott foglal helyet a tany�k k�z�tt a maga csendes mag�rahagyatotts�g�ban, paraszti ig�nytelens�g�ben. Csak a f�k, sz�l�k �s b�zavet�sek �kes�tik, igaz, minden m�v�szi dekor�ci�n�l hatalmasabban. Az �let bibliai egyszer�s�ge fogad benn�nket: a keny�r �s a bor az olt�rra �s az emberek asztal�ra ker�l. A Szentk�tnak ebben a mag�nyoss�g�ban, magasztos szeg�nys�g�ben, a term�szetnek a term�szet f�l�ttiekre hangol� cs�ndj�ben a kiskuns�gi paraszt n�p a maga k�rnyezet�nek megszentelt m�s�ra, �let�nek �gi igazol�s�ra ismer r�. A Szent Sz�z megjelen�s�vel vigasztalta meg e komoly, munk�s parasztokat �s most rn�r itt �l k�z�tt�k ezen a tanyai t�jon, k�zelr�l l�tja �Iet�ket �s munk�jukat. Szereti �ket, ahogy e neh�zkes emberek is annyira szeretik �t. Messzir�l elj�nnek hozz�ja. Azt aj�nlj�k fel neki, ami szeg�nys�g�kb�l �ppen kitelik: a f�rads�gukat. Azt hissz�k, nincs aj�nd�k, amiben M�ri�k nagyobb kedve teln�k.
A d�lut�ni nap melegen t�z a b�cs�sokra, akik komoly, �nnep� feket�ben gyalogszerrel k�zelednek a Sz�z Sz�z �rnyas hajl�ka fel�. 40-5O kilom�ter a l�bukban, de szem�kben a haza�rkez�s megillet�d�tt boldogs�g�b�l csillog valami. A k�poln�ban k�sz�ntik Sz�z M�ri�t:
�h, egeknek lilioma, sz�p Sz�z M�ria,
Ferencsz�ll�si kis k�polna �kes csillaga.
�n tehozz�d idej�ttem, �kes sz�z vir�g,
M�lt�ztass�l meghallgatni, kegyes Sz�zany�nk...
T�rdepelve adnak h�l�t neki, hogy ideseg�tette �ket. Ut�na megker�lik a szabadon �ll� olt�rt, zsebkend�j�ket v�gigh�zz�k az olt�ron, az angyalok �s a Sz�zanya szobr�n, majd let�rlik vele a b�cs�j�r�s verejt�k�t.
Megragad� l�tv�ny az �jtatoss�gok csod�latos gazdags�ga �s szimult�nizmusa. Itt �j b�cs�s csoport, �gynevezett kereszt �rkezik. Szeretne a k�poln�ba jutni, hogy k�sz�ntse a Szent Sz�zet. Nem tud bejutni, mert egy m�sik kereszt m�r megel�zte. Ez�rt a k�polna el�tt let�rdel �s v�rja, hogy �re� is sor ker�lj�n. �jabb b�cs�sok j�nnek, akik meg a k�poln�t ker�lik �neksz�val. Nem t�relmetlenek. Ism�t egy m�sik csoport a st�ci�kat j�rja. Ott egy k�l�n�ll� M�ria-szobor, amott pedig egy kisebb, Magyarok Nagyasszonya tisztelet�re szentelt k�poln�ban (amelyet, mint mondj�k, egy egyszer� szegedi kofaasszony emeltetett) �jtatoskodnak. Mag�n�l a szent k�tn�l is �lland�an vannak. Egyesek a k�t el�tt t�rdelnek, �gy im�dkoznak. M�sok a viz�ben moss�k, �ztatj�k beteg tagjaikat. Nem feledkeznek meg term�szetesen lelk�k tiszt�lkod�s�r�l sem: elv�gzik gy�n�sukat a szabad �g alatt, hatalmas f�k �rny�k�ban r�gt�nz�tt gy�ntat�sz�kekben v�rja �ket a p�losokkal egy�tt a k�rny�k paps�ga.
