Új bejegyzés Frissítés

2012.09.16. 21:36 Kyachi

Enayla - Én tudom. Higyj nekem. *Vág vissza biztatólag férjének a trónvisszaszerzéssel kapcsolatban.* - Öcséd ügyes és jól irányítja a birodalmat de nem erre termedt és ezt ő is tudja. *Teszi még hozzá mielőtt még szerelmet vallott volna. Mikor Ezio közel lép hozzá és megérinti akkor néz csak ismét szemeibe. Arra hogy megszelidült csak mosolyogva megforgatja szemeit. Tudja hogy ez a fajta viselkedés amit most Enayla mutat nem mindennapi férje számára és meglepik.Valahol legbelül mulattatja ez a fajta meglepődöttség és némiképp örül is neki hogy képes meglepetést okozni Ezionak és csak reménykedni tud benne hogy pozitív értelemben. A férfi kérdéseire először elgondolkozik pár percig.* - Terveim nincsenek és nem tudom mit fogok majd az érzéseimmel kezdeni a továbbiakban. *Mondja halkan egyenesen férje szemeibe mélyedve. Valóban most az egyszer nincsenek csupán csak őszinte és ezt Ezio is láthatja rajta. Lassan hajol oda férje arcához közel majd lassan csókolja meg. Kínzó lassúsággal mégis gyengéden és érzékien. Nem tart sokáig csókja, miután elszakad Ezio ajkaitól nem hajol el tőle ajkai leheli szinte a következő szavakat.* - Csak azt akartam hogy tudd mit érzek s rád bízom te ezt hogyan kezeled a jövőben.   Altair *Kissé meglepi Drina dühös reakciója de nem mutatja ki. Az utóbbi időben a lány semmilyen különösebb érzelmét nem mutatta ki, most pedig hosszú idő óta végre megszólal amikor közli hogy hozzá megy cseppet sem neki való férfihoz, aztán meg az első érzelem amit látni a lányon az a düh. Nem is Altair lenne akinek ilyen balszerencséje van. * - Nem válaszoltál a kérdésemre és addig nem is mész innen ki. *Mondja határozottan majd arra ahogy Drina azt mondja hogy nincsenek szülei elszorul a szive. * - Igazad van de én meg a király vagyok és a nagybátyád is ergo kétszer annyi jogom van a beleszóláshoz. *Vág rögtön vissza de már nem olyan határozottan. Esze ágában sincs a lánnyal veszekednie. Pont vele meg végképp nincs. Valahol legbelül örült neki hogy a gyászában hozzá menekült a lány s nem akarja elrontani a már alakuló normális kapcsolatot köztük. Legalábbis ő így érzékeli. * - Miért akarsz egy olyan családhoz menni akik állandóan csak háborúznak, szinte alig vannak jó kapcsolataik bárkivel is. És rajtunk is csak gúnyolódnak! *Hangjában megintcsak érzékelhető a düh megjelenése de mindenerejével próbálja magát vissza fogni.*

2012.09.16. 20:44 Bogi

Ezio Azt senki sem tudhatja. *Válaszolja komolyan, királyi, kimért hangon arra a kijelentésére a nőnek, hogy Altair vissza fogja adni neki a trónt. Ha nem is alkalmas arra, hogy király legyen, még elkaphatta a hatalom vágy. Akkor pedig Ezionak párbajra kell őt hívnia, amit egyáltalán nem szeretne. Egyre több dolog kezdi aggasztani, de most, ami ebben a szobában történik rázza meg a legjobban. Vesz egy mély levegőt és lassú léptekkel odasétál a nőhöz. Haja szépen fel van fogva egy trükkös konytba, ám egy hajnál éktelenkedik hibátlan arcbőrén, Ezio most azt söpri el a nő szeméből, majd sóhajt egyet. Az előbb vett nagy levegőt még csak most, egy fél perc elteltével fújta ki.* Úgy tűnik, megszelidültél... *Mondja egyáltalán nem bántó hanggal, csak kíváncsi rá, hogy Enayla észre veszi-e majd, hogy mi is történik. Ez a fajta viselkedés nem vall a nőre.* Mik a terveid? Mit akarsz kezdeni az érzéseiddel? *Teszi fel az újabb kérdéseket, minden választ pedig elemezni akar, hogy Enaylában valyon mi játszódik le és mik a tervei a jövőre nézve. Ez Eziora is hatással lesz/lehet majd a későbbiekben, ezért szeretné tudni. A szobában korom sötétség uralkodik az éjszaka miatt, ám a férfi emlékére még ég néhány mécses nem messze tőlük a sminkasztalon. Egyedül ezek világítják meg a két alakot.* Drina *Felemeli egyik szemöldökét, majd dühösen, mérgesen húzza össze mind a kettőt, mert Altair egyszerűen nem akarja kiengedni a szobából.* Nem a te dolgod, hogy miért fogadtam el. És a döntésem sem a tied. A szüleim nem élnek és felnőtt lettem. Most pedig légy olyan szíves kiengedni. *Mondja hűvösen, kicsit sem kedvesen, hogy Altair eláljon az útjából. Jó oka van rá, hogy elfogadja. A férfi egyáltalán nem vén perverz, ahogy Altair nagy féltékenységében állítja. Egy nemes fia, ugyan olyan királynak való férfi, mint Ezio volt, hisz apja tagja a vének tanácsának. Voltak ugyan nejei, de mivel északon meg a háborúskodás, nem ritka, hogy a nők életüket vesztik a tűzharc közepén. A férfi pedig tisztelettudó és kedves. De ami a legfontosabb: olyan messze kerülhetne el innen, amilyen messze csak tud. Főleg az előtte álló férfitól kit még mindig olyan hévvel szeret, hogy elmondani sem tudná. De felnőtt és megtanulta: van, amit nem lehet, ami reménytelen, ezután pedig nem szabad epekedni. El kell szépen engedni, hogy boldogok lehessünk.*

2012.09.16. 19:59 Kyachi

Enayla *Látta Ezio arcán mennyire rosszul érinti az hogy most jelenleg nem ő a király. Valahol meg is sajnálta a férfit hisz tudja hogy ez mindig is mennyit jelentett neki és mennyire fontos volt számára és persze le sem tagadhatta soha hogy Ezio szeretett király lenni és élvezte a hatalmát. * - Altair azonnal visszafogja neked adni a trónt. Újra te leszel a király. *Mondja kedvesen elmosolyodva de azért határozottan is hisz tudja hogy Altair hiába is tartja ő is hasonlóan magát és megállja a helyét de nehezére esik a kormányzás, megviseli a férfit. Arra viszont ahogy Ezio meglepődött mikor bevallotta érzéseit elsőként akaratlanul is de elmosolyodott viszont mikor újra be kellett vallania kicsit mintha kislányosan zavarba jött volna úgy érezte magát. Megköszörülve a torkát azonban egyenesen férje szemeibe nézett.* - Jól hallottad Ezio. Rájöttem komoly érzelmeket táplálok irántad. *Most kezdte csak el érezni hogy kissé talán el is pirult nyelt egy aprót majd nagy levegőt véve újra megszólalt.* - Azt hiszem szeretlek Ezio. *Vallotta be ismét érzéseit férjének, de amint hogy kimondta el is kapta férfiről tekintetét mert nem bírta állni azt. Noha megfogadta magában hogy nyílt lapokkal játszik erős lesz és mindent be vall mégis zavarba jött, a gyengének érzi most magát. * - Tudom ez már semmin nem fog változtatni mégis az hogy Lumier újra megadta az esélyt neked arra hogy élj így nekem is megadta az esélyt arra hogy teljesen őszinte legyek veled és ezúttal nem titkoljak el előtted semmit sem így az érzelmeimet sem.   Altair *Szóhoz nem jut elsőkörben a levél olvasatára. Jól tudta hogy mivel Drina már 18 így sorra fognak érkezni a házassági ajánlatok és kérések. De erre sehogysem számított. Az hogy egy negyven éves már minimum 3 feleséget elnyűtt férfiről van szó teljesen felháborítja. Az meg hogy Drina hozzá is akar menni el se akarja hinni.* - Most őszintén miért akarnál ehhez az ürgéhez menni? *Kérdezi Drinára nézve ahogy egyik kezében az agyon nyűtt levelet lóbálja.* - Amúgy meg tévedsz nekem is van beleszólásom. Hála az égnek. *Teszi hozzá mondatát halkabban. Mikor Drina ki akarna menni rögtön fel áll s odasiet elé nem engedve őt kimenni.*

