Új bejegyzés Frissítés

2012.07.09. 16:54 Ezio

*Szemeiben vidámság és lelkesedés játszik, arcán hatalamas, férfias mosoly és le se lehet vakarni róla. Nem engedi el a nőt, még mindig derekánál fogja vonja magához.* Valóban? *Kérdi egyik szemöldökét felhúzva, de vidámsága nem tűnik el az arcáról. Amit mondani fog, az lefagyasztaná a mosolyt az arcáról, de jót szórakozik rajta. Már nem veszi komolyan a nő csípkelődéseit. Arca sokattudó grimaszba csap át és még mindig vigyorog.* Én pedig azt hittem, drága feleségem, hogy annyira gyűlölsz, hogy legszívesebben hozzám se szólsz. *Halkan felnevet, majd lehajol a nő ajkaihoz és egészen lágy csókot nyom rá. Ezen az éjszakán csókolta meg először és neki furcsa. De tudja, hogy férjeként mi a kötelessége, a gyász ellenére. Örömet kell szereznie feleségének, ha ő is engedi. Mosolyogó szemeivel fürkészi Enayla szemeit.* Tudom, hogy akarsz és kívánsz engem. *Suttogja pár centire a nő ajkaitól.* És tudom, hogy fel fogsz még keresni, hogy többet kapj. *Suttogja még szenvedélyesebben.* Én várni fogom az érkezését, Lady Trenoir. *Szólítja új családnevén, hisz most már ő a királynő és így még senki sem szólította. Nyom még egy utolsó, érzéki csókot ajkaira, majd lassan elengedi és elindul kifelé. Lassan feljön a nap és gyomra kezdi cserben hagyni. Iszonyatosan éhes.*

2012.07.09. 16:44 Enayla

*Hallja ahogy Ezio léptei távolodnak azt hiszi a férfi elmegy de téved. Hirtelen érzi meg Ezio jelenlétét közvetlen mögötte. Teste hirtelen feszül és válik merevvé.* - Ez a hirtelen egyszer eltűnik aztán meg vissza feltűnök kissé zavaró. *Jegyzi meg gúnyosan de nem sértőn csak inkább olyan kötekedő hangnemben. Mikor Ezio derekát kezével átfogja és közelebb vonja magához nem bontakozik ki karjai közül. Halkan felsóhajt. A ma éjszaka történteket még mindig nem tudja hova tenni. Azt hitte férje közeledése csak azért volt mert nem volt önmaga, erre most ez is megcáfolódni látszik. Most Ezio teljesen önmagának látszik. Igaza volt Ezionak valóban vágyat kezdett érezni Ezio iránt és valóban megkívánta jól vette észre. Ahogy Ezio gyengéden beleharap nyakába szinte megborzong és libabőrös lesz egész teste. Pár másodpercre lehunyja szemeit, s egyik kezét férje kezére teszi. A neki szánt bókokra csak ismét elmosolyodik, de még nem szól semmit. Elveszi kezét férje kezéről majd megfordul. Nem hátrál közelebb az ablakhoz egy helyben marad.* - Azt hittem csak a vad ösztöneid vezettek pár órája és nincs rám szükséged normál esetben. *Suttogta halkan a férfinek miközben tekintetét fürkészte.*

2012.07.09. 15:51 Ezio

*Nem bírja magállni, szélesen feleségére vigyorog. Talán Enayla nem látja, sőt, belülről úgy érzi, teljesen kielégítő választ adott, azonban kicsit össze-vissza beszél, kerüli Ezio tekintetét és akárhogy is próbálja tagadni, vagy elkerülni a témát, Ezio ahhoz túl jó emberismerő. Tudja, hogy a nő miért csinálta, már akko tudta, mikor megtörtént. Ugyan eszét elvesztette, testének teljesen tudatában volt. És jól olvas a test jeleiből. Képén hatalmas vigyorral mond annyit, hogy értem és először el akar indulni kifelé. Meg is fordul, háttal a nőnek tesz pár lépést, majd eszébe jutnak Altair szavai. Hogy be kell törnie, akár egy vadlovat. És tudja, hogy tényleg erre van szükség, külöben sosem fog működni köztük a házasság. És mivel most rátapintott egy fontos pontra a nővel kapcsolatban, ki kell játszania a kártyákat. Nem engedheti, hogy a vas a tűzben túlforrjon és megégesse, ahogy Altair teszi Drinával, noha az más kapcsolat, hisz rokonokként szeretik egymást. Legalább is így gondolja. Hirtelen eltűnik a sötétben és a nő mögött, közvetlenül jelenik meg.* Mindenre emlékszem, Enayla. *Suttogja halkan a nő fülébe, majd óvatosan hajkötegéhez nyúl egyik vállát megtisztítva tőle az egész haját átrakja másik vállára. Hosszú, erős ujjaival lassan végigsimít a nő vállán.* Minden kis részletre. *Búgja halkan, majd kicsit lejjebb húzza az anyagot a nő vállán, átkarolja hátulról derekát és közelebb vonja magához. Ajkai nyakának vonalát érintik. Így suttog hamvas bőrébe. A nő érezheti, hogy ajkai ismét széles vigyorra húzódnak.* Emlékszem a hangodra. *Erős nyomás alá fogja most helyezni a nőt. El akarja érni, hogy Enayla minden gondolatát Ezio töltse ki. És el is fogja érni. Enayla is nőből van. Ráadásul gyönyörűből.* Hallottam, ahogy a vágy végigszalad a testedben, Enayla. Miattam. *Vigyora még szélesebb lesz, ha ez egyáltalán lehetséges.* Ahogy felnyögtél.... *Rövd szünetet tart. Óvatosan, nagyon óvatosan, semmilyen fájdalmat nem okozva a nőnek, beleharap nyakába, majd csókot nyom a megharapott felületre. Hangja mély, férfias, vonzó. Halk nevetés hagyja el ajkait.* ... vad voltál. Vonzó. Kívántalak.... *Mély levegőt vesz és a nő bőrére fújja ki.* Kívánlak.. *Érzi, ahogy szavaitól a nő bőre forrósodni kezd. Képtelen tagadni ezeket a jeleket, melyekből Ezio úgy olvas, mint egy könyvből.*

