Megtalálták József főherceg nagyregényét, mely jelenleg a brit Royal Society kéziratraktárában van. A főherceg a korábbi minimalista stílusához képest maximalista. Míg a főhős álszocializációja távolodást sugall, addig a narrátor megteremti a nihilista realizmust, mi nem más, mint egy 18. századi nudista buddhizmus.
A több vonatkozásban is formabontó mű egyértelműen a britkritika kedvence. Mint a Guardian cikkírója megjegyezte, Tisza Kata óta nem várt az angol közönség arisztokratától ilyen nagyívű epikai kontexust. A kézirat lapjai közt megbúvó kagyló egy XX. századi dúla hangját rögzíti, a szerző szerint nincs szülés tenger és kagyló nélkül? A kommentátorok máris felhívták a figyelmet, hogy nem az Éjszakai állatkert mond a legtöbbet a vaginális és klitorális orgazmus különbségéről, de a főherceg fellebbenti a fátylat a Károly Róbert és Vencel király trónviszálya időszakában történt konfliktusról, melyet a HOFRAT 400 évre titkosított, egyben rávilágít Nosferatu titkára is.
Arról azonban nem, hogy egy női szexualitásal foglalkozó antológia kötetbe hogyan kerülhet be egy gyenge rapnovella. Mindenesetre a főherceg regényében olyan világot kapunk, melyben mintha a centrifugális elemekké lenne a főszerep. Az antológiában a szőrős férfiláb nyalogatása nem a realizmus, hanem destruktív elbeszélőmód diadala. A főherceg nyilván szakított a magaskultúrával, ám hiányérzetünk a kohézióval kapcsolatos. A kritikusok kiemelik,hogy a homoerotika részletezése alárendelődik az alkotói módszernek. A főherceg modern önreflexiói felülmúlják az irodalmi konvenciórendszert. Mondatai soha nem törődnek az egzisztenciális igazságfaktorral.
Majdnem olyan élvezetes olvasmány, mintha el se olvasnánk. Nem is nagyon érdemes, mert amit leír, azt nem a megismerés jegyében te4szi, hanem a számbavétel jegyében. A lemásolt világ, mint probléma, meg sem jelenik a gondolkodás horizontján. Idejét megelőző posztmodern csemege. Nem is kell kijelentést tenni az irodalmi konvenció szintjén, a nyelvi univerzum nagyobb, mint az irodalom: olvashatunk raktári jegyzőkönyvet is. Páratlan munka!
A STERN azt emelte ki,hogy önmagában is izgalmas újítás, hogy valaki egyetlen könyvvé gyúrja össze könyveinek folytatását, és nem külön kötetekben írja tovább.
Sajnos a német recepció nem tud róla, hogy ez is nekünk sikerült:
Temesi Ferenc: Kölcsönidő*

Kerekes Tamás