2012.09.16. 18:38 Bogi

Ezio Valóban nem.. *Reagál, majd ismét kinéz a vízesésre. Erősnek kell lennie, vissza kell ebbe a kastélyba szoknia. Ám az emlékek mindig nagyon erősen benne voltak a férfiban, sokszor rémálmai voltak apja miatt és ezektől nem tud egykönnyen szabadulni. Viszont most, hogy lelkében vihar dúl, talán könnyebben mutatja majd magát erősnek. Ez Ezionál mindig így volt.* Enayla, ez nem kifogás a viselkedésemre. Én vagyok a király. *Eddig tekintete a nőn volt, most viszont másik irányba néz.* Illetve voltam a király. *Mondja kicsit letörten, ha állásán, tartásán nem is látszik, de érezhető, hogy teljesen letaglózza a tudat, hogy már nem ő Lumeriana királya többé. Épp visszanéz a nőre, mikor az bevallja, hogy szerelmes belé. Szemei akaratán és minden lelki tartásán kívül kikerekedik.* Hogy mondtad? *Kérdez rá minden illem nélkül szinte azonnal, hogy a nő elmondta érzéseit. Nem tudja hova tenni, hisz mindvégig abban a tudatban élt, hogy gyűlöli, nem tiszteli és képtelen lenne bármilyen formában kötődni hozzá. Talán nem is igaziak az érzelmek, csak a kétségbeesés és a férfi halálának tudata mondatja ezt a nővel, ám Ezion élénken átjárja ez az egész most és nem tudja hova tenni. Ledöbbenve áll az ablaknál és úgy néz ki, mint akinek földbe gyökerezett a lába mert olyat lát, amit még nem látott azelőtt.* Drina *Látja Altair arcán az értetlenséget, ahogy elkezdi a levelet olvasni. Igen, Drina neve egyre többször jelenik meg, nem kicsit magasztaló szavakkal illetik szépségét, inteligenciáját és mivel Drina említhette, mennyire imádja a havas tájakat, Thalares a kedvében akar járni ajánlatával. Arcán nem tükröződik vissza semmi, mikor Altair kifakad a levél és a válasz miatt is, melyet a lány hozott meg a levél kapcsán. Ellöki magát az asztal szélétől, melyre eddig támaszkodott és megrázza a fejét.* Ez nem a te dolgod és nem a te döntésed. Nem tanácsért vagy engedélyért jöttem. Közöltem a döntésemet. *Mondja hidegen, keményen, mély hangján a szavakat, majd elindul kifelé.*

2012.09.16. 18:12 Kyachi

Enayla *Látja Ezio értetlen arckifejezését és jogosnak is véli. Noha Ezio a férje soha eddig nem osztotta meg vele érzéseit amit a férfi iránt érzett valójában. A kezdetekben mikor összeházasodtak ugyan nem is voltak különösebb érzelmei Ezio iránt sem vonzalom, sem kötődés, szerelem meg végképp nem. Azonban a férfi folyamatos próbálkozásai ugyan ha nem drasztikusan szép lassan elértek Enayla szívéhez,amit a nő sem magának Ezionak meg végképp nem mondott el. Időközben Kryshna érkezése és annak románca Ezioval döbbentette rá hogy elrontott mindent és engednie kellett volna férjének, bevallania érzéseit és nem elrejteni azokat, de akkor már minden késő volt. Ezt Ezio akkor a tudtára is adta mikor bevallotta a számára hogy a másik nőbe szerelmes. Végleg akkor vesztette el férjét mikor az meghalt, most pedig itt áll előtte mégis. Fogalma sincs hogy is kezelje ezt az egészet és hogy ezután mik fognak történni. Egyet viszont tud. Az hogy férje újra él és itt van a kastélyban okot ad neki arra hogy most már nyílt kártyákkal játszon ő is. Ezio mindig is őszinte volt vele most ideje hogy ő is az legyen.* - Talán valóban nem de egy érzést nem lehet eltörölni. *Ért némiképp egyet azzal hogy férje szerint nem érdemelte meg hogy hiányozzon neki. Ellép Eziotól és az ablaktól majd nagy tükrös smink asztalához sétál s magát kezdi el nézni benne.* - Viszont én sem érdemeltelek meg soha. Hozzám láncoltak akaratodon kívül, választást nem hagyva neked. *Folytatta a megkezdett gondolatmenetet majd végül ironikusan de egyben kigúnyolva szinte saját magát mosolyog gúnyosan tükörképére.* - Mire végre beléd szerettem, először egy másik nő majd a halál vett el téged tőlem. Milyen ironikus...   Altair *A szobába beállt csendben csak meredt maga elé s az asztalt bámulta. Az utóbbi időben szinte mindig ez van. Néma csönd ül az egész kastélyra folyton-folyvást. Szép lassan kezdi érezni ahogy lenyugszik már nem remeg keze sem az idegességtől amit eddig ökölbe szorítva tartott. Hirtelen Drina ismét egy levelet nyújt neki át. Értetlenül nézi a rongyos papírtömböt. Látszik rajta hogy ez nem mai levél vagy ha mostani is akkor az egyik udvarban lévő kutya szájából kellett megmenteni mert kb olyan álapotban van a levél. Kezébe veszi a levelet majd olvasni kezdi. Ez a levél is az északiaktól jött mint az előző. Öszeszűkült szemekkel olvassa. Az előbbi levelük se tetszett nekik erre megint egy másikat kell olvasni a tőlük. Ebben a levélben még az elmúlt esküvőről van szó és hogy az északi család is itt volt. Ezeket a sorokat csak gyorsan átfutja mert nem igazán akar vissza emlékezni arra a napra a történtek miatt. Szeme azonban meg akad azon hogy Drina neve egyre többször jelenik meg a levélben. Összeráncolt homlokkal feszülten olvassa tovább majd mire eljut ahhoz a részhez hogy házassági ajánlatot tettek az északiak és hogy Thalares akarja elvenni Drinát szemei teljesen elkerekednek. Nem akar hinni a saját szemének hogy mit is olvas majd Drina egyetlen szavára azonnal felkapj a fejét.*  - Te normális vagy? *Fakad ki majd határozottan kijelenti* - Nem mehetsz hozzá ehhez a vén perverzhez!

