Halálos szerelem

„ A nagyteremben, vacsoránál kezdődött minden.
 Rám nézett.
El akartam fordulni, de nem tudtam.

Nem utálkozva nézett rám, pedig erre számítottam volna, az után, hogy tavaly
évvégén rémdenevér rontásokat küldtem rá. Ő azonban csak tovább bámult a szemembe.
Körülöttem megszűnt minden, még a többiek zsibongását sem hallottam. Nem láttam mást,
csak Őt néztem, a hideg, szürke, gyönyörű szemeit. Révületemből Ron zökkentett ki:
- Ginny! Mi van veled? Olyan furcsán nézel.
– Semmi, csak elgondolkoztam – válaszoltam neki. Mire visszanéztem a Mardekár asztalához
Ő már eltűnt.”

*

„Néhány nappal később egy hatalmas gyöngybagoly levelet ejtett az ölembe.

Kedves Ginny!

Légy ma este 9-kor a tó mellett a bükkfánál:

Draco

A szívem majd kiugrott a helyéről. Velem akar találkozni! El sem hittem volna, ha nem
 ha nem olvasom el legalább tizenötször a levelet. Nem érdekelt semmi, az sem,
hogy 9-kor már nem szabad elhagyni a klubhelységet, ha Ő 9-kor akar velem találkozni

Én ott leszek.”

*

„Eddigi életem legboldogabb estéjét töltöttem el Dracoval a bükkfa tövében.
Azt mondta, szeret engem! Kérdezte, én is szeretem-e őt.

Én nem szeretem őt!
Imádom!

Mindenkinél jobban!
De Draco azt mondta titkolnunk kell mi van kettőnk közt, mivel szerelmünket
sem az ő családja sem az enyém nem venné jó néven.
Beleegyeztem, hogy titkolózzunk, Ő akarta és én mindent megteszek neki.

De már bánom, hogy megtettem, szörnyű nehéz úgy elmenni mellette,
hogy rá se nézhetek, amikor én odarohannék hozzá, megcsókolnám
ugyanolyan szenvedélyesen és gyöngéden, ahogy Ő csókolt engem.
Ron folyton csak szidja , pedig nem is ismeri igazán. Draco nem gonosz.
Ő kedves!
Azt mondta, nem akar halálfaló lenni, mint az apja.
Hogy is lehetne!?
Az Ő lágy szívével?
Sehogy!”

*

„Ez nem lehet igaz!

Ron megtudta!

Megtudta, mi van Draco és köztem. Már szinte mindenki tudja az iskolában.
Pansy Parkinson kürtölte szét, csak tudnám honnan jött rá! Azt tudom, hogy miért
csinálta, el akar választani minket!

Ez nem sikerült neki!
Igaz Draco azt mondta tegyünk úgy, mintha szakítottunk volna, nem akarja,
hogy az apja engem bántson amiért Ő velem kezdett járni
és azt sem akarja, hogy az én szüleim megtudják a viszonyunkat.

Ron ütődött, hülye libának titulált, mikor megtudta.
Én a szemébe hazudtam, hogy már nincs köztünk semmi. Elég furcsán nézett rám,
de végül csak annyit mondott:
„Jól van, ez így van jól. Nem járhatsz Draco Malfoyjal”
Nem Ron volt az egyetlen, aki le akart beszélni Dracoról. Hermione is
próbálkozott. Azt mondta, hogy Draco lelketlen szörnyeteg.
Akárki akármit is mond engem már nem érdekel!
Nem ismerik igazán!”

*

„Draco ismét levelet küldött a Tiltott rengeteg szélénél akar velem találkozni.
Természetesen én ott leszek!
Biztos vagyok benne, hogy ez lesz életem legcsodálatosabb éjszakája.

Már majdnem két hete a legutolsó forró ölelésnek, amit tőle kaptam.”

* * *

Ginny, ahogy elhatározta éjfélkor meg is érkezett a Tiltott rengeteghez.
Draco már várta.
– Gyere – fogta meg a lány kezét – mutatni akarok neked egy gyönyörű helyet.
Ginny bólintott és rámosolygott a fiúra, akárhová elment volna vele.
Így az sem zavarta, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre jutottak az erdőben.
– Mikor érünk oda? – kérdezte Ginny.
– Mindjárt – válaszolt Draco és megsimogatta a lány arcát.
Nemsokára elértek egy tisztásra.
Megálltak.
Ginny körbenézett. Ez az a hely, amit Draco mutatni akart neki?
Nem volt ott semmi különös, sőt inkább ijesztőnek tűnt éjjel.
Ginnyt azonban ez nem zavarta, hiszen amíg imádott Dracoja ott van mellette
nem lehet baja.

