Földrajzi áttekintés

Terület:	 		17.843.000 km2

Népesség: 		386.250.000 (2005) 

Népsűrűség: 		21,6 fő/km2

Legmagasabb pont: 		Cerro Aconcagua (Argentína) 6939 m

Legalacsonyabb pont: 	Gran Bajo de San Julián (Argentína) –105 m

A negyedik legnagyobb kontinens a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán által körbezárva helyezkedik a déli féltekén.
A kontinens nagyjából 100 millió évvel ezelőtt vált le Afrika testéről, és alakult ki, mint önálló geológiai képződmény, mely csak nemrég – mintegy 3 millió évvel ezelőtt - kapcsolódott a panamai-szorosnál Észak-Amerikához.
A földrész legfőbb ásványkincsei az ólom, a vasérc, a réz, az olaj és a fa, területén található a világ legnagyobb kiterjedésű őserdeje melyet a világ tüdejének is szoktak nevezni, rajta szalad keresztül a világ legbővizűbb folyama.
A kontinens élővilága rendkívül változatos, külön említést érdemelnek az életüket nagyszámban itt tengető sokszínű madárfaj, továbbá az ugyancsak változatos és gazdag hüllő- és rovarsereglet. Például a madárpókok is őshonosak ezen a tájékon.
A kontinens nyugati oldalán terül el az óriás és fiatal Andok-hegység, mely igen aktív szeizmológiai szempontból, érdekessége, hogy itt találhatóak a földön a legmagasabban fekvő települések és vasutak is.
A hatalmas hegyvonulat, az éghajlatot szempontjából is jelentős befolyásoló tényező, elválasztja a keleti és nyugati részeket, hatására az Andok nyugati előterében mérsékelt övi sivatagi klíma alakult ki – ahol található az Atacama-sivatag, ettől északra szubtrópusi monszun és egyenlítői - ez az Amazonas-medence, tőle délebbre mediterrán, a legdélebbi csücskén pedig óceáni klímát találunk, aminek a becses neve Patagónia.

Történelem

Az ősi civilizációk
A földrészt a mai feltételezések alapján vagy a Bering-szoroson át érkező, vagy egyesek szerint a Csendes-óceán felől betelepült emberek népesítették be körülbelül Kr.e. 21000. év táján. Ezektől az ősi vadászó és gyűjtögető emberektől származnak azok a népek, akik a későbbiekben fejlett civilizációkat hoztak létre, ilyenek voltak például az inka és a Chavín-kultúrák. mely a nevét, a központjáról, Chavín de Huántarról kapta, és kellőképpen titokzatos ahhoz, hogy mostani értekezésemben ne kerüljön terítékre.

Inka Birodalom: A 12 – 13. század körül hozták létre rejtélyes birodalmukat az inkák, melyek a kecsua néphez tartoztak, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy a rabszolgatartást intézményesítsék. A birodalom a mai Peru, Ecuador, Bolívia és Chile területének egy részét foglalta el és a spanyolok megjelenéséig folyamatos hódító politikát folytatott, amit a szomszédai nem néztek jó szemmel, de mivel a katonaság nem ijedt meg a szemmel veréstől, ezért ezek az állandó morgó külföldiek csakhamar kénytelenek voltak behódolni az inkák előtt.
A 16. századra a fent említett területek mellett, a mai Argentína és Kolumbia területeivel kiegészülve, Huayana Capac uralkodása alatt érte a legnagyobb kiterjedését, amely megközelítőleg 2 millió km2 volt, mintegy 10 millió lakossal benépesítve. Ekkoriban találóan Tahuantinsuyonak a Nap négy területének birodalmának kezdték nevezni. Voltak még egyéb furcsaságaik is, minthogy kepunak nevezett csomóírást alkalmaztak, amely ennek ellenére remekül működött, amire szükség is volt, mivel rendkívüli könyvelési kényszertől szenvedtek, ami miatt mindenről kénytelenek voltak nyilvántartást vezetni.
A írás mellyett, az útépítésben szereztek érdemeket, a hódítók is tátott szájjal nézegették az olykor 6 méter széles sugárutakat, továbba az arra tévedő magyar túristák is hasonlképpen szokták ámulatukban elfelejteni az ajkaikat összezárni.
Az ezek utáni történelmi események főszereplői az óvilágból érkező hódítók voltak, akiknek érkezése után az indián birodalmak kora leáldozott.

Folytatása következik...