Az új ausztrál csoda

Ha valakinek nem ugrik be elsőre, hogy ki is az a Cate Blanchett, annak segítünk egy kicsit: ő az a komoly, méltóságteljes nő az Elizabeth című film plakátján, talpig aranyszínű brokátban. De szintén ő az a vöröshajú, kissé labilis nő Bruce Willis új filmjében, a Banditák-ban, aki annyira megnehezíti a bankrablás normális ügyintézését. Cate Blanchett nem kifejezetten Hollywood üdvöskéje, hiszen nem a bulvárlapok kedvence, magánéletét senki nem szellőzteti, arról nem is beszélve, hogy nem is amerikai, hanem ausztrál.
Újabb sztár az ötödik kontinensről! -, bár édesapja Texasban született. Tegyük hozzá, hogy a Blanchett név természetesen francia gyökerekre is utal, és Cate ily módon bizonyítottan távoli leszármazottja Louis Bleriot-nak, aki először repülte át a La Manche-csatornát.

Cate Melbourne-ben született 1969. május 14-én, bár sok helyen január elseje szerepel születési dátumként, ki tudja miért. Hősnőnk édesanyja tanárnő, édesapja pedig - aki ugye Texasból jött - az amerikai haditengerészetnél szolgált, és így vetődött Ausztrália kies partjaihoz. Cate volt a házaspár középső gyermeke, egy idősebb fiútestvér - aki számítógépekkel foglalkozik - és egy húg mellett, aki azóta színházi tervező lett. A boldog családi életet azonban megtörte az édesapa halála. Talán ez lehetett az oka annak, hogy Cate egyre rosszabban szerepelt az iskolában. Közgazdaságtant és képzőművészetet tanult a Melbourne-i egyetemen, amikor 18 évesen úgy döntött, hogy inkább utazgat egy kicsit, hogy "kitisztuljon a feje". Ennek az lett a vége, hogy egy egyiptomi bokszfilm mellékszereplője lett Kairóban. Kalandos kezdés az biztos, ráadásul ezt senki sem gondolná az első ránézésre igencsak hűvös vérmérsékletű Blanchettről.

A színészet állítólag ragályos, elég csak a közelébe menni és elkapja az ember - vagy a színészet kapja el az embert? -, és ezt igazolni látszik Cate esete is. Az egyiptomi epizód után hazatérve beiratkozott a Sydney-i National Institute of Dramatic Arts.-ra, majd a jónevű iskolát elvégezve belevetette magát az ausztrál színházi életbe. Alakításaival elnyert egy sor rangos díjat és kitüntetést, amik a magyar olvasónak nyilván nem mondanak semmit, de bizonyítják, hogy birtokosuk később nem véletlenül és érdemtelenül került a filmvászon közelébe. Színpadi szerepeinek köszönhetően fedezte fel Bruce Beresford, hogy szerepeltesse a Láger az édenkertben (Paradise Road - nálunk csak videón) című háborús drámájában, ahol olyan sztárok voltak partnerei, mint Glenn Close és Frances McDormand (Fargo, Majdnem híres). Blanchett következő filmjében, a Játék és szenvedély-ben is világsztárok mellet tűnt fel - ez esetben Ralph Fiennes-t (Az angol beteg, A napfény íze) kell elsősorban megemlítenünk - egy könnyedén romantikus történetben, ahol egy olyan ausztrál üzletasszonyt alakít, aki pont egy szerencsejátékos papba - ez Fiennes - szeret bele.

Ennek a filmnek sem volt nagy visszhangja, ami jól lemérhető azzal, hogy ez is csak videón jelent meg kis hazánkban. A helyzet gyökeresen megváltozott az Elizabeth 1999-es bemutatásával. Az indiai származású Shekar Kapur filmjét mindenképpen Blanchett vitte sikerre, hiszen nemhogy tökéletesen azonosult Erzsébet királynő alakjával, hanem egyenesen életet öntött a karakterbe - és még azt is elviselte, hogy homlokán egy darabon kiborotválták a hajat, hogy jobban hasonlítson a történelmi portrékra. A szerep egy Arany Glóbusz- és egy Oscar-jelölést hozott - az utóbbi esetben végül Gwyneth Paltrow kapta meg a kis emberkét - és ez majdnem egyet jelent a díjak elnyerésével. Az Elizabeth évében készült egy másik film is, egy Vakrepülés című komédia Billie Bob Thortonnal és John Cusackkel, két rivális repülésirányítóról. Ebben a filmben Cate megcsillogtathatta vígjátéki vénáját - rém hülye szóösszetétel, de használják! - is, ám ezután komoly szerepek következtek.
A Tehetséges Mr. Ripley-ban Cate csak háttérszerepet játszott, ám a kísérteties Rossz álmok kifejezetten az ő filmje volt. Noha a Síró ember plakátján nagy betűkkel Christina Ricci és Johnny Depp neve szerepelt, itt leginkább a Cate alakította orosz táncosnőre lehetett figyelni, és egyedül ő tette nézhetővé a történetet.

Blanchette-et szokás mostanában a legkeményebben dolgozó színésznőként emlegetni, mivel 18 hónap alatt zsinórban - gyakran átfedésekkel - lehúzott öt filmet. A Banditák egy hamarosan nálunk is látható bankrablásos vígjáték: ebben Bruce Willis-szel és újra Billie Bob Thortonnal egy vásznon fogja csillogtatni színésznői erényeit. A Gyűrűk urá-ban pedig - amit már nagyon várunk - Cate fogja játszani Galadriel szerepét. A másik háromról hiányos információkkal rendelkezünk. Az biztos, hogy a Charlotte Gray egy második világháborús kalandfilm, amelyben Cate kedvese után kutat a megszállt Franciaországban. A The Shipping News, vagy a Heaven sci-fi, de nem tudjuk melyik, ám az egyikben Brad Pitt-tel játszik Darren Aronofsky rendezésében - a hiányos információk már csak ilyen hiányosak. Aztán majd jön a Sárkány nyomában egy megtörtént és rosszul végződött esetet dolgoz fel egy ír újságírónőről, aki a dublini maffia után nyomoz. A Dreamtime Alice-ben Cate már nemcsak főszerepet játszik, hanem első alkalommal producerként is részt vesz, ez pedig azt mutatja, hogy jól megy a szekér. Ugyanez a magánéletére is vonatkozik, amelyben a világért nem akarunk vájkálni. Így elég az hozzá, hogy Cate 1997. óta van férjnél - forgatókönyvíró/színész az ura - és hamarosan kisbabája lesz. Ízléséről annyit tudunk, hogy szeret listákat készíteni az elvégzendő vagy beszerzendő dolgokról, imádja a masszázst és a jó humort, Madonnát, a rántottát, a diétás kólát(?), meg a férjét, csakúgy, mint Miles Davist, a klasszikus zenét és a kutyákat. Nem szereti viszont a repülést - ez még a Vakrepülés forgatásának az eredménye -, és azt sem, ha a magánéletéről kérdezik. Azt sem kedveli, ha más színésznőkhöz hasonlítják. Ezt nyilván eleve utálja minden színésznő, csak nem vallja be.

Cate Blanchette egyrészt nagyon szép - nem úgy, mint Julia Roberts vagy mondjuk Angelina Jolie -, másrészt nagyon jó színésznő, akinek olyan erős jelenléte van a filmvásznon, mint kevés kolleganőjének. Egyszerre tud impozáns úrihölgy, csábító kalandor, szerény, de mégis szexi háziasszony lenni és gyakorlatilag bármi más. Na jó, Barbie baba aligha lenne, de az egy külön kategória.