2012.09.16. 17:38 Bogi

Ezio *A sötét képekből, melyek egy pár percig elmélyét gyötörték, hirtelen eszmél fel, mikor mostmár durván izmoktól dagadó hátához ér a nő. Nem gondolta volna, hogy miután oly szavakkal halt meg, hogy mondja el Altair Kryshnának, mennyire szereti, a nő még képes lesz egyáltalán hozzá érni, vagy közeledni. Hivatalosan Enayla a felesége, így ezzel semmi rosszat nem követ el. Csak Ezio kissé elhidegült és üres lelkét lepi meg a kedves gesztus. Enayla felé fordul pont, mikor a szavakat kiejti a száján. Nem mosolyodik el, csak a nő szemeit fürkészi értetlenül, majd elkapja azt és visszaszegezi a vízesésre.* Nem érdemlem meg. *Súgja válaszul arra, hogy hiányzott a nőnek. Valahol bűnösnek érzi magát és most, hogy visszatért és mindennel szembe kell néznie, nincs egyszerű dolga. Sóhajt, mert már a vízesésre sem képes nézni, de a nőre sem. Nem Enayla miatt, hanem saját démonai miatt, amik erősen kínozzák mióta meghalt. Nem volt felemelő élmény számára és azóta is kísérti a rengeteg sötétség.* Drina *Nem szólal meg azonnal. Hosszú percekig csönd ül a szobára. Kezében egy másik levelet szorongat, melyet szintén meg kell osztani a királlyal, de feszültnek érzi magát tőle és nem akarta azonnal odaadni. Odanyújtja végül a rongyosra olvasott és gyűrött levelet, jól látszik rajta - ha az ember nem nézi a keltezést -, hogy nem ma érkezett és tényleg legalább ezerszer el lett olvasva mind a tíz oldal, amiből áll. Az esküvőn az északi népek helytartója és a fia is itt járt. A helytartó fia, Thalares, a maga negyven évével kitüntető figyelmet szentelt Drinának, bár ez akkor nem tűnt még fel a fiatal lánynak. A levél egy hete érkezett és épp, hogy csak el tudta csenni Altair asztaláról, mikor látta, hogy kitől és kinek szól az. Békekötést és erős szimpátia okán Thalares megkérte Drina kezét és a lány egy hétig azért tűnt annyira el a kastélyból, mert ezen gondolkodott. Mikor már Altair az olvasásban a lényegnél járhat, hisz minden oldal minden sorát kívülről fújja már a lány, csak ennyit mond.* Elfogadom.

2012.09.16. 17:14 Kyachi

Enayla * Valóban fogyott pár kilót akaratán kívül. Az első hetekben képtelen volt rendesen enni és odafigyelni egészségére, még a családtagokkal való közös étkezéseket is többször kihagyta, azonban idővel úgy ahogy összeszedte magát s rájött arra hogy nem ücsöröghet magába roskadva a szobájában. Ő a királynő és az egyik családfő. Micsoda szörnyű példát mutatna ha teljesen elhagyná magát. A kapott csókra férjétől reagálni sem nagyon tudott még indig túl meglepett ahhoz hogy bárminemű reakciót is tegyen a meglepődöttségen kívül. Mikor Ezio felkapja s a hirtelen a saját szobájában teremnek érdeklődö pillantással néz rá de nem kérdez semmit. Egy ideig ül csendben az ágyon s Eziot nézi ahogy az neki háttal áll s a hatalmas ablakon mered kifelé. Magában miután már végleg sikerült elhitetnie magával hogy nem hallucinál és képzelődik, ez a valóság oda lép férjéhez. Mikor mellé lépett látja csak hogy Ezio meredten bámulja a vízesést szinte megbabonázva. Egyik kezét lassan és szinte óvatosan -mintha attól félne még mindig hogy az előtte álló férfi csak egy hallucináció s eltűnik ha hozzá akar érni- ráteszi izmos vállára kezét majd hátán simít végig gyengéden. Valóban most ahogy meg is érinti férjét látja csak mennyire megváltozott külsőleg, izmosabb erősebb testalkatú, hatalmasabb férfi vált belőle. * - Már nem tartom olyan gyönyörűnek ezta  vízesést mint régen. *Mondja miközben ő is a teljesen befagyott vízesésre néz. * - Hiányoztál. *Vallja be férjének halkan ahogy még mindig nem néz rá. Érzéseiről mostanában még annyira sem beszélt senkivel mint korábban. Teljesen elhidegült szinte mindenkitől érzelmileg. * Altair *Teljesen felzaklatta ez a levél,amit kaptak. Először észre sem veszi hogy Drina közelebb lépett hozzá s már közvetlen az asztalnak támaszkodva áll tőle pár centire. Mikor a lány megszólal akkor réved csak fel mérhetetlen dühéből. Nem elég hogy hatalmas a nyomás és a teher rajta és ezt még ki sem mutathatja, hisz milyen király az aki nyavajog és csak kínlódik ha gondjai vannak de még ilyen felháborító gúny leveleket is kapnia kell. Mikor Drina a levelet hozza szóba hogy írja alá csak a székben hátra dőlve a két darabra szakadt földön heverő levélre néz gúnyosan.* - Késő, széttéptem. *Mondja kissé gyerekesen de tudja ő is hogy ez semmit nem jelent ígyis úgyis írnia kell egy másik válasz levelet amiben el kell hogy fogadja a békét. Ez a legcélravezetőbb amit tehet. Így is sok még a lázadó család és klán a birodalomban, nem kell még egy. Időközben azonban most eszmél csak rá hogy Drina az előbb beszélt.* - Hosszú hetek óta most szólaltál meg először. Ez már jó jel. *Mondja halványan elmosolyodva a lány szemeibe nézve. Tudja hogy Drina min ment keresztül eddig is és csak a csodának tudja be azt is Drina eddig az ő társaságát kereste, még ha nem is vagy szinte egyáltalán sem beszélgettek. Ha ő maga beszélt is a lány hallgatott mindig.*

