(hazajáró lélek, bolygó lélek), a nép babonás hitének test nélküli, pusztán árnyképekül megjelenő K. alakjai, különösen az elhunyt emberek lelkei. E hit általános lelki jelenségeken alapul, mint az álom fantasztikus tüneményein, aztán a látóérzéknek félelem előidézte csalódásain meg az agynak bizonyos testi betegségeket rendesen kisérő kóros állapotain (káprázatok); e hit minden népnél el van terjedve és mindig a léleknek a halál után állapotáról uralkodó felfogásból táplálkozott. A lélek halhatatlanságában való hiten kivül mindenütt bizonyos dogmákban nyert támogatást, p. a klasszikus ókorban elterjedt azon hitben, hogy a meggyilkoltak lelkeinek mindaddig bolyongniok kell, mig bűneikért nem bűnhődtek és mig a halott tisztességes eltemetésben nem részesül.Az ó- és újkornak részben a valóságtól ellesett számos költeményben a rossz lelkiismeretnek e látható testet öltöt alkotásai nagy hatásuak, még a szinpadon is. A kereszténység a K.-ek létezését ugyAn nem ismeri el oly mértékben, mint a klasszikus ókor, de a K.-ekhez való hit mégis erős támaszt talált a purgatoriumról szóló tanban. Mint sok régi görög bölcselő, ugy később az egyházatyák is a K.-ek létezése mellett nyilatkoztak. Mig a lélek bűnei kiengesztelve nincsenek, addig haza járhat, hogy a hozzátartozóikat arra intse, hogy miseszolgáltatással és jócselekedetekkel járuljanak megváltásához. A lélek ahhoz a helyhez vagy házhoz van kötve, melyben a bűnt elkövette, oda jár haza, ott kisért és gyötri a lakókat (l. Házi szellemek). Ezekhez csatlakozik az éjjeli alakok egy másik csoportja, mint a vampir és lidérc, melyek szintén álombeli állapotokból magyarázhatók. Az újabb felfogás szerint a hazajáró lelkek (revenants) csak az éjjel 12-1 óra közti időben kisérthetnek, de vasárnap született gyermekek és szellemlátók más éjjeli órákban is láthatnak kisérteteket. Az ezekben való hit a költészetben talál utolsó támaszra, s sajnos még a népies és nevelési irodalom némely termékeiben; általában pedig elenyészőben van, noha egy új hitfelekezet egészen az elhaltak közleményeiből építi fel vallását. L. Spiritismus.

Forrás: www.gportal.hu/gindex.php?prt=23326

Minden embernek vannak látogatásai azoktól, akiket a múltban ismert, de most halottak. Ezek a szellemek, akik elsősorban diszinkarnáltak, de jöhetnek a következő inkarnációjukból is, testükből kilépve, próbálnak rendbe tenni dolgokat, melyek érzéseik szerint még elintézésre várnak. Ezek a dolgok lehetnek olyan egyszerűek is, mint egy bocsánatkérés, amit ki akartak fejezni neked, vagy egy kis információ, amire érzésük szerint szükséged van, és akkor akarták elmondani neked, amikor legközelebb találkoztok. A halál félbeszakítja a terveket. A szellemek ilyen diszinkarnálódott entitások. A szellemek gyakran olyan formában mutatják meg magukat az embereknek, ahogy az ember emlékezik rájuk. Ez nem egy szándékos cselekvés a szellem részéről, ez annak az útja, ahogy az emberek elméje érzékeli a szellemet, azon tény alapján, hogy érti, hogy valaki olyannal beszélget, akit ismert. Az elme trükközik, amikor is az ember azt látja, amit látni akar vagy remél, és nem látja azt, amit nem kíván látni.

Pontosan ez történik, amikor az embert szellemek látogatják meg. A szellem felveszi a formát, amit az ember felidéz, a formát, amit a szellem felvett, amikor életben volt. Ez a forma az ember elméjében formálódik meg, mivel ez összeillik a lelkek közt lezajló beszélgetés minden körülményével. Az ember ezt a képet az emlékezetéből formálta meg, de azért, mert ez az emlék elárasztódik, kémiailag értve, a találkozás minden körülményével, összeolvad az emberi tudatban. Mint a jelenetek, melyeket a filmesek Hollywoodban csinálnak, ahol egy hullám tetején lévő személy a valóságban lehet, hogy egy szobában áll, és odahelyezik őt a hullámra, a szellemmel szembekerült személy odahelyezi az embert, amilyen volt. Az ember mindezt egyetlen benyomásként érzékeli.

Nem minden szellem származik halottból, mivel egy szellem lehet egy testéből kilépett lélek is, vagy egy normálisan test nélküli szellem. Az idő nagy részében, a 3. és 4. denzitások alatt, az entitás inkarnáltan fogja találni magát. A halál után az entitás elhagyja fizikai testét, és ez valamennyire a halál előtt is megtörténhet. Sok ember érzékel testen kívüli élményt, és ezek azok az idők, amikor az, amit ti léleknek neveztek, elválik a fizikai testtől, mert kíváncsi, és el akar menni valahová, ahová a fizikai test nem képes, vagy mert a fizikai test egy sérülést szenved el. A diszinkarnált entitások fény formában vannak. Annak oka, hogy néhány ilyen entitás fényesebbnek tűnik a fény formában másoknál, a spirituális érettségükkel függ össze. Minél idősebb és bölcsebb, annál fényesebb. Gyarapodnak szellemi tömegben, mondhatni.

Amikor egy entitás diszinkarnált, képes barangolni, éppúgy, ahogy a lélek is képes erre testen kívüli élményekben. Hasonlóan, mint a testen kívüli élményekben, olyan helyekhez húzódik, melyek iránt kíváncsi, vagy amikhez érzelmi sérülés miatt kötődik. Az entitás, aki azt érzi, hogy egy ügy lezáratlan, ott fog lődörögni, és befolyásolni szeretné a folyamatokat. Ezt a médiátokban sokszor ilyen vagy olyan szellem-történetekben mutatják be. Éppúgy, ahogy 4., vagy magasabb denzitásokban lévő entitások látogatása esetén, ezek a diszinkarnált egyének nem befolyásolhatják az embereket, hacsak az emberek le nem adják a Hívást. Ez nem azért van, mert ezek a 3. denzitású diszinkarnált entitások ugyanolyan szabályok alatt állnak, mint ahogy mi, a Világok Tanácsa szabályai alatt állunk, hanem azért, mert a szubsztanciájuk nem képes hatni a fizikai világra, és nem birtokolhatják másnak a testét, hacsak a Hívást le nem lett adva, és az engedélyt meg nem lett adva. Ebből a szempontból egy walk-in vagy egy test-átvétel valóságos, és megtörténhet.

Forrás: www.gportal.hu/p-p