[147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
Slamó!Tényleg játszottál Együtt a Rudán Jooval?Az egy HANG!!!Mikor látlak újra a Színpadon--és milyen formában???? |
Hosszú volt az út hozzád meg érkezni egy másik sinen vagy én meg itt kereslek csendben hívlak csak te tudod... |
Megvagy Gábor Kellemes tapsifülest.
2009.01.05 15:20 ! „Slamo BUÉK! Gyere haza!” |
Kedves Slamó!Nagyon Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Sok-Sok Szeretettel:Zozo |
Szia!
A honlapon fennt vannak a megjelent No albumok dalszövegei. (NO I., A holnap fényei, Titkos napló)
Továbbá a 2006-os No Demo és a kiadatlan ős-No dalok szövegei is megtalálhatók. Ez utóbbi kettő hivatalosan nem jelent meg.
Heni
|
a 2007 ig megjelet albumokra gondolok. a dupla album van meg az azután megjelent albumok érdekelnének :) köszi ha segítetek :) |
nagyon szeretném ha régi dalok szövegeit is feltennétek elég kevés dalszöveg van fent...továbbá jó lenne megtudni hogy a hiányzó albumokat hol tudnám beszerezni ...ha vannak....... nekem ti örök szerelem vagytok ........minden benne van a dalotokban ami jó.....rengeteg dalszöveg pedig a fejemben ha meghallom a zenéteket boldog vagyok ott belül :) |
Slamó--Hallass Magadról--Légyszíves!!!!!!!Hiányzol!!! |
sziasztok!tudja valaki mi van slamóval?!slamó te is jelezhetnél??????????????? |
Igen,az Edda Művek Miskolc....Micsoda Dalok,Micsoda Csapat is volt...Remélem,hogy december 17.-én a Válás 25.Évfordulóján--talán újra Összeállnak...Újra Élvezhetnénk Őket.... |
Nem telik el úgy nap, hogy valamelyik adón két-három régi edda dal ne hangozzék. Őrület, hogy már vége! |
Slamó:Nagyon Boldog Névnapot Kívánok Sok Szeretettel:Zozo |
A TÖRTÉNET
Egy olyan korban élünk, amelyben a természeti katasztrófák, pl. a hurrikánok, földrengések és árvizek drámai módon befolyásolják bolygónkat és életünket. Megvan a hatalmunk ahhoz, hogy pillanatok alatt elpusztítsuk csodálatos Földünket egy atombombával, vagy valamivel lassabban a környezetszennyezéssel, az energiaforrások pazarlásával és a túlnépesedéssel. Azt az üzenetet kaptam, hogy mondjam el nektek, megvan az a teljesen reális képességünk is, hogy megmentsük a bolygót, és egy szeretetteljes, egészséges hellyé tegyük a magunk és az eljövendő nemzedékek számára. Kérlek, szánjatok néhány percet arra, hogy elolvassátok a történetemet! Remélhetőleg megmenti majd a Földünket.Egy olyan történetet kell elmondanom nektek, amelynek egyes részeit nehéz lesz elhinni, mégis megtörtént velem. Nem tagadhatom le, nem tehetem meg nem történtté egyetlen részletét sem, bár néha azt kívánom, bár megtehetném! Átlagos nő vagyok, egyszerű, mégis kaotikus korunkban nőttem fel. Olyan vagyok, mint bárki, szinte minden téren. Mindig úgy gondoltam, én leszek az utolsó, akivel csoda történik az életében, ehhez képest kettő is történt, méghozzá nem is olyan régen. Így hát a történet, amelyet elmesélek, a te életed története is lehetne, nem csak az enyém. De mivel velem történt meg, úgy érzem, nekem kell elmondanom.Már az elején szeretném leszögezni, hogy csodák márpedig vannak, és olyan emberekkel is megtörténnek, mint te vagy én. Ahhoz, hogy meg is történjenek, nyitottnak kell lennünk arra a kommunikációra, amely mindennap körülvesz bennünket â013 nem ebből a világból, hanem Teremtőnk világából, a kozmoszból és az univerzumból. Az üzenet nagy távolságból érkezik, mégis úgy kapjuk meg, ha befelé fordulunk és hiszünk. Mindnyájan csodákat tehetünk az életünkben, és éppen ez az egyik fő oka annak, hogy leírom mindezt nektek. Nem vagyok semmilyen különleges trükk