Búcsúszavak
„Schubert dalában, Schubert dallamában, drága barátom, bizony a halál van, Édessége azért mondhatatlan édes, mert mélységes mély vad keserűség ez.”
A bűn-ronda tapétára mutatva felkiáltott: Beláthatjátok, egyikünknek távoznia kell” -mondta Oscar Wilde a haldoklás közben. Á milyen stílusosan búcsúzni kevesen tudtak, mint ő. Magyar írók, költők, színészek búcsú gondolatait, szavait, illetve a róluk szóló emlékbeszédeket gyűjtötte kötetbe Csiffáry Gabriella a Tericum Kiadónál megjelent válogatásában. A gondolatébresztő kötet két részre osztható, az elsőben jeles magyar írók, költők életének drámai mozzanataiba pillanthatunk be, míg a második kötet tudósok, politikusok, költők utolsó sorait közli.
„A mítosz a két lábon járó majomember álma/ A légtérben nem szállnak angyalok/ Isten vagy van, vagy nincs. Küszködve, megállva/ Tartok a sír felé gyalog.”
A kötet közel ötszáz év olyan jelentős íróinak utolsó gondolatait, szavait, leveleit, naplórészleteit örökíti meg, mint Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc, Madách Imre, Jókai Mór, Arany János, József Attila, Ady Endre, Vajda János, Somlay Arthur, Blaha Lujza. A kötetben szereplő naplók és levelek írójuk belső világáról beszélnek. Gyakran írójuk szellemi végrendeletét tartalmazzák, néha csak egy fájdalmas búcsút rejtenek magukban, olykor konkrét anyagi végrendelkezést tartalmaznak (például az erdélyi Szilágyi Domokos esetében). Több emlékbeszédet is tartalmaz a kötet nagyjainkról, mely a történelmi vagy irodalmi tanulmány, s gyakran az életrajzot pótolta.
Számomra a megrendítőbb sorok nem a patetikus szándékkal íródott, nagy, az utókornak szánt gondolatok voltak, hanem ez:
„Arany János élete utolsó éveit otthonában töltötte, számos testi és lelki bajtól sújtva. Csak a Margit-szigetre sétált ki néha. Látása megromlott, magas vérnyomás és súlyos tüdőbetegség gyötörte. Nem véletlen, hogy az állandó fizikai fájdalomtól legyengült költővel egy meghűlés alig két hét alatt végzett. Végzetes betegségének leírása háziorvosának, Farkas Kálmánnak köszönhető. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint a költő hörglob( tüdőgyulladás) betegségben halt meg. 1882. október 22-én, öt perccel ¾-es12 előtt. Arany János utolsó szavaival önmagának felelt meg, miután aziránt érdeklődött, hogy hány óra van.
„Különben mindegy”
Kerekes Tamás
Búcsúszavak, Tericum Kiadó
Budapest, 2006-07-04 válogatta Csiffáry Gabriella
Kötött, 360 oldal, 2870 forint
www.tericum,hu, sajto@tericum.hu
|