2012.09.16. 16:42 Bogi

Ezio *Végigmérve feleség azonnal feltűnik neki, hogy sokat fogyott. Kryshnával is ez történt és valószínűleg lányaival is. Sokan szerették Eziot ebben a kastélyban, hisz családjáról van szó. Sosem akarta volna, hogy ennyi ideig éljenek abban a tudatban, hogy a férfi halott, ám nem jöhetett vissza addig, amíg nem érezte magát késznek arra, hogy végezzen saját édesapjával. Már nem érez tiszteletet az idős iránt, hisz meg akarta ölni, ráadásul egy esküvőn, hol majdnem az egész birodalom nemesei jelen voltak. Halványan elmosolyodik, majd közel hajol a nőhöz és egy csókot lehel ajkaira. Aztán eltávolodva végigsimít arcán.* Így történt. *Súgja halkan. Iszonyatosan halkan, de férfias hangja még mindig oly domináns, mint amire a nő eddig is emlékezhetett.* Nem kevés áldozatot hoztam. Ismét. *Sóhajtja, hisz Lumier csak még inkább hatással lesz mostantól az életére és csak saját halálával lenne képes tőle megszabadulni. Erre most lett is volna esélye, de szeretteit és a lehetőséget választotta, hogy bosszút álhasson.* Neked viszont enned kell. *Mondja kedvesen, de hangjában ott van a parancsolás is, miszerint a nő akkor is enni fog, ha nem hajlandó rá. Mostantól Enaylának sem engedi majd, hogy ellent mondjon neki, semmilyen téren. Ha ezt még is megteszi, vagy durva lesz vele, vagy elküldi. De nem folytathatja tovább az ellenkezést és a gőgösséget, amit eddig folytatott. És Ezio sem lehet vele többé elnéző. Megfogva a nő két kezét ajkaihoz emeli, hogy a már-már megfagyott, kecses ujjakat új életre keltse.* Gyere. Nagyon hideg telünk van. *Súgja ismét, majd karjába kapja a nőt és eltűnik vele a sötétben. Még mindig nem akar mutatkozni csak úgy a kastélyban. Előbb le akar rendezni dolgokat. Egyelőre azt sem tudja, hogy szerelme bajban van, hisz nem volt róla hír és csak nem rég váltak el. Megjelenik a nő hálójában, ahol leteszi őt az ágy szélére, hogy ott üljön, ő pedig az ablakhoz sétál. Enayla szobájáról tökéletes a rálátás az ismételten befagyott vízesésre. Hirtelen belemerül annak a napnak az emlékébe és megszűnik körülötte a világ. Ha Enayla meg is szólítja, ő azt nem hallja, mert képeket lát maga előtt, apja szavai harsognak fülében és öccse képe jelenik meg előtte, ahogyan kétségbeesetten próbálja menteni az életét azzal a tudattal, hogy semmi esély nincs erre. Szíve hirtelen nagyot dobban, majd összeszorul.* Drina *Némán, kissé aggódó, érdeklődő tekintettel nézi végig, ahogy Altairban feltörnek az érzelmek. Muszáj erősnek mutatnia magát ilyen emberek előtt, mint akik az előbb is itt jártak, ám mikor Drinával van, semmit nem szokott elrejteni. Nem szól semmit, hisz a beszédről valamelyest leszokott és már közel sincs ahhoz az örökké vidám, harsány, be nem áll a szája lányhoz, aki annak idején volt. Időközben tizennyolc évesek lettek, karácsony napján, de a felnőtté válás kora valahogy nem úgy alakult a kastélyban, ahogy arra számítottak volna, hisz Drina eltűnt aznapra és senki sem találta meg addig, míg másnap reggel elő nem került. A karácsonyt és a születésnapját is házon kívül töltötte és senki nem jött rá azóta sem, merre járhatott. Mikor Altair leül a királyi székbe a kiakadása után, hogy szusszanjon egyet, odasétál és nekidől az iróasztalnak, ami a szék előtt tornyosul, hisz ezeknek a férfiaknak nagy térre van szükségük. Eziora van méretezve a hely, így Altair kissebb termete miatt nem illik annyira a képbe, de ezt soha senki nem tette szóvá. Lehajtja fejét és gondolataiba mélyed, majd végül nagy nehezen megszólal.* Csak írd alá. Nincs választásod. *Mondja ki a szavakat, de belőlük semmilyen élet nem sugárzik, mint régen. Csak üres szavak egy vékony, kislányos hangon, egy korán, tragikus körülmények között felnőtt nő szájából.*

2012.09.16. 16:17 Kyachi

Enayla *Legszivesebben leintené a szolgálót hogy már eleget mondott és így is megértett mindent elsőre nem kell magyaráznia minden kis apróságot. Nagyon is jól tájékozódik már a kastélyban és az egész kastély körüli birtokon. Most mióta Ezio meghalt és Altair irányít még jobban belefolyt a hivatalos ügyekbe is, Altair lévén. Az utóbbi napok, hetek még jobban rákényszerítették arra hogy képes legyen megállni a saját lábán. S ez a rengeteg feladat és tennivaló amit a nyakába vett valahol direkt is tette. Azért hogy ne kelljen foglalkoznia semmi mással csak a családdal és a birodalom ügyeivel. Ne kelljen és ne legyen egy percnyi ideje sem arra hogy elmélázzon s magával rántsa mérhetetlen magánya s gyásza. Miután a cseléd elment és magára hagyta felszabadultan sóhajtott fel. Már indult volna vissza a kastélyba, mikor az istálló bejáratából valaki visszahúzta őt. Fejét rögtön derekára sütötte le ahogy megérezte az erős és izmos férfi kezet azon, majd kezével reflexszerűen oda is kapott. Miután háta a férfi mellkasához ért s megérezte azt a már nagyon is jól ismert energiát és aurát azonnal a férfivel fordult szembe. Hirtelen meglepődöttségében még egyet hátra is lépett, hogy teljesen végig tudja mérni tetőtől talpig az ő halottnak hitt férjét. Hoszzú perccekig képtelen volt megszólalni,csak meredt némán Eziora. Hogy lehet ő mégis életben hisz a szeme láttára halt meg? Nem kellett azonban sokat gondolkoznia mire talán sejteni kezdte hogyan is állhat most előtte férje.* - Lumier istennő újra visszadta az életet?  *Kérdezte halkan majd kételkedve abban amit lát még hallkabban hozzá tette* - Vagy nekem ment el az eszem és hallucinálok...   Altair *Miután a negyednyi papírt az asztalról aláírogatta és eltette miközben a tanácsosok csak beszéltek és vitatkoztak, hogy rendet tegyen köztük felállt s csatlakozott közéjük a térképhez. Végig hallgatva a vita tárgyát pár rajzszöget magához kapva az asztalról azt a térképre kezdte el tűzdelni miközben már kissé ingerülten, amit a fáradság hoz ki belőle inkább magyarázta hova melyik tartományba melyik csapatot kell kiküldenia seregből. Mikor kopogás hallattszott az ajtón rögtön oda kapta a tekintetét de az előtte álló két tanácsostól semmit nem látott csak annyit hogy valaki bejött az irodába. Mikor azonban a tanácsosok elhallgattak és kimentek az irodából látta csak meg Drinát. Halvány de fáradt mosoly jelent meg az arcán. Rögtön a kezébe nyomott borítékot kezdte el bontogatni.* - Sose volt való ez nekem. *Sóhajtja fáradtan miközben még szörnyülködve a papír halomra tekint az asztalon. Való igaz hogy Altair sosem volt az az aktakukac fajta. Őt az edzések csaták kalandozások, harcok éltették nem pedig az asztal mögötti ülő munkák. Az irodai hivatalos ügyintézés nem az ő asztala. Értetlenül pislog miközben olvassa a Drinától kapott levelet, amelyben Ezio feltámadásáról írnak békekötés okának megnevezésül.* - Mi ez a levél? Most gúnyolódni akarnak velünk?! *csattan fel kissé mérgesen. Ezio, a testvére a saját szeme láttára zuhant bele a vízesésbe és a saját szemével látta ahogy a habok szaggatták a testét míg végül elnyelték. Ő volt az utolsó aki beszélhetett tesvérével most meg az északiak azt írják mégis él. Idegesen tépi ketté a levelet majd a földre hajítva zuhan bele a nagy irodai székbe. Ahogy a papír halomra néz újra idegesen egy mozdulattal lesöpri az egészet a földre. A papírok szanaszét repülnek a szobában. Karjait az üres asztalra fekteti* - Még hogy életeben van! Mit tudhatnak ezek északon? Ha Ezio élne akkor itthon lenne a családjával vagy nem!? Még hogy béke ezzel akarnak lázítani minket?!! *csattan fel hangosan ismét*