2012.07.09. 15:33 Enayla

- Ebben az esetben rendben van hiszek neked. De mihelyt az én családom is belekeveredne esetleg bármibe is és te tudomást szerzel róla arról kérlek tájékoztass.* Ugyan a kérni szót használta de hangneme és hangsúlya azt sugallja hogy ez nem csak egy egyszerű kérés hanem egy fajta elvárás férjétől. * - Mi lenne az? *Kérdezi rögtön de amint Ezio arra kérdez hogy miért csókolt vissza az éjszaka folyamán pár másodpercre elhallgat majd hogy zavartságát leplezze hátat fordít Ezionak és vissza lép az ablakhoz.*  - Hogy miért ? Nos nem tudom. *Vallja be őszintén egy kis idő múltán aztán gyorsan folytatja mintha mentségeket keresne.* - Talán a bennem is felgyülemlett düh miatt vagy az abból kifolyó adrenalin miatt a sok stressz kitudja. *Egyik kezével nyakának oldalához emeli miközben beszél majd oldalra fordítja fejét de nem néz Eziora csak felé fordítja fejét kissé.* - Azt hittem nem vagy magadnál és nem emlékszel semmire miután elvesztetted az eszed. *Ugyan ezt kijelentés volt de úgy hangozhatott mint egy kérdés amire szeretné ha Ezio reagálna. Valahol legbelül nagyon is tudja miért csókolt vissza a férfinak. Mint minden nőnek neki is szüksége van egy férfi közelségére és az érzékiségre így akárhogy is tagadhatná ebben hiányát szenvedi már jóideje. De beismerni nem fogja senkinek.*

2012.07.09. 14:59 Ezio

*Vár pár percig, hogy a csendben el tudjon gondolkozni, majd fejét ismét a nőre emeli. Tekintete kellemes barna, semmi jele füstnek, feketeségnek, sötétségnek. Tisztán gondolkozik. Sóhajt egyet.* Semmi olyan nem történik a kastélyban, ami a te családodra tartozna. *Mondja őszintén, hisz Enaylának, bármennyire is rosszul hangzik, nincs köze ahhoz, hogy mi történik a lányaival, vagy esetleg Ezioval.* És ez nem hazugság, nem hárítás. *Mondja őszinten, majd átfut az agyán egy gondolat és nagyon nehezére esik, hogy ne mosolyodjon el, de valahogy ráveszi magát.* Van valami, ami viszont zavar és nem tudom hova tenni. *Suttogja, de pár méterre magáll a nőtől. Még mindig úgy érzi, hogy ismét megérinteni bűn lenne. Vétek.* Miért csókoltál vissza? *Kérdi halkan, mintha titkot akarna súgni feleségének, amiről senki más sem tudhat.* Azthittem gyűlölsz annyira, hogy undorodj az érintésemtől. *Mondja ki őszintén.*

