Miért érdemes?

És miért, “kell”?

Hálózatot építeni?

Hónapok óta dolgozunk egy EU pályázaton az ISM támogatásával, melynek az a célja, hogy a hálózatépítés, az MLM bekerüljön a magyar felsőoktatásba, és a nemzeti alaptanterv része legyen. A megváltozott gazdasági körülményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, és azt, hogy a munkahelyek egyre bizonytalanabbak, a vállalkozások kiszolgáltatottak. Az életkörülmények nehezednek, az emberek egyre rosszabbul élnek, van egy lehetőség, ami nagyon-nagyon sok embernek megoldás lehetne az életére, ha tudna róla, pontosabban azt tudná róla, amit kell! Tarthatatlan és megengedhetetlen, hogy itt van egy lehetőség és elmegyünk mellette. A hagyományos gondolkodás szellemében, nem “érdeke” a szomszédodnak, hogy Te esetleg sikeres, vagy sikeresebb legyél, mint Ő! Az emberek megérzik, hogy az MLM- ben nem lehet “sumákolni”, nincsenek előjogok, csak szolgálat, segítés, támogatás, szeretet, elkötelezettség, és barátság. A központi szerveknek sem érdeke, hogy az emberek szabadok és anyagi függetlenek legyenek, mert kevésbé lehetne a félelemmel, stresszel, manipulálni és a “szolgalelkűséget” erősíteni.

Mindenki “munkahelyről” beszél, és “állásról” nyugalmas, biztonságos, megélhetésről gondolkodik, álmodik. Az “állás”-ban, benne van a nyugalom, az “állóvíz”, a látszat béke, látszat nyugalom, és egyre jobban látszik, hogy nem vezet sehová. Minél többet tanulsz, minél, több mindenhez értesz, annál jobb “rabszolga” lehetsz, és ha nincsenek saját céljaid, azoknak fogsz dolgozni, akiknek vannak saját álmaik, elképzeléseik, és saját céljaik.

Csoportos konzultációk során, több mint ötezer embert kérdeztünk meg, hogy a jelenlegi helyzetéhez képest hogyan fog élni 1-3-5-év múlva, milyen elképzelései, tervei, álmai vannak, és ehhez lát-e valami megoldást, milyen eszköz van a kezében, ami segíthet. A kép megdöbbentő, és elszomorító. A kérdezettek 95%-ban, semmi elképzelésük nem volt. Az egyetlen lehetőség, hogy többet dolgoznak, bármi áron? (az idejüket és munkaerejüket cserélik el pénzre! ) Csak néhány embernek volt ismerete, fogalma, a hálózatépítésről, de az is nagyon kevés, még a döntéshozáshoz is. Csak néhány %- ban merült fel, hogy talán nem többet kellene dolgozni, hanem valami mást kellene csinálni, mert ha nem változtatnak, akkor ugyanott maradnak, ahol jelenleg tartanak, csak egyre rosszabb körülmények között. Itt egy példa: Egy szobában, résnyire nyitott az ablak, egy darázs szeretne kirepülni, de folyamatosan a megszokott módszert alkalmazza, egyre nagyobb erővel repül neki a vastag üvegnek, míg bele nem pusztul. (Ezzel a módszerrel semmi esélye sincs, halálra van ítélve! )

Mi lenne, ha Te is másképpen csinálnád? Ha esetleg változtatnál? Ha nem ragaszkodnál a “többség” módszereihez? Elgondolkodnál, hogy vajon az-e a normális, a helyes, amit a többség csinál? Ha figyelembe vennéd a “VETÉS ÉS ARATÁS” törvényét? Befektetés nélkül nincs eredmény, a kérdés, az, hogy mekkora ez, és hogyan térül meg? Gondold át, hogy ahhoz a szinthez, ahol most vagy, mennyit fektettél be, és ebből mi jött ki? (Megdöbbennél, ha összeszámolnád az időt és a pénzt, amibe eddig ez került, tanulás, szakma, képzések, továbbképzések és a létfenntartás stb…! )

Tizenhat éves tapasztalatainkat, egy hálózatépítő mozgalom során adjuk közre. Nem véletlen, hogy a mozgalom jelmondata, hogy

“MERJ ÁLMODNI MAGYARORSZÁG”! Ugyanis van megoldás, lehetséges, hogy mindenki, úgy éljen ahogy szeretne, ha hajlandó kinyitni a szívét és az eszét. Képes a korlátokat és hiedelmeket lebontani, félretenni, amelyeket eddig a hálózatépítésről hallott, vagy hallani vélt. Ezek közül néhány, az igazsággal kiegészítve:

El kell adni- NEM, SŐT TILOS!

Házalni kell, és idegeneket győzködni—TILOS IDEGENEKET MEGSZÓLÍTANI!

Ez már lejárt dolog, mindenki belebukik—CSAK MOST KEZDŐDIK, AKI MINKET KÖVET, MINDENKI SIKERES LESZ! Nagy mennyiségű árút kell megvenni---TILOS NAGYOBB MENNYISÉGŰ TERMÉKET MEGVENNI, MINT A SAJÁT SZÜKSÉGLETED! A szomszédasszony is belebukott—VALÓSZÍNŰLEG NEM VELÜNK DOLGOZOTT, ÍGY NEM IS CSINÁLHATTA AZT, és úgy, AMIT, és ahogy JAVASOLTUNK!