2012.09.16. 15:44 Bogi

Ezio *Miután szerelme elhagyja hálószobáját egy pár percre leül a saját ágyára. A fekete szatén lepedőn és ágyneműn finoman végighúzza kezét. Még meleg, hisz együtt voltak. Még nem tudja, mit hoz a jövő, mi lesz, ha mindenki megtudja, hogy életben van, de egyet biztosan tud: nem fog neki senki semmiben nemet mondani. Ez az egyik. A másik pedig, hogy meg fogja ölni apját. Nem érdemli meg, hogy éljen, hisz legyen ő bármilyen tanács tagja, a királyt, a saját fiát, a vérét próbálta meg eltenni láb alól. Felöltözik, majd odaáll a komódja elé, mely mögött tükör is lóg, majd belenéz a gyerták és mécsesek fényén át. Arca erős és határozott vonalakat tükröz vissza. Ilyennek kell maradnia. Nem szabad elhagynia magát ismét. Az lesz, amit mond. Nem fog törődni túl sok érzéssel és a birodalmat is meg fogja védeni, mint egy erős király, hogy soha többet ne kelljen azt éreznie szeretteinek, hogy esendő. Mély lélegzetet vesz és kimegy a folyosóra. Érzi, hogy ki hol tartózkodik a kastélyban és jól tudja, hogy kihhez kell mennie először. Ki az, aki nem tudja a helyét most, hogy Eziot halottnak hiszik. A feleségéhez. Hirtelen eltűnik a kastély folyosójának sötétjében és miután Enayla magára marad, hisz a cseléd kibeszélte lelkét is neki, megjelenik mögötte. Arca komoly, de szíve vigyorog, ahogy a nőt egészben látja. Hátulról óvóan átkarolja őt és húz rajta, hogy mellkasának tudja dönteni a nő a hátát. Ezio sokkal nagyobb, izmosabb és férfiasabb lett, ha ezt lehetett egyáltalán fokozni, de a rengeteg edzés segített neki abban, hogy legyőzhetetlen legyen. Enaylának most engedi, hogy érzékelje energiáját, másnak azonban még mindig nem. A melegség, mely Ezioból árad a sötétség ellenére a szívében átjárja most felesége minden kis porcikáját kétségbe sem vonva, hogy tényleg ő az. Nem akar mondani semmit. Talán nem is tudna. Hisz megcsalta a nőt, nem tisztelte mindig úgy, ahogy kellett volna és nem is neki adta meg azt az örömöt, hogy gyermeket hozzon a világra a királynak. A hó lassan szállingózni kezd körülöttük, de a fáklyák melegében elolvadnak, amint csak a lángok közelébe érnek azok.* Drina *Apja halála igen csak megviselte, de talán ő bírta Altairral a legjobban. Ha még mindig nem is történt semmi közöttük, gyerekkora óta tudja, hogy Altairra számíthat. Drina időközben túltette magát azon, hogy Altairnak felesége van és ismét egy erős lány lett belőle, aki el tudja nyomni az érzéseit. Sokszor csak ültek egymás mellett az előző két hónapban a férfival a kanapén vagy az ágyon és hallgattak. Mintha nem lennének jelen sem lelkiekben, sem testileg, csak egy különös erő mondatná mindkettejükkel, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Erejét gyakorolta, ám testvéreitől a lehető legnagyobb mértékben eltávolodott. És Altairon kívül úgy mindenkitől. Nem lehet hozzászólni, ha valaki meg is teszi, eltűnik a sötétségben. Nem hajlandó beszélni arről, ami történt és Altairnak sem mond soha semmit. Mint aki megnémult. A kastélyban kik szeretik aggódnak érte, de Drina úgy érzi belül, hogy minden rendben: az idő majd begyógyítja a sebeket. Épp Altair irodája felé tart. Postát hoztak neki békeajánlattal. Mikor kopog, majd benyit a Trenoir irodába, mindenki hirtelen megnémul körülötte, pedig azelőtt javában tárgyaltak. A férfiak, mintha már el is végezték volna dolgukat, meghajolnak a király és Drina előtt is, majd távoznak. Drina odalépked a férfihez a térképnél és szó nélkül nyújtja felé a borítékot, majd jó vaskos. Ékszakról jött, a Jotunök akarnak békét kötni, miután az a hír járta át a birodalmat, hogy Ezio életben van. Ebben azonban senki nem hitt. Még Drina sem.*

2012.09.16. 15:20 Altair & Enayla

*Egy két röpke nap telt csak el azóta, hogy egy újabb támadást "szenvedett" el a kastély. Mióta -szinte mindenki- meg tudták hogy Ezio meghalt, sorra próbálják kisebb nagyobb ellenálló csapatok leigázni vagy csak gyengíteni a kastély lakóit. Ami persze minduntalan sikertelen próbálkozások. A kastélyban szinte mindenki -noha a többség még mindig gyászol- elszántan veszi fel a harcot és pusztít el minden idegent vagy ellenszegülőt. Eddig még senkinek sem volt esélye nagyobb drasztikusabb kárt tenni semmiben és senkiben sem. Ugyan a Trenoir család hatalma némiképp gyengült még így is magas pozícióban voltak képesek maradni. Altair erős és határozott vezetőnek bizonyul, noha nyomába se ér bátyjának Ezionak, mégis próbálkozik ígéretéhez hű maradni. Nagy súly nehezedik most a vállán, ő lett a család feje a hadsereg irányítója, és a birodalom uralkodója is. Rengeteg munka van ezzel s ha Enayla s az ő bátyja nem lenne talán összeomolna a hatalmas súly alatt. De tartja magát mindenki. Altair most is éppen mint ahogy mindig vagy a Trenoir dolgozószobában van vagy pedig a hadsereggel gyakorlatozik. Most a hatalmas iratköteg alatt roskadozva egy kisebb diplomáciai tanácsadók társaságát élvezve egy hatalmas kifüggesztett birodalom térkép előtt beszélik át, melyik sereg éppen hol állomásozik s a fellázadó csapatokat hol sikerült legyőzni. Mindeközben Enayla az istállóban a sereg lovait s felszereléseit nézi át miközben egy arra kiképzett szolgáló jelentsét hallgatja végig, hogy miből mennyi van , melyik lovat kell sürgősen meggyógyítani és ehhez hasonló monológokat hallgat végig majd kiadja a megfelelő utasításokat.*

