A Tervueren
A Tervueren felépítésében és szőrzetének típusában megegyezik a Groenendael-lel, de színei - vörös, világosbarna és szürke árnyalatai,  fekete mintával - eltérnek tőle. A felnőtt kanoknál minden világos szőrszál vége fekete, ez különösen jól látszik a lapockánál, a háton és a bordákon. A szemekig terjedő fekete szőrzet és a fekete fülek a Tervuerent igazán feltűnő jelenséggé teszik.
Cavalier king charles spániel
Ez a lenyűgöző kicsi fajta II. Károly királyról kapta nevét, akinek a spánielek iránti rajongása azt jelentette, hogy állandóan velük vette magát körül. II. Jakab folytatta a fajta támogatását, ezután azonban a fajta királyi kedvencből vidéki vadászkutyává vált. 1926 óta a Cavalier King Charles spániel új életre kelt, a fajta egyre erősebbé vált.
Az ölebek közül a legnagyobb, élénk, intelligens kutya, a legkisebb háztartásban is elfér, ugyanakkor elég erős ahhoz, hogy részt vegyen a gyerekek játékában és a család programjaiban. Szereti a sok mozgást, aktív, robosztus és nem fárad el könnyen. Vidéki kóborlások során kitűnő társ.
Több évszázados háziasítás után a Cavalier King Charles spániel természetesnek tartja a házban való életet, és gazdájának igazi örömet jelent. Nagyon jó családi kedvenc, hiszen szelíd, odaadó, engedelmes és nagyon szereti az embereket.
Átlagos magassága 36 centiméter, súlya 5-8 kg.
Magyar vizsla
Középnagy, elegáns megjelenésû, sárga, rövid szõrû mindenes vadászkutya. Inkább könnyed felépítésû, száraz, szikár, a szépség és erõ harmóniáját tükrözi. Mindenes vadászkutya, tehát egyaránt jól kell vadásznia mezõn, erdõben és vízben. Jellemzõ tulajdonsága a kiválló orr, a szilárd és figuratív vadmegállítás, a kiváló elhozási hajlam, a csapatkövetési készség és a vízszeretet. Karakterre élénk, barátságos, kiegyensúlyozott, könnyen tanítható. Alapvetõ tulajdonsága a kiemelkedõ kapcsolattartási készség. A durva bánásmódot nehezen viseli el. Alapvetõen nem lehet agresszív, és sohasem lehet félénk. Bár eredendõen vadászkutya, kifejezetten nagy mozgásigénnyel, természete révén lakásban, kedvtelésbõl is könnyen tartható.
Tacskó (rövidszőrű)
Németországban, borzvadászat céljából tenyésztették ki. Alacsony, rövid lábú, hosszú testű kutya, feladata az volt, hogy a vadakat odújukba kövesse. Bár a tacskó szó németül szó szerint borz-kutyát jelent, ezeket az élénk kis állatokat róka-, vidra, menyét, nyúl, vadkan és sebzett őz vadászatára is használták. A tacskó a szőrzettől és a mérettől függően hat változatban létezik: rövid szőrű, hosszú szőrű és szálkás szőrű, mindhárom típus normális és törpe változatban.
A rövid szőrű tacskó elsősorban egy bátor és határozott vadászkutya, bár házi kedvencként is tartható. A hat fajta közül legnépszerűbb rövid szőrű tacskó elég kicsi ahhoz, hogy bármely háztartásban tartható legyen, mégis magában hordja a nagyobb fajták számos tulajdonságát. A szabadban erős, élénk és fáradhatatlan, a lakásban odaadó, jó társ és szórakoztató. Az állatkarikatúrák kedvelt célpontja, igazi egyéniség.
Fényes, szagtalan, vízhatlan és a sárnak ellenálló szőrzete nagyon kevés figyelmet igényel, ha gyorsan végigdörgöljük, máris fényes lesz.
Átlagos magassága 27 centiméter, a szukák súlya 12 kilogramm, a kanoké 13 centiméter.
Pekingi Palotakutya
"Kína királyi kutyáit" szent állatnak tekintették, nagy figyelmet fordítottak tenyésztésükre és őrzésükre, a császári palotában tartott kutyáknak pedig csak az uralkodócsaládhoz tartozók lehettek gazdái. Egy pekingi palotakutya ellopását halállal büntették.
A pekingi palotakutyában egyszerre van meg a méltóság és a bosszantó makacsság. Önfejű, gőgös és független, a világot pedig leereszkedő jóindulattal szemléli. Gazdájával végtelenül odaadó, megbízható és szeretetteljes, és gyakran birtokló módon viselkedik. Idegenekkel gyanakvó, védi a területét, így nagyon jó jelzőkutya.
