Mûcsalik: A mûcsalik az élõ csalikkal szemben valamilyen mesterséges anyagból készült eszközök, amelyek kissé vagy teljes egészében utánozzák a halak táplálékát képezõ apró állatokat. Anyagukat tekintve készülhetnek fábó, fémbõ, mûanyagból, gumiból, állati szõrzetbõl stb. A találékony horgászok a legkülönfélébb alkotásokat szokták létrehozni. Egyik ilyen és talán leggyakrabban alkalmazott mûcsali a villantó, amely a sérül kishal mozgását hivatott utánozni, színezete változó, egy dolgot azonban meg kell említeni borús zavaros mélyebb vízrészeken csillogóbb, míg tiszta vízben napsütéses idõben kissé matt, sötétebb színezetû villantót alkalmazzunk. A villantó két fõ csoportba sorolhatók: -Támolygóvillantó -Körforgó villantó:
A támolygó villantó oldalazó, kissé cikázó billegõ mozgással hívja fel magára a ragadozó figyelmét.
|
Széles választék támolygó villantóból
A körforgó villantó két fõ részbõl áll, a tengely és a kanál, a kanál a tengelyen körpályára van kényszerítve és így a tegelyre merõlegesen forog, a hal az oldalvonalával érzékeli a finom rezgéseket.
Twisterek, gumihalak: A nyolcvanas évek közepén kezdtek magyarországon megjelenni a jiggek, amelyek különös alakjukkal felhívták magukra nemcsak a halak de a horgászok figyelmét, egyesek köszönték szépen nem kértek belõle, mivel ez a szerkentyû gumitestével feloldotta a hagyományos mûanyag horgászdobozt. Sokan viszont annyira megbarátkoztak vele, hogy rendre fogják vele a szebbnél szebb csukákat süllõket, a nagyobbjával a kapitális harcsákat, sõt elég gyakran a békés halak is felveszik. Horgászat a jiggekkel sajátos módon történik, nem úgy mint a villantóval, hogy egyenletesen, néha meg meg ugratva húzzuk, hanem a bot lassú emelgetésével, ejtésével tapogatásszerûen horgászunk. Maga a twister két fõ részbõl áll, az ólomfejbe öntött horogból, és gumitestbõl, felszerelése úgy történik, hogy a gumitestet felhúzzuk a horog szárára (érdemes a testbõl kicsit levágni mert így a farok nem nagyon fog túlnyúlni a horgon, ezáltal kevesebb lesz az üres rávágásunk). Újabban a twistereket ólomfej nélkül is használják, csak a horogszárra felhúzva (lebegõ twister). A gumihalaknál más a helyzet, ott a acélelõkére kell fefûzni a nagyobb méretû mûcsalikat, mozgásuk eltérõ a twisterekétõl, farokrészük lapátformájúra van kialakítva, a vízben való mozgás hatására a farokrész jobbra balra csapkod. Ha jól van felfûzve a drótelõkére akkor élethûen utánozza a kishal mozgását. A színnek itt is fontos szerepe van, nagyon sok ragadozó halunk jó színmegkülönböztetési képességekkel bír. A sötétebb színûeket nappal tiszta vízben a világosabbakat sötétedéskor, illetve áradó zavaros vízben használjuk. Csukára balinra általában fehér színût, süllõre citrom és mustársárga színût, míg harcsára narancssárga színût ajánlanék.
|
|
Twisterek, gumihalak minden mennyiségben
Woblerek, rapalák: Fából, illetve kemény mûanyagból készült mûcsalik, mind testalkatuk, mind mozgásuk, mind színezetük élethûen utánozza a ragadozók táplálékául szolgáló halakat. Egyrészes és többrészes kivitelben készülneik, a többrészeseket középen kapcsolja össze két fül. A fejrészen az ún. terelõlapka helyezkedik el ami a wobler mozgását teszi lehetõvé. Két vagy három háromágú horoggal szerelik fel, ezeket kulcskarika közvetítésével lehet felhelyezni a woblerre. A woblereket kívülrõl szívós festék és lakkréteg védi, mind az átnedvesedéstõl, mind a tûhegyes ragadozófogaktól. Nagyon sok cég gyárt woblereket, Rapala, Nils Master, ABU stb. |
Amerikában használatos felszíni horgászatra alkalmas woblerek
Az utóbbi idõben megjelent egy mûcsali amely elsõsorban balin horgászatára alakalmas nem kis eredménnyel. A Tsmanian Devil (tasmániai ördög) egy enyhén meghajlított csõbõl, ami a testét alkotja, és a testébõl hosszanti irányban kétoldalt kiálló terelõszárnyakból áll. |
A Rapala: Az 1950-es években egy finn mesterember Lauri Rapala (ma már a három fia viszi tovább a céget) elkezdett foglalkozni azzal a gondolattal, hogy ragadozó halainknak ha élethû mozgású és színû mûcsalit kínálunk fel határozottabban kapnak vajon-e. Gondolatait hamarosan tettek követték megszülettek az elsõ kézzel faragott, egyedi festésû woblerek. Tesztelte színük, méretük, dobósúlyuk, merülési mélységük szerint és egy sajátos kódrendszert alakítot ki. A rapalák megkülönböztetése kétféleképpen lehetséges, a tulajdonságuk, méretük és a színösszetételük alapján. CDJ-9-GFR | |