birtokában. Egyszerűen légy nyitott arra a lehetőségre, hogy amit mondok, az lehetséges, és hogy hozzáférhető mindenki számára!A történet során mindvégig utalok majd Istenre, több különféle módon. Ez nekem is furcsa, mivel sokáig úgy hittem, hogy Isten nagyon régen magamra hagyott engem. Mégis utalok majd a kozmosz és az univerzum Ősteremtőjére, azaz a Föld Teremtőjére is, amelyen mindennapjainkat éljük. Istent az Ősteremtőnek nevezem, mert szeretném, ha mindnyájan megértenétek, hogy ezt a történetet nem befolyásolta, nem torzította el semmilyen vallási meggyőződés, és hogy Isten az én megértésem szerint nem csak a Föld Istene, hanem az egész univerzumé. Ugyanakkor úgy is utalok majd Istenre, mint a Földanyára, Gaiára, mert utam során megértettem, hogy Ő Isten női oldala. Ahogy minden megnyilvánult dologra igaz ebben az univerzumban, hogy egyensúlyban kell lennie a sötétségnek a fénnyel, a békének a háborúval, azaz fel kell ismerni Isten két arcát, a nőit és a férfit. Mindnyájan az Ősteremtő részei vagyunk. Isten részei vagyunk.Két csoda is történt velem, mindkettő Halifaxban, a kanadai Új-Skóciában. Elsüllyedtünk a fiammal egy mocsárban, és nemcsak túléltük, hogy elmondhassuk ezt a történetet, de sokkal jobban érezzük magunkat, mint valaha. Halott voltam tizenöt percig. Fénylényektől tudtam meg, hogyan mentsem meg magamat és a kisfiamat, akik azt is elmondták, hogyan lehet meggyógyítani a Földet.Miközben ezt olvasod, szívből kérlek, légy nyitott annak a lehetőségére, amit mondani fogok! Szükségessé vált, hogy egyesítsük a világunkat, hogy egy bolygó és egy cél legyen â013 béke és jólét mindenkinek, nemcsak a kiválasztott keveseknek, akik abban az áldásban részesültek, hogy a megfelelő helyen voltak a megfelelő időben. Az emberiség történelmének új szakaszához érkeztünk, és amit elmondok nektek a www.firethegrid.org weboldalon, egész fajunknak segít abban, hogy be tudjuk fogadni azokat a változásokat, amelyeket a jövő hoz majd magával.Negyven évig nem volt kapcsolatom Istennel az életemben. Gyerekként azonban mindig kerestem Istent. Úgy éreztem, hogy azok az emberek voltak a szerencsések, akiknek megingathatatlan volt a hitük, és hogy belőlem azért lett egy vesztes, mert nem hittem semmiben. Gyerekként sokszor beszéltem Istenhez, de egyszer sem éreztem, hogy meghallgatott volna, vagy kapcsolatba lépett volna velem. A sors keze kellett hozzá, amely beletaszított egy mocsárba, amelyben elsüllyedtem, hogy felnyíljon a szemem, és belássam, mindnyájan kapcsolatban vagyunk az Isteni Erővel.Korunkban ez az erő jobban megmutatkozik, mint valaha. Ha felmész az internetre, a keresőkön ezernyi találatra lelhetsz az emberiség történelmének következő szakaszával kapcsolatban, amelyet a Megvilágosodás Érájának, a Változás Korának nevezhetünk. Nemcsak a mi vallásaink beszélnek erről, de ősi kultúrák történetei is, például a majáké, az egyiptomiaké és az indiánoké. Mindnyájan arra a pillanatra várunk már régóta, amikor megváltoznak majd a dolgok, mivel Isten egészen biztosan tesz majd valamit annak érdekében, hogy megmentsen bennünket magunktól.Nos, bár körülményeink is változnak, Isten a változást főként olyan embereken keresztül eszközli, mint én, de szükség van rá olyan emberek hitére is, mint te, hogy az valóra válhasson. Már megint előreszaladtam, de az üzenetekben, amelyeket kapok, leírnak egy módot mindnyájunk számára, hogyan vegyünk részt Földanya gyógyításában, és hogyan vezessük át az emberséget az egészség, béke és pozitív változások korába. