Megérkezünk a Pecsához, mérsékelt tömeg, teljesen nyugodt hangulat, de nem is vártam mást, a Massive egy intelligens zenekar, és a formáció által képviselt stílus rajongói sem a 15 éves tátikarajongók közül kerülnek ki. A kilátogatókról szólva, meglepően széles volt a spektrum, gyakorlatilag a csecsemőkön és az aggastyánokon kívül mindenki megjelent a színen.
A bejutást követően, elkezdődött a manapság szokásos bemelegítő várakozás, mivel a koncert kezdete nyolcra volt meghirdetve, odaértünk negyedkilencre, és negyedtíz után fel is vonultak a srácok a színpadon. Egy bennfentes megsúgta, hogy a fénycuccok csak sötétben adják az elvárhatót, és hogy ezt mindenképpen meg fogják várni. Hiába, jó, ha bennfentesekkel társalog az ember.

A kezdésig mindenki főképp italozással szórakoztatta magát, ebből kifolyólag, míg a többiek massivean söröztek, én a lájtkólával barátkoztam, és a koncert végére – őszintén állíthatom - egészen összemelegedtünk, főleg ő az én kezemben. Pedig megfogadtam már párszor, koncertre nem jövök kocsival soha többet. Természetesen ezen este után is elhangzott egy ilyen ígéret.

Ahogy szelíden várakozva hallgatjuk a felvezető DJ lány lemezeit, miközben a betonon kissé türelmetlenül toporogva illegetem magam a várakozás izgalmában, a hátam mögül, egy meglehetősen befolyásolt embert, már alkoholügyileg értve, megütögeti a vállam, és a földre mutogatva, erősen vigyorog, majd a megértésem kéri.
A földön egy üres söröspohár árválkodott nagy magányába roskadva, valószínű meditált, mert teljesen élettelennek tűnt. A söröspoharat körbe álltuk, mert többek feltételezése alapján az Buddha reinkarnációja volt. A megmerevedett pohár nem kötötte le túl sokáig a tömeg figyelmét, hamar feledésbe merült, és a koncert végén láttam, hogy valakivel nézeteltérésbe is keveredhetett, mert lábnyomoktól megnyomorítva terült el az aréna betonján.

Aztán csak megkezdődött a produkció, aminek az első tíz percében rettenetes szenvedéseket kellett kiállnom, mivel a tüdőm négyszer szakadt le a tomboló basszustól és táskában voltam kénytelen hazavinni a koncert végeztével. Magas hangokkal ebben az idősávban nem igazán találkoztam, lehet, hogy lekésték a repülőt, mert a végére azért egész tisztességesen kezdett szólni a berendezés.

Az este számomra egyébként két eltérő hangulatú szakaszra osztódott, nem tudom, tudatosan így akarták interpretálni a mondanivalót, vagy véletlenül alakult így, de mégis ezt tapasztaltam.
Az első, ami nagyjából egy órát alatt vánszorgott át életem türkizkék egén, viszonylag lassú és monoton Massive dallamokkal szolgált, és pont azt a hatást hozta, mint az otthoni hallgatásakor. Elkezdem elmélkedni, és a környezetem szórakozottan figyelgetni, ami azt eredményezte, hogy ez a rész csak távoli impressziókban marad fenn bennem.

A nézelődés egyik élménye a mellettem lezajlott dráma volt, a jófej gyerek tette a nagyarcát az egyik csajszinak a baráti társaságukból, míg a matahari - erősen ittas a gyengébbeknek írva - barátnője távolból figyelte az akciót, és persze én is őket néztem titkon. A csaj odajött a fickójához, aki próbálta menteni a helyzetet, de nem nagy meggyőződéssel, a lány néhányszor megrázta a fiút, aztán a csaj felszívódott, biztos mással bújt ágyba az éjjel, lehet a kisróka volt az, elnézve imbolygó járását.

A második rész, ami a vissza taps utáni ráadás volt és hozzávetőleg fél órán keresztül kötötte le az ember figyelmét - mert ez valóban lekötötte - egész más hangulatban zajlott. A színpadon felállított két dobszerkót elkezdték vadul püfölni, a szintik is becsatlakoztak a hangorkánhoz, hogy aztán ezt a katartikus végkifejletig fokozzák. Ezt nagyon élveztem, és a vége is teljesen rendben volt, mert a csúcsponton vége lett és elsötétült minden. Meg is jegyeztem, ezt így kellett abbahagyni, tökéletes lezárás volt.

Ezekkel az élményeimmel elégedetten tértem haza, megérte elmenni, főképp, hogy a jegy nem került számomra semmibe.

Másnap több ismerősömmel is megtárgyaltam a koncertélményünket, már akivel nem találkoztam kint, és kiderült, hogy a tüdőtépő basszust valószínű csak abban a keskeny sávban lehetett érzékelni, ahol volt szerencsém a koncerten töltött időt végigélni. Hiába a hanghullámok furcsa szerzetek, de azért azt is megállapítottam, hogy Massive-ot én mégiscsak jobbszeretek otthon hallgatni.