Elk�ltik szer�ny vacsor�jukat, kiss� megpihennek, hogy �jult er�vel szolg�lhassanak M�ri�nak. Az egyes keresztek k�l�n-k�l�n - lit�ni�t, olvas�t im�dkozva, �nekelve - k�rmenetet tartanak. Lassan beesteledik. Ilyenkor a szent keresztb�cs�t j�rj�k, azaz keresztalakban, �g� gyerty�val a kez�kben �jtatoskodnak. A kereszt k�zep�n b�cs�vezet� t�rsuk, aki mag�t Krisztus bojt�rj�nak szokta nevezgetni, ir�ny�tja �ket. P�nk�sd vig�li�j�ra val� tekintettel k�l�n�sen a Szentl�lek aj�nd�kai�rt k�ny�r�gnek. M�s csoportok lepihennek a f�re �s misztikus gyertyal�ngn�l k�vetik vezet�j�k �nek�t. A k�poln�ban eg�sz �jjel virrasztanak. Kinek jutna ugyan esz�be, hogy test�nek k�nyelm�vel, pihen�j�vel t�r�dj�k? Az alf�ldi homok misztikus illatokkal vir�g zik ezen az �jszak�n.
| | |
|
|
|
NYITÓLAP |
|
| NYITÓLAP : * Jöjjenek ránk víg esztendők * Már százhatvan éve énekeljük nemzeti himnuszunkat |
* Jöjjenek ránk víg esztendők * Már százhatvan éve énekeljük nemzeti himnuszunkat
Duray Miklös 2004.09.21. 02:39
1844 augusztusában a budapesti hajógyári szigeten a Széchenyi nevű hajón első alkalommal hallhatta a nagyközönség Kölcsey Ferenc Himnuszát Erkel Ferenc által megzenésített változatban.
Nemzet és emlékezet
teljes cikk
 GYÖRGYI (Giergl), Alajos festménye
  Anekdotikus feljegyzés szerint az idős Erkel visszaemlékezése:
„Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz…” (Gárdonyi Géza: Erkel emlékkönyv, 1910)
Himnuszunk_dícsérete
Erkel_Ferenc_Emlékház,_Gyula  Gárdonyi Géza: AranymorzsákA szózat meg a himnusz. Egy nyári estén nyitva volt a sakkör ablaka. (A Velence-kávéház egy elfalazott része volt a kör szobája.) A szomszéd házban valaki zongorázott.
A körben már nem volt senki. A sakktáblák szanaszét hevertek az asztalokon. Az utolsó játék az enyim volt, s az én társam is elment. Erkel maradt ott, aki csak szemlélője volt a játékunknak.
Én még az ottmaradt sakkállásra bámultam (bizonyosra mondhatom, hogy én vesztettem), és így mind a ketten csöndesen ültünk. Aztán, hogy a zongora sűrűn trillázott s egy mesteri kéz futamai áradtak be hozzánk, figyeltem.
- Hallja, elnök úr? - mondottam kifelé intve, csupán, hogy mondjak valamit. Az öreg úr a fejét szokása szerint lecsüggesztve ült, s maga elé nézett.
A szavamra megmozdult a kezefeje. Legyintett.
- Klamperozás.
Vártam, hogy fölkel és elmegyünk, de csak maradt.
Ült és hallgatott. A zongora verője is mintha meghallotta volna az öreg úr megjegyzését, elhallgatott.
Akkor hozzám fordult az öreg úr és szól az ő szokott álmodozó, csendes hangján:
- Az ilyen kisasszonyok gyorskezűek. Megtanulják a futamokat, a trillákat, de meg nem értik. Gépek.
Megvető oldalpillantás. Én magamban hálát adok az istennek, hogy az öreg úr sohase hall engem zongorázni. Ő egy perc mulva folytatja:
- Egressy is így zongorázott. Trilla és trilla. Az ember bámulja, honnan szedte azt a sok melódiát.
- Hát nem volt mestere a zenének?
- Fene volt. Mikoriban együtt dolgoztunk a Nemzeti színháznál, minden szerzeményét velem íratta át. A Szózatot is én írtam neki zenekarra.
- Úgy-e az a legremekebb munkája Egressynek?
Ezt megint csak azért mondtam, hogy el ne aludjunk.
- Semmi, - felelte az öreg úr. - Nyomorék gyereke Vörösmartinak is, Egressynek is.
Azt hittem elsülyedek.
Néha túlságosan keserű volt az öreg úr.
Betegség nehezítette. Talán nem is úgy akarta mondani, csakhogy nem válogatott a szavakban. De az ilyen ember gondolkozásának még az árnyéka is figyelemre méltó.
