Ott kezdem eme tanulságos história formázgatását, ahol a nagy Mika Lándzseló is tette, mikor elébe toppant a nagy látomás. Hát kiment a sufniba, azt keresett egy nagyméretű kavicsot, amibe kellő töprengés után beképzelte az alkotandóságot.
Itt a fentebb összehordott kőalkalmatosság az a bolondosok lakótelepe volt, ahová sokak elvetődtek életük bizonyos szakában, aztán a többség a jó koszt és késői ébresztő miatt tartós maradhatnékra be is rendezkedett. Ők voltak a lélekben töredezettek, akiket a csodadoktorok megvizsgáltak, de mivel a szikéjüknek nem találtak megfelelő alkatrészt, amit kinyesegethettek volna, ezért szabotőröknek nyilvánítva a bolondos házra testálták a további érdeklődést a hogylétük felől.
A magasröptében kószáló történetünk hősnélkülei is, ebben a cseppet sem vonzó környezetben kavarognak, némelyek talán a világ kezdetétől – ezt Zeusznak hívták – más példányuk alig években mérhető idők óta – ő volt Sanyibá a villanyszerelő.
Zeusz, rangjában hatalmas, termetében egy ötven, méltóságteljesen sétálgatott a bolondlak kéjes vágyakkal teleszőtt kertjében, és azon morfondírozott, hogy vajon Sanyibát mikor alkothatta meg, de mivel nem emlékezett rá, ezért a hetérákkal elpajzánkodott felejtésbe fúlt éjszakák elfeledett emlékének tekintette őt, akivel egyébként egész jó barátságba keveredett az együtt éldegélés takarója alatt.
Sanyibá egy magyar falucskában terelgette az elektronokat a rézvezetékek útvesztőiben, mikor hazafelé tartott a napnak egy olyan órájában, ahol az általa felvirágoztatott felesége nem sejthette. És lássunk csodásat, a hálátlan asszonyság felettébb erotikus pózban dúlta fel a hitvesi ágyuk csendjét, amitől Sanyibá ártatlan érzései felkorbácsolódtak oly mértékben, hogy az őt később kezelésbe vevő lelkes búvár betanácskodta a bolondos háztájékára. Mivel az árampásztor szelíd természetnek örvendett, elsétált a lelki sebek intenzív osztályára és barátságba került nemsokára Zeusszal.
Zeusz mielőtt az állandó tagságot megkapta volna eme színtársulat soraiba, egy erősen mellőzött emberke benyomását keltette volna mindenkiben, de magasságából kifolyólag mindössze az egy hetvennél alacsonyabb kétlábúak látóterébe került be a mozgásai során. Ez és az ezzel együtt járó sikertelenség a párzási rítusok gyakorlását illetően odáig fokozták elkenődését, hogy kitalálta magában hogy ő Zeusz inkarnációja, és ezt a hitet az otthonában lefolytatott monológokkal próbálta megerősíteni magában, aminek eredőjeként a munkatársai legnagyobb megkönnyebbülésére berendelték az elmésintézetbe, ahol fogva tartásba is vették. Egyébként azzal az indokkal sikerült becsábítani, hogy az egyik népszerű félistennek gyermeke született, aki várhatóan a trónusára tör, amennyiben az évei számolásakor a második tucat végére is elérkeznek, aminek hallatán természetesen a főisten ékesség nélküli haragvágyat gerjesztve elindult miszlikbe aprítani a vetélytársát.