Szia! Elkezdtem írni valamit az életemről.Lassan haladok, hiszen időm nagyon behatárolt:( de azért csak lesz valami...:) itt az előszó, ha érdekel...
ELŐSZÓKÉNT
Eddigi életemben már rengeteget írtam, sokat gondolkodtam, sokszor naponta futott át lelki szemeim előtt az életem, de igazán soha nem álltam neki, hogy igazából elmeséljem közel 45 évem szépségeit, csattanóit, buktatóit, élet- és halálvágy váltakozását, szeretet és szerelem boldogságát és boldogtalanságát. Igazából valahogy rengetegszer megfordult a fejemben, hogy érdemes lenne megírni, megörökíteni, hátrahagyni valamit belőlem másoknak, gyerekeimnek, azoknak, akik szeretnek, akik ki nem állhatnak, akik számára jelentek valamit vagy ismernek kicsit vagy egyszerűen csak azért, hogy tanuljanak, tapasztalatokat szerezzenek embertársaim egy ember életén keresztül az életről.
Írtam verseket, novellákat a napi érzésekről, aprónak tűnő villanásokról, melyek villámként csaptak lelkem rejtett zugaiba, hatalmas csalódásokról, melyek alapjaiban rengették meg életfelfogásom, csodákról, melyek értékesebbé tettek és boldoggá, szerelemről és szakításról, melyek váltakozva hozták a az éjt és nappalt, emberekről akik kitöltötték és teljessé tették egyszerű, átlagos életem. Igen, átlagos, hiszen én is csak élek és éltem, mint rajtam kívül milliók, hol jobban, hol rosszabbul, hol örömben, hol búban, hol egyedül, hol társsal, hol gazdagabban, hol kevesebbel, de igyekeztem mindig emberként megmaradni a világ és önmagam számára. Nem mindig sikerült, ahogy többségünknek sem nagyon sikerül. Viszont most, életem derekán is oda merek állni a tükör elé, és nem érzem, hogy szembe kéne köpni azt az arcot, melyet megpillantok. Talán sikerült embernek maradnom és azzá válnom. Szeretném, ha mások is ezt látnák belőlem meg és így maradnék meg majd egy napon mindenki emlékezetében.
Nehezebb elkezdeni, mint gondoltam volna, egy élet sorokba öntését. Szinte lehetetlennek tűnik számomra, így előre tekintve, de mit is könnyű elkezdeni. Elgondolkodom, hogy csoda az embrió megfoganása, fejlődése és életté válása, hogy egy apró magból sudár fa váljék, hogy a hegyben fakadó forrás az óceán részévé legyen, hogy a hatalmas hegyek kavicsokból épüljenek fel, hogy a világmindenség milliárd csillag és porszem egységességéből létezzen. Mi az én dolgom és feladatom ezek mellett!?
Mesélni és írni pár évről, szavakba önteni gondolatokat, érzéseket, elmondani azt, ami megtörtént, beszélni és beszélni magamról és életemről. Semmiség és mégis minden. Számomra az élet, a nagybetűs élet megfogalmazása, ahogy én éltem meg. És még hol a jövőm!? Mi minden fog még történni velem, mi fogja tovább formálni ezt az élete delén járó férfit, mit tartogat neki a sors, mennyire tud az maradni, aki szeretne, mennyire tud megfelelni azoknak a feladatoknak, melyekre vállalkozott, vállalkoztatták vagy egyszerűen megadattak számára. Kérdések számomra is és mindenki számára. Vannak akik ellépnek és hagyják, hogy az élet árja sodorja őket, vannak akik harcolnak és küzdenek, hogy jobbá tegyék azt ami tehető, ami rajtunk áll és múlik. Vannak, akik feladják az első kudarcnál, vannak, akik próbálkoznak, és csak később adják fel és vannak, akik életük végéig célokkal megtűzdelve, harcolva de teljessé téve életüket pörgetik le azt az időt, amit kaptak a léttől.
Szeretnék és igyekszem az utolsóként említett csoportba tartozni, bár pillanatnyilag még a második mezsgyéjén táncolok egy borotva élén. Ez nem jó, tudom, de jó, hogy tudok róla! Van bennem akarat, szeretet, kitartás és talán annyi értelem, hogy azt válasszam, amire szükségem van, ami jó nekem. És én tudom, hogy mire van szükségem, mit is szeretnék!
Most elkezdek valamit, és végig kell csinálnom, hogy segítsen céljaim megvalósításában, mégha csak egy lépés is ez. De a több ezer kilométeres út is az első lépéssel kezdődik, csak azt nehéz megtenni és elhatározni, hogy végig is megyünk
Köszönet Andreának, ki elhagyott, köszönet gyerekeimnek, akikért élnem kell, köszönet édesanyámnak, aki felnevelt és máig is mellettem áll, köszönet minden barátnak, akik meghallgatnak és köszönet Charisnak a NET-ről, aki elindította soraim megírását.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Versek
Új bejegyzés
Frissítés