Folytatta:
- Micsoda össze-nem-illés van a szöveg meg a dallam között, mikor mingyárt az elején így kezdi: Hazádnak ren... Mi ez: a: nak ren? Ha csak egy cseppet is gondolkozott volna rajta, valahogy így írta volna a dallamot (S az öreg dúdolta):
Nem mondom, hogy éppen így, de ahol hangsúly van a szövegben, hangsúlynak kell a zenében is lennie. Érti?
Elhallgatott, hogy kipihenje a huszonöt szót, amit egymásután mondott el, azután csöndesebb hangon folytatta:
- Én nem pályáztam. Eszem ágában se volt, hogy pályázzak. A himnuszra se pályáztam volna. Hanem egyszer az történt velem, hogy megfog az utcán, a lakása előtt Bartay András:
- Felhí, és azt mondja odafenn: Írtál-e himnuszt?
- Nem. Nem is írok. Egressynek hagyom ezt az örömet. Neki az effélékben kedve telik.
- Hát ő megírta már?
- Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy pályázik, és engem megkért, hogy írjam át zenekarra. De napról-napra halogatja, pedig most jut eszembe, hogy holnap már lejár a pályázat.
- És te nem veszed észre, hogy ez szándékosság?
- Micsoda szándékosság?
- Hát az, hogy neked eszedbe se jusson pályázni.
- De ha nem is akarok.
- Kell! Nem érted, és nem érzed, hogy ez a pályázat nem a nyomorult aranyaknak szól, hanem az örökkévalóságnak? Amelyik dalt megjutalmazzák, azt meg is szentelik. Egy hét mulva milliók ajka zengi vissza és az lesz a dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan, a szerzőjével együtt.
- Ezt mondva, - folytatta Erkel, - betuszkolt engem a mellékszobába, ahol egy kopott zongora sárgállott. Odatett egy ív kottapapírost, melléje a szöveget.
- Csináld meg rögtön.
- De, bátyám, hova gondol! Nem cigaretta-sodrás ez, hogy csak úgy rögtön.
- Meg kell csinálnod!
- Nem lehet. Késő már!
Felelet helyet egyet lépett. Kifordult az ajtón, s rámfordította a kulcsot. Még csak annyit hallottam, hogy:
- Alásszolgája.
Állok, mint Nepomuki János. Hallom, hogy a külső ajtó is csukódik, záródik. No kutya-teremtette: szépen vagyunk!
Csend van. Ülök és gondolkozom: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni. Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkozom.
És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta:
- Fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe.
És ott a szoba csendességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok.
Áhitat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra nem telik belé, megvan a himnusz, úgy, amint ma ismeri.
Akkorra már visszajött Bartay is. Eljátszottam neki. Szépnek mondotta. Hazamegyek. Leírom zenekarra. Másnap benyujtom.
Elérkezik a döntés napja. A színház ünnepi díszben. Mert, hogy szavamat ne felejtsem, nem választott pályabírák döntöttek, hanem maga a közönség.
Elkezdjük.
A közönség feszült figyelemmel hallgatja ezt is, azt is. De nem melegszik.
Végre az enyémre kerül a sor. Engem a harangszóra való gondolat annyira eltöltött, hogy a zenekari átiratban is harangszóval kezdtem.
Ez már előre hatott.
Az eddigi dallamok mindenféle csiricsári nóták. Semmi mély érzés. Semmi himnuszi szárnyalás. Az én dallamom egyszerre áhítatra kelt mindenkit. Az arcok megmerednek. A szemek megtelnek könynyel.
És alig, hogy az utolsó sor elhangzik, a tapsolásnak és éljenzésnek orkánja rázza meg a színházat.
Az enyim volt a dicsőség.
Hát lássa: ész kell a zenéhez, nemcsak klimpi-klampi!
| | |
|
|
|
Naptár |
|
2024. Május
| H | K | S | C | P | S | V | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 |
|
|
| | | |
|
Üzlet |
|
|
| | |
|
Menetrend |
|
|
| | |
|
Telefonkönyv |
|
|
| | |
|
Feliratkozás |
|
|
| | |
|
Postaláda |
|
|
| | |
|
Levelezés |
|
|
| | |
|
Autó |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
