A világ nyolcadik csodája

Az önműködő hegedű (nem a Rejtő Jenő által megálmodott önműködő villamosjegy) és a zsiráfzongora közt helyezkedik el a verkli, melyről eddig csak azt tudtam, hogy nem wurlitzer a verkli, de azt is szívvel kell tekerni. Különböző gépzongorák és önműködő zene-automaták, kintornák titkaiba, működésébe avat be bennünket a hiánypótló szakmunka: Mednyánszky Miklós: A kintorna (Fekete Sas Kiadó, Budapest). A szerkezetek hosszú utat tettek meg, a tizennyolcadik században az asztali gépzongorákat főlek énekes madarak taníttatására használták Az első zenei berendezést a bagdadi kalifának építették a IX. században, majd a bizánci udvarban folytatódott ez a szokás. A XIII.- XIV. században már nemcsak játékok voltak a gépezetek: ebből az időből származnak a ma is ismert zenélő, harangjátékokat megszólaltató toronyjátékok elődjei, mint például a strassbourgi székesegyház órája. Ez nemcsak harangjátékkal jelezte az idő múlását, hanem mozgó, forgó alakok megjelenésével, játékával. Az Európában ismert legrégebbi harangjátékokat hollandok hozták magukkal Kínából. Az automaták a reneszánsz korban kezdtek igazán terjedni. Ő tervezett olyan húros hangszert, amelyben a húrok alatt egy forgókarral bőrszalag mozog, és a húrok lefogásában billentyűzet segíti a játékost. Ez a szerkezet sokban hasonlított arra a hangszerre, amelyet Comnenius művében „kyntorna” néven nevez meg. Hatását ne becsüljük le: a harmincas években szorította ki a XX. században az akkor divatba jött lemezjátszó.
Az automata orgona

A kisebb egyházi közösségek rájöttek, hogy a templomi zenészeket jól lehet helyettesíteni automatákkal.
Megkezdődött a zenélő eszközök méretének csökkentése és elterjedése. A közösségi élet színtere a lakás lett, noha a polgárság a királyi udvart másolta. Németországban jöttek divatba az asztali orgonák, s itt a Flamand vidéken terjedtek el tömegesen az utcai zenegépek. A társadalmi igény a technikai fejlettséggel együtt lehetővé tette,, hogy azok az emberek is zenélhessenek, akiknek nincs megfelelő képessége. A sípláda, kintornagyártás komoly iparággá vált. A XVIII. század végén a magyarországi hangszergyártók(a hangászok) sem maradtak el a külföldi mesteremberektől,. Eszterházy Miklós herceg könyvtárnoka, práter Nimitz „több mesterséges orgonákat készített, amelyek a berakott hengerek segedelmével magoktól játszottak. Illy neműt csinált Anglia számára is, amellynek két 8 lábas regisztere, 112 sípja volt, s hangjai a nagy C-től a hármas vonású G-iig terjedtek”
Az 1750-es évektől kezdve a szöges hengerek által vezérelt sípok megjelentek az órákban és más szerkezetekben is. Külön iparrá válik a dobozok gyártása, némelyik doboz tetején fából faragott, színesen kifestett alak mozog, táncol a belül megszólaló zenétől kísérve. Megszámlálhatatlan mennyiségben készültek a zenélő szerkezetek, újabb és újabb technikai találmányokkal, furfangokkal kápráztatva el a nézőt.
Meghajtásukról legtöbbször rúgósszerkezet gondoskodott, ám készültek olyanok is, a amelyekből kurbli vezet ki. A nagyobb és látványosabb szerkezetek némelyike vásárokban, búcsúkon, de még a fogadókban, vendéglátóhelyeken is. A hangszeres vándorzenészek utódai-akik állandó megélhetésükhöz használták a zenegépeket az olcsóbb és egyben kevésbé sérülékeny eszközöket vitték magukkal.
Ezeket kézben, a hátukon szállíthatták, nem volt szükség hozzájuk kocsit tartani, vagy bérelni. A zene -automaták fejlődésére nagy hatást tett a közönség igénye, akik egyre több zeneszámot szerettek volna hallani. Igyekeztek automatizálni a hengerek gyártását 8s. Sok nehézséget okozott a nehezen cserélhető henger.
Aztán két olasz mérnök: Gatorna és Bacigapulo- kifejlesztették a papírszalagos vezérlésű, a papírszalagra feltekercselve bármilyen hosszúságú zeneszámot rögzíthettek. Papírszalaggal látták el a zongora-verkliket is, mert a papírszélességének növelésével lehetővé vált, hogy a szokásos zongora összes billentyűje megszólalhasson.
Európa minden nagyvárosában évente több száz, utcai zenélésre jogosító engedélyt adtak ki a hatóságok. Találmányok javították a kintornák szerkezetét, melyek közül kiemelkedett a Lipcsében működő Lohman cég találmánya: a papírkoronggal vezérelt zenegép. Talán ezek a lemezek voltak azok, melyek a feltaláló Berlinert inspirálták az Edison-féle fonográf továbbfejlesztésére, a hangok korong alakú hordozón való rögzítésére -azaz a hanglemez megalkotására. A kötetet a felhasznált források jegyzéke és a képjegyzék egészíti ki.

Mednyánszky Miklós: A kintorna
Budapest, 2006, Fekete Sas Kiadó
Kötött, 180 oldal, 1990 forint

A kiadó utószava: Az 1930-as évekig a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt figurája volt a kintornás. A zenegép hangos sípja vagy zongorát utánzó dallama gyakran megszólalt a bérházak udvarain, a vendéglők kert-helyiségeiben. El sem lehetett képzelni nyáresti mulatságot, lakodalmat a Tabánban, a Gellérthegyen vagy Óbudán kintorna nélkül. Csak Budapesten még a húszas-harmincas években is évi 200–250 kintornás engedélyt adtak ki, s még a II. világháború után is működött a verklisek közül jó néhány.
A gazdagon illusztrált könyv Magyarországon először foglalja össze a kézhajtású és az automata zenegépek fejlődéstörténetét, és enged bepillantást egy letűnt mesterség műhelytitkaiba, művelőinek életébe.
Kerekes Tamás

www.marlonbrandy.nolblog.hu

www.transycan.net/cafe

www.feketesas.hu

feketesas@feketesas.hu

http://shop.feketesas.hu/latogato/home.php?cat=65