Amazon vér

     Az erdőt visszhangzó patadübörgés és egy hangos gyermeksikoly rázta rázta fel. Kora hajnal tájt járt az idő. A ködfüggöny még nem erszkedett fel a földekről. A közeli erdőben egy leánygyermek  játszott, csatakiáltásokat utánozva hadonászott egy hegyes faággal. Fiatal még, 12-13 éves és Nefrének hívják.

- Nesze!! Nesze!! –kiáltozta vékony hangon és egy vastag fát ütögetett „fakardjával”

     Az erdő mellet egy kicsiny falu terült el és mellette egy folyó haladt. Itt az emberek halászatból és állattenyésztésből éltek meg. Nem volt jövedelmező de volt tető a fejük fölött.

    Nefre már órák óta az erdőben játszott és időközben letért a falujához vezető útról. De vele volt lova is, gyönyörű barna ló fekete csillaggal a homlokán. Délfelé járhatott de nem látott az ember az orráig sem. De ez már nem köd volt, sűrű füstfelhő gomolygott a város felett, támadás érte.

A falut kifosztották majd felperzselték, a férfiakat és aki ellen állt lemészárolták a nőket és gyerekeket pedig elhurcolták. Nefre rálelt a helyes ösvényre és elindult vissza a faluba, de a látvány ami elétárult megrázó egy olyan fiatal lánynak mint ő.

- Úristenem mi történt??!! Ki tette?! És hol van a családom?! – ismételgette síró hangon. Könnyeit törölgetve a lova mellet haladt át a kihalt és vérben úszó falun túlélőt keresett.

- Hol lehet a többi ember?- fordult lova felé és simogatta annak pofáját- Nézd!! Ott ! Ott van valaki és még él!! –rohant a falu végénél lévő kiszáradt kúthoz.

- Egy férfi, súlyos a sebe nagyon vérzik!- nyomta egyik kezét a mély vágásra majd a másikkal megpaskolta a férfi arcát- Hé uram!!  Hall engem?! Mi történt?

_ egy rabló banda vonult át a falun, mindenkit megöltek vagy elvittek- nyögte ki nehezen

- Hova mentek? Merre?- érdeklődött

- Azt hiszem arra- mutatott a jobb oldalán lévő útra- De miért érdekel ez téged? Örűlj, hogy még élsz! Menekülj mielött újra vissza jönnének!

- a családomat elvitték- szipogott-de én megmentem őket!!- Áltt fel és tette büszkén csípőre a kezét

- Te??! Neröhögtess!! Egy falunyi férfi nem bánt el velük, pont egy kislány fog?? Hahaha!!-kezdett már a vér a szájából csordogálni

- Valahogy csak lesz és ez nem vicc!! De inkább az ön sebét kéne rendbe tenni! Nem gondolja??- Mérgelődött, majd ült le vissza a férfi mellé és egy rongyot nyomot a vágásra.

- Nem sok időm van már hátra igaz? Nagyon súlyos a seb ugye?! – kérdezősködött megijedve a férfi

- Nem tudom pontosan megmondani…..- próbált mosolyt erőltetni arcára- mély a seb nagyon…..- halkult el hangja és mély gondolkodóba esett.

„ Mi lesz ha meghal? Mit fogok csinálni egyedül? Én hülye!! Minek mentem el reggel itthonról?? Vajon hol lehetnek anyáélk? És mit csinálnak?”

A gondolkodásból álomba zuhant és csak reggel ébredt fel. Éhes volt de nem tudott erre gondolni hiszen a férfi aki mellett felébredt már halott volt. Felnyergelte lovát, felült rá és még egy utolsó pillantást vetett a kihalt falura majd a férfira utána útnak indult. Majd két mérföldet ment mikor az út elágazott, még sosem járt erre nem tudja merre visz a két út és, hogy mi vár rá.

- Szerinted merre menyünk? –simogatta meg lova sörényét- menjünk jobbra jó. –rántott egyet a kantáron majd folytatta útját míg nem beesteledett. A nap már majdnem teljesen eltűnt, de megvilágított egy barlangbejáratot.

- Azt hiszem ideje lesz lepihenni.- emelte le lováról a nyerget majd az avarból a barlang szájánál fekhelyet készített.Titkon remélte, hogy az elmúlt két nap eseményei csak egy rossz álom volt, de tudta, hogy valóság ami történt.