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, mindössze le kell ülnöd meditálni életed egy röpke órájára.Az egyik Star Trek epizódban hallottam, hogy az ellenállás hiábavaló dolog. Nem akartam Isten hírnökévé válni, de ha Isten azt akarja, hogy felébredjünk, az úgy is lesz. Most elmesélem nektek, mi történt velem, amikor autóbalesetet szenvedtem 2002 novemberében.Épp az egyik barátunk házához utaztunk a fiammal, hogy eltöltsünk nála egy kellemes délutánt, amikor megtörtént a tragédia. Az autóm belesodródott egy mocsárba. Fejjel lefele belezuhantunk, és lesüllyedtünk egészen az aljára. Megpróbáltam kinyitni az autó ablakait, de az elektromos ablakemelő csődöt mondott, és mi csapdába estünk. Azt mondtam a kisfiamnak, aki akkor négyéves volt, hogy ne aggódjon, majd a mami kiviszi onnan.Az autóba gyorsan szivárgott a hideg, koszos víz, és én szorosan magamhoz öleltem a fiamat a kabátjánál fogva, a teljes alámerülésre várva. Abban reménykedtem, hogy miután a kocsi belseje megtelik vízzel, ki tudom majd nyitni az ajtót, és akkor kiúszunk. Az utolsó szavaim azok voltak a kisfiamhoz, mielőtt a fejünk fölé emelkedett volna a vízszínt, hogy tartsa vissza a lélegzetét, mami hamarosan kiszabadítja mindkettőnket. Figyeltem, amint vesz egy mély lélegzetet, majd magába nyeli a víz. Amikor láttam, hogy az utolsó légbuborék is kiszabadul az autóból, megpróbáltam kinyitni az ajtót. Meg sem moccant! A másik ajtó ugyanígy be volt ragadva. Többször is próbálkoztam mind a kettővel, hiába. Csapdába estünk, és a biztos halál várt ránk.Ekkor fogtam Evan kis testét, és hátratoltam az ülés mögé, abban a csekély reményben, hogy ott majd némi levegőhöz jut. Miközben küszködtem, hogy kiszabadítsam magunkat ebből a négy keréken járó koporsóból, éreztem, hogy levegőt kell vennem. Amikor mélyen belélegeztem a vizet a tüdőmbe, a szúró fájdalomtól pánikba estem. Vissza akartam kapni a kisfiamat, és vadul kapálózni kezdtem a karommal, hogy megtaláljam a testét. Nem sikerült, ráadásul egyre elviselhetetlenebbé vált a légszomjam.Ekkor hallottam meg a hangot. Nyugodt, fenséges hang volt, arra utasított, hogy lazuljak el. Azt súgta a fülembe, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. Elöntött a bizonyosság, hogy ha harcolok a víz ellen, megmentőim nem tudnak majd újjáéleszteni, amikor megérkeznek. A hang azt súgta, ha küzdök a víz ellen, megfulladok.A hang ezután is folytatta, mit kell tennem, és biztosított, hogy minden rendben lesz, ha követem az utasításait. Teljesen átadtam magamat ennek a túlvilági hangnak, és csendesen átsiklottam a szellemi világba.A túloldalon Fénylényeket láttam, akik még egyszer biztosítottak arról, hogy nemcsak kijutunk az autóból a fiammal, de egyikünknek sem esik semmi bántódása. Mindegyikük lelkemre kötötte, hogy csak kövessem az utasításaikat, és ne veszítsem el a hitem. Arra kértek, hogy higgyek, mert isteni iránymutatásban részesülök majd, és ez így is történt.Megmentőimnek tizenöt percre volt szüksége, hogy kiszabadítsák élettelen testemet az autóból, és újabb hét percre, hogy újjáélesszenek. Amikor a testem életre kelt, arra kértem őket, hogy szabadítsák ki a fiamat is a kocsiból. Huszonkét perc telt el, és megmentőim visszaugrottak a jéghideg mocsárba a fiamért, bár nem reménykedtek benne, hogy újjá lehet éleszteni. Körülbelül újabb öt percre volt szükségük, hogy kiszabadítsák az autóból. Ernyedt testét az IWK gyerekkórházba szállították, ahol azonnal rákötötték minden létező gépre, amelyet ember csak ismer.Egy csapatnyi vészhelyzet doki és neurológus várt rám. Közölték velem, hogy az én drága kisfiam