„O quam sancta, quam serena, quam benigna, quam amoena… O castitas lilium”
Figyelmeztetnék mindenkit, hogy ez egy nem gyerekeknek való történet. 16 éven alul (igaz én se vagyok még annyi -.- ) nem ajánlom.
Első ránézésre ez egy jó-sok-vértől-tocsogó-mindenkit-megölünk-és-meztelenkedünk történet. Hát vérben nincs hiány az biztos, és -női- meztelenkedés is van benne, de koránt sem ilyen egyszerű. Na de kezdjük is…
Az emberi világban kezd elszaporodni egy bizonyos faj, amit dicloniusnak neveznek. Annyiban különböznek az embertől, hogy szarvuk van, vektoraik -láthatatlan kezek-amelynek száma általában 4 és csillapíthatatlan gyilkolási vágyuk. Főhösünk is egy ilyen diclonius névszerint Lucy. A történet azzal kezdődik, hogy Lucy egy kutató laborból próbál menekülni. Ez sikerül, csakhogy egy mesterlövész eltálaja a fején lévő „sisakot”, és Lucy belezuhan a tengerbe…
Ugrunk egy másik képhez, ahol egy lány vár valakit egy állomáson. Az a bizonyos valaki csak nem jön, ezért a lány keresni kezdi és megis találja-mint kiderül-unakatesóját Koutát. Kouta és Yuka-mert hogy így hívják a lányt-lemennek a tengerpartra „nosztalgiázni”. És kivel futnak össze? Természetesen a mi szökött dicloniusunkkal. Mivel teljesen mezetelen, raádásul megsérült Koutájék hazaviszik, és-nem túl fantáziadúsan- elnevezik Nyuunak, mivel a fejsérülés miatt Lucy teljesen megváltozott és beszélni sem tud csak azt hajtogatja, hogy „nyuu”.
Nah, szóval itt kezdődik minden, a rendőrök valamint egy különleges kommandó keresni kezdi Lucyt. De mivel ez nem elég Nana-val egy másik dicloniussal próbálják elkapni, majd pedig Marikóval megsemmisíteni a lányt. E közben még valaki csatlakozik Yukáékhoz, Mayu az árva kislány személyében.
Hogy pontosan kicsoda Lucy és miköze Kouta múltjához megtudod, ha megnézed ezt a 13 részes sorozatot, ami szerintem igencsak elgondolkodttat az életről. Legalábbis szerintem.
„Én…mindig is…bocsánatot akartam kérni tőled. Csak emiatt…voltam képes kibírni a szenvedést.”
Lucy
|