2012.07.09. 14:53 Enayla

*Nem számít Eziora. Azt gondolta nem fogja felkeresni a férfi miután vissza jön a kastélyba. Nem tudja vajon mit akarhat tőle a férfi így csendben rá sem nézve várja míg az megszólal. * - Nem zavarsz Ezio gyere beljebb nyugodtan. *Ad engedélyt a férfinak hogy nem kell az ajtóban toporigna, nyugodtan be jöhet rendesena szobájába hisz nem rég ő is hasonlóképp meglátogatta férjét. A bocsánat kérésre csak halványan futólag elmosolyodik, majd szembe fordul Ezioval.* - Az hogy hozzám értél volt a legkisebb amiért bocsánatot kell kérned, de elfogadom a bocsánat kérésed. *Válaszolta férjének nyugodt de mégis kimért hangon ahogy mindig is szokott beszélni, majd megköszörülve torkát futólag oldalra pillantva folytatta.  * - Én is tartozom egy bocsánatkéréssel irányodban. Nem lett volna szabad feldühítenem téged holott tudtam hogy nincs minden rendben. *Nehezére esik kimondania hisz ő nem az a fajta aki megbánja azt amit tesz és csak úgy egyszerűen bocsánatot kér is érte* De hazudtál nekem Ezio és ezt nem viselem el. Még mindig válaszokat akarok kapni de hajlandó vagyok várni. *Fejezte be végül ismét határozottan farkasszemet nézve férjével. Válaszokat akar kapni mert aggódik családjáért és az Ezioval történtek is csak még nagyobb okot ad aggodalmára, amit persze nem mutatki.*

2012.07.09. 14:26 Ezio

*Az ajtó lassan kinyílik és Ezio a két méterével lassan belépked az elegáns lakosztályba. Még nem járt itt azóta, hogy Enayla ideköltözött volna. Régen rokonainak volt vendéglakosztály, most pedig teljesn mértékben Enayla tulajdonát képezi a helyi. Nem megy közel a nőhöz, hisz nem tudja, milyen érzékesek váltott ki belőle. Emlékszik a hangjára, ahogy kérleli, hogy engedje el. Biztosan az undor magasfokán lovagoltatta át a nőt. A sötétségben is eltűnt vele, amit eddig 'szeretteivel' sosem tett meg. Kihúzott háttal, a fehér katonai, még is könnyed egyenruhában áll a nő előtt és határozottan megszólal.* Remélem nem zavartam meg, Lady Enayla. *Kezdi, majd tart egy kis szünetet, mikor semmi választ nem kap.* Szeretnék bocsánatot kér tűrhetetlen viselkedésemért. Magyarázatot nem tudok adni rá, legalábbis nem kielégítőt. A jövőben ígérem, többet nem fog előfordulni. Amíg nem kéred, nem fogok hozzádérni. *Mondja kedvesen és tisztelettudóan. Vár valami válaszra, olyasmira, hogy rendben, hisz Enayla többet úgy sem fűzne hozzá a dologhoz, hisz gyűlöli.*

2012.07.09. 14:17 Enayla

*Órák telnek el de képtelen elaludni. Nem fáradt se nem álmos de mégis kissé kimerültnek érzi magát. Erejének azt a fajtáját kellett használni ami képes akár teljesen legyengíteni olyannyira hogy abba bele is halhat. Ugyan nem érte el a határait de mégis megérezte hogy felelőtlenség volt használnia képességét. Ez kissé zavarja is, ahelyett hogy csak elment volna és magára hagyta volna férjét ő kockáztatott. Aggasztja ez a fajta felelőtlensége amit már megint hirtelen haragúsága okozott. Effajta gondolatokkal feküdt ágyában míg inkább hogy kiszellőztesse fejét vett egy forró fürdőt vett majd átöltözött egy méregzöld hoszú ujjú egész vállát kitakaró ruhába, amelyhez egy szintén zöld kövekkel kirakott nyakéket vett fel. Kitárta a hatalmas ablakát majd elé állva csodálta a fénylő Holdat. Szép lassansikerült minden aggasztó gondolatát elhesegetnie és megszabadulni tőle. Újra a régi volt nyugodt de egyben érzelemmentes nő. Váratlan kopogás törte meg aszoba nyugodt csendjét. * - Szabad! *Szólt ki de nem nézett az ajtó felé, úgy gondolta biztosan egyik cselédje engedi be macskáját ahogy mindig vagy fia lesz az.*

2012.07.09. 13:58 Kai

*Miután jól laktak, szobája felé indul, hogy ledőljön egy kicsit. Jobban érzi magát, de bűntudata addig nem fog eltűnni, míg Drina teljesen fel nem épül. Luka elkezdi ráncigálni a gatyája szárát, jelezve, hogy játszani akar.* – Most nem… - *rázza meg fejét a fiú.* – Megígérem holnap egész nap az erdőben és a réten fogunk bóklászni, rendben? – * kérdezi a sárkánytól. Hangja fáradt, de a kedvesség szól belőle. A sárkánynak nem tetszik a válasz, ezért hirtelen elszalad a fiú elől, és pillanatok alatt el is tűnik.* – Luka! – * kiáltja utána a fiú.* – Francba. –*mondja bosszúsan. Semmi ereje nincs, hogy megkeresse, de tudja, hogy sok galibát tud okozni kis kedvence. Számtalan függöny és váza van már a sárkány számlájára írva. Kicsit bosszúsan elindul, hogy megkeresse.* „Hova a fenébe futhatott el?” – *kérdezi magában. A nagy sietségben és keresésben nem vette észre az éppen ott tartózkodó Celiat, határozott mozdulattal neki ment. Jó reflexének köszönhetően pont elkapta a lány kezét, hogy ne a padlón kössön ki.* – Elnézést. Jól vagy?

