Hermione leült a kád szélére, és magával húzta Harryt is. Megvárta, hogy a fiú kigombolja az ingét, majd egy ruhát benedvesített, és elkezdte kitisztítani a sebet. Hirtelen vágyat érzett, hogy továbbkalandozzon a kidolgozott felsõtesten, de megrázta fejét, és a feladatra koncentrál. Nem akarta tudomásul venni, hogy elvesztett legjobb barátja iránt, baráti érzésnél többet táplálna. Harry sziszegett, és nyavalygott, amit Hermione nem hagyhatott szó nélkül.
- Tényleg, olykor azt hiszem, hogy fáj neked - nevetett Hermione a fiú zavarán, de tovább ütötte a vasat - Ki gondolta volna, hogy a nagy Harry Potter nem bír ki egy kis sebtisztítást.
- De igen is kibírom - mondta férfiasan Harry, és még ki is húzta magát. Ekkor Hermione beljebb is elkezdte törölgetni a vért, amire Harry egy enyhe "au!!" - val válaszolt.
- Nem vagy te egy kicsit durva Hermione?
- Nem. Egyáltalán. Ha nem bírod ki, az az egyéni problémád - gúnyolódott a lány.
- Siess, mert mennem kell.
- Hova? Csak nem randid lesz? - ebben a pillanatban Hermione leharapta volna a saját nyelvét. Már megint meggondolatlanul járt a szája.
- Nem. Ron esküvõje lesz ma.
- MI?
- Látom hirtelen érintett a dolog - morfondírozott Harry - pedig Luna meg akart téged hívni.
- Lunát veszi el? - érdeklõdött Hermione, miközben gézt tett a sebre, és rögzítette.
- Igen. Ron sokáig beléd volt szerelmes, de.... miután összevesztünk, Lunával kezdett el járni, de eleinte nem is szerette õt. Majd egy nyár múlva Ron boldogan mesélte, hogy eljegyezte Lunát. De csak most sikerült elintézni a dolgokat, mivel Luna egy évet halasztott, és csak mostanra tette le a vizsgáit.
- Jól van értem. De.... hogy fogok rád vigyázni, ha ...
- Hát úgy, hogy velem jössz - mondta Harry, és jót nevetett Hermione elképedt arcán.
- De én meg sem vagyok hívva... és nem is úgy öltözködtem... és én nem akarok zavarni... meg Ron... nem fogom elrontani... - hebegett össze - vissza Hermione.
- Ezt megoldhatjuk. Majd azt mondjuk velem jöttél, és majd hátul leszünk.
- De a ruha... és nem vettem semmit, és..
Harry, aki már nagyon unta a dolgokat, intette egyet a pálcájával, mire Hermione egy gyönyörû ruhát tartott a kezében. A lány csak ámult, és fel sem fogta, hogy Harry azt mondta neki, hogy kint megvárja és siessen, mert el fognak késni. Csak a fürdõszoba ajtajának csapódására ébredt fel ámulatából. Szuper gyorsan levetkõzött, és beállt fürdeni. Három másodperc múlva ki is szállt, megtörülközött, megáll a ruha fölött, és gyönyörködött. A ruha anyaga puha selyembõl készült, és halványkék színe volt. Nem mutatott sokat, de ott ahol kellett kiemelte a lány formás alakját. Hermione megfésülködött, és feltûzte egy laza kontyba a haját, majd belebújt a ruhába is. Nem lett volna semmi baj, ha nem cipzáros. Nem érte el a cipzár végét, és így nem tudta felhúzni.
- HERMIONE! KÉSZEN VAGY MÁR? SIESS! - hallotta Harry hangját lentrõl.
- HARRY SEGÍTS NEKEM! - kiabált vissza Hermione.
Nemsokára meg is érkezett a "felmentõsereg". Mikor Harry belépett az ajtón, Hermione látta a tükörbõl, hogy elképedve bámul rá. Jól állt a fiúnak a sötét zakó, és fehér ing kombináció. Sohasem szerette, ha bámulják, így megszólalt:
- Fölhúzod hátul a cipzárt, vagy esetleg várjanak ránk egy - két órácskát?
- Bo.. bocsi - dadogta Harry, majd a lányhoz lépett, és összefogta az anyagot. Hermione beleborzongott az érésbe, mikor barátja hideg keze végigsiklott a gerincén, miközben felhúzta a cipzárt. Hermione gyorsan ellépett, és megfordult.
- Na milyen lettem? - kérdezte. Harry láthatólag végignézte, majd csak ennyit bírt kinyögni:
- Jól... igazán csinos vagy - majd kirohant az ajtón. Hermione gyorsan elpakolt mindent, majd Harry után futott, aki már az ajtóban várta türelmetlenül.

