|
szeptember 25.
Kukuc 2006.07.24. 19:24
 Lavender és Malfoy elnyeri méltó büntetését. Hermione álma valóra válik. Lavender-fanok ne olvassák! Ha mégis, én előre szóltam!
Szeptember 25.
Micsoda hangulat volt a Nagyteremben! Elég korán mentünk le és csodálhattuk a művünket. Draco Malfoyt elkábítva, sóbálvány átok hatása alatt a derekánál fellógatva gyönyörű piros, női fehérneműben, kisminkelve. A hasunk is begörcsölt a nevetéstől, görnyedezve botladoztunk el az asztalunkig. Senki sem tudta, hogy mi voltunk azok, nem is tudják ránkbizonyítani, mivel a tegnapi napról kitöröltük az emlékeit, és ha a pálcákat is leellenőriznék a mi pálcánkon nem találnának semmi gyanúsat, sőt a tegnap estéről mi is elraktároztuk az emlékeinket. Tehát bizonyíték nincs. Persze amint beléptek a tanárok rögtön leszedték Malfoyt, így a bulinak rögtön vége is lett. Parvatiék faggatni kezdtek.
- Mi volt a randin, hogy Malfoy így végezte?
- El sem jött úgy látszik valaki elkapta és megleckéztette – védtem ki sikeresen ezt a labdát.
Pont róluk feledkeztem meg! De remélem sikerült elaltatni a gyanújukat. Minden bizonnyal, hiszen rögtön arról kezdtek el fecsegni, hogy milyen színűre festessék a hajukat. Néha úgy érzem, hogy a fejüket divatlapokkal tömték ki.
Egy biztos. Malfoy megpróbálja majd kideríteni, hogy ki tette ezt vele és ha rájön, mi nem menekülhetünk. Reméljük a szőke fejével nem fog rájönni semmire.
Nemsokára letelik a fogadalmam! Nemsokára itt a bál! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon jelentek-e Harrynek valami? Mert ő számomra nagyon fontos, nagyon féltem is.
- Harry, mond, csak tudod már, hogy kit hívsz el a bálba? – Nyávogta Lavender.
- Öhh… Nem, még nem gondolkodtam rajta – pislogott Harry.
Az a kis liba! Hogy képzeli! De Harry nem olyan, hogy bedőljön neki! Ugye?
- Csak, mert tudod egyelőre nekem sincs párom és ha neked sem, akkor talán mehetnénk együtt – pillogott rá a műszempillák erdeje mögül. De szívesen megetetném vele a sminkkészletét!
- Köszi az ajánlatot Lavender, de most jut eszembe, hogy már van jelöltem.
Hát szegény Lavender, most szépen pofára esett. Olyan bamba képet vágott, hogy muszáj volt nevetnem, így sikeresen félre is nyeltem a teámat.
- Jól vagy Hermione? – Veregetett gyengéden hátba Harry.
- Ih… ihgen. – Nyögtem nagy fuldoklás közepette – Milyen óránk lesz?
- Bűbájtan.
- Akkor igyekezzünk, Flitwick azt mondta, hogy ma tanuljuk a kiábrándító bűbájt!
Gyorsan felkaptam a táskám és már szaladtam is bűbájtanterem felé, mögöttem szaladt Harry, de amilyen fürge utolért, sőt még le is előzött. Hirtelen mozdulattal megállt, felém fordult én pedig már nem tudtam fékezni (vagy nem akartam), így óriási frontális ütközést mutattunk be. Nagy lendülettel mentem neki, de ő mégis megtartott, erősen átkarolt. Olyan jó illata volt! Felnéztem rá, ő pedig rám mosolygott. Odahajolt a fülemhez és belesuttogta:
- Eljönnél velem a bálba?
A szívem majd kiugrott a helyéről! Álmodtam, vagy Harry tényleg megkérdezte, hogy elmennék-e vele a bálba? Szólni sem tudtam, csak bólintottam egyet, ő pedig elengedett. Ennyi jó egy napra! Malfoyt megaláztuk, Harry pedig elhívott a bálba! Ha ezt Lavender megtudja!
Flitwick lassan tipegett felénk és kinyitotta a tanterem ajtaját. Próbáltam koncentrálni az órán, de mégis újra, meg újra bekúszott a gondolataim közé Harry suttogó hangja.
„Eljönnél velem a bálba?”
- A kiábrándító bűbájnak a csuklómozdulat a titka. Nézzék csak! – Sipított fel a professzor és sikeresen bemutatta a tanári asztal kiábrándítását, majd vissza is változtatta.
- Élő alanyon viszont sokkal nehezebb! Tudja valaki, hogy miért?