2012.09.13. 12:30 Hana

- ... Ez érthető... Nagyon gyakran a vészhelyzetek hozzák össze igazán a családokat ... Persze ilyenkor derülnek ki a hibák is. Felszínre kerülnek olyan dolgok, amiket jobb lett volna titokban tartani. De ha kipattannak, nagyon nehéz lesz őket újra eltemetni... - * Továbbra is, túlságosan is érezni lehetett hangján a nyugalmat. Lassan teli talppal gugolásba ereszkedett, kezét a szekrény alá csúsztatta, hiszen a korábban padlóra koppanó kulcs, becsúszott. A keresgélés nem valami sokáig tartott, a néma csendbe burkolt könyvtárat hangos kopogás törte meg. Ruhájának igazgatása keretében állt fel, majd elindult az ajtóhoz. A fiatal könyvtáros fiúcska fogadta, aki megszeppenve tartogatott egy levelet. * - A Ladynek érkezett - * A rajta lévő pecsét elvolt látva a sűrgősségére felhívó jellel. Érdeklődve bontotta ki, arcán mosoly húzódott végig. * - Gondoltam, hogy ez lesz... - * Kissé idegesen túrt a hajába, amikor a dátumra pillantott. * - Arra már nem, hogy ilyen kevés időm marad... - * Sötétes tónusú bőre elsápadt, a kulcsot visszaadta a könyvtárosnak. Sietős léptekkel haladt a gyógynövényekről szóló könyvekhez, ahonnan elvette a számára szükséges kötetet. Kisebb kitéréssel de még visszatért Leonardhoz. * - Örültem a találkozásnak Lord Avernoir. - * Kecses biccentés keretében búcsúzott el tőle, elhagyva a helyszínt. A folyosóról pedig szobájába viharzott. A fölösleges eszközöket ágyára dobta, törülközővel kezében, cipőjét papucsra váltva haladt a fürdő felé. Gyors, mégis alapos fürdésnek vetette alá magát. A forró víz, a különböző anyagokból készült olajok és szappan által hamar megtisztult. Gondolatai a munkája körül zakatolt. Fogai megtísztítása során kissé fel is sértette ínyét, így a fehér hab és a víz kicsit vöröses színű lett, de nem érdekelte. Miután végzett, megkért egy szobalányt, hogy mossa ki ruháját, amit utoljára viselt és, hogy hozzon fel neki egy kulacsot, meg 20 g-nyinak megfelelő gyömbért felkockázva. Érdekes kérés, de nem volt mit tennie, így nekilátott. Meredith hálójába lépve ruhásszekrényét tárta ki. Roppant kényelmes fehérneműket öltött magára, majd egy hosszú ujjas, fehér inget, vastag anyagból készült, méregzöld színű lovaglónadrágot. Lábára egészen térdéig felfutó fekete bőrcsizmát húzott. Az öltözködést követően az ágyszélére ült, maga elé kapva a könyvet lapozgatta az oldalakat. A megfelelő lap megtalálásakor belemélyült az információ felvételébe. A kint töltött idő során még hasznát fogja venni. Megkönyebbülten csukta be, majd rakta vissza maga mellé. Ez idő alatt a szobalány felhozta neki a kockára vágott gyömbért és a kulacsot, amit íróasztalára tett. A lady a segítséget megköszönte, majd neki látott a kotyvasztásnak. A növénynek csak a felét rakta a kulacsba, míg a másik felét ott hagyta. Fogasról combközépig érő, fekete szövet kabátot magára kapta, majd ismételten a fürdőbe vette az irányt. A kis tartályt megöltötte forró vízzel, amit alaposan lecsavart, hogy még véletlenül se follyon ki. Az innivalóval nem lesz gond, így már elindulhatott az istállóba. *

2012.09.12. 22:08 Aname

Leo: -hogy meddig mennék el? ha kell akármeddig hogy megmentsem a családunkat...ha kell bárkivel szembeszállok érte...tőlem talán ez fura lehet tekintve hogy milyen a viszonyom sokukkal de ha nagy a baj mégis kire számitson az ember ha nem a családra? sajnos ez a család szétesőben van és ha nem fogja össze valaki akár józan ésszel akár erővel, el fog tűnni a történelem süllyesztőjében...és csak pár sor marad belőle valamelyik krónika egyik oldalán...ezt nem akarhatjuk...és nem is hagyhatjuk...semmiképpen sem...   Cain: *tudja hogy nem lesz könnyű dolog a fiával de arra nem számit hogy Nwalca ilyen nyiltan ellenszegül neki. amikor megérzi a kiáramló energiákat, hátrébb lép és nem moccan. nem tesz semmit, nem mutat semmit hiszen tudja hogy bármiféle aktivitás rosszat tehet neki amig el nem oszlik a láthatatlan köd. még szerencse hogy előrelátó módon sok évvel ezelőtt lepecsételte a fiu erejét igy csak szilánkokat képes előbányászni ahelyett hogy teljes erejét rájuk szabaditotta vona mert ha kitör akkor Cal sem ussza meg egy kis rosszulléttel és nyomasztó érzéssel.amint elül a vihar, kiegyenesedik, majd a fiához lép és szó nélkül megforditja maga felé. nem hagyja hogy félrenézzen és rideg pillantását belevési a fiu tekintetébe*-leszarom mit gondolsz vagy mit érzel...nem érdekel már hogy gyűlölsz belefáradtam abba hogy visszanyerjek akár egy szikrányi szeretet is tőled...de ha nem jelensz meg nálam ma délután garantálom hogy soha többé nem látsz tengert...sőt a caapból kifolyó kivételével vizet sem...megértetted, Nwalca? *szuri a szavakat fogai között, majd egy kisebb lökéssel eltaszitja magától. ismét Cal-ra néz*-elég nagy ez a kastély...sok benne a kerülőút is...

2012.09.12. 21:01 Presy | Nwalca

Nem tetszik neki, mikor apja elmegy mellette és szeme sarkából kielemzi, majd a bort kínzó lassúsággal kortyolgatja. Rossz érzése van, és a rossz el is érkezik, mikor apja visszafordul és a tépett felsőjét a lábai elé dobja, amit egyébként nem tenne, mert pontosan tudja, hogy mennyit jelent neki ez a póló, és ott van még pluszban az a mondat is, amiben arra kéri - utasítja -, hogy majd keresse fel, mert beszélni akar vele. Mielőtt apja kilépne, felé fordul teljes testével.  - Nem. - Általában nem fordul ennyire szembe a férfival, és nem szokott határozott lenni, sokkal inkább dühös. Viszont ezt az egy szót olyan ridegséggel köpte apja felé, hogy amaz meg is állt és rendesen meglepődhetett. Nehezére esett, de lehajolt azért a pólóért és óvatosan vette kezébe, szorította meg ujjaival a cafatos ruhát. A cápát nézte, minek csak a feje maradt meg épségben, a többi része tépett volt, gyűrött, véres, mocskos. Apja szemeibe nézett, tekintetét belefúrta a férfiéba és nem hagyta, hogy szabaduljon tőle. A levegő hirtelen vált forróvá, majd fagyossá, ahogy Nwlaca kezei megremegtek. Újra érezte azt a fojtogatást bordái alatt - szíve nehezen dobbant, mintha valaki megszorongatná és nem hagyná dobogni.  Nem is a sötét aura jellemezné azt, ami körülötte leng eme percben, hanem a téboly. Nwalca észre sem veszi, de az őrület szinte fojtogatóvá válhat a másik kettő számára, főleg a kölyökére, mert ő még nem találkozott Nwalcával így, ellentétben Cainnal, aki igen. A bent tartózkodó egyetlen szolga sietősen szelelt ki egy másik kijáraton, bizonyára nem akarta megvárni, míg az indulatok elszabadulnak, márha elszabadulnak.  Nawlca gyomra összeszorult, és maró hányás akart feltörni torkán, de visszaszorította. S ezzel együtt elmúlt a 'veszély', mintha a gyilkos szándék nem is lett volna. Kezébe fogja a tálkát és újra eszegetni kezd, de nem néz senkire sem, inkább elfordul, zöld haja a szemeibe lóg. Úszni akar a hideg tengerben, és fog is, de ki tudja mikor.   - Remekül elvagyok én itt is, nem kell kioktatnod arról, hogy mit ne csináljak, vagy csináljak - szólal meg végül apja felé intézve a halk, de határozott szavakat - Te nem vagy az apám, régen az voltál, de azóta már nem... most pedig menj el, mert látni sem bírlak.