2012.07.09. 13:38 Ezio

*Még egy, talán két óra eltelik, de még mindig az éjszaka közepén járnak. Érzi, hogy tele van energiával, érzi, hogy teljesen tisztán gondolkozik és újra önmaga tud lenni. Csak koncentrálnia kell. Enaylára, a lányaira, az új vendégre. Mindenkivel úgy kell viselkednie, ahogy az tőle elvárandó, ahogy amúgy is viselkedne. Nem akar megbántani még több embert. Tiszta fejjel akar gondolkozni és úgyérzi, képes rá. Hirtelen eltűnik a sötétségben és ez nem okoz számára gondot. Mint azelőtt. Csak eltűnik, majd megjelenik a saját lakosztályában. Tudja, hogy bocsánatot kell kérnie feleségétől és sejti, hogy ez talán csak még nagyobb gyűlöletet válthatott ki belőle, hisz egy olyan férfi ért hozzá, vetkőztette le és csókolta vadul, akinek a jelenlétét sem bírja elviselni, nem, hogy az érintését. Mélyet sóhajt férfias hangján, majd gyorsan újabb fürdőt vesz, felöltözik és egy fél óra múlva a sötétségből hirtelen előtűnve, a kastély másik végében áll, Enayla szobájának ajtaja előtt. Ha kell, esdekel bocsánatáért, de nem tudná elviselni, ha a nő még távolabb kerülne tőle. Nagy levegőt vesz és határozottan kopog hármat az ajtón.*

2012.07.09. 13:26 Enayla

*Már kilépett a kastélyból s úgy döntött egyenesen az erdőbe fog menni elsőként. Noha már javában éjszaka van úgy gondolja egy teljesen feldúlt és önmagát elvesztő ember csak oda "menekülhet", míg magához nem tér. Már a kőhídon lépdel mikor hiretelen megtorpan. Ezio hangját kezdi el hallani. Körbe fordul s szétnéz de férjét sehol nem látja. Rájön ez csak ez "gondolat", amit férje a sötétség segítségével küld neki. Arra hogy Ezio jól van némiképp mintha megkönnyebbülne. Srakon fordul majd határozott léptekkel vissza indul a kastélyba. Minden csendes de Enayla még most sem nyugodott meg teljesen. Még mindig aggasztják a ma történtek. Egy cseléddel a szobájába kéreti a vacsorát majd miután megvacsorázott úgy dönt lepihen. Azonban nem jön áloma szemére így csak csukott szemmel fekszik ágyán.*

2012.07.09. 11:45 Ezio

*Talán két óra telik el, mire nyitogatni kezdi a szemeit. Ismét tisztán lát, egy hosszú napja talán először. Csak félig-meddig emlékszik arra, hogy mi történt két órával ezelőtt. Nem képes egyelőre felülni, mert mikor a túláradó, már-már Eziot birtokló sötétséget kiszipolyozta belőle az istennő, úgy érezte, mintha saját lelkét szívta volna ki, de nem. Hányingere van, fáj a feje, iszonyatosan szédül, ezért nem kockáztatja meg a felülést. Így fekve, a hűvös fűben, gyönyörű virágok között az erős gyümölcs - és virágillatban most elvan. Szemeit becsukja és a sötétségben szemeivel elkezdi pásztázni a birodalmat. Az erdőben egyetlen gyermeke sem kószál, illetve egyetlen gyermek sem a kastélyból. Ennek örül, elvigyorodik. Elméje tovább megy, már ott jár a kastélyban. Mindenki nyugodtnak tűnik, meg legkisebb lánya is, de mikor Enaylához ér, ráncba futnak szemöldökei. Őt készül megkeresni? Nem, az lehetetlen. Szörnyen bánt vele, talán Enayla megalázottnak érezhette magát, nem tudja pontosan. De majd fáradozik azon, hogy elhitesse feleségével, kedvessége és türelme nem szekrényből kivett maskara, ez Ezio maga. Mély levegőt vesz és küld egy gondolatot a széllel. Enayla akkor kapja meg, mikor kilép a kastélyból és a nyugati kőhídon elindul.* Rendben vagyok. Reggel érkezem. Maradj a kastélyban! *Utolsó mondatával óva inti, hisz nem lesz mostmár semmi baj. Arra, hogy Enaylától ismét babája lesz, egyelőre nem akar gondolni. Nem a nő miatt, csak sosem gondolta volna. Ráadásul a köetkező öt éven belül? Hajmeresztő igazság.*

