Japán Küzdősportok

Aikido

Az Aikido egy a többitől merőben eltérő alapvetően a támadó erejének elvezetésére épülő technikákkal dolgozó harcművészet.

Alapítása

Alapítása a XX. század első felére nyúlik vissza (bár ekkor még Aikijutsu-nak nevezték) és Uesiba Morihei - azaz O-Sensei nevéhez fűződik, ő így határozta meg (többek között az Aikidot): "Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban és békét teremthetünk a világban".

Jelentése

Az aikido szót három ideogramma alkotja:

- az AI jelöli az egységet, az egyesítő cselekvést, az egyesülést, a harmóniát;

- a KI többé-kevésbé lefordíthatatlan: ez az írásjel a rizsfőzés során felszálló gőzt jelképezi, így a levegőhöz, a gázhoz, a légzéshez, a megjelenéshez, az életerőhöz kapcsolódik;

- a DO két részből álló, egy fejet, valamint az előre haladó mozgást ábrázoló ideogramma, mely egy járás közben az útját fürkésző emberként értelmezhető; ezt általában ösvénynek, útnak, szakértelemnek, az emberiség szolgálatában végrehajtott feladatnak fordítják.

Eszerint az aikido leginkább ismert fordítása a következő: az energiák egyesítésének, egyesülésének útja

Alapja

Az Aikido alapja az irimi (azaz a belépés) és az atemi (amit talán ütésnek fordíthatunk, de inkább csak a támadó kibillentésére, és a helyes távolság beállítására szolgál), valamint az, hogy ne a saját, sokkal inkább a támadó energiáját használjuk fel.

Iaido

Az iaidó (居合道) a kardvívás japán nemzeti változatának tekinthető tradícionális japán harcművészeti ág. Az elnevezés a iai, (azaz váratlan találkozás az ellenséggel) és a dó (azaz szellemi út) szavakból tevődik össze. Célja – eredetileg – a gyakorlás, a küzdelemre való felkészülés. Ma már külön sportág. Három testből áll:

1. acélkardos formagyakorlaltok;
2. fakardos formagyakorlatok;
3. Páros gyakorlatok fakardddal.

Története

• Az 1500-as években Japánban vívóiskolák alakultak, melyek a hadviselésben használatos támadó, védekező technikákra koncentráltak. Ezek neve a batto, illetve az iai-dzsucu.
• Az 1600-as évektől Japán évszázadokig nem viselt háborút, így előtérbe került – a dzsucu (harci gyakorlat) ellenében – a dó, vagyis a test és szellemi fejleszésre szolgáló forma.
• Az iaidó alapítójának Hayashizaki Jinsuke Shigenobu (1542 - 1621) tekinthető, aki továbbá a Muso Jikiden Eishin Ryu alapítója.
• Az 1700-as évek környékén két nagy ágra oszlott az iaidó:
  • Tanimura Ha, ami a Muso Jikiden Eishin Ryunak egyik ága
  • Shimomura Ha, melyből Nakayama Hakudo (1869 - 1958) tanítása által a Muso-Shinden-Ryu, napjaink egyik legnépszerűbb ága fejlődött ki.
• 1967-ben a Nemzetközi Kendo Szövetség egységesíti a különböző iskolák alap formagyakorlatait (Seitei Iai Gata), ezáltal egységes vizsgarendszer jöhetett létre.
• 1996-ban a formagyakorlatok neve Zen Nihon Kendo Renmei Iaidóra (Zen Ken Iai) változik.

Kyudo

A kjúdó (弓道) japán harcművészet.

A hagyományos japán harcművészet egyike, amely a 16. századi tűzfegyverek megjelenése után inkább „csak” művészet lett, amelyben kevésbé fontos a találati pontosság, mint a formai elemek: a felállás, a tartás, a koncentrálás. Több iskolája/stílusa van (pl. Ogaszavara, Heki).

Még a mai napig is a szerzetesek fontosabb eseményeknél (esküvő, temetés, gyermek születése) ceremoniális lövéssel vagy az íj (jumi) húrjának pengetésével „ünneplik”.

Ninjutsu

A nindzsucu (忍術) – más néven ninpo, sinobidzsucu, taidzsucu – a nindzsák harcművészete.

A szó jelentése

A „nin” szó türelmet, kitartást, de lopakodást és rejtőzködést (japánul „sinobi”) is jelent. A „dzsucu” technikát, eljárásmódot, művészetet, a „tai” testet jelent.

Története: eredet

A nindzsucu története legalább másfélezer évre tekint vissza. Nindzsákról először egy a 700-as évekből fennmaradt írásban olvashatunk, azonban az itt említett nindzsák már előtte is léteztek. Őseik főleg jamabusik (a hegyekben élő szerzetes-harcosok), busik (ők is elvonult emberek, de találkozni velük a „hivatalos” feudális hadseregben is) és kínai bevándorló tudósok, papok, harcosok. A nindzsák magukat a „tenguktól” származtatták. Ezek az erdőben élő mítikus madárszerű élőlények voltak, akik a harc, és különösen a kardforgatás, nagy mesterei voltak.

