Álmodj Királyfim! *új*

[Folyamatban]
Részek száma: 2
Olvasható részek száma: 1
Téma: Yaoi, Humor, Romantika

- Ha tudom hogy csak ezért vagyunk itt le se szállok a motorról… - Morogta összeszűkítve tengerkék szemeit miközben lazán beletúrt a göndör barna hajba. – Egyszer elkapnak és akkor végleg eltiltanak tőled Amaury… És azt nem fogom túlélni… Nélküled nem. – Mintha csak a szél sodorta volna a másik karjaiba úgy lépett oda és viszonozta az orvostanhallgató ölelését. Fiatal arcát eltemette az erős mellkasban, és mélyeket szippantott a férfias illatból. Ő se tudja a végtelenségig visszafogni magát, sőt ez a csók már elég volt ahhoz hogy akár képes legyen engedni csábítójának ha az továbbmegy. A férfi viszont nem csinált semmit vele azonkívül hogy viszontölelte, és szinte itta a szavait. Nem mindennap hall Laurtól ilyen szavakat. Még ha bele van rejtve a gúny, és a félelem is, tisztán látszott hogy legalább annyira bolondul érte, ahogyan a férfi imádja őt. 

Az angyalok sosem sírnak!

[Befejezett]
Részek száma: 6
Téma: Yaoi, dráma, "realisztikus", hepi end

- Szóval véleményed szerint azért nem szeretnek mert nem hagyom hogy szeressenek? – Kérdezett vissza olyan hangon mintha csak azt kérdezné mennyi az idő. Richk kissé meglepetten húzta vissza kezét, és helyezte azt két combja közé, miközben egy jelentőségteljes szusszanással jelezte hogy gondolkodik.   
- Biztos vagyok benne, ha lenne egy ember akit közel engednél a szívedhez… akkor ő igazán szeretne… - Fogalmazta meg újra Richka a gondolatait, és igyekezett némi alaposságot és hangsúlyt fektetni szavaiba, nem is számolva azzal hogy mit indított el a másik férfi lelkében. Csak akkor csillant meg a gyanú szikrája benne, mikor Roya még közelebb lépett hozzá, és továbbra sem szabadult a barna szemek fogságából. Kissé megrázkódott, és sietve a poharáért nyúlt, mikor Roya keze megmarkolta csuklóját.

- Tehát mész… - Emelte fel hirtelen arcát Claudio és megpróbált szilárdságot erőltetni hangjába. – Várhatlak még? – Csúszott ki száján óvatlanul a kérdés ami mindkettejüket meglepte. Vincent nyugodt arcára szomorúság bukott, és megrázta a fejét.
- Nem… Nem érdemes olyan embert várni aki nem is létezik már, csak a képzeletben, és az álmaidban Claudio…- Simított hirtelen végig a férfias arcon a vörös fiú miközben kékes szemei szinte már izzottak a könnyektől.
- De te létezel… - Szabadkozott Claudio mire Vincent felnevetett. Kacagása fájdalmas volt, és szomorú…