A kezem, mintha önálló erővel bírna, rögtön a magasba lendült.
- Granger kisasszony!
- Élő alanyt azért nehezebb kiábrándítani, mert sokkal összetettebb, mint egy tárgy, bonyolultabb a felépítése, ezért nagyobb koncentrációt igényel.
- Kitűnő! Tudtam, hogy magában nem csalódóm Granger kisasszony! 20 pont a Griffendélnek!
Ezután az óra csendes gyakorlással telt. Egyelőre csak tárgyakat kellett kiábrándítanunk, majd a visszájára fordítani a folyamatot. Gyorsan eltelt ez az óra, mi pedig boldogan vettük tudomásul, hogy SVK lesz a következő.
Az ötödik Tekergő „leleplezése” óta nem is beszéltünk se Siriusszal, se Pitonnal. Szerintem ideje tisztázni a sok éves félreértést, még ha nem is fog elsőre sikerülni, hiszen az ilyen dolgokat nem szabad elkapkodni! Nehéz lesz újra megismernünk egymást, és az elején biztosan lesznek félreértések.
Már mind helyet foglaltunk, mikor Sirius, bocsánat, Black professzor bejelentette, hogy neki sürgős dolga van, addig mi olvassuk el a könyvben a következő fejezetet és jegyzeteljük ki.
- Professzor, itt hagy minket felügyelet nélkül?
- Igen Finnigan, de ne aggódj, egy hatásos kis bűbáj vigyázni fog a rendre.
- Miféle bűbáj, professzor?
- Nem áll szándékomban elmondani, de annyit elárulok, ha fegyelmezetlenül viselkedtek a bűbáj működésbe lép és az illető, aki rendbontást követett el, megkapja méltó büntetését.
Úgy látszik Seamus nagyon berezelt, pedig nincs mitől tartania. Sirius a Disciplin Fem-bűbájt használta, szinte teljesen ártalmatlan, csak egy kicsit leckézteti meg az illetőt. Csak egy kicsit.
Rögtön bele is mélyedtem a könyvbe és jegyzeteltem, így alig vettem észre, hogy egy papírfecni lebeg az asztal fölött. Gyorsan elolvastam.
Hermione!
Eljönnél velem a bálba?
Seamus
Gyorsan az aljára írtam:
Seamus!
Nagyon sajnálom, de már van párom. Épp ma hívott el és én igent mondtam.
Hermione
Alig küldtem el neki a levelet, rögtön érkezett is vissza egy másik.
Kivel mész? Igazán kár, nem mondhatnád vissza?
Seamus
Harryvel. Igen, tényleg kár, de nem lehet.
Ahogy Seamus reménykedve hajtogatta szét a levelet, igazán megsajnáltam. Helyes srác, csak sajnos én már elígérkeztem és a szívem is foglalt.
Seamus feje egyre pirosabb lett és én már kezdtem megijedni, hogy talán nekiront Harrynek, de Dean súgott neki valamit és lenyugodott. Ezután Dean hátrasúgott valamit Neville-nek, aki szintén hátra súgott valamit Parvatinak, aki ledöbbenve súgott Lavendernek, aki elsápadt, majd elvörösödött és gyilkos tekintettel nézett rám.
Az osztályban futótűzként terjedt a hír, hogy Harry Potter Hermione Grangert hívta el a bálba, aki igent mondott. Kedves hölgyeim és uraim, a Roxforti Pletykahálózat működésbe indult!
Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak még kitalálni.
Épp ezen gondolkodtam mikor hirtelen óriási durranás hallatszott és Lavender a levegőbe emelkedett. Úgy látszik, hogy a bűbáj beindult. Valószínűleg meg akart átkozni, de ez nem jött össze neki, hála Sirius fantasztikus ötleteinek. Lavender visítozott és kapálózott, de nem tehetett semmit. Ott lógott a magasban, a mini szoknyájának hála közszemlére tette a rózsaszín tangáját. A fiúk röhögtek és fütyültek, Harry viszont csak egy mekkora-állatok-vagytok-ti-hülyék pillantást vetett a fiúkra és jegyzetelt tovább.
Nemsokára Sirius is visszatért és megrovóan nézett a könnyes szemű Lógó-Lavenderre.
- Miss. Brown, ma este kilenckor álljon az ajtóm előtt. A konyhára megy büntető munkára, mosogatni.
Jaj, szegény Lavender! Csak vigyázzon, le ne törjön a műkörme! Jókedvűen ballagtam ki az óráról és vettem az irányt a Nagyterem felé, ebédelni.
