|
Édes verseket írnak nekünk, pedig nagyon giccsesnek tartják a költészetet.
Még egy kis nátha miatt is aranyosan tudnak szenvedni.
Úgy tesznek, mintha örülnének a plüss nyuszinak, csak h ne bántsanak meg minket.
Elviselik, h amikor meglátunk egy kisbabát, vagy egy kutyakölyköt, felvisítunk: „Ó, de édes!”
A benzinkútnál vett vörösrózsa-csokrot tartják a világ legromantikusabb szerelmi vallomásnak.
Ha vmi egészségesre vágynak, rendelnek egy Royal hamburgert (hiszen az az egy szelet melegházi paradicsom és az a vékony levél saláta éppen elegendő vitamint tartalmaz).
Hihetetlen rövid idő alatt elkészülnek a fürdőszobában, mégis nagyon édesen néznek ki.
Eljönnek velünk kocogni, ha nyafogunk az alakunk miatt.
Hozzánk bújnak Robbie Williams legújabb lassú számára, pedig ők valójában Eminemet szeretik.
Mások előtt megjátsszák a kemény fiút, közben meg kettesben nem lehet eleget simogatni, becézgetni őket.
Nyafogás nélkül eljönnek velünk diszkóba, pedig nem szeretnek táncolni.
Átveszik tőlünk a nehéz bevásárlószatyrot, még mielőtt kérnénk őket.
Valentin-napra megint kaptunk tőlük vmi figyelmességet, pedig nagyon harcolnak a nyálas ünnepek ellen.
Soha nem hagynák bajban a barátjukat.
Számítógépdokit játszanak, ha megint nem megy a masina.
Türelmesen sétálnak velünk a városban, pedig allergiásak a vásárlásra.
Leugranak 10 méteres ugrótoronyból, pedig tériszonyuk van.
Lemondják a „kanbulit”, ha éppen szenvedünk a menstruációtól.
Főznek egy konzerv kaját, és ettől mesterszakácsnak képzelik magukat.
Nem zavarja őket, h a vállukon sírjuk ki magunkat, még ha tönkre is tesszük ezzel a pólójukat.
Okosan azokat a bókokat mondják nekünk, amiket hallani akarunk.
Könnyeket hullatnak kedvenc focistájuk búcsúmérkőzésén. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