agyhalott, és hogy ráadásul belső vérzése van mindenütt a testében, azaz nem újraéleszthető. Ennél sötétebb kilátásaim soha életemben nem voltak. Ekkor újra hallottam a hangot: â01ENe veszítsd el a hitedet, gyermekem!".Az orvosok azt javasolták, engedjem, hogy lekössék a gyerekemet a gépekről, hogy békében távozhasson, mert még ha csoda is történne, és életben maradna, akkor is csak vegetálni tudna. â01EEz nem lenne élet", gondoltam magamban, de ekkor megint hallottam a hangot: â01EHiggy!". Az orvosok elfogadták döntésemet, és rajta hagyták Evant a gépeken, de javasolták, hogy ne reménykedjek semmiben. Kevesebb, mint egy százalék esélye volt a túlélésre, és azt mondták, még ha életben is maradna, akkor is ilyen gépeken kellene maradnia élete végéig. Ne feledjétek, továbbra sem hittem Istenben, ezért nem is kértem segítséget Tőle.Amikor egy idő után magamra maradtam, egyedüllétem csendjében kaptam meg a következő útmutatást, méghozzá azzal az üzenettel, hogy mindent pontosan tegyek úgy, ahogyan mondják. Visszatért a mocsárban hozzám szóló hang és a látomásom emléke. Volt akkor velem valaki, ebben biztos voltam, és úgy döntöttem, figyelmesen meghallgatom. Azt az utasítást kaptam, hogy építsem újjá a kisfiam auráját azáltal, hogy infúziót adok neki mások aurájából. Mindenki aurájából csak húsz percig volt szabad infúziót adni, ez volt az első szabály, ugyanis ennél hosszabb infúzió lecsapolta volna az adó auráját.Azt az utasítást kaptam, hogy kérjek meg szeretetteljes embereket, hogy vonuljanak fel-alá Evan szobájában, és hogy hassák át saját energiamezejükkel a fiam élettelen testét. Ezt érintés révén kellett tenniük, miközben engedték, hogy az energiájuk átáramoljon fiam testén, majd valamilyen ajándékot kellett adniuk neki. Ha például tudtak énekelni, akkor énekelniük kellett. Ha mesemondók voltak, el kellett mondaniuk egy mesét, és így tovább. Infúziójuknak pozitív energiából, szeretetből és tehetségük használatából kellett állnia, mert ez éleszthette csak újjá a fiamat.A kórházi protokoll ellenére sikerült szeretetteljes embereket küldenem a fiam szobájába félóránként. Követték az utasításokat, és átadták neki szeretetajándékukat. Az infúzió a nap huszonnégy óráján át tartott, három teljes napon át. Tucatnyi ember eljött. Szinte ott â01Ekempingeztek" éjjel-nappal â013 szeretetteljes, bizakodó lelkek, akik friss energiával telítették Evan élettelen testét.Már az, hogy sikerült elérnem a kórházban, hogy engedélyt adjanak erre a különös gyógymódra, csoda volt önmagában. A harmadik napon, 72 óra folyamatos virrasztást követően a fiam kinyitotta kis szemét, és felismert. Visszatért hozzám!Az orvosok teljesen elképedtek. Továbbra is azzal jöttek, hogy Evan soha nem lesz képes járni, beszélni, soha nem lesz normális. Ezúttal azonban már semmilyen hatással nem voltak rám a szavaik. A szellemi Fénylények vezetése árnyalatnyi kétség nélküli bizonyossággal szolgált a számomra, hogy a fiam rendbe jön; végtére is, â01Ebarátom" a mocsárban ezt ígérte!Evan egy héten belül visszanyerte minden testi funkcióját, és a második hét végére már úgy futott a folyosón a kórházi játszószobába. Ez tényleg elképesztő csoda volt. Mit tettem, hogy a Mindenható Teremtő kegyelmet adott a halálbüntetés alól? Nem tudtam, de nem is érdekelt. Szerettem volna hazavinni a fiamat, és megfeledkezni erről az egész rémálomról. Ekkor jöttem rá, hogy bár én már búcsút mondtam Fénylény barátaimnak, ők azonban nem mondtak még búcsút nekem.Továbbra is hallottam hangokat, és iránymutatást is kaptam részben látomások révén, részben