A pszichológusok és más szakágak kutatói csak nemrégiben kezdték vizsgálni az elhidegülés problémáját, így ma még viszonylag kevés megalapozott ismerettel rendelkezünk erről. Fontosnak látszik például az érzelmi és a szexuális elhidegülés megkülönböztetése

Természetesen sokféle oka lehet az érzelmi elhidegülésnek, s ez egyénenként és házasságonként nagyon különböző.
Ha abból indulunk ki, amire a nem megegyezéses válásoknál mint válóokra gyakran hivatkoznak, akkor azt mondhatjuk, hogy az elhidegülés legfőbb, közvetlen okai között szerepel az egyik fél (többnyire a férfi) italozó életmódja, durvasága vagy hűtlensége, továbbá a lakáskörülmények és az anyagi problémák. Ám ha jobban megvizsgáljuk, ezek mögött mélyebb és alapvetőbb okokat találunk. Joggal kérdezhetjük például, hogy mitől lett valaki italozó, durva vagy hűtlen: mi a szerepe ebben az eddigi életének, körülményeinek, vagy esetleg éppen a házastársának.

Az elhidegülés mélyebb okait tehát egyrészt a házastársak egyéni élettörténetében, személyiségében, másrészt kapcsolatukban és szociális körülményeiben lelhetjük fel. Az éretlen vagy sérült személyiségű ember például nem alkalmas a tartós intim kapcsolatra, ami hosszabb-rövidebb idő után általában kiderül a házasságban, és szükségképpen elhidegülést eredményez. Gyakori, hogy teljesen téves, irreális elképzelésekkel, várakozásokkal köt valaki házasságot, s amint nyilvánvalóvá lesz, hogy ezek nem teljesülhetnek, csalódottságot érez házastársa iránt, és elhidegül tőle.

Más esetekben a házassági elvárások nagyjából reálisak ugyan, de tévesnek bizonyul a párválasztás, mert a házassági döntést nem előzte meg a partner alapos megismerése, s csak az együttélés során derül ki, hogy nem felel meg várakozásunknak.
A partner házasság előtti alaposabb megismerését gyakran megnehezíti az iránta érzett szerelem, melynek következtében hajlamosak vagyunk őt idealizálni, túlértékelni. A pszichológiában projekciónak (kivetítésnek) nevezik azt a folyamatot, amikor a bennünk élő eszményképet, partnerideált mintegy rávetítjük a partnerünkre.
Igy eszményi partnernek látjuk őt, s nem vesszük észre valódi tulajdonságait. Amikor aztán a szerelem elmúlik — ami a házasságban többnyire elég gyorsan bekövetkezik —, többé nem látjuk „rózsaszín szemüvegen át" házastársunkat, s ekkor kezdjük őt igazán megismerni, ami kisebb-nagyobb meglepetésekkel járhat. Az új felismerések alaposan lehűthetik korábbi lelkesedésünket, s ez könnyen elhidegülésbe csaphat át.

A szerelem azonban nemcsak ilyen módon függ össze az elhidegüléssel, hanem másként is. A korunkra jellemző szerelemkultusz hatására ma legtöbben szerelmi házasságot kötnek, ami önmagában nem is baj, de sokan a házasságot a szerelem függvényének tekintik: úgy érzik, a szerelem elmúltával a házasság is elveszti értelmét, új szerelem esetén pedig új házasságot kell kötni.
E szemlélet velejárója, hogy a szerelem elmúlását, s még inkább egy új szerelem jelentkezését már elhidegülésként értelmezi. Aki pedig igyekszik ennek megfelelően viselkedni, az hamarosan valódi elhidegülést érez házastársa iránt, s rendszerint ugyanezt váltja ki nála is.

Pedig a szerelem elmúlása önmagában még nem jelent elhidegülést. A szenvedély csitultával is megmaradhat a szeretet, a barátság a házastársak között, sőt még akkor is, ha valamelyiküknél új szerelem jelentkezik. A hagyományos elképzelés, amely szerint a szerelemnek örökké meg kell maradnia a házasságban, és a házastársak csak egymás iránt érezhetnek vonzalmat és vágyat, irreális volt.
Minél merevebben próbáltak ragaszkodni ehhez az elképzeléshez, annál kevésbé sikerült. Hiába igyekeztek csak „egymásnak élni", elzárkózva minden más kapcsolattól, éppen ez a zártság vezetett elkerülhetetlenül az egymással való telítődéshez, túlzott megszokáshoz, megunáshoz. Ebben a helyzetben nehéz elfojtani a változás, a változatosság iránti egyre sürgetőbb igényt.

Ha pedig mégis sikerül elfojtani, úgy veszélyes feszültség keletkezhet, amely ingerültségben, veszekedésben nyilvánul meg.
A házastársak között tartós vagy gyakori unalomérzés, ingerültség egymás iránt az elhidegülés jele lehet, ami rendszerint nagyon hamar kihat a házaspár szexuális életére. A nemi érintkezések ritkulnak, és már nem jelentenek olyan élményt, mint azelőtt, vagy éppenséggel elmarad a kielégülés.
Előfordulhat, hogy az elhidegülés csak kismértékű és átmeneti jellegű, de mindenképpen ajánlatos komolyan venni és megelőzni a helyzet súlyosbodását.