Vereckei Peti a kertemben szeretett festeni. Volt érzéke a plain airhoz.
Időnként nem létező telefonját használva felhívta Michael Jackson impresszárióját, akin követelte a Beatles már rég eladott szerzői jogait –magyarul-(mellesleg én is igazságot akartam, de jogállamot kaptam helyette, s Hegel Szellem fenomenológiája szerint az egyéni élettörténet csak megismétli az emberiség evolúciós sikertörténetét-világtörténelmi síkon. (Kösz, Fukuyama!!,- haver vagy!!!), de Péter, nagylelkű művészember volt, beérte volna 2 milliárd dollárral is. És ő is úgy járt, mint Hegel.
Az Üres Félóra nevű kocsmában-ami szemben a Tüzes Víz nevű borozóval- szóval , mindkettő a kertem végében van!
Gerzson két feliratot szerkesztett a WC-re:
Nők és Emberek.
Ezt az ajtót Péter mindig eltévesztette.
És sokszor kellett megmutatnom neki, hogy hol lakik. Ez a probléma aztán művészetelméleti síkon-ahogy Adorno, vagy Walter Benjamin mondaná, netán Arnold Hauser, vagy Toynbee- úgy oldódott meg sztoachisztikusan, hogy gyámság alá került, azaz a gyám gondosan elsikkasztotta a lakást és így megoldódtak a gondok. A lakásra értem, mert más azért még maradt.
Természetesen Gerzson volt, hogy úgy mondjam az élő probléma.
Ő összeszerelte ugyan a kerti padomat, de ez ugyan mutatja materializmusát, de rámutat voluntarizmusának korlátaira is.
Gerzson kocsmáros volt.
Vereckei Peti kért tőle két korsó sört.
Egyet magának, a másikat az éppen társaságában tartózkodó Vincent van Goghnak és két nem létező húsz dollárost nyújtott át Gerzsonnak, aki átvette a pénzt(ha hinni lehet Hegelnek, hogy a lehetőség is a valóság kategóriája). Sajnos csak az egyik, mint ahogy a csoda sem más, mint a csodálkozás objektivációja.
Az objektiváció azonban LÉTREJÖTT!!!!!
Gerzson ugyanis csapolt két nem létező korsó sört, átnyújtotta Petinek, aki azt átvette, fizetett a , hm. ma úgy mondanák a Wall Street-en, hogy virtuális pénzzel, s a klasszikus , marxi értelemben vett csereüzlet korrektül valóban létrejött.
Hiszen, ha belegondolunk: Peti megkapta sörét, Gerzson pedig a pénzt, sőt még a borravalót is. Mindenki jól járt.

Nos: Gerzsont a problémamegoldó képességért szeretem, nem a kerti padért, amit szakszerűen összeszerelt a kertemben a diófa alá, ahol, köztudomásúlag nyáron mindig kevesebb a szúnyog, sőt a légy, legalább is Szolnokon. Azóta Gerzson előre köszön a kertemben lévő porolónak.
A kert, a polgármesteri hivatallal szomszédos, De én mindig elfelejtem, hogy ki is a szomszéd. Ritkán járok Szolnokon.
Egyszer Hovács Líbor volt. Igaz, csak alpolgármester.
Ő reggel cekkerrel melyben az üres üvegek csörömpöltek csak, a piacon kezdett, harmincéves melegítőjével, amit az ócskás dobott ki, két deci vodkával, s olyan fapapucsot hordott, ami már akkor is meg volt, amikor a Gellért hegy még nem is létezett.
Sűrűn kellett segítenem neki összeszedni a piacon vásárolt, cekkeréből kigurult vodkásüvegeket, s hálából az ifjútörökökre panaszkodott. De Vereckei Petitől tudom, hogy mindenki azzal fizet, amivel tud.
Megértő lélek vagyok és ilyenkor a hátamon vittem be a hivatalba (cekker! fapapucs! + MELEGÍTŐ!) a 120 kilós embert, egész a második emeletig, az alpolgármesteri irodájába, amivel kiérdemeltem a polgármester úr nem egészen természetes háláját.