Bár elzárt közösségekben éltek, szabadságukat és önállóságukat tartották a legfontosabbnak és ezért bármilyen eszközt igénybe is vettek. Míg Japánra általában egyre jellemzőbb lett a tradíciókhoz való kötődés és így minden idegen dolgot (akár jó, akár rossz, akár hatásos, akár hatástalan) elutasítottak, ami idegen volt, addig a nindzsák mindent elfogadtak, ami számukra hasznos volt. Így szivárgott be közéjük a buddhizmus, de így jutott el hozzájuk a lőporkészítés. Mivel sokszor kerültek két földesúr hatalmi törekvései közé, ezért nem egyszer megegyeztek az egyikkel, hogy megölik a riválisát, ha őket békén hagyja. Így kezdődtek a bérgyilkosságok sorozatai, melyek által speciális technikáknak és képességeknek váltak a mestereivé. Mindezeket két dolog is segítette: az egyik, hogy nem kötötte őket a szamurájok harci etikai kódexe, így bármilyen eszközt bevethettek, ami a cél elérését szolgálta, másrészt gondosan ügyeltek arra, hogy szinpadiasságukkal elhitessék, hogy ember feletti képességekkel bírnak.

Munkásságuk és igyekezetük eredménye hamar kézzelfoghatóvá vált. A nindzsákról mende-mondák kezdtek terjedni, hogy repülni tudnak, el tudnak tűnni és újra felbukkani egy teljesen más helyen, a pillanat töredéke alatt. Mindebből persze semmi nem volt igaz. Egyszerűen gondosan megtervezett akciókról volt szó, melyben a kötelekkel és a füst használatával megtévesztették az embereket. Az idő múlásával egyre inkább féltek tőlük az emberek, de még a szamurájok is elbizonytalanodtak, amikor egy nindzsával kellett megküzdeniük. A nindzsák harci képessége nem múlta felül a szamurájokét, ám sokszor elég volt ez az elbizonytalanítás, hogy megfelelő előnyre tegyenek szert.

Története: manapság

Az 1500-as évektől egyre kevésbé tudni ninjákról, bár felbukkanak történelmi írásokban szinte minden évszázadban. Hivatalosan tehát soha nem tűntek el a történelem színpadáról, bár ha úgy nézzük soha nem is voltak ott (hisz nem ők voltak azok). Manapság a nindzsák harci művészetéről ugyanúgy le kellett fújni a port, mint sok más japán harcművésztről. Az 1900-as évek első felében újra felélednek (az addig is rejtetten létező) harcművész iskolák. Sok szamuráj iskola létezett és ugyanígy sokfajta nindzsa iskola is. Ezeket összegyűjtötték, a szamuráj és nindzsa iskolákat, és nindzsucu néven ma is tanítják és tanulják.

Fő ágai és nagymesterei

• Budzsinkan – Hacumi Maszáki
• Genbukan – Tanemura Sótó (Tanemura Cunehisza)
• Dzsinenkan – Manaka Unszui (Manaka Fumio)

Karate

Habár különböző keleti harcművészetek léteznek, mint a jujitsu, lándzsa vagy kardvívás, íjászat, vagy botvívás, mindegyik alapja hasonló a karatéval: a harcművészetek legalapvetőbb része a karate, megtanít fegyverek nélkül harcolni.

Kendo

"A kard útja". a samuraiok (szamurájok) eredeti kardvívómûvészetébõl kialakult újkori vívó-metodika, amelyben egy hosszú, a szamurájok kardjához, a katanához hasonló, él és hegy nélküli bambusz karddal, japán nevén shinai, küzdenek. A XVIII. század elején, Jiki shinkage ryu iskolából, Naganuma Shiro mester használt elõször kendó felszerelést, és a kardot helyettesítõ bambuszból készült shinait, majd Nakanishi Chuzo XVIII. század közepén a Shinai-al való vívást fejlesztette, illetve terjesztette Japánban. Az 1870-es évektõl rendszeresen rendeznek versenyeket, s 1928-ban megalakult a Japán Kendo Szövetség, amely bevezette a japán iskolákban a kendo kötelezõ oktatását.

A kendoban természetesen nem csupán versenyeket rendeznek, igen fontos szerepet kap a kata (formagyakorlat) és a kiai gyakorlása is.

A kendovívás technikai alapját nyolc érvényes támadás képezi, ezek hibátlan végrehajtása számít találatnak. Men - fejvágás Hidari Men - bal halántékvágás Migi Men - jobb halántékvágás Hidari Do - bal oldali mellvértvágás Migi Do - jobb oldali mellvértvágás Kote - alkarvágás jobb és bal alkarra Tsuki - szúrás torokra

A támadások lényegében három félék : Sen-sen-no-sen: Ekkor mindkét fél egyszerre támad, de a gyorsabb éri el a célt előbb. Sen-zen-no-sen: Az ellenfél támadását elhajlással védi a vívó, majd ellentámadást juttat a célba. Go-no-sen: A támadást karddal hárítja, majd ellentámadást indít.