2012.07.09. 00:59 Enayla

*Mikor már azt hinné hogy minden rendben lesz Ezioval, kitisztul a feje és tudnak normálisan beszélni hisz a történtek miatt erre csak nem került sor Ezio hirtelen eltűnik a sötét gomolygó körülötte kavargó felhőben. Enayla zavartan néz körbe a szobában de a férfi nincs itt. Fogalma sincs hova tűnhetett el és hogy vajon mi fog vele történni. Csak remélni tudja hogy nem veszti el önmagát teljesen és nem történik valami szörnyűség. Egy ideig ül férje ágyán maga elé meredve azon elmélkedve hogy vajon most mit kellene tennie. Szóljon Altairnak, a katonáknak vagy a cselédeknek de mit mondjon? Ezio elvesztette a fejét letépte róla  aruhát neki nyomta a falnak vadul csókolóztak majd mikor kissé magához tért eltűnt? Ezt semmikép nem mondhatja senkinek. Vagy menjen keresse fel lányait és tudakolja meg tőlük vajon hol lehet apjuk? Ez sem jó ötlet mert csak felzaklatná őket és talán feleslegesen aggódnának,ami nekik most egyáltalán nem kellene. Úgy dönt egyedül csak ő indulhat megkeresni Eziot, bár az hogy megisfogja tudni találni szinte esélytelen. A kastély hatalmas a hozzá tartozó területekről már ne is beszéljünk. Hosszú órákba telhet. Odalép Ezio ruhásszekrényéhez majd kikap egy neki térdig érő fekete csuklyás talárt amibe a Trenoir család címere van a mellrészére vörös fonalakkal hímezve. Úgy dönt először a kastélyon kívül keresi férjét. De még fogalma sincs merre induljon.*

2012.07.09. 00:10 Ezio

*A hideg valamennyire segít, a dolgok és pulzálások enyhülnek körülötte, de nem annyira, mint szeretné. Ismét mocskos képek gyötrik gyönyörről, Enayla testéről, legfinomabb pontjáról és egyszerűen beléfagy a szó, bár nem szó szerint. Hirtelen eltűnik a szobából. Eltűnik a sötétségben, de esze ágában sincs az erdőbe menni. De el kellett tűnnie Enayla közeléből, hisz olyan vágyat érzett, olyan elviselhetetlen, összezavarodott vágyat, amit még talán azelőtt soha. Hisz ez nem volt igazi. Ismeri saját vágyát és az nem ilyen. Ez erőszakos, akarja, amit nem kaphat meg és szinte azonnal. Ezio nem ilyen. Ezio türelmes és megértő, gyengéd, szerető társ. Fekete szemekkel, füsttel nyomában jelenik meg a Varázslatos Réten. A levegő tiszta és kellemes szél fúj. Tudata még sem tisztul ki. Egyáltalán nem akar csillapodni benne a vágy és semmi mást nem lát maga előtt, mint Enayla testét. Rengeteg mindent el kellett már viselnie életében. Nem akarja feladni, de nem találja önmagát. Ingerültsége egyre inkább nő és hirtelen teli torokból elüvölti magát.* Lumier! *Két mély levegő után, egészen gyorsan, megjelenik előtte Lumier, de most nem csak ő láthatja, hisz éjszaka van. Az istennő teljes valójában jelenik meg előtte, lebeg, fekete, szakadt ruhájában, fehéren világító szemeivel, fekete bőrével.* Nem nézel ki jól gyermekem. *Suttogja áthatóan, még is az egész réten jól hallani, amit mond. Ezio alig bír már a lábán állni, annyira elöntik mindenféle érzelmek. Térdre rogy az istennő előtt.* Segíts... *Kérleli. Nem akar bántani senkit. Önmaga akar lenni. Amíg csak lehetséget. Az istennő kineveti, felkacag.* Megtagadtad ajánlatod, én pedig megtagadom tőled azt, aki vagy, Ezio Alexander Trenoir. *Mondja gúnyosan, előnyét élvezve, minden feszengés nélkül.* Hacsak... fel nem ajánlasz nekem valamit... *Itt átcsap kicsit kacérosba a hangja, Ezio pedig erőtlenül, nyög emeli fel fejét.* Mit kívánsz még tőlem, úrnőm? *Kérdi halkan, elcsukló hangon. Az istennő ismét felkacag. Pár percig hallgat, majd megszólal, kegyelmet nem ismerve.* A következő öt évben kislányod születik, Ezio. *Ezio hirtelen felkapja fejét, úgy érzi, szíven döfték.* Igazán lányos apuka vagy, nem gondolod? *Ismét az istennő kacaja tölti be az egész mezőt.* A lelkét kérem tőled és akkor megóvlak attól, hogy elveszítsd brilliáns elmédet a sötétségben. *Ezionak nem kell gondolkozás. Azonnal nemet mond.* Csak ugyan? Hagynád, hogy teljesen elveszítsd önmagad és az erdőben bóklászó démon legyen belőled? Hát milyen példa lenne az lányaidnak? Feleségednek? Családodnak? Országodnak? *Hangja minden szónál egyre inkább emelkedik, az utolsónál szinte kiabál. Ezio ismét nemet mond. Az istennő szájíze keserűvé válik.* Jólvan. Enyhítek ajánlatomon. Hagyd, hogy védelmezzem, ahogy téged is megvédtelek. Hagyd, hogy megismerjen, mikor 10 éves lesz... *Itt tart egy kis szünetet.* És hagyd, hogy ő maga hozzon döntést köztem és Anastasia között...*Ezio elgondolkozik. Tudja, hogy az istennő bármire rá tudja venni, de ha az ő vére, akkor a fények istennőjét, Anastasiát választja majd, ahogy két lánya is tette. Celiának nem volt más lehetősége.* Viszont...*Folytatja az istennő.* Az enyhített ajánlat miatt segítek teljes mértékben felül kerekedni a sötétségen. Most elveszem tőled... *Mondja, miközben kezével legyint egyet Ezio irányából saját maga felé és nagyon sűrű, szinte nyálkás feketeség távozik Ezio testéből.* De idővel visszatér. 10-20 év múlva ismét rádtör. Addig szilárdítsd meg hatalmad, királyom, törd be asszonyod és neveld újszülött gyermeked jó apához méltóan. Különben nem leszel képes bent tartani úgy, ahogy eddig. És akkor már egyezség ide, egyezség oda..*Mondja vidám hangon, jókedélyűen.* Nem fogok segíteni rajtad, királyom...*Mondja szemrehányóan, azzal eltűnik, Ezio pedig iszonyatosan fáradtam borul be a rengeteg csodás virág közé, egy szál törülközőben.*