2012.09.12. 20:15 Calixte

*Ámde pont erről van szó. Calixte közel sem tapasztalt démon, sőt, borzasztóan fiatal,tapasztalatlan démonharc terén, és veszélyérzete nagyban különbözik a kastélybéliekétől- azaz szinte egyáltalán nincs is.... Ezért nem válik sem ijedtté, sem rosszkedvűvé, meghunyászkodóvá végképp nem, hiába válik percről percre feszültebbé a helyzet. Ahogy Nwalcától megkapja a halálfenyegetéssel megspékelt vigyort, inkább izgalommal tölti el a kialakult helyzet, már előre is jól szórakozik a dolgokon. Az viszont nagyon is megdöbbenti, hogy beszél fiú és apa egymással. Így, hogy Nwalca pár lépéssel arrébb ment, Calixte újból a pultnak támaszkodik, ezúttal derekát nekivetve, könyökeit felcsúsztatva rá. Most kivételesen nem Nwalcát figyeli, hanem Caint. Kíváncsi rá,milyen  lehet, úgyhogy igyekszik minél alaposabban szemügyre venni. Türelmes és nyugodt természetűnek tűnt, de.... volt benne valami nyugtalanító- rejtett energia? Ezt még nem tudta egészében felmérni,dehát olyan rengeteg ideje van még itt...  Azzal persze tisztában volt, hogy az előbb jól felidegesítette a férfit. És a heves érzések sosem tűnnek el egykönnyen. Ennek ellenére, Calixtenak nem volt szándékában kilépni a játékból. *   - Sajnos, uram, az elkerülhetetlen lesz, miután egy kastélyban élünk.... * Feleli dallamos,egyenesen kedélyes hangon. Mögötte a cseléd egy finom üvegpohárnyi italt tol a pultra, melyet még ő rendelt. Most ezt felemli, s ajkaihoz tartja. Olyan erősen tör rá a nosztalgia-érzet, hogy meg kell kapaszkodnia. Ahogy felhajtja az italt, szemeivel hosszan Nwalcára pillant. Vajon neki is...?  Leteszi a poharat, s újból Cain-ra pillant, vidám mosollyal. * - Igazán nem kell aggódni; remekül ....

2012.09.12. 16:32 Hana

* Félig lehunyt, hátborzongatóan fagyos tekintetével fürkészte a hidegvérű férfit. Úgy tűnt, mintha ezen démoni nőszemély óvatosan és váratlanul akarná becserkészni. Mostanra már többi ujját is felhasználva, pedánsan, szinte észrevehetetlen módon tette meztelenné nyakát. Világos tónusán hamar észrevehetővé vált a libabőr, amit lehelletének hűvössége váltott ki. A kettejük közötti légkör egyre feszültebbé vált. Arcán ördögi mosoly ült. Szereti a húrokat feszegetni, másokat a kibukás határáig kergetni. Mindenki másképpen reagál a dolgokra. Van aki agresszív módon, van aki higgadtan. Lényegében részéről mindegy volt ki milyen típus, de ha valakit igen megakar ismerni, annak tudnia kell gyengepontjairól. Úgy tűnt ezen téma is ezek közzé tartozik. A megfontolt mondatok súlya hatalmas volt. Meredith még ráakart tenni legalább még egy lapáttal, de nem sikerült. Érezte a nyakaköré fonódott ujjakat, amellyek a polchoz tapasztják. Kezeit fel is akarta kapni, ám azokat háta mögött fogták le. Fordult a kocka: Az üldözőből üldözött lett. Cyan szemeivel próbált lelkébe hatolni, megértve őt. Testének minden egyes procikája megfeszült, ám a szorítás csak erősödött, ahogyan a menekülési kísérleteit akarta véghez vinni. * - ... mégis-...?! - * A kérdést a vad csók szakította félbe. A váratlan, heves érintkezéstől kipirult, feszengése teljesen elmúlt. Puha ajkán azonnal megérezte a szemfog által felsértett pontot. Hajszálvéknyan kibuggyanó vér már alsóajkának legszéléhez ért, ahonnan Leonard nyelvének hegyével felfele haladva eltűntette azt. Markolgató érzés megszünt, de nem hagyta el azt a helyet, ahova nyomták. Mostanra ismét egyenragúakká váltak, egymással farkas szemet néztek. A hírtelen föléjük kerekedő néma csend uralkodott. Mindketten vezető típusok, akik arra vártak, hogy melyikőjük törik meg hamarabb. A lady ügyesen helyt állt, magabiztossága pedig egyre jobban fokozódott, ami láthatólag bosszantotta is a másikat bizonyos szempontból. * - ... veszteségek nélkül nem lehet megvívni egy csatát, de ezeknek is vannak fokozatai ... - * Hangját hallgatva egészen halk volt, mellyel akarva akaratlanul, kellemesen bizsergető érzés töltötte el a vele szemben lévőt. Kissé felfelé emelve állát lépett előre egyet, így továbbra is figyelemmel tudta kísérni a vöröses szempárt. * - ... mégis, meddig lennél képes elmenni?

2012.09.11. 22:33 Aname

Leo: -önlennetvmondás? nem hinném...bár mi démonk alapvetően sosem voltunk bölcsek és mindig végsőkig ragaszkodtunk a primitivebb és erőszakosabb megoldásokhoz de jelen esetben mikor ennyire törékeny népünk és családjaink sorsa a bölcs és háttérben csandben játszott háború az egyetlen esélyünk...és ne feledd, én nem vagyok tisztavérű Avernoir...és ha kell a családom mellém áll...persze nem gondolj arra, hogy majd az én vezetésemel lerohanjuk a paoltát és én fogom őket beengedni valami titkos alagzton...de megvannak a módszereink a háttérben, hogy képesek legyünk stabilizálni a helyzetet...még ha ennek az is lesz az ára, hogy pár régi vágású nemesnek sajnos el kell tűnnie a képből...*hirtelen fordul meg és nyakánál fogva a közeli polcnak tolja a lányt*-talán örökre...*lefogja a karjait és vadul megcsókolja, egyik szemfoga fel is sérti Meredith puha ajkát. a kiserkenő vért lenyalja majd elengedi a lányt*   Cain: *megdöbbent?? ez enyhe kifejezés...azt hitte kiesik a kezéből a felvett italoskancsó mikor a magas fiu kerek perec közli vele, hogy ő a fia szerewtője...bár nem látni de belülről egy perc alatt elönti a méreg és legszivesebben egy krisltáylpohárral vágná ketté de kicsit lecsillapodi, legalábbis látszólag amikor Cal közli vele hogy csak viccelt. kiprésel magából egy mosolyt és kezet fog vele. tisztán érzi rajta saját fiának szagát és azt az undoritó vérrel kevert férfimag-szagot is...a pórusain keresztül áradnak belőle a felizatottsággal járó illatok amik csak akkor jönnek elő ha nemi értewlembn vagy feltüzelve...szándékosan megy el a fia közvetlen közelében is, hogy alaposan felmérje. furcsának találja, hogy éppen Nwalca aki eddig együltő helyében  képes volt bekebelezni egy malacot is, most gyümölcspürét eszik és bár sok az üres hely és kimerültnek ltszik mégis áll...méghozzá rogyasztott lábakkal és kis terpeszben...na és azok a ruhak...több számmal nagyobbak mint amit ő hord és nem is az ő stilusa...sokkal inkább a vigyorgó jövevényé...tudja már mi történt de még nem szólal meg. tölt egy pohár bort és ráérősen, szinte kinos lassusággal kortyolgatja el hogy még feszélyezettebbé tegye a két fiut. végül feláll és leteszi a poharat aminek talpa koppan az asztalon*nos én azt hiszem végeztem...nektek további jó szórakozást egymáshoz...*elidul kifelé de az ajtó előtt visszafordul*-ja és fiam...azt hiszem ez a tied...*huzza elő a derekába dugott széttépett inget amit a fiu tstvérétől kapott. még ott van rajta a vére és pár csepp megszáradt fehér pötty is...odadobja neki pont az orra előtt landol*-amint lehet keres fel...szeretnék veled pár szót váltani...ami pedig téged illet jövevény...remélem nem, kerülsz többet a szemem elé hacsak nem akarsz a nulladimenzioban élni hátralevő életedben...*hangja teljesen nyugodt és normális hangszinű de annyira rideg, hogy még a sokat tapasztalt démonok hátán is feláll a szőr*

