Szociológiai pontossággal írta meg egy 18. századi fegyenchajó történetét a JLX KIADÓ szerzője (REES, SIÂN), mely nélkülözi sajnos a rejtői humort, de ami azt illeti, véletlenekben nem szűkölködik, mert a szerző kutatás közben saját ősét fedezte fel a hajón a deportáltak között. Szerelmes regényként éppúgy olvasható, mint egyfajta büntetés -végrehajtási történetként a kötet. Az angliai börtönviszonyok és a zsúfoltság egyaránt vezettek a deportálás ötletéhez -mi tudjuk -Dánia börtön-de a kezdeti ötletek közt az is felmerült az angol honatyák közt, hogy a fegyenceket Katalin orosz cárnőnek adják -ajándékba. Néhány penny eltolvajlásáért, vagy egy hiányzó ágyneműért is könnyen a Newgate ( az akkori börtön) lakójává válhatott az ember. A helyzetet súlyosbította, hogy 1783-ban majd kétszázezer férfit bocsátottak el Nagy Britannia hadseregéből és az akkori törvényhozás rendkívül rosszul lépett: Pitt miniszterelnök megadóztatta a 15 éven felüli szolgálólányokat. A férfiak elfoglalták a helyüket, s a nőknek nem volt hová menniük.(Avagy a munkásosztály helyzete Angliában). Éppen ezért az akkori londoni prostitúcióról még csak becsléseink sem lehetnek. A Lady Julian nevű hajó, a maga 33X 10 méteres belterületével adott helyett a rajta tartózkodó 150 fegyencnek és 100 matróznak.
A másodtiszt és a kormány képviselője: Thomas Edgar hadnagy Általában „Kis Bassey” -ként ismerték, kedvenc káromkodása a „Blast’ee” ( „a zisten ’je meg” ) volt. A francia forradalom évében foglalta el a hajót, melyet az angol kormány visszaszerzett az amerikaiaktól. Hajóstársa furcsa, nehezen érthető figurának írta le” nagyszerű tengerész és kitűnő navigátor, legalábbis egykor, mivel az ital már teljesen szétroncsolta a munkaképességét”. 1794-re az ital oda juttatta Edgart, hogy az utat folyamatos résszegségben töltötte, és időnként már a parancsokat is elfelejtette végrehajtani. „Edgar, maga részeg” mondta a sokat látott kapitány. „Uram, a zisten ’jen meg, ha az vagyok” Az ígéretes hajóstiszt azonban részt vett a Horn fok megkerülésében expedíciójában Cook kapitánnyal, s noha szerepe dicstelen volt az akcióban, lehetséges, hogy szerepe volt Cook halálában.
A részleteiben pontos, de elbeszélőmodorában mulatságos és regényként is kitűnő könyv szerzőjének adom át a szót, hogy kissé a stílusát is érzékelhessék és láthassák, hogy az imént bemutatott Edgar nem is volt olyan rossz választás:” Csábító volna azt elképzelni, hogy Edgar hadnagy a Cook kapitány halála miatt érzett lelkiismeret furdalását és a derékba tört karrierje felett érzett elkeseredését enyhítendő fordult italhoz. Valójában úgy tűnik, Edgar elég laza figura volt: kövérkés, vidám, jó kedélyű alak, aki inkább élvezetből ivott, semmint rossz lelkiismerete miatt, és aki 1789-ben még mindig kitűnő tengerész volt, olyan,aki képes volt komoly döntéseket hozni, ha szükség volt rá. Őszintesége és a fegyencek érdekében végzett lelkiismeretes munkája példás volt. Egyike volt azoknak a hajóstiszteknek, akik a rábízott készleteket nem arra használták fel, hogy némi hasznot húzzanak.”
És a hajó Edgar vezetésévek elindul Uj-Walesbe….
1790-ben érkeznek meg, 222 nő és egypár gyerek…
A valós történet kerete foglalja magában az egyik fegyencnő és az egyik tengerész, John Nicol, szerelmi románcát
A tengerész elképesztő áldozatokat hoz: Fokvárosból Rióig hajózik, útja Lisszabonon át Portsmouth-ba vezet, megkeresi Lincoln-ban a lány szüleit, tíz év múlva is keresi Kínán és Batávián át szerelmét. Skóciába készülve erőszakkal besorozták, éveket szolgált a franciák elleni háborúkban, a máltai és cadizi blokádnál, Gibraltár ostrománál. „A századfordulón végül lesántikált utolsó hadihajójáról Cadiz--ban, még mindig nem felejtette el Sarah-ot, s még 1882-ben is azt mondta: ”szívemben semmi sem változott.” Tényleg az élet írja a legjobb regényeket, márpedig ez az.

Kerekes Tamás
REES, SIÂN: Úszó bordély
JLK Kiadó, Budapest, 2006
www.jlx.hu
kötött, 1950 forint