Ilyenkor Líbor azonnal feltalálta magát, üveget bontott, kitartott délig, aztán az üres cekkerrel lelépett.
Ma egyetemi tanár.
Pedig csak én tudtam, milyen akkurát hivatalnokember is volt.
Rendben tartotta ugyanis a kertünket.
A kert nemcsak nekem volt fontos.
Odajárt Horvát Tibi is. Írni. Locsolni.
Ő térben jól gondolkodott, de időben nem. Márpedig a KETTŐ, együtt kell a sikerhez.
Ő nordikus alkat és a telet választotta.
A kötelet, amit az akasztásához használt, bezsíroztam, félt ugyanis, hogy a csikorgó fagyban nem csúszik a hurok. Ez lett a veszte.
„Mind a kettőnk veszte”, ahogy azt Karády Katalin énekelte volna, még azelőtt, hogy barátját, Ujszászyt, a magyar hírszerzés főnökét elkapták volna az oroszok. Csak hat év után lőtték főbe.
Én Újszászytól a lakásom örököltem, Tibi meg tőlem a kötelet.
A kötéllel volt egy kis probléma.
Elszámítottam magam.
A pokol tornáca is jó szándékkal van kikövezve, de a csikorgó hidegben a zsír is megfagyott, s az öngyilkosság NEM SIKERÜLHETETT.
Pech.
Na, de nem adtuk fel!
Bántott a lelkiismeret, és bekísértem a megyei psziciátriai osztályra, ahol elektrosokkot kértem neki. Nem kaptunk.(Na ja, sok az áramszámla és az egész rázós egy főorvosnak, pláne egy olyannak, mint Hadrovics.
Hadrovics is a kertemben lakott. A főorvos úr szórakozott ember volt.
Líbor megkérte, hogy néha locsolja meg Tibi helyett a diófánkat.
Ezt ő ugyan néha megtette, de az a napi négy doboz cigi nem használ a szellemi kondíciónak, még akkor sem, ha az illető az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet elnöke. Mint Hadrovics.
Egy eldobott rigótól, (Al Capone mondta először, vagy Lucky Luciano, Las Vegas felépítője, hogy ”lövöm a rigót”?.- de ezt most nem kapta el senki, a kert ugyanis leégett.
A polgármester úr cvíderül átjött megnézni, hogy mi is történt a közös kertünkkel. Épp ott voltam, Hadrovics és Líbor kérésére:
TŰZELHALÁS- jelentettem, ami egy olyan komoly mezőgazdasági ártalom, hogy ebbe valóban belepusztulhat a kert, s mivel a szakvéleményt a polgármester úr nemcsak átvette, de iktatta is, ezzel az ügy megnyugtatóan lezárult.
De nem a Tibié.
Mint nordikus lélek, mondhatni egy Solveig, Tibi visszament a Psziciátriára.
Csak a kertig engedték, az ajtón már nem mehetett be. Hadrovics kitiltotta. Már mondtam, hogy kissé feledékeny és a kertben összetalálkozott Tibivel. Hadrovics a kollégáival volt.
Mint egy ismerős Tintoretto képre, úgy nézett Tibire.
-Tibi!- szólította meg!
-„Olyan rég láttam!” mondta a jeles doktor.
-„Majd küldök fényképet”, mondta Tibi, s rá kellett akkor döbbennie, hogy barátok nélkül az ember csak egy félfaszú óriás.

A kertembe lejárt Nándor Miki is.
Ő reggelente szokta kérni tőlem, hogy öljem meg a feleségét. Kávézás közben.
Miklós nagyon megörült nekem, amikor négy év után újra találkozott velem. Szomszédok vagyunk. Már kopogtatás nélkül bejöhetek hozzá, ahogy azt József Attila mondaná, én mégiscsak kopogtam, és meg kérdeztem, hogy este jó lesz-e?(A gyilok)
A feleség este sajnos színházba ment, én meg sötétedésig olvastam a kertben, mert más értelmes dolgom nem akadt.
A „holnap”, majd a „folytatásban” KÖVETKEZIK.
Tibi ugyanis még él…….