Hamarosan köpenyek suhogása hallatszott.
Ginny körbenézett.
Egy csoport halálfaló vette őket körül.
Velük szemben pedig maga Voldemort Nagyúr állt.
A lány rémülten szorongatta Draco karját.
Sem mozdulni, sem szólni nem mert.
– Draco Malfoy - hangzott Voldemort hangja – méltó utódja vagy apádnak.
– Lucius – bólintott az egyik csuklyás alak felé – büszke lehetsz a fiadra.
Tervünk sikerült. Ifjabb Malfoy ügyesen elcsábította és idevezette Arthur Weasley lányát.

Reményeim szerint a kislánynak számunkra hasznos információi vannak
a Rendről és Harry Potterről.

Ginny elengedte Draco karját.
Szája remegni kezdett, szeme megtelt könnyekkel.
 „Nem lehet!

Nem lehet, hogy csak azért kellettem neki, hogy kiszolgáltasson
Voldemortnak.” – gondolta.
– Draco Malfoy – szólt Voldemort – elnyerted azt a tisztséget,
hogy egy kiváltságos csoportba a Halálfalók csoportjába tartozz.
Azzal megfogta Draco karját, erősen megnyomta a hüvelyujjával.
A Sötét Jegy ott volt a fiú kezén.
Letérdelt megcsókolta Voldemort talárjának szegéjét.

- Köszönöm Nagyúr – majd beállt a körbe az apja mellé.
– Nem is tudod mekkora megtiszteltetésben van részed – Voldemort Nagyúr
most Ginnyhez intézte szavait, aki már egész testében remegett
- láthattad hogyan avatok fel egy Halálfalót és élve elmenekülhetsz előlem,
ha elmondod mit tudsz a Főnix Rendjéről és Harry Potterről.
– Nem mondok semmit! – kiáltott Ginny.
Elmúlt a félelme, tudta, hogy meg fog halni.
Buta volt.

Elhitte, hogy Draco tényleg szereti őt, nem hallgatott azokra, akik óvni próbálták a fiútól.
– Nem mondod? – kacagott Voldemort – Majd segítek kinyitni a szádat!
Curcio! – harsogta.
Ginny a földre rogyott. Kínjában a kezébe akadó fűcsomókat markolta.
Soha hasonló fájdalmat nem érzett.

A kínok gyorsan megszűntek.
Zilálva feküdt a földön.
– Most már elmondod nekünk, amit tudsz, ugye? – kérdezte Voldemort.
A halálfalók kacagtak.
Ginny feltérdelt.

- Nem mondok magának soha semmit! Öljön meg ha akar tőlem akkor sem tudja meg,
amit akart! – mindezt ordította volna, de csak halk suttogásra jutott az erejéből.
– Lám, lám – Voldemort egyre közelebb ment Ginnyhez – nem csak Potter,
a kis barátai is nagyon önfeláldozóak. Én nem fogom a drága energiámat a kínzásodra pazarolni.Csináld te Bella!

- Igenis Nagyúr! – bólintott Bellatrix Lestrange.
– Curcio!

Ginny visszahanyatlott a földre, úgy érezte mindjárt darabokra szakad szét a teste.
Nem tudta meddig bírja ezt még elviselni.

Bellatrix abbahagyta a kínzást.
– Na, kinyögöd végre, mit tudsz? – kérdezte élesen.
Ginny alig láthatóan rázta meg a fejét.
– Curcio! – harsant immár harmadszor az átok.

Ginny agyából lassan eltűntek a gondolatok, az emlékek.

Mire a kínzás befejeződött már azt se tudta mit keres a földön, kik a körülötte álló emberek.
– Hagyd Bella – sóhajtott lemondóan a Nagyúr –ebből már nem szedünk ki semmit,
máshol kell információkat szereznünk.
– Megöljem? Vagy küldjük a Szent Mungóba?
Voldemort egy kis ideig elgondolkozva nézte Ginnyt.

- Ne te Bella! Draco Malfoy öld meg a lányt!
Draco bólintott.

- Adava kedavra!

Egy hatalmas, zöld fényű robbanás rázta meg az erdőt.

Ginny meghalt, de a Rendet és Harryt nem szolgáltatta ki a Sötét nagyúrnak.
Draco pedig frissen felavatott Halálfalóként megszerezte első áldozatát.