|
szeptember 20.
Kukuc 2006.05.02. 16:03
 "Ma végre kideült, hogy ki is lesz a 10 napos programom célpontja."
Szeptember 20.
Kedves kis naplóm!
Ma végre kideült, hogy ki is lesz a 10 napos programom célpontja. Mivel Harryt már évek óta ismerem, Josht kezdtem el figyeni, egész délelőtt. Hm… hát… hogy is mondjem? Josh a saját neméhez vonzódik. Jelek, amik erre utalnak:
1.Imádja a rózsaszínt, ma is rózsaszín pulcsi volt rajta a talár alatt.
2. Nagyon szeret izompólókat hordani.
3. A folyosókon mindig a fiúk után néz.
4.Egy lány lehajolt előtte és ő nem tapizta le, hanem kikerülte.
5.Elég gyakran látni őt egy fiúval, kit nem ismerek, általában KÉZENFOGA!
Szerintem ez a kevés, de mégis nyomós ok elegendő ahhoz, hogy megtudjam, az ideális pasijelölt számomra, Harry Potter.
Ezekre a jelekre már délig rájöttem, így ebédnél már neki kezdtem a csábításnak. Harry mellett ültem le, jó közel, hogy bármikor észrevétlenül hozzádörgölőzhessek. Ezt elég gyakran meg is tettem. Éreztem, hogy ilyenkor megborzong az érintésemtől. Ront nem nagyon érdekelte, hogy mit teszek, még most is össze vagyunk veszve és ő el volt foglalva azzal, hogy Parvatin legeltette a szemét. Nagyon komoly lehet a dolog, mert közbe egy csomószor elfelejtett enni.
Átváltoztatástanon sem tétlenkedtem, Harrynek nem ment a pálcamozdulat, így én készségesen segítettem neki. Megfogtam a csuklóját, és jó szorosan hozzá bújtam, így irányítottam. Éreztem, hogy nem a pálcára figyel, hanem rám és közbn beszívja a hajam illatát. Úgy érzem, nagyon jól haladok!
Bájitaltanon Harry valamiért nagyon szórakozott volt. Véletlenül a kákalagvér helyett gránátalmalét akart az üstbe csepegtetni. Én persze résen voltam, elkaptam a csuklóját és mélyen a szemébe néztam.
-Nem Harry, kákalagvér kell bele! A gránátalmalétől a bájital felrobban. – Suttogtam.
Nagyon érdekes volt, hogy Piton egész órán nem szólt ránk, sőt! Ő maga segített Nevillenek, hogy jobban aprítsa fel a szentjánosbogarakat, úgy gyorsabban érlelődik! Vajon ez mitől van? Harryvel úgy döntöttünk, egy kis esti kiruccanás ennek kiderítésére jót fog tenni!
Új SVK tanárt kaptunk! Sirius Black professzor. Milyen furán hangzik! De nagyon jó tanár.
A mai órán, egy különleges rontást tanultank, amihez egy mozdulatsor is szükséges volt. A terem direkt erre a feladatra át volt alakítva, hogy a diákok szabadon mozoghassanak. Én persze éljátszottam, hogy nem tudom rendesen megcsinálni a mozdulatokat, ezért legjobb SVK diák segítségét kértem.
-Jaj, Harry! Nekem ez nem megy! Nem segítenél? – Kédeztem mű-kétségbeeséssel.
-Dehogynem Mio, szívesen. – Válaszolt moslyogva Harry. Szerencsér értette, hogy hogyan kívánom ezt a „segítségnyújtást”. Mögém lépett, átkarolta a derekam, megfogta a kezem és közben magyarázott.
-Most lépj egyet a bal lábaddal, igen, nagyon jó. Fordítsd el egy kicsit a derekad. Ez az, pontosan. Látod, megy ez! Utána hajlítsd be a karod, aztán miközben kimondod az átkot, erőteljesen nyújtsd ki. Mivel az átok elég nagy erejű, az a legjobb, ha az egyik lábaddal kitámasztod magad és egy kicsit hátrébb, dőlsz.
Mire „megtanultam” amit kellet, kicsöngettek.
-Köszi Harry, nélküled nem ment volna! – a segítséget, pedig egy puszival köszöntem meg. Ő, pedig ELPIRULVA motyogott egy szívesent.
A vacsoránál megtudtuk mi is lesz az egyik meglepetés. Egy Haloweeni Buli! De nem Haloweenkor! Hanem pontosan 10 nap múlva, vagyis a fogadalmam lejártakor! Kíváncsi vagyok, hogy vajon akkor már Harry oldalán lépek be a Nagyterembe?
Ronnal kibékültem. Semmi extra, csak már nem veszünk össze mindenen. Így most este ő is velünk jön, hogy kiderítsük, mitől változott meg Piton! Izgi lesz! Most indulok, megyek is, ha visszajöttem, leírom mit tudtunk meg!
Úramisten! Ilyen nincs! Az egész úgy volt, hogy 11-kor lent talákoztunk a klubhelyiségben. Harry láthatatlanná tévő köppenye alatt egy tértágító bűbájjal kényelmesen elfértünk. Lementünk a pinceterem elé. Egy telfüllel hallgatóztunk. Nem fogod elhinni, ha leírom! Piton ott nevetgélt, de találd ki kivel! Siriussal!!!!!! Ilyen nincs! Ott nevetgéltek, mintha már ezer éve barátok lennének! Sőt! Ezt nézd meg:
-…és arra emlékszel, mikor ötödikben fellógattunk téged Jamessel?
-El lehet azt felejteni? Ha nem jött volna ki McGalagony, talán még az alsógatyámat is levarázsoltátok volna rólam!
-Jaja! Azok voltak ám a régi szép idők!
-Bizony! Jaj és arra emlékszel, amikor a bűbájtan írásbeli RBF végén elkezdtünk párbajozni?
-Tényleg! Hogy visítozot Flitwick! „No de mégis mit képzelnek magukról! Azonnal hagyják abba!”
-Addig pattogott az öreg, míg végül eltalálta egy szék! – Nevetett fel Piton! Ron, Harry és én megkövülten álltunk ott, az ajtó előtt. Utána visszaballagtunk a klubhelyiségbe és Ronnak kellett feltámogatni Harryt a lépcsőn, a hálótermekhez. Szegény Harry! Gondolom, most úgy érzi, hogy Sirius elárulta az apját. Végülis… Valamilyen szinten igen, hiszen mindig csak szidta Pitont, most pedig együtt nevetgélnek! Na, most vidámabb híreink következnek:
HOLNAP KVIDDICSMECCS! Úgyis mi nyerünk, a Hugrabug ellen fogunk játszani és az idei csapat nagyon gyenge! A meccs után, pedig győzelmi buli a klubhelyiségben. Már ki is találtam, hogy mit veszek fel. Egy fekete miniszoknyát és egy piros, csillogós felsőt, ami elég keveset takar. Alig várom a holnapot! Pápá, kis naplóm!
Írj kritikát
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
