Másnap a felkelés közben arcába csapódott az előző nap elpusztított sörök feleslegessé vált héjából áradó bűzös szagorgia. Ez nagyban segítette a felkelésben Csizit, aki fintorogva átment a másik szobában heverésző kanapét megkeresni, majd mikor a kutatást siker koronázta, elégedetten a karjaiba omlott, folytatva az előbbiekben félbeszakadt pajzán álmát, a két nagymellű szőke társaságában. Na de ez mindegy is.
Az álmának, az vetett véglegesen végett, mikor valaki elkezdett pimaszul dörömbölni az ajtaján. Magára húzta a nadrágját, pontosabban a nadrág vonszolta, a még mindig pajzán gondolatokkal elfoglalt testét az ajtóig, ahol nagy meglepetésre a postás vigyorgott arcátlanul. - Napot Csíz! – kezdte a szokott szövegével – Leveled gyütt. – mondta, és közben várakozóan tekintett a levél várományosára. Megszokta, hogy itt mindig beinvitálják egy kupicára, ezért most is jogos vágyakat gerjesztett magában. Ez egyszer hiábavaló volt, mivel a kezéből kikapta Csizi a levelet és bevágta maga mögött az ajtót. Mindezt fapofával – kissé fájdalmas tekintettel – de szó nélkül.
A postás döbbent vigyora hamar elkotródott a szájáról, és magában pufogva nyújtott léptekkel haladt elmesélni a következő páciensig az őt ért sérelmeket.

Csizi eközben a hűtő tartalmát szemrevételezte, és erős szorítást kezdett érezni a mellkasa tájékán, amit az ott található üresség látványa okozott. Gyorsan átgondolta a dolgot, és arra jutott, hogy a frizsider feltételezhetően alkoholista lett, mert a nemrég beléhelyezett kéttucat sörnek nyoma veszett. Elhatározta, hogy ha lesz ideje, kihívja a szerelőt, de addig nem fog semmit beletenni, megelőzendő a nagyobb tragédiát.

Mivel a sörivás, sajnos nem kezdődhetett el a szokott reggeli órákban, ezért az előbb érkezett levélnek szentelte minden értékes másodpercét. A levél, aki legnagyobb bánatára nem keveredett szerelmi viszonyba egy kacér küldeménnyel sem a hosszú út során, viszont egy ötkilós csomag rátelepedett, amitől igen rosszul érezte magát, és egyúttal szertefoszlottak az álmai az újvilágban reá váró csodákról is, ugyancsak a tisztítótűz áldozatát lett, de előtte megnyilatkozott és bensője ismét Sanybá kézírását rejtette magában, ami így hangzott:

„Csizi!

Mivel a tegnapi levelem semmi visszhangot nem okozott, gondoltam írok másikat, amit remélem meg kapsz, és válaszolsz.
Hát itt van.

Sanyi

Ui. Ha lehet, siessél.”

A hosszú olvasás alaposan kifárasztotta Csizit, de érezte, hogy az elfelejtett rokon segélykiáltása fontos, ezért elindult a boltba bevásárolni. Úgy emlékezett, hogy elfogyott a söre.

A nap folyamán, kikérdezte a repülőtársaságot, hogy mikor indul legközelebb jet, a tenger másik oldala felé, és megtudta, hogy ez az időpont a másnap koradélután lesz. Hazament, összepakolta a ruháját, majd elment az esti pókerpartiját lebonyolítani a három hasonló adottságú úriember társaságában.
Másnap felszállt a repülőre, és az utat végigaludta az előző két nap történései által elszenvedett fáradságtól, a landolásnál a légikisasszonynak kellett felráznia, akit először pincérnőnek nézett és egy barna sört akart rendelni tőle. A félreértés tisztázása után elindult a reptér betonjának irányába, mikor a lábaival oly hosszú idő után először érintette a szülőföldjét, igen mély érzései támadtak. Éhes volt.