Amint beléptem minden szem rám szegeződött és rögtön vad sugdolózásba kezdtek. Negyedikben megtanultam, hogy ne foglalkozzak a rosszindulatú megjegyzésekkel. Akkor kaptam egy szörnyű fenyegető levelet, hogy hagyjam békén Harryt. A levélben bubógumógenny volt, ami ráfolyt a kezemre és tele lett óriási kelésekkel. Remélem, hogy a mostani esetről nem fog írni az újság és megúszom egyszerű pletykákkal. Bár ez biztos, hogy Lavender még ki fog találni valamit. Lehet, nem árt, ha védőbűbájt rakok az ágyamra, a szekrényemre és a bőröndömre. Fő a biztonság!
Ebéd után egy dupla átváltoztatástan következett, amin csak ismételtünk. Hála az égnek, ma nem volt bájitaltan! Holnap fel kéne keresnünk Siriust. Meg is kell beszélnem Harryvel és Ronnal.
Klubhelyiség, leckék írása közben.
Végre rászántam magam, hogy szóba hozzam ezt a béküléses, ismerkedéses ügyet Pitonnal és Siriusszal kapcsolatban.
- Fiúk, mi volna, ha mondjuk holnap meglátogatnánk Siriust? – Kérdeztem félénken.
- Miért?
- Szerintem ideje lenne behatóbban foglalkozni ezzel a Pitonos dologgal.
- Milyen Pitonos dologgal? – Nézett bambán Ron. Hogy lehet valaki ilyen csökkent értelmű?
- Piton az ötödik tekergő, te lökött! Nem emlékszel?
- Ja, de, persze, hogy emlékszem! De mért kéne vele foglalkozni?
- Talán azért Ron, mert itt az ideje, hogy jobban megismerjük és rájöjjünk a teljes igazságra! Mit gondolsz erről Harry?
- Talán igazad van, de… nem is tudom. Olyan furcsa nekem ez a felállás. Piton, mint apám egyik legjobb barátja? Aztán hirtelen ellenség? Ez még nekem is magas!
- Ezért kellene minél hamarabb tisztázni a dolgokat.
- Rendben. Akkor holnap, vacsora után és szólunk Siriusnak, hogy hívja oda Pitont is.
- Oké fiúk, egy perc és jövök, csak felviszem a házi feladataimat.
Felszaladtam a lépcsőn, be szobába. Nem volt ott senki, hála az égnek. Gyorsan rámormoltam az ágyamra, a szekrényemre és a bőröndömre egy Praesidium-bűbájt, ami megvédi a dolgaimat és működésbe lép, ha valaki ártó szándékkal próbálja megközelíteni.
Miközben a szekrényemben kotorásztam, a kezembe került egy doboz, egy levéllel.
Szia Kicsim!
Megvettem a báli ruhádat. Tudom, nélküled választottam ki, mert azt akartam, hogy meglepetés legyen. Remélem tetszeni fog.
Sokszor csókol: Édesanyád
Jaj ne! Remélem még nem ették meg a molyok! Tudom, tudom, azt mondtam, hogy nem fogom megnézni, amíg el nem érkezik a bál napja, de ha tényleg kárt tettek benne a molyok, akkor hogyan szereznék az utolsó pillanatban ruhát?
Szükség törvényt bont!
Hogy lehettem ilyen ostoba, hogy elfelejtettem rá molyriasztó bűbájt szórni! Miközben szidtam magam, lassan nyitottam ki a dobozt. Amint a kezembe fogtam a selymes anyagot egy álomkép villant az agyamba.
„A Roxfort folyosóin sétáltam, egy gyönyörű mélybordó ruhában. A hátánál a derekamig ki volt vágva, nyakba akasztós volt, csillogó szegéllyel és egy térdig érő sliccel, mindkét oldalamon. Eléggé kirívó ruha volt. Kellemesen hűvösek voltak a folyosók, a fáklyák miatt sejtelmes félhomály. Tudtam, hogy merre kell, menjek. Egyszer csak egy eddig még a Roxfortban nem látott folyosóra tévedtem. Egy hatalmas ajtó előtt álltam. Kinyitottam és egy gyönyörű bálteremben találtam magam. Mindenhol táncoló emberek, vidám zene, csodálatos fények. Egyszer csak elém állt egy fiú, fekete nadrágban és a nadrágjába tűrt fehér ingben. A haja hollófekete volt, a szemét hirtelen nem tudtam kivenni, mivel egy fekete álarc volt rajta. A kezét nyújtotta felém én, pedig gondolkodás nélkül elfogadtam. Tánc közben ismerős illatot éreztem. Belenéztem az „idegen” szemébe és valószínűleg meglepett képet vághattam, mert a táncpartnerem elmosolyodott és megcsókolt. A csók után úgy éreztem, hogy zuhanok, még hallottam a zenét, egy hihetetlenül fülbemászó dallam volt. Felismertem az idegent. Harryvel táncoltam.”