2012.07.08. 23:41 Enayla

*Valahol megnyugtatja a tudat ahogy látja hogy Ezio vissza tér régi énjéhez. Érdekes mód egyáltalán nem bánjaa férfi közelségét sőt ugyan nehéz beismernie magának de sikerült Ezionak némiképp felizgatnia. Mikor végre saját lábaira tud állni ahogy férje eltávolodik tőle ellép a fal mellől. A sajnálomra csak egy halvány félmosollyal válaszol. Ő maga is jobbnak látja menni és csak imádkozni tud magában hogy ne legyen senki a folyosókon míg eljut valamiféle ruhaneműig. Nem kicsit érezné magát kínosan így félmeztelen, csak  fehérneműben. Már fordulna az ajtó felé hogy kimenjen mikor meghallja hogy Ezio futásra parancsolja őt. Rögtön rájött hogy újra kezd elsötétülni a tudata. Ahelyett hogy viszont szót fogadna és kimenne nem teszi.Bevillan neki hogy a jéghideg segített neki az előbb talán újra összejöhet. Ehhez azonban neki segítségre van szüksége. Jobban mondva tárgyakra és vízre amiket megfagyaszthat hogy azokból merítsen több erőt. Azonnal körbe tekintett majd ahogy a hatalmas párás ablakra tekintett teljesen fehérré fagyott a rajta megjelenő jégvirágoktól, az asztalon álló virágcsokor azonnal megfagyott ahogy a mellette lévő kancsóban a víz is. Végül a nyitva lévő fürdőszobába pillantott és a kádban lévő vizet is azonnal megfagyasztotta. Ennyi talán elég lesz. A szobát is próbálta lehűteni majd férjének hátához lépett.* - Nem megyek sehová. Ezio uralkodj magadon, ne hagyd hogy irányítson.*Beszélt férjéhez még tőle is meglepő gynegéd hangon de benne volt a határozottság is. Egyik kezét most hátára teszi de rajta nem használj a a képességét hogy ismét le akarja fagyasztani. *

2012.07.08. 23:20 Ezio

*A vállain érzett hidegre magához tér. A fekete füst eltűnik teste körül, szemei ismét sötétbarnák, nem füstösek, nem feketék. Még sem engedi el a nőt, gyengéd mozdulatokkal lefejti két kezét válláról. Még mindig derekán ül a nő, de ez egy olyan monstrumnak, mint Ezio, meg sem kottyan. Két kezével vízszintben nekitámaszkodik a falnak, majd óvatosan felcsúsztatja karjait a fal mentén addig, míg könyöke ne éri azt. Eddig sokkal közelebb paszírozódnak egymáshoz. Még mindig a sötétség hatása alatt van, de már nem járja körül és el is engedte az. Mélyen a nő szemébe néz.* Sajnálom. *Mondja rekedtes hangon és ahogy a szavak elhagyják száját, teljesen magához tér. Óvatosan lábaira engedi a nőt, majd ellép a faltól és odébb sétál, a szoba közepe fele. Háttal áll a nőnek.* Jobb, ha most elmész. *Suttogja halkan. Nem tudja, mi fog még történni vele ma éjszaka, de egyedül kell szembenéznie vele. Ha a nő tovább marad, magáévá teszi, az hétszentség. Örül, hogy van egy tiszta pillanata. Rá kell jönnie, hogy a sötétséget érezte a hídon. Az csókoltatta meg vele Kryshnát. Az hozta ki belőle most az állatot és majdnem olyat tett, amit soha nem tett volna meg magától. Nem azért, mert nem tartja csodálatos nőnek amúgy Enaylát. Azért nem, mert ezt a nő nem akarta. Ahogy Kryshna sem akarta, hogy megcsókolja. Őt senki sem akarja.... - fut át a gondolat elmélyén, a sötétség ismét durván hatalmába keríti. Fekete füst jelenik meg teste körül, szemei elfeketednek, de még valamennyire tudatánál van.* Fuss! Kifelé! *Kiabálja hátrafele, de nem bír odanézni, mert fél, hogy a nő felmesztelen látványa már nem lenne képes tartani benne a lelket.*

