Tervezett épületeket, s benzinkutakat is. Nevét még életében
többször változtatta, mondván szeretne tíz Hundertwasser lenni, hogy
tízszer többet végezhessen életében. Életéről és munkásságáról Harry Rand
gyönyörű fotókkal kísért biográfiáját jelentette meg a Vince Kiadó. A kötet
1928-tól, a művész bécsi születésétől kíséri nyomon pályafutását a 2000-es
évig, mikor is az elismertté váló művész meghal egy csendes-óceáni hajón, s
Új-Zélandon, a saját birtokán temetik el, egy tulipánfa alatt.
Félig behunyt szemmel, mint
Mikor képet szülök Dunkelbunt
Házait látom, nem ronda fakókat
Minden tetőn zöldet beton helyett

Előre örülök, hogy humusszá
Válok magam is, eltemetnek
Meztelenül, koporsó nélkül
Egy fa alá, földemen
Ao Tea Roán (Hundertwasser, 1979)

A fiatalember boldogan nyomorgott Párizsban, akkori panoráma-képeiben semmi
nincs a modernizmus fanyarságából.1951-ben teszi át székhelyét Tuniszba,
ahol elsősorban az arab zene és az arab festészet kifejezési szabadság hat
rá. Az afrikai gyerekek képei emlékeztették Klee archaikus, szellemes
formáira, s itt ismerte fel Hundertwasser, hogy mennyire egyetemesek az
emberiség vívmányai. A következő évben lesz a Bécsi Art Club tagja. Ekkor
már úgy emlegetik, mint, aki képes az urbanisztika új élményét megragadni.
Miközben az ötvenes években keletkezett litográfiái Van Gogh nádtoll
rajzait idézi, rájön, hogy a pénz egyáltalán nem fontos a számára. Képeit
is csak akkor adta el vonakodva, ha a vevő ajánlatát a duplájára emelte.
Fiatalon vihart kavar: első önálló kiállításán(1952, Bécs) megnyitó
beszédjében céljául jelölte meg, hogy megszabadítsa magát a civilizáció
egyetemes blöffjétől. A modern várost lakógép-nek nevezi.
1953-ban képviseletét átveszi egy francia galéria, s foglalkozik vele a
japán művészeti kritika. A galéria vezetője így emlékezik: „jóképű,
kissé félénk, csöndes, de nagyon erős akaratú fiatalember volt…még
most is látom, a biciklijén, amint a hátán cipeli képeit. Saját tervezésű
szürke pulóvert hordott, élénkvörös, kék, zöld és narancsszínű csíkokkal.
Hosszú karcsú keze eltűnt a pulóver lelógó, túl hosszú ujja alatt. Gallér
nélküli inget viselt és maga készítette szandált.”
A csigavonal először 1953-ban jelenik meg nála. A bécsi egyetem orvoskarán
látott egy filmet a francia központi elmegyógyintézetről, s az ottani
skizofrén betegek csigavonalaiban, mind az élet, mind a halál
megtestesülését látni vélte.” Élő és élettelen anyag keresztútjaként
képes volt az egész természet, az egész teremtés kifejezésére
”-mondta a híres csigavonal-motívumról. A kötet nemcsak a korabeli
reakciókat közli, hanem Hunderwasser aktuális véleményét is rögzíti.
Elhelyezi a művészt saját korában, saját nézeteivel ütközteti a kort.
Hundertvasser rendhagyó egyéniség lehetett, a kiló búzából képes volt három
hónapig megélni, egyszer ötven dollár volt a zsebében, egy évig élt és az
ötven dollár még mindig ott volt a zsebében. Egy dollárból képes volt egy
hétig megélni. Ám ez a magatartás Hundervasser számára a függetlenség
megszerzéséhez kellett.

Az egyenes: egészségtelen

Hundertvasser iszonyodott a derékszögű racionalizmustól,
szilárdmeggyőződése volt, hogy a vonalzóval húzott egyenes vonalak a
legalapvetőbb szerves értelemben egészségtelenek. Ezek megbetegítik az
embereket, mert egyenes a természetben nem fordul elő. A modern városok
egyenes vonalai ugyanolyan könyörtelenül rátámadnak az emberre, mint a
rákkeltő kémiai anyagok vagy s a súlyos betegségeket okozó
környezetszennyeződések. Az egyenes vonal ember alkotta veszély.
”Annyi sok vonal van, millió és millió, de halálos csak egy van
köztük: a vonalzóval húzott.”

Az építészekkel is vitába bonyolódott:

Az építészet szerinte mindig a legkonzervatívabb művészet. Az építész
másoknak épít. Meg kell magyaráznia elgondolásait, világosan meg kell
terveznie, és nagy munkacsapatokat kell felvonultatnia. Az építtetők vagy
az állam mindig nagyobb erőforrásokkal rendelkeznek, mint egy művész.
Ahhoz, hogy tőkéjüket az építész rendelkezésére bocsássák, az építész
elgondolásának konvencionálisnak kell lenniük, az épület funkcióját és
típusát meg kell nevezni: bank, iskola, kórház, templom, gyár stb. Ritka
kivételektől eltekintve, az építészek körében a Van Gogh-szerű magányos
alkotó elképzelhetetlen. Hundertwasser szerint a modern építészet kudarcot
vallott, mivel kezdetben jóindulatú racionalitása embertelenné vált. Úgy
érzem, van mit tanulnunk: A látás nyelvtana c. elméletét, ami
transzautomatizmus néven híresült el, akkor dolgozta ki, amikor
Stockholmban tányérmosogatóként dolgozott.
Egy libériai lobogó alatt futó észt hajón matrózként készít egy nyomatot
(S/S Bauta). A hajófarán a lobogó fölött tompa csillag fénylik, amely lehet
a Nap vagy a Hold, a hajó belsejét pedig külső falán át mintegy
röntgenfelvételként látjuk. A fehér válaszfallal szemben vörösben játszanak
a külső lépcsők és a külső vasszerkezetek tartói, a szellőzőkből kék fények
villóznak. Az áttetsző felépítményen és a taton reményteljesen villognak a
hajóablakok fényei, barátságosan csillognak a helyzetlámpák, minden
normálisnak látszik. A valóságban azonban a hajó gyilkos pokol volt, durva,
züllött matrózai azt képzelték, hogy Göbbels markába kerültek, aki
folytatni akarja a háborút. Részeges, hontalan férfiak voltak, a
kommunizmus kétségbeesett menekültjei, akiknek nem volt többé hazájuk,
ahová visszatérhettek volna. A legénység többi része bűnözőkből állt.
Hundertwasser gyönyörű képén semmi nem tükröződik.
A kötet képanyaga szenzációs. A magyarázat, értelmezés a lehető legtöbb
esetben azon az oldalon van, ahol a kép, nem kell lapozgatni. A művésszel
folytatott interjúk közelebb visznek bennünket, hogy megérthessük ezt a
nagyformátumú alkotót.

Kerekes Tamás

Harry Rand: Hundertvasser
Taschen /Vince Kiadó
www.vincekiado.hu
info@vincekiado.hu