Az álombéli ruha! Azt vette meg nekem édesanyám, azt tartottam a kezembe! Hihetetlen! Még mindig a ruhát fogtam a kezembe és boldog mosollyal néztem magam elé. Ezt ez idilli hangulatot két közeledő lányhang törte meg. Gyorsan visszaraktam a ruhát a dobozba és becsúsztattam, a szekrényem aljára. Éppen becsuktam a szekrényt, mikor az ajtó máris kinyílt.
- Szia Hermione! Nem tudtuk, hogy fent vagy!
- Sziasztok lányok! Máris megyek le, csak felhoztam a házi feladataimat.
- Hallottuk, hogy Harryvel mész a bálba. Gratulálunk.
- Köszi lányok, most megyek. Sziasztok!
Gyorsan leszaladtam a lépcsőn. Egész kedvesek voltak, semmi gúnyos tekintet, bántó hangnem, vagy sértő szavak. Lehet, hogy nem is haragudnak rám?
Leültem Harryék mellé és néztem, ahogy sakkoznak. Nagyon untatott a játék, ezért inkább eldöntöttem, hogy leírom, milyen pletykákat találtak ki a roxfortosok.
1. Szerelmi bájitalt főztem és Harry ezért kért meg, hogy legyek a táncpartnere.
2. Zokogva könyörögtem Harrynek, hogy kísérjen el a bálba, ő pedig megsajnált.
3. Megfenyegettem Harryt, hogyha nem kísér el a bálba úgy fog járni, mint Malfoy.
4. Harry, meg én már évek óta járunk, csak titokba akartuk tartani.
5. Harry eljegyzett és a bálon fogjuk bejelenteni.
6. Terhes vagyok Harrytől és ő úriember módjára, felajánlotta, hogy feleségül vesz.
7. Direkt estem teherbe Harrytől, hogy magamhoz láncoljam.
8. Lefizettem Harryt, hogy jöjjön el velem a bálba.
9. Harry fogadott Ronnal és veszített, ezért el kellett hívnia a bálba.
10. Harry fogadott Freddel, hogy megcsókolja Hisztis Mirtylt, de vesztett, ezért el kellett hívnia a bálba.
Mondhatom, a roxforti diákoknak igen nagy képzelőerejük van. Már épp köszöntem el a fiúktól, amikor hirtelen óriási sikítás hallatszott a lányok hálókörletéből és Lavender zokogva rohant le a lépcsőn.
Úgy látszik megpróbált valami csapdát állítani nekem, mert a bűbáj szépen elbánt vele. Lavender arca tele volt óriási foltokkal, amik szivárvány különböző színeiben pompáztak.
- The… Te ribanc! Nézd, mit tettél velem! Hogy nézek ki? – Visított hisztérikusan, hogy majd’ beszakadt a dobhártyám.
- Nem ok nélkül történt! Meg akartál támadni! Halljam, mire készültél?
- Igen, meg akartalak támadni! Na és? Megérdemelted volna! Elvetted tőlem Harryt!
- Harry sosem volt a tiéd, felfoghatnád már végre! Tudod mi a legjobb ezekben a foltokban? Csak egy hét múlva tűnnek el és világítanak a sötétben. Nos Lavender, igazán színes egyéniség vagy! – Kacagtam fel és az egész klubhelyiség velem nevetett.
Úgy tűnt, hogy Lavender mindjárt felrobban, de e helyett nekem támadt és ütött-vágott, ahol csak ért. Én sem hagytam magam! Téptem a haját, hasba rúgtam és akkora monoklija lett, mint egy kisebbfajta palacsinta. A többiek tapsoltak, bíztattak és fütyültek, míg végül valaki lerángatott róla.
- Lavender, azt hiszem ideje büntetőmunkára menned. – Kirázott a hideg. Még sosem hallottam Harryt ilyen fagyosan beszélni. Lavender elkotródott, mi pedig leültünk a kanapéra.
- Ez szép volt Hermione! – Dicsért meg Ron.
- Mivel intézted el így?
- Ó csak egy kis Praesidium-bűbájt szórtam a dolgaimra, mivel Lavendert ismerve képes és álmomban nekem ront – mosolyogtam. – De most már megyek aludni, jó éjszakát!
Felsétáltam a hálókörletembe, lezuhanyoztam és átöltöztem. Még egyszer megcsodáltam a ruhámat, majd lefeküdtem aludni. Újra és újra Harryvel táncoltam az álmomban.
Írj kritikát
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
