Ha valaki ellátogat egy társkereső honlapra, akkor mit tapasztal? A fiúk olyan hölgyeket keresnek, akik nőiesek, vonzóak, értelmesek, lehet velük beszélgetni, szeretik a szexet, jók az ágyban, vidámak. A negatív, tipikus női tulajdonságokat nem részesítik előnyben: hisztéria, vásárlási láz, savanyúság kizáró tényező.

Napjaink Casanovajának erősnek, helyesnek, férfiasnak kell lennie. Ezért a regisztrációs lapok tanulsága szerint a hímneműek sportosak, kiegyensúlyozottak, nem dohányoznak és nem isznak alkoholt. Van autójuk, lakásuk, biztos egzisztenciával rendelkeznek. Csak egy csinos, igényes, értelmes fiatal nő hiányzik az életükből.

Íme egy igényes férfi elképzelése élete párjáról: "Legyél igényes, ápolt, kedves, lehetőleg házias, bújós, édes, szeresd az erotikát, légy vékony, karcsú vagy sportos. Hosszú haj előny, de nem feltétel.(Én vagyok a férfi, nekem van rövid hajam.). Szeresd a sportot, az életet, a vidámságos, jókedvet, az őrültségeket!"

A regisztrációs lapok kvalitatív kutatása közben egy idézet jutott eszembe Karinthytól: "Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit."

De tekintsük csak vissza, hogyan is indult a párkeresés? Mik voltak az akkor uralkodó elvárások? Ha az előző század első felére fókuszálunk, akkor azt láthatjuk, hogy egy fiatal lány még az utcára sem léphetett ki gardedám nélkül, mert a jó hírét veszélyeztette. Eszembe jut drága nagymamám, aki a bálok és a táncház csodálatos legendáival kápráztatott el kislánykoromban. A táncos összejövetelek jelentették az ismerkedést. Tisztességes, erkölcseikre vigyázó büszke lányok a nagynéni vagy a kedves mama kíséretében látogattak el az ismerkedés helyszínére. Udvarias lovagok a gardedám engedélyével táncba vihették a hölgyeket, s kölcsönös szimpátia esetén, szigorú távolságtartás mellett, kacér pillantásokkal, szép szavakkal közeledett a fiatalúr a kisasszonyhoz. Néhány táncos este után hazakísérhette a fiú a lányt, s ha komolyak voltak a szándékai, akkor szülői engedéllyel közeledhetett a lányhoz. Az ismerkedés fő célja a kölcsönösen előnyös házasság létrehozása volt. Az udvarló meggyőzte a leendő apóst (ritkábban anyóst) az előnyös tulajdonságairól és a hozomány nagyságáról. Férj és feleség egymás iránti vonzalma csak ezután következett. Házasságukat csak az ásó, kapa és a nagyharang választotta el. Jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, tűrtek és elfogadtak - ez tartotta össze a házasságokat. Persze voltak félrelépések, de ezek nem tudódhattak ki. A nemek közötti egyenlőség ismeretlen fogalom volt, egy nő, ha megcsalta a férjét, akkor azt főben járó bűnnek tekintették.

 F. Dózsa Katalin művészettörténész szerin "A XX. század egyik legfontosabb változása az, hogy a nők otthagyták a babaotthont. (Utalás Ibsen Nóra című drámájára. - a szerk.) Lehet nőemancipációnak is nevezni, hogy a nők többé már nem édes, csacska, védelemre és kényeztetésre szoruló kiskorúak, hogy leszálltak arról a piedesztálról, amelyről csodálták őket, s ami lehetetlenné tette az önálló és szabad életvitelt, de valószínűleg éppúgy emancipálódtak a férfiak is, amikor megszabadultak attól, hogy egy életen át robotoljanak az asszonyért és családért, vállalva minden felelősséget értük, de legalábbis annak látszatát." (Forrás)

