|
Szeptember 21.
Kukuc 2006.05.02. 16:08
 "De mégis, olyan természetesnek érzem, mintha ez mindennapos lenne. Ez a kellemes bizsergés, még mindig itt van bennem, ha rágondolok.
URAMISTEN!
Szerelmes vagyok…
"
FIGYELEM: Kérek minden olvasót, hogy ne írjanak hamis kritikákat! Különben az összes kritika törölve lesz és én azt nem szeretném. Köszi!
Szeptember 20.
Szegény Harry, még mindig le van döbbenve. Hiszen ez tényleg hihetetlen! Sirius és Piton! Ilyet még a legmerészebb álmaimba sem gondoltam volna. Sőt! Az a legfuribb az egészben, hogy a reggelinél a Nagyteremben egészen hidegek voltak egymással. Mivel Ront teljesen leköti Parvati, akivel összejött, én vagyok az egyetlen aki renbehozhatja Harryt! Piton teljesen megváltozott! Még a haját is megmosta! Itt valami nagy titok lappang… Vagy ha nem is az, akkor is! „Valami bűzlik Dániában!” De most Harry az első és hogy rendbe jöjjön a lelki világa, lehetőleg még a meccs előtt. Mert különben a győzelmi buliból, gyászos üldögélés lesz!
Ezek a RAVASZ kurzusok! Hihetetlen nehezek, így mivel tanulnom kell nincs sok időm a fogadalmam betartásához! De ha megfogadtam, akkor meg is teszem! Egy szimpla időbeosztás mindent meg tud oldani! Már el is készítettem. Reggeli előtt is beiktattam egy kis tanulást. Minden szabad percet, amikor nem a fogadalmammal foglalkozok, vagy nem épp beléd irkálok piciny naplóm tanulással, kell töltenem! Szerencsére a jegyeim nem romlottak, minden a legnagyobb rendben.
Most kaptam egy csomagot anyától! A levélben azt írja, hogy nem akarta rám bízni a báli ruha megvásárlását, hanem inkább ő vett nekem egyet, egy mugli boltban. Inkább még nem nyitom ki, hagy legyen meglepetés! Jóanyám ízlését ismerve, nem fogok csalódni!
Szerencsére Harry már egy kicsit magához tért a döbbenetből, így csak azzal foglalkozik, hogy megnyerjék a meccset. Ront is elráncigálta a kis Parvatijától, hogy végre teljes legyen a csapat.
Itt beszélgetnek mellettem a lányok, le is írom:
- Ez hihetetlen! Hogy jöttetek össze?
- Átváltoztatástan után megkérdezte, hogy járnék-e vele, mert nagyon tetszem neki!
- Ugye milyen jól csókol?
- Nagyon! Olyan aranyos! Amikor pedig zavarban van…!
- Hát igen! Szerintem még mindig együtt lennék vele, ha Hermione nem szedi el tőlem!
(Naná kisanyám, fogd csak rám, hogy Ron kiszeretett belőled!)
- Szerintem is! Láttad, hogy nyomult Harryre???
(Micsoda?! Na, azért ennyire nem volt feltűnő! Vagy mégis?)
- Igen! Tény, hogy megszépült, de nem kéne rögtön a legjobb pasikat lecsapnia más kezéről! Ki lesz a következő? Malfoy?
(Na, még csak az kéne!)
- Kitudja! Ebből a csajból mindent kinézek! De mondjuk az is igaz, hogy Harry sem közömbös iránta! Végülis… Nem csúnya lány és okos is! Hiszen Viktor Krummal is járt!
- Ez igaz.
Na eddig tudtam követni, mert utána már körömlakkokról, meg ilyen hülyeségekről kezdtek el érdektelen társalgást folytatni. Kezdődik a meccs! Majd leírom, hogy mi volt!
Este, hajnali 1 óra, hálóterem.
GyŐzTüNk!
350:150 lett a végeredmény! Az utána lévő győzelmi buli pedig fergeteges volt! Mágikus hangszórókból szólt a zene, a konyháról hoztak kaját, meg innivalót. Felvettem a kikészített rucimat és elégedettséggel töltött el Parvati és Lavender féltékeny pillantásai. Leértem a lépcsőn és rögtön kiszúrtam Harryt, amint engem bámul a kanapéról. Csábos mosollyal odaléptem elé:
- Jössz táncolni?