2012.07.08. 23:07 Enayla

*Újra és újra azzal a ködös tekintettel találja szembe magát. Valahol legbelül valami azt súgja neki hogy gond lehet Ezioval. Egyre jobban tudatosul benne hogy semmi sincs rendben és valami nagy baj van. Már már mintha kezdene aggódni de mikor férje már megint semmi mást nem tud a fejéhez vágni csak azt hogy féltékeny elönti a düh.* - Nem igaz hogy semmi másra nem tudsz gondolni csak erre! Nem vagyok féltékeny és ne képzeld magad a világ közepének! *ordított rá teljes erejéből a férfire hangja csak úgy zengett a szobában. Szemei mintha égtek volna adühtől. Idejön és komolyan akar férjével beszélni aggódik a családja miatt tisztán akar látni erre ahelyett hogy egyenesen válaszokat kapna csak valami gyerekes beszólást kap. Alig képest türtőztetni magát ha nem hagyja faképnél minél előbb Eziot komolyan elfajulhat a vitájuk és azt egyikük se akarná igazából. Mikor Ezio megáll előtte még mindig ingerülten és dühtől elvakultan néz fel rá, de nem várt fordulattal néz szembe. A férfi letépi róla a ruháját.* - T e meg mit művelsz? Normális vagy?! *Ordít rá újra majd észre veszi a körülöttük gomolygó fekete füstöt s a következő pillanatban már egy teljesen másik világban érzi magát. Végtelenül sötét komor rideg és félelmetes hely. Noha Enayla nem rémül meg túlzottan a dühe és a benne felgyülemlett adrenalin esélyt nem ad a félelemre, rájön hogy Ezio különleges képessége tehet arról ami most történik a férfival. Tudja hogy a képessége képes a hatalmába keríteni de azt sosem gondolta volna hogy ő is tapasztalhatja valamikor is. Arra réved csak fel hogy a füst kezd oldódni háta pedig koppan a hideg falon.*  - Ezio eressz el azonnal! *Rivall rá de tehetetlen. Gyengesége előtérbe került hirtelen haragja teljesen összezavarta s legyengítette nem képes kiszabadulni a férfi karjaiból főleg meg miután az vadul megcsókolja s ezzel tartja fogságban immár ajkait is. Iszonyatosan dühös Eziora de mintha ő sem lenne képes uralkodni saját magán vissza csókola férfinak. Szintén vadul de egyben szenvedélyesen csókolja az előtte álló férfit. Esze folyamatosan azt ordítja hogy ez nem helyes és vhogy ki kell szabadulni Ezio kezei közül. Szerencsére noha a férfi próbálkozik nem tudja tovább vetkőztetni még mindig a falnak lökve fekete francia bugyiban és szintén fekete fűzőben áll, noha a csókot megszakította már. Kezeit Ezio vállára teszi s minden erejével próbálja ellökni magától.* - Ezio ne akard hogy bántsalak. *Mondta neki de reflexszerűen képessége révén kezei egyre hidegebbek lettek Ezio vállán pedig jégkristályok jelentek meg.* ~ Ha a vére kezd megfagyni talán magához tér.~*gondolta magában de esze ágában sem volt komolyabban bántani nem csak azért mert ha ezt a képességét használja teljesen kimerül csak reméli talán így újra önmaga lehet férje.*