Szüleinknek már több lehetősége volt. A mai 50-60 évesek generációja már az iskolában is és a munkahelyen is ismerkedhetett. A hatvanas évek Amerikából induló felszabadító mozgalma, a hippi korszak közelebb hozta a lányokat és a fiúkat egymáshoz. A szabadság az erkölcsök lazítását, a konvenciók megtépázását eredményezte. Igazi, lobogó szerelemből fogant gyermekek láttak napvilágot. Ez a generáció már kihagyta a szülőket az ismerkedésből és szabadon választottak párt. Ugyanazt csinálták ők is, mint a mai fiatalok, csak másként: lassabban, impulzívabban, erkölcsösebben, komolyabban. A nők munkába állásával megváltoztak a nemi szerepek. A dolgozó nő, már nemcsak anya és sütő-főző-takarító feleség volt. A nők önállósodása magával hozta a házasságok bomlását is. Egy kereső nő már nincs kiszolgáltatva urának, aki a családfenntartó volt, hanem képes egyedül is talpon maradni. A házasság már nem a sírig tart, elmúlt az illúzió, hogy egy ember mellett kell leélni az életüket. Gyakran még ebben a korosztályban a gyermekek tartják össze a rossz kapcsolatokat, s ha kirepülnek az utódok, szétválnak a szülők is.

Az ismerkedés mindenkit érint, ki egyedül van. A mai fiataloknál "hozzám vagy hozzád" a helyzet. Napjainkban szórakozóhelyekre, kocsmákba és diszkóba járnak a fiatalok ismerkedni. Pontosabban kitágult az ismerkedési tér, mindenhol lehet ismerkdeni. Teljesen természetes, ha valakihez odamegyünk az utcán és elkérjük a telefonszámát. Lehet a suliban, a munkahelyen, a sportkörben és lehet a világhálón is keresgélni. "Járj nyitott szemmel a világban, soha sem lehet tudni, hol találsz rá a szerelemre!" - mondja a bölcs tanítás. Mégis nagyon sok a párját kereső, lézengő fiatal, akinek üres és tartalmatlan az élete, hiszen magányos. Lehet, hogy szerepet játszik ebben, hogy többségük csonka családban nőtt fel, karrierista szülő szerepeket lát, nem tudják, milyen volt a nagyszülők fiatalkora, mert azok a fizikai távolság miatt nem tudják átadni életbölcsességüket.

A tér növekedésével kitágultak az erkölcsök is. Lazább és gátlástalanabb lett az ismerkedés. Nem ritka eset, hogy ismerkedés gyanánt úgy lép oda hozzád valaki, hogy felteszi a kérdést: hozzád vagy hozzám? De ha nem is ez az első kérdése, valószínűleg még elvállás előtt elhangzik egy konkrét szexuális ajánlat. Nemtől függetlenné vált a kezdeményezés, lányok is bátran leszólítják a kiszemeltet, s nyíltan kikezdenek a srácokkal. A negédes, finomkodó ismerkedési játék agresszívabbá és céltudatosabbá vált. Nem rójuk feleslegesen a köröket, hiszen bőséges a kínálat. Ha egy nemet mond, nem kellek neki, akkor jön a másik.

A szalmalángszerelmek, futó kapcsolatok persze nem zárják ki az egy igazi társ megtalálását. Mindenki erre vágyik. Míg fiatal az ember, keresgél. Az ifjúsági korszakváltásból fakadóan hamarabb önállósodnak a fiatalok, korábban szereznek tapasztalatokat az életből, intenzíven szórakoznak, és sokáig a tanulással, a karrierjük építésével foglalkoznak. A meghosszabodott iskolai életszakasz következtében időben kitolódtak a fontos életesemények, úgy, mint a családalapítás, gyermekvállalás. De eljön az idő, a belső kényszer diktálja, hogy megállapodjunk valaki mellett. Napjainkban ez már harminc éves kor környékén következik be. A tendencia szerint pár évig tart a megtalált boldogság, s utána elválnak a szerelmesek útjai.

Az idősebbek tapasztalata szerint ez azért van, mert kevesebbet tűrünk, nagyobbak lettek az igényeink, nincsenek korlátozó tényezők, hajt valami jobb utáni vágy. Egy szerelem akkor maradhat életben, ha minden nap megküzdünk érte, mindketten. S ha problémák vannak, nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha egy új emberhez menekülünk, lehet, hogy egy szakember tud még segíteni. Az ismerkedés tehát nem csak a fiatalok privilégiuma. A kapcsolatok nagyarányú felbomlása, a válások, a fiatalkor elhalálozások következtében többször is keressük az igazit.

