Szombat éjszaka volt, teliholdas, meleg, illatos.
Dick, egy huszonöt körüli újságíró a háza melletti parkban sétálgatott, a játszótérre igyekezett, ami ilyenkor már épp eléggé kihalt ahhoz, hogy tekerjen magának egy füves cigit, majd békében elszívja bárki - mondjuk a hatóság - megzavarása nélkül.
Kedvenc mászókáján leült, elkezdte a műveletet. Kisvártatva egyenletes, halk hangra lett figyelmes: talán valaki lélegzésére.
Körülnézett: az egyik padon kócos buksit vett észre. Megszökött - gondolta, egy cserfes lurkó valamelyik szomszédságból. Meggyújtotta a cigijét. Mit árthat neki egy kósza gyerkőc?
A kócos buksi megemelkedett, elindult felé.
-Helló! - köszönt rá egy élénkrózsaszín, pici száj.
-Szia. Megszöktél?
-Mondhatjuk így is. Adsz a cigidből?
Dick hirtelen megdöbbenésében tovább tartotta benn a tüdejében a levegőt, amitől kishíján megfulladt, de köhögve, könnyező szemmel kicsit jobban szemügyre vette a szájacska tulajdonosát. Szoknyácska, blúz, csini sziluett, fehér térdzokni, kikötődött tornacipő. Magukba szippantó szemek.
-Hány éves vagy, hogy már dohányzol?
-Szerinted mennyi? - tudakolta félrebillentett fejjel.
-Így a holdfényben talán tizenöt. Plusz mínusz néhány év, ha kicsit jobban meghíznál, többnek is nézhetnélek.
-Majdnem eltaláltad - hamiskásan mosolygott rá. - Szóval adsz, vagy nem?
Dick odanyújtotta neki a cigit várva, hogy a lány fulladozni fog. De nem. A lány mélyet szippantott, a hold felé fordította arcát, vonásain jóleső grimasz futott át.
-Ez jól esik. Köszönöm.
Dick csodálkozva visszavette. Szívott belőle megint, de már sokkal áthatóbb ízhatást hagyott maga után, kicsit mintha erősebb lett volna... ültek egymás mellett a mászókán, cigiztek. Utána rágyújtottak egy-egy adalékanyag nélküli cigarettára is.
-Nem tudnál véletlenül inni adni valamit? - érdeklődött a lány. -De, csak ahhoz el kéne hozzám jönnöd. Itt lakok a közelben. Ne aggódj, nem fogok egy ujjal sem hozzád érni... hacsak nem te is akarod...
A lány felnevetett, elindultak.
Ahogy beértek a lakásba, a lány Dickhez simult, szájon csókolta. Egzotikus fűszereket, nehéz, sűrű füstöt érzett a férfi abban a csókban. Felkapta a lány könnyű testét, elvitte az ágyig, a villanyt felkapcsolva hagyta. Kihámozta ruhácskáiból, a térdzoknit meghagyva kifulladásig szeretkeztek. Mikor lehanyatlott Dick férfiassága, lehanyatlott ő is az ágyra a lány mellé. Nem kenődött el a rúzsa.
-Mitől vagy te ilyen sovány? Nem kérsz egy kicsit enni?
-Köszönöm, most kaptam.
-Miért, mit eszel?
-Teliholdas éjjelenként szűzlányok vérét iszom.
-Tessék??
Az ajtón kopogtattak. Dick álomtól összeragadt szemekkel maga köré tekert egy lepedőt, kinyitotta az ajtót.
-Jó reggelt Florinda. Mi járatban?
-Nem látta a lányomat? Este elszökött, gondoltam, talán itt lesz... van valami az arcán.
-Köszönöm, majd lemosom. Nem láttam Stephaniet. Miért jött volna ide? -Nem is tudom... csak mostanában annyit beszélt magáról, gondoltam talán...
-De nincs itt. Nem szeretem a gyerekeket, visszavittem volna.
-Hm. Akkor hol lehet? Köszönöm, viszlát!
-Viszlát.
Dick visszamászott az ágyba, megnézni a lányt, akit otthagyott az imént. Mintha mocorgást hallott volna, talán már felkelt. Készít neki reggelit.
Érdekes módon nem jutott eszébe, hogy nem szereti a gyerekeket. Érdekes módon nem jutott eszébe, hogy a lányt tegnap este még csak tizenöt-hat évesnek tippelte.
Az ágyban valóban ébredezett egy lány. Egy szőke buksi. De nem szőkét hagyott ott, hanem sötétbarnát. Ennyire nem lehet feledékeny. A teremtés nagyot ásított.
-Jó reggelt! - Csilingelte vékony egérhangon. Dick buja, rekedtes hangot hagyott ott. Legalábbis úgy emlékezett.
-Hát te ki vagy? - tette fel a kérdést Dick, de magától is rájöhetett, mikor a lány lehúzta fejéről a takarót. - Stephanie! Te hogy kerülsz ide?
Az anyád épp most keresett rajtam!
-Hogyhogy hogy kerülök ide! Tegnap te hívtál be magadhoz... a játszótéren... emlékszel?...
-Én valami egészen másra emlékszem - Dick a kezeibe temette a fejét. -De én úgy... szeretlek - nyöszörögte Stephanie.
Dick kiment a mosdóba, a tükörben megmosta az arcát. Elkenődött rózsaszín rúzsnyomok voltak rajta mindenhol. Nem tudott szabadulni tőlük. Kattanást hallott a háta mögül. Felpillantott, a tükörben maga mögött meglátta a tegnapi lányt - azt akire emlékezett - a mosógép tetején ült, lóbálta a lábait, dohányzott.
-Ki vagy te?
-A nevem Kameina, ha ez érdekel.
Dick hátrafordult, de a mosógépen nem ült senki.
Eltűntek arcáról a rózsaszín sebesülések, ezzel szemben a tükör felületén ott virított rózsaszínnel írva a név: Kameina.