2012.07.08. 22:37 Ezio

*Megáll felesége előtt, szinte toronyként magasodik előtte. Előbb valami nagyon furcsa érzés kerítette hatalmába. A sötétség szinte füstként jelent meg előtte és elárasztotta a szobát, mikor szemei is elsötétültek, de mikor magához tért, ismét csak Enayla alakját látja maga előtt. Nem hallotta ismét felét, annak amit mondott és valamiért nem jut el tudatáig, hogy valami nagyon nagy baj van vele és koncentrálnia kéne. Igen, ez történhet. A sok gond és probléma miatt képtelen koncentrálni, ezért fogalma sincs, a sötétség mit művel vele odabent. Ha még nem is szabadul el, de kezdi kicsit irányítani Eziot. Nem képes önmagának lenni, nem képes türelmesnek lenni, kontrolálni indulatait. Ismét szörnyen mocskos képek jelennek meg fejében, de ott már mindketten mesztelen és durván szeretkeznek az ágyon. És még mindig nem érzékeli, hogy baj lehet. Mikor meghallja Kryshna nevét ismét, kicsit tisztábban, mint az előző két percben volt, agyát elönti a düh és ismét elsötétül a szeme. Megint csak füstöt lát, illetve a nőt maga előtt.* Még mindig féltékeny vagy? *Ennyit fogott fel Kryshna egész mondanivalójából. Elsétál a szoba magát felébe, majd onnan nézve a másik felébe és hallgatja tovább a nőt. Most nem szűnik meg a sötétség a tudatában. Legalábbis nem csak megjelenik és enyhül. Masszíven füstben látja a szobát, kivéve Enayla vonzó alakját. A szoba egyik végéből hirtelen eltűnik a sötétségben és fekete szemekkel jelenik meg Enayla előtt. Egyetlen mozdulattal letépi róla a ruhát és mikor fehérneműben áll előtte, hirtelen felkapja csípőjére és eltűnik vele a sötétben. Nem tudja, Enayla hogy éli meg, de ez a pár másodperc biztos nem bántja. De hátborzongató a hely, szóval lehet, hogy megrázza. Férfias erővel nekidönti az egyik falnak, ott jön elő a sötétből, közbetlenül a fal előtt. Férfiasan szenvedélyes csókot nyom ajkaira, követelőzően, nyelvét és átdugva szájába és nem ereszti. Erőszakosan tépkedni kezdi a fehérneműt is róla és csak úgy követeli ajkait, megállás nélkül.*

2012.07.08. 22:22 Enayla

*Észre veszi ahogy csak ködös tekintettel mered rá Ezio de jó ideig nem válaszol majd a gyors lerázásra gyanúsan néz férjére aki távozásra inti őt.* - Nem! *Csattan fel kissé hangosabban mint az imént. Hirtelen fordul meg, úgy hogy földig érő ruhája pördül utánna mintha csak egy táncmozdulatot tett volna az imént. * - Ezio nem megyek sehová addig amíg el nem mondod pontosan mi folyik itt és ajánlom hogy ne hazudj! *Közli vele komolyan és nyomatékosítja hogy nem hajlandó távozni.* - Nem normális az ami ebben a kastélyban folyik az utóbbi napokban. A család fele különböző diplomáciai okok miatt a birodalom majdnem minden pontján és azon kívül is tartózkodik már napok óta, a gyerekek össze vissza bóklásznak a veszélyesebbnél veszélyesebb helyeken, mindenki aki a kastélyban van úgy tesz mintha minden rendben menne és csak színészkedik, te neki állsz az ujonnan érkezett Krsyhnával flörtölni és kikezdesz vele, aztán veled és a lányoddal történik valami ami majdnem az életetekbe került, azután csak hogy még fokozni lehessen furcsán viselkedsz nem úgy ahogy szoktál. *Folyamatosan beszél szinte levegőt sem vesz s még közel sem fejezte be, most mindent rázúdít Eziora mert elege vana tikolózásokból ha a szerettei veszélyben vannak tudni akar róla.* - Tudom hogy ezeka kényszer házasságot és a feleséged hirtelen halála összezavart mindenkit de tudom hogy nem erről van szó. Nem csak erről! Ha a családom veszélyben van vagy ismét szembe kell szállnunk valamiféle ellenséggel arról tudnom kell. Felelős vagyok értük és meg kell őket védenem ha kell! Így meg kérlek még egyszer szépen Ezio hogy mond el mi folyik itt. * Direkt hangsúlyozta ki a szépen szót mert Ezio is tisztában lehet vele és hallhatott róla milyen az ha Enaylát valaki kihozza a sodrából. Nem általlja használni különleges képességét is akár és tekintve hogy még csak pár perce ment le a nap előnyére válhat férje gyengesége mert nem nyerte vissza teljesen erejét.*

2012.07.08. 22:06 Ezio

*Tekintetét feleségére emeli és agyában képek jelennek meg. Falna dönti a gyönyörű nőt, nekipasszírozza felhevült testét és vadul szájoncsókolja. Nem is hallotta első pár mondatát, nem figyelt rá. Ezioval valami nagyon különös történik. Szemei kicsit elsötétülnek a mocskos gondolatokra. Nem veszi észre, de a sötétség ennyi év után kezdi átvenni az uralmat. De csak kezdi. Még nagyon messze van tőle. Talán az istennő keze is benne van a dologban, hisz ellent mondott neki és ebbe majdnem bele is halt. Talán az az egy óra a napfényben, lógva, miközben a víz véresre sebezte testét. Talán ott történt valami. De nem ott kezdődött. Megrázza fejét a gondolatokra. Ilyet nem tehet - döbben rá, majd az utolsó mondatot meghallja. Feláll az ágyról és határozottan, férfiasan válaszol a nőnek.* Nem történik a kastélyban semmi. Minden a legnagyobb rendben van, az irányításom alatt. *Mondja, majd meghajol a nő előtt és az ajtó felé mutat.* Most pedig ha megbocsátasz, Enayla. Szeretnék lepihenni. *Nem aludni akar, hisz ismét éjszaka van és most érzi magát a legélénkebbnek. De aludna egy-két órát.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]