Ha valaki kommunikatív, jó megjelenésű, sok emberrel találkozik, akkor nincs oka aggodalomra. A nagy számok törvénye alapján nagyobb az esélye az ismerkedésre, könnyebb talál újra társra. De ha valakinek nincs elég ideje, vagy nincsenek barátai, akikkel közösen szórakozhatna, vagy nem olyan beszédes és megnyerő külsejű, akkor segítséget vesz igénybe. Társkereső irodák állnak rendelkezésre, és újságok hemzsegnek a társkereső hirdetésektől. Pár évvel ezelőtt, az internet betörésekor megjelentek az internetes társkereső honlapok és a chat is. Az sms, telefonos ismerkedés is elterjedt és ma már rapid randin is részt vehetünk. A gyors randi során hét fiú és hét lány találkozik egy belvárosi, hangulatos kávéházban. Hét perces minirandevúkat adnak egymásnak. És társra találnak. Emellett számtalan szingli partit is szerveznek, ahol szabadon lehet ismerkedni.

Nagyon elterjedt az internetes ismerkedés. Annak ellenére, hogy még mindig alacsony a magyar lakosság internet-használata, a széles sávú internet terjedésével, a közösségi internetezési lehetőségekkel, valamint a munkahelyi számítógép-használattal egyre többen kacérkodnak a netes ismerkedéssel. Az internetes ismerkedés egyfajta "érzelmi tőzsde", ahol a kereslet és kínálat találkozhat, ahol jó eséllyel a levelező partner is keres valakit és levelezés közben, találkozás előtt jól felmérhető az intelligenciája, jelleme, humora, érdeklődési köre. Ami az előnye, az a hátránya is az internetnek: mivel a személyiség jelentős összetevője a személyes kisugárzás vagy "varázs", ami levélben nem "jön át", ezért jobb minél előbb találkozni, ha levélben még "minden stimmel".

A piacgazdaság térnyerésével a kommunikáció pontosabb, összeszedettebbé, lényegre törőbbé vált. Minden az eladásról szól. Eladunk egy terméket, eladjuk magunkat munkavállalóként, s piacra kerülünk partnerként, szeretőként. Megnőtt a kereslet és megnőtt a kínálati oldal. Válogatósabb vevővé váltunk, s nagyobbak lettek az igényeink. Túlzás, de érzékletes a fogyasztási párhuzam. Jó formára, szép külsőre, magas belső tartalomra, pozitív gondolkodásra, nyitottságra vágyunk. S ha valami elromlik a másikban, akkor "lecseréljük".

Az igazi párkereső azonban tud különbséget tenni felszín és a tartalom között. Sokan ép a felszínessé váló világunk miatt a mély belső tartalmat keresi. A társ, a család a szeretet, a melegség, az emberi tartalmak színtere, melyre szükség van a felgyorsult versenyvilágban. Minden sikeres ember mögött egy szerető, segítő társ áll. Jó tehát, ha az ember tisztában van az értékeivel, s reális elvárásai vannak, egyébként könnyen csalódottá válhat, s elmagányosodhat.

A külső ami megfog, a belső, ami megtart. Nem elég tehát a szépség, sőt nem is biztos, hogy arra van szükség. Kánya Kata egyszer azt mondta a külsőről: "A társkereső irodámban megtapasztaltam, hogy hatodrangú kérdés a külső! Az a fontos, hogy személyiség legyél, és valami jót sugározz! De az tagadhatatlan, hogy a világ azt sugallja: légy karcsú! Los Angelesben van egy éjszakai klub, ahová a férfiak szabadon járhatnak, de csak az a nő lehet tag, aki nehezebb száz kilónál! És zúdulnak a palik a klubba, mert rengetegen imádják ezt a nőtípust! A karcsúságmánia társadalmi elvárás, divat, én viszont azt mondom, hogy mindenki önmagával alkosson egységet, és tök mindegy, hány kiló! (Forrás)

Sok emberrel beszélgettem már a párválasztás kérdéséről, s egyöntetűen az a vélemény, hogy a lehetőségekkel megnövekedtek az igények. Túl nagyok az elvárásaink. Mint valami ideát kergetjük a tökéleteset. Sok ember csak bolyong az érzelmi labirintusban, melyet a szerepeinek való nem elégséges megfelelés kelt benne. Pedig az elvárásokat mi támasztjuk, s megfelelni is csak mi tudunk.