azáltal, hogy látni kezdtem mások auráját. Gondolom mondanom sem kell, hogy nagyon megijedtem. Telt az idő, és az a kérdés élt bennem, hogy vajon mit akarnak tőlem? Az univerzum iránti szeretetről beszéltek nekem, és arról, hogy mennyi minden el lett rontva. Az emberiség elvesztette az önuralmát, elvesztette az Istennel és a Földdel való kapcsolatát.A Fénylények minden vágya az, hogy rajtam keresztül átadjanak egy üzenetet ennek a világnak â01Eodaátról" â013 hogy megvan bennünk az erő, amellyel egyesíthetnénk ezt a bolygót, egyetlen fajként, békésen, egyetemes jólétben. Ez az erő mindnyájunkban benne rejlik, és ha más emberek szerető energiájával párosul, megtehetjük azt a bolygóval, amit megtettünk a fiammal. Újjá tudjuk éleszteni, és el tudjuk indítani a gyógyulás útján. Ezzel a gyógyulással az emberiség egy új fázisba lép. Béke és harmónia köszönt ránk. Csak közös, egyesült csoportként való elhatározásunkra van szükség â013 és egyetlen órára az életünkből.
|
Szia Slamó!Mi van Veled?Nagyon hiányzol a Színpadról,ami a Te Világod!!!Gyere és Egyedül mutasd meg újra!Nem kell Melléd Senki--eddig is kevés volt a BECSÜLETES,aki nem csak a pénz miatt állt Melléd...Örömzenét csinálsz--és ez le fog jönni Közénk!Nem kell,hogy megváltozz,légy Kemény és Szelíd egyaránt!Magadat add!Hiányzol:Zozo |
hát nem sikerült bocs, pedig nagyon szép!secret |
a chaten nem sikerült jól bemásolnom, de szerintem annyira ideillik, hogy beteszem ide is!!!!
“Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.”
(John Lennon)
|
Még ezt engedd meg nekem,és búcsúzom:
Vagyok, aki vagyok
I.
Van testem, de én nem a testem vagyok.
A testem lehet éppen az egészség vagy a betegség
Különbözö állapotaiban, lehet pihent vagy fáradt,
De semmiképpen nem a valós ÉN-em.
A testem a megtapasztalás értékes eszköze;
Gondozom, jó egészségben tartom,
De mégsem én magam vagyok a testem.
Van testem, de én nem a testem vagyok.
II.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Végtelen sok, egymásnak ellentmondó, változó
Érzésem van, de mégis tudom, hogy én mindig ÉN maradok.
Én magam, a remény és kétségbeesés idején is, örömben
Vagy fájdalomban, ingerültségben vagy nyugalomban.
Minthogy képes vagyok megfigyelni, megérteni vagy
Megitélni az érzéseimet, és aztán egyre inkább
Uralni, irányitani és használni öket, az is
Nyilvánvaló, hogy érzelmeim nem én vagyok.
Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
Ök is változóak, és egymásnak ellentmondóak
A vonzódás és taszitás váltakozásában.
Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.
III.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
Az intellektusom többé-kevésbé fejlett és aktiv;
Fegyelmezetlen, de tanulékony; ez az a szervem, amellyel
Megismerhetem mind a külvilágot, mind a saját
Belsö világomat, de ez sem én vagyok.
Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.
IV.
Én vagyok a központja a tiszta öntudatnak,
Képes vagyok arra, hogy
Mestere, irányitója, használója legyek mind
A leki folyamataimnak, mind a fizikai testemnek.
Én az állandó, változatlan ÉN vagyok.
Roberto Assagioli
________________
az önbecsapásnak nincsenek határai
elias canetti |
Péklegény!
A gépem 1 kissé öregedő, lassú a változásokat nehezen viselő masina. A tegnapi vihar aztán végképp megviselte. A vendégkönyvbe sem tudtam beírni. (biztos észrevetted). Így a chatre irtam, ami borzasztó nehéz, mert kicsi a hely, nekem meg sok volt a mondanivalóm. Ha megengeded, még mondanék pár szót. Már régóta a "bögyömben" van valami, amiről, most itt az idő, és az alkalom, hogy beszéljek.
Rengetegen vagyunk, akik hosszú valyúdás, önmarcangoló éjszakák után végül úgy döntöttúnk, hogy elhagyjuk a "biztonságot" adó ólat és kimegyünk az "esőbe". Igen, Nehéz volt, nagyon nehéz leküzdeni a félelmet, a szorongást, hogy vajon helyes-e amit tettem? Akikkel beszéltem, mindenki hasonló, kisebb-nagyobb válságként élte meg a szakítást (egyébként, minden szakítás ilyen). Tudod, Istent kerestem, kapaszkodót a válásom után, így kerültem a gyülekezetbe. Legtöbbünk hasonló lelkiállapotban jut el odáig, hogy kiadja kezéből sorsa irányítását. Keresi az erős, segítő kezet, ami jó, nagyon jó, ...ha ez a kéz nekem akar segíteni, és nem feltételekhez ,szabályokhoz köti a segítséget. És, ha nem kapom meg, akkor magamra vessek, biztos nem úgy csináltam, ahogymondták.
40évesen egyedül, megtiporva, 1 gyerekkel a karomban zavarodottan az eseményektől én akkor mindenre hajlandó voltam, csak ne bántsanak. Szeretetre vágytam, és igen, egy idő után társra. Amikor betartva a "szabályokat" elmondtam érzéseimet 1 férfivel kapcsolatban,(mert ilyen elvárások is vannak), azt a választ kaptam; nézzek körül, rengeteg fiatalabb lány van a gyüliben, ráadásul több a nő, maradjak veszteg, Ruth könyvével példálóztak. Aki ismeri a Bibliát, tudja miről beszélek. Engedelmesen szót fogadtam, -mint mondtam mindenre hajlandó voltam. Egészséges , 40éves, felnőtt nő voltam, aki elkezdett úgy viselkedni, mint egy 16éves, mert ezt várták tőlem. Szó szerint erőszakot követtem el magamon, hogy ne gondoljak a (ma már tudom, hogy normális ) emberi érzésimre. Bűnösnek, hitványnak éreztem magam, ha nem sikerült. Személyiségem teljesen átalakult. Ma sem vagyok a régi, de elmondhatom: köszönm jól vagyok.! (Bár ma sincs társam ,mert évekig úgy éreztem, hogy nincs jogom, most meg már késő!) Természetesen megtanultam és remélem a többiek is, akik hasonló cipőben járunk, hogy mindig higgyünk magunknak, a bennünk élő erőnek. És, ha Te "sajnálod" a zenekart, NE TEDD!! Isten Bennünk van, Istent meg ugye? -nem kell sajnálni!!!!!!!! Nem Istent hagytuk el, csak a HITgyülekezetét!!!
Akik ide járunk olvasgatni inkább drukkolunk, Gábornak, Slamónak, hogy a kapukon kívül is megleljék azt, amit úgy hívnak boldogság. Bízom benne, hogy az önmagukba, vagyis az Istenbe vetett hitük átlendíti őket a jelenlegi megtorpanáson. Tudom, és szerintem Ők is tudják, (csak talán nem hiszik el), hogy amit csinálnak, az JÓ, és kell az embereknek a zenéjük, de immár mindenféle ragadvány nélkül. Remélem sokan elovassák majd e sorokat, és lesznek majd olyanok akik azt érzik nincsenek egyedül.
Üdv:Secret
|
Sziasztok. Nagyon örűlök ennek az oldalnak. Én személyesen ismertem az elmúlt 12 évben a Gábort, Istvánt és a zenekar többi tagját.
Nagyon sajnálom a zenekar felbomlását. Gáborral együtt dolgoztam egy cégnél, mondhatni jól ismertem. Szerintem a No zenekar fantaztikus munkát végzett az elmúlt 12 év első felében. Én személyesen nagyon sajnálom , hogy a zenekar tagjai világnézete megváltozott és másképen látják a dolgokat amiben hittek. Mi történhetett velük? Tudja valaki miért változtak meg? |
[147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