2012.09.11. 21:29 Presy | Nwalca

Furcsamód jól esett neki a simítás, szinte már várta, hogy a fiú lassan érintse meg és merüljön el benne, az arcában nézésben, ami most kissé sápadt és beesett.   - Lógnak rajtam... - vágja rá halkan - de köszi a bókot - teszi még hozzá. Figyelmesen, kíváncsi tekintettel várja, hogy Cal végre elmondja azt, amit elkezdett, de emez cselekedett félbemarad - legnagyobb bosszúságára. Már küldené el az illetőt, hogy menjen máshová enni, de amint az ajtó felé fordul, ereiben is megfagy a vér. Apja áll immár a konyhában, gyanúsan méregetve őket, de főként Calt. Nem köszönti, nem szokása ahogy az sem, hogy egy kedves gesztust is tegyen felé, inkább elfintorodik. Nem szerette/szereti az apját, viszont ahogy szólalna meg, Cal bemutatkozik. Nem is akárhogyan. Nwalcára újból rájön a szívbaj, és a vér ismét megfagy benne. Mégis, hogy lehet Cal ennyire felelőtlen? Apját látva, aki meglehetősen ledöbbent a hallott információn, még inkább kezdi úgy érezni, hogy most nem fogja megúszni. Ám nem kell magát kihúznia a bajból, mert Cal hangosan felnevet és közli, hogy ez csak egy tréfa volt. Lassan elvigyorodik, és ránéz a kölyökre, de szemei gyilkosan villannak meg, jelezve, hogy amint kettesben lesznek, a fiúnak tökei nem maradnak az biztos.   - Most, hogy mindent megtudtál, távoznál? - veti oda nem épp kedvesen. Kezdi visszerezni apjával szembeni stílusát. - Zavarod a légkört, eddig egészen jól elvoltam ezzel itt - bök Calra nem törődően - erre meg megint belerondítasz. Igazán hülye családom van, hogyha nem hagynak nekem egy kis nyugit. - ellöki magát a pulttól és elsétál egy újabb banánért, hogy azt is összepépesítse, noha még az előzőt sem ette meg, de muszáj volt valamit tennie, hogy ne csak úgy álljon egy helyben. Apjával sosem tudott megmaradni egy légtérben, miután húgát elvesztette, valahogyan mindig csinálnia kellett valamit, hogy elterelje a gyomorforgató emlékeket magában. Szenvedett. Ilyenkor dühös és összetört volt, mert amikor apjára néz nem tudja a jelent elkülöníteni a múlttól. Ezért is épített ki magának egy kis világot, egy külön életet, ahová senkit nem enged be és reményei szerint nem is fog, főleg nem apját. Kezében megremeg a kés, dühösen markolja a nyelét. Végül azt is összepépesíti és a kis tálkába vakarja át a másik tálból, és enni kezdi.

2012.09.10. 20:45 Calixte

* Calixte elég kifinomult ösztönökkel rendelkezett ahhoz, hogy felismerje a légkör pillanatnyi változását, ahogy a széttépett pólóról volt szó. Jobb nem felhozni- egyelőre... - gondolta magában. Egyébként is erősen küzdött az előző esti emlékeivel, amiket beszélgetésük hamar visszahozott. Képtelen volt viszont nem viszonozni a huncut vigyort. * - Milyen fizetségre gondoltál? * duruzsolta élvezettel teli hangon.* - Vagy válasszam meg inkább én? * Mielőtt választ kapna, Nwalca az ajkaihoz nyomja a pépet; Calixte fürkésző szemekkel kíséri figyelemmel annak mozdulatait, bár már sejti, mi következik . A rövid farkasszem után lehunyja szemeit, úgy feledkezik bele a másik csókjába, és annak végén jólesően szusszan fel, majd felnyitja mélykék szemeit. Megint feléledt benne az a valami, és érezte, ahogy hatja át ereit, vérkeringését, bizsergeti testét..... igen, valami új, valami izgalmas ígéretét hordozza...imádta ezt az érzést... Végignézett a másik testén, mely az ő ruháiba volt burkolva. * - Rajtad jobban áll. * Állapítja meg halk, de cseppet sem határozatlan hangon. Ahogy Nwalca említést tesz saját szemeire, Calixte ajkain egészen kedves mosoly tűnik fel. Jobb kezét a fiú arcára csúsztatja, s ott finoman simítja annak zöld tincseit, másik kezét továbbra is a pultra támasztotta. * - Persze, mert... * Szemei hirtelen villannak az étkező ajtajára, és pontosan annak nyílása előtt löki el magát bal kezével a pulttól,álló helyzetbe nyomva magát, s veszi el másik kezét Nwalca arcáról. A férfi belép; s arcára azonnal kiülnek gyanakvó gondolatai, kételyei. Calixte, nem tudván, kiféle, miféle, megvárta a bemutatkozást, s csak annak végeztével biccentett. Szóval ő Nwalca apja... hát nem hasonlítanak túlságosan, az hétszentség. És Calixte, lelke mélyén igenis morcos volt. Megzavarták, pedig még csak most kezdte. Na meg, ez a gyanakvó tekintet... egyáltalán nem tetszett neki. De mestere volt annak, hogy fordítsa a helyzetet át, így arcára vigyort villantott. *- Tehát Cain Avernoir.. * kezdte lassan, már-már vontatottan* - üdvözlöm. Hogy én? Csak a fia szeretője. * Calixte hajlamos volt hatásvadász lenni, így kivárta a pillanatot. Azt, ahogy Cain álla majd' koppan a földön, szemei elkerekednek - ezzel akaratlanul is igazolva azt, mit gondolt már korábban is - és azt is érzékelte, ahogy a mellette álló Nwalca ereiben is megfagy a vér. Pár végtelennek tűnő másodpercig hagyja a csendet, majd éktelenül hangosan kezd el nevetni, könnyeit is törölgetve. Ahogy nevetése csillapodik, újból Cain szemeibe néz. * - Ugye, nem vett komolyan? Egy kis tréfa volt csak. * Persze, ha Cain annyira szemfüles, ahogy Calixte gondolja, most jócskán meg van zavarva igazság és hazugság közt, hisz a helyzet adja magát.* - A nevem Calixte Axel Avernoir. * Felölti telifogsoros, jellegzetes vigyorát, úgy nyújt kezet a férfinak. *

2012.09.09. 20:55 Hana

- Nem arra gondoltam - * Emelte meg hangját, amelyben határozottsága nyilvánúlt meg. * - Akarva akaratlanul, de kimondtam első gondolataimat, vagyis inkább kérdéseket, amelyek azonnal megfordultak a fejemben... - *Mosolyát eltűntette, végig hallgatva őt. * - ... Buta? Ugyan már... Egy szóval sem mondtam ... Tudom jól, hogy megfontolod minden egyes lépésedet... Nekem áll nehezemre uralkodni a szeszélyességemen, ezért se lennék jó a trónon vagy akárhol... Na jó, talán még a kisebb kategoriájú vezetői pozíció rendben is van, de a többi... - * Legyintett egyet * - Ezért is melózom egymagam, így nem megyek senki agyára, no meg nem idegesítem fel magam mások hülyeségein, csak a sajátoméval és kész ... - * Komor arcán kajla vigyor ült * - ... Tanácsadó? ... Az viszont