*

Mikor megérkeztek az Odúba, már mindenki ott volt. Szerencsére Ginny látta meg õket elõször.
- Hermione! - mondta boldogan a vörös hajú lány, majd a másik nyakába vetette magát - olyan rég nem találkoztunk! Mi van veled? Egyébként szia Harry! Szóval? - hadarta a lány, miközben Harry otthagyta õket - csak nem összejöttél Harryvel? Tudtam hogy ti még egyszer egy pár lesztek! És...
- Ginny, nyugi!! Köszi, jól megvagyok. Harrynek nem vagyok a barátnõje, csak a személyi testõre, így vele kellett jönnöm és...
- GINNY! Hol vagy? Segíts légyszíves Lunának a... Te MIT keresel ITT? - kérdezte nagyon döbbenten, majd haragosan Ron.
- Én... figyelj Ron! Én Harryval jöttem ,mert a testõre vagyok és nem hagyhatom magára és most ezért vagyok itt - mondta Hermione, de nem nézett bele barátja szemébe, mert tudta hogy csak baj lenne belõle.
Ron már nem tudott választ adni neki, mert egy mágikus mikrofonnal bejelentették, hogy egy férjjelöltet várnak az oltárnál.
- Várj meg, ne menj el, mert még mondanivalóm lenne - mondta gyorsan és elsietett.
Hermione kiment a kertbe és szemével Harryt kereste. A fiú a leghátsó sor szélén ült. A mellette levõ üres helyre leült Hermione is.
- Hol tartunk? - kérdezte izgatottan, mert habár nem voltak jóban Ronnal, de akkor is örült, hogy a fiú boldog.
- Most jönnek majd a koszorúsok - mutatott Harry egy ajtóra ahonnan négy kisgyerek lépett ki, szirmokkal teli kosárkával. Két fiú volt és két lány.
- Ezek kik? - súgta halkan Hermione Harrynak.
- A szõke hajúak Fleur ikrei, a vörös hajú kislány Charleé, a barna hajú kisfiú pedig Fredé.
- Nem is tudtam, hogy gyerekük lett Angelinával.
- Az már megint egy másik történet. De nézd! Ott jön Luna! Wáó!
Luna az évek során sokat változott. Szemei szépen voltak ívelve és kidülledtségük is elmúlt. Haja szépen kiszõkül, ami most aranykoronaként csillogott a napfényben. Barna bõre szépen ment cseresznye ajkaihoz. Egy egyszerû selyem ruha volt rajta és a kezében egy csokor vörös rózsát tartott. Ez az egyszerûség gyönyörûvé tette. Hermione látta, hogy hogy ragyog Ron arca, mikor meglátta Lunát. A pap összeadta õket, majd indult az Odúban a buli.

*

Hermione már nagyon le akart lépni, de még tisztázni akarta Ronnal a helyzetet. Harry többször is felkérte táncolni, és ezzel múlatták az idõt. Végül feltünt Ron alakja, és Hermionéhoz lépett.
- Szeretnék bocsánatot kérni - mondta a két fiatal megrökönyödésére.
- Nem Ron! Nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért elárultalak titeket és...
Befejezni nem tudta, mert Ron egy csontropogtató ölelésben részesítette.
- Bocsáss meg nekem - suttogták egyszerre, mire mindketten felnevettek.
- Most jön a táncotok Ron! Én sok boldogságot kívánok, mert nekem mennem kell! - kiáltott a távozó fiú után Hermione.
Harry, aki eddig mosolyogva figyelte barátai békülését, most belekarolt Hermionéba, és együtt hoppanáltak...

Írj kritikát