- Persze! – Vágta rá azonnal a kérdezett. Nagyon szeretek táncolni, általános iskolába jártam tánctanfolyamra. Épp egy pörgős, latin számot játszottak. Nem gondolkoztam, elkezdtem riszálni a csípőm, a csuklómat tekergettem és mozgattam a karom. Láttam, hogy Harry először csak döbbentem és megbabonázva bámul, utána pedig a keze a derekamra siklott. Ő is felvette a ritmust, így teljes harmóniába táncoltunk együtt. A tánc közben végig egymás szemébe néztünk. Ó, azok a zöld szemek! Teljesen elvesztem bennük és akármikor el is vesznék!
Ez után egy lassú, andalító számot játszottak. Harry jobban magához húzott, én pedig a karommal átöleltem a nyakát. Fantasztikus és borzongató érzés volt, ahogy a testünk egymáshoz simult. A lágy fények, a zene és újra azok a zöld szemek! Teljesen elgyengültem, de Harry izmos karjai erősen tartottak. De semmi sem tart örökké, így a számnak is vége lett. Mivel kimelegedtünk, odasétáltunk egy megrakott asztalhoz és töltöttünk magunknak egy kis sütőtöklevet.
Ez után leültünk a kandalló előtti kanapéra és elkezdtünk beszélgetni.
- Ronnak igaza van Hermione, megváltoztál.
- Jaj, Harry! Ne kezd te is!
- Nem, nem úgy értem! Megváltoztál és ez a változás megdöbbentő, de fantasztikus. Szerintem így nagyon csinos vagy. - Fejezte be elpirulva, lehajtott fejjel.
- Köszi Harry. – Mosolyogtam – Neked is nagyon jól áll, hogy kontaklencsét hordasz.
Itt egy kis csönd állt be, mindketten a tüzet bámultuk. Végül Harry törte meg a csendet.
- Nem értem Siriust. Ő és Piton? Hiszen mindig is utálták egymást! Aztán most hirtelen kitalálják: Jaj de jó! Legyünk barátok!
- Én sem értem Harry. Nem tudom mi ütött Pitonba és Siriusba. Akármikor találkoztak, csak ócsárolták egymást. Szerintem meg kéne egyszer látogatnunk Siriust. Holnap úgyis szombat, benézhetnénk hozzá.
- Igen, talán. Szerinted, válaszolna, ha megkérdeznénk, hogy most hirtelen hogyan is lettek országos barátok?
- Nem tudom Harry, igazán nem tudom. Egy próbát viszont megér.
- Igazad van Hermione. Te mindig tudod, hogy mikor mit kell csinálni! – Mosolygott rám Harry.
- Ugyan már… - Motyogtam. Nem tudom mi ütött belém! Hirtelen megint azt a bizsergést éreztem. Harry rám mosolygott, közelebb hajolt és… és… kisimított a szememből egy hajtincset. A fülem mögé tűrte és végigsimított az arcomon, miközben visszahúzta a kezét. Még tovább beszélgettünk, sok más dologról. Olyan jó volt vele! Mikor elbúcsúztam, adtam neki egy jóéjszakát puszit. Már megint elpirult.
Még így az ágyamba fekve is azon gondolkozom, hogy mi lehetett az a hirtelen jött bizsergés, mikor az arcomon végigsimított. Mikor a szemembe nézett, mikor átkarolt. Olyan jó volt beszívni az illatát! A meccs után rögtön lezuhanyozott, így ez a friss illat olyan intenzíven áramlott belőle! Annyira jó volt, hogy ott volt a közelembe, hogy beszélgettem vele, hogy megvigasztalhattam! Olyan furcsa. De mégis, olyan természetesnek érzem, mintha ez mindennapos lenne. Ez a kellemes bizsergés, még mindig itt van bennem, ha rágondolok.
URAMISTEN!
Szerelmes vagyok…
Írj kritikát
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