A pekingi palotakutyának oroszlánszíve van, különlegessége és egyénisége megkülönbözteti a többi fajtától. Boldog lehet az, akinek ilyen kutyája van, kedves családi állat, bár olyankor is jól érzi magát, ha csak felnőttek veszik körül.
A palotakutya pazar szőrzete rendszeres ápolást igényel. Szemei érzékenyek a porra és piszokra, füleit és orrát pedig rendszeresen ellenőrizni és tisztítani kell. Nem szereti a nagy meleget, és figyelni kell légzési problémáira a szélsőségesen meleg nyári napokon.
Átlagos magassága 20 centiméter, a szukák átlagos súlya 4,5 kilogramm, a kanoké 4,6 kilogramm.
A Westie
Hazánkba 1968-ban érkezett az első west highland white terrier, az egyes törzskönyvi számon nyilvántartott Prince of Snow, Angliából. Az azóta eltelt három évtized alatt a fajta igen népszerűvé vált, már önálló westi klub is működik Magyarországon. E kis fehér terrier kedveltsége magától értetődő: a tetszetős küllem vidám, kedves természettel párosul, a kis méret pedig ideális városi kedvenccé teszi a westit Apró testében azonban hatalmas szív dobog és rengeteg energia rejtőzik. Méretéhez képest nagyon erős, nagyon kitartó, de beéri viszonylag kevés mozgással is, ha viszont hosszú kirándulásokhoz keresünk társat, a westi akkor sem hagy cserben minket, fáradhatatlanul kíséri gazdáját erdőn-mezőn. Különben is imádja az emberi társaságot, nagy mókamester, a gyerekekkel is kedves. ősei vadászösztönét azonban a mai napig hordozza, egy kis bátorságért, harciasságért nem kell a szomszédba mennie. Kiváló jelzőkutya. Türelemmel, szeretettel sok mindenre megtanítható, kiváló agility-kutya.
A westi marmagassága körülbelül 38 centiméter, súly általában 7-9 kilógramm közötti.
Mopsz: Zömök, apró kutyafaj, 5-7 kg. súlyban. Feje gömbölyü; szemei sötétek, nagyok, rendesen aggódó kifejezésüek; fülei vékonyak, kicsinyek, bársonysimák és feketék; nyelve rövid, vastag, szögletes; orra rövid és fekete; arca fekete, homlokán nagy, mély redőkkel; nyaka rövid, vastag, húsos és a bőr lötyög rajta; farkát szorosan fölkunkorítja; szőre finom, fényes, de nem erős, sem gyapjas; szine ezüst- vagy sárgásszürke; hátán a nyakcsigolyától a farktövig erős fekete vonás van. 
Kuvasz
A kuvasz nagytestű, 70 cm körüli marmagasságú, erős testfelépítésű fajta, amelyet őseink már a kezdetektől főként állatok őrzésére, másrészt vadászatra tartottak. Észak-Irak területéről már az időszámításunk előtti 7. évezredből származnak olyan csontleletek, amelyek erőteljes felépítésű, a kuvaszhoz hasonló pásztorkutyák akkori létezésére utalnak. A fajtával csaknem megegyező méretű őrzőkutyák az eurázsiai pusztákon több színváltozatban is léteztek, bár a legtöbb kutató a fehér színű változatot tekinti a legősibb formának. Az azonos közép-ázsiai környezeti hatások és a természetes szelekciós szempontok külső és belső tulajdonságaikban hasonló pásztorkutya típus kialakulását eredményezték. Az ázsiai sztyeppékről nyugat irányába különböző időpontokban megindult népvándorlási hullámok során természetesen a kutyák is együtt vonultak a törzsekkel. A kutyák életmódja a vándorló törzsekéhez hasonlóan rendkívül kemény volt, a sikeres túlélés szilárd szervezetet, keménységet és valószínűleg vadságot követelt.
Dalmata
E különös faj eredetét állandó viták jellemzik. A legáltalánosabban elterjedt nézetek szerint a Földköz tenger térségét jelölik meg szülőhelyéül. De vannak elméletek melyek a dalmatát Indiából, származtatják. Amit viszont biztosan tudunk, hogy a 19. Századi Angliában a hintók mellett kísérőkutyaként használták. Állítólag azért, hogy védelmezze az utazókat, de valószínűleg azért is, mert úgy gondolták, jól mutat. Sokan a vizslák közé sorolják bár szaglása nem kifejezetten jó. Élénk, érdeklődő, intelligens fajta. Nagyon barátságos, szereti a gyerekeket. Mivel a kopók családjába tartozik, ezért a mindennapos alapos testmozgás elengedhetetlen számára. Nagyon jó futó. Ez nem véletlen, hiszen évszázadokon keresztül arra tenyésztették, hogy a lovak mellett fusson. Sportos gazdik számára ideális szabadidő partner. Éber, de nem ugatós, és nem agresszív. Határozott nevelést igényel a legkisebb engedékenységet is, azonnal észreveszi, megjegyzi és ki is, használja. Nem válogatós, bármit megeszik, legyen az ételmaradék vagy valamilyen gyümölcs.
A tibeti masztiff
A hazájában do khynak (megkötve tartott eb) nevezett eb a Himalája felföldjén kialakult házikutya forma. Arisztotelész és Megasztenész Kr.e. 327 leírják az "indiai kutyákat" - nagyon erős csontozatúak, fejük busa, pofájuk széles, fülük lelóg. Valamivel pontosabb Marco Polo (1254-1324) leírása, aki 1271-ben utazott Közép-Ázsiába. A tibeti kutyákról szóló jelentését gyakran idézik: a tibetieknek hatalmas nemes kutyája van, melynek segítségével pézsmatulokra vadásztak.  A dogok akkorák, mint egy szamár, és vad jakokra vadásztak velük. A masztiff és a dog megnevezés félrevezető. A. Croxton-Smith azt mondja a tibeti masztiff megnevezés helytelen, helyesebb a tibeti pásztor és juhász.
LABRADOR: Erős felépítésű, élénk, rövid ágyékrésszel rendelkezik, széles koponya, mély mellkas és jól ívelt bordák, széles és erős ágyék, far és hátulsó végtagok. Kiegyensúlyozott, nagyon életrevaló, kitűnő orrú, puha szájú, vízimádó vadászkutya, jó alkalmazkodóképességű, rendkívül odaadó kísérőkutya. Intelligens, figyelmes, készséges kutya, minden vágya, hogy gazdájának örömet szerezzen. Barátságos természetű, az agresszivitás vagy a félénkség legkisebb jele nélkül. Széles, jól formált agykoponya kifejezett stoppal, a pofa nem lehet húsos. Az arcorri rész közepesen hosszú, erős, nem hegyes. Az orrtükör széles, jól képzett orrlyukakkal. Közepes nagyságú, intelligenciát és jóindulatot sugároz, barna vagy mogyorószín. Nem nagy és nem nehéz, szorosan a fejhez simul, magasan és meglehetősen szélesen, hátul tűzöttek. Erős állcsont-állkapocs és fogak tökéletes, szabályos és teljes ollós harapásban, amelynél a felső metszőfogsor köztes hézag nélkül fedi az alsót és a fogak merőlegesen állnak az állcsont-állkapocsban. Száraz, vastag, erőteljes, a megfelelően dőlt lapockába megy át. Hosszú, ferde lapocka. A felkar- és az alkarcsontok erősek és a könyöktől a talaj felé előlről és oldalról tekintve is egyenesek. Mély és széles, dongás mellkas jól ívelt bordákkal. Egyenes felső vonal. Széles, rövid és erős ágyékrész. Jól fejlett, a farok felé nem lejtős far, jól szögellt térdízület. Mélyen elhelyezkedő csánkízület, a tehénállás nagyon nagy hiba. Kerek, kompakt; jó csontos alappal, jól fejlett talppárnákkal. Tipikus ismertetőjele a tövénél nagyon vastag, a hegye felé fokozatosan vékonyodik, középhosszú, elálló szőrzet nélkül, de azért mindenütt köröskörül rövid, vastag szőrrel fedett, ezért "hengeres" megjelenésű, ún. "vidra farok". Jókedvűen, de semmi esetre sem a hát vonala fölött hordja. Szabad, térölelő, amelynél az elülső és a hátulsó végtagok egyenesek és párhuzamosak. Tipikus ismtertetőjele; rövid, vastag, nem hullámos, nem zászlós, elég kemény tapintatú, időjárásálló aljszőrzet. Egyszínű fekete, sárga, vagy máj- ill. csokoládészínű. A sárga árnyalata lehet bármely a világos krémszínűtől a rókavörösig. Egy kis fehér mellfolt megengedett. Az ideális marmagasság kanoknál 56-57 cm, szukáknál 54-56 cm. Minden, a fentiektől való eltérés hibának tekintendő, melynek értékelésének az eltérés mértékével pontosan arányban kell lennie. A kanoknak két, láthatóan normál fejlettségű, a herezacskóban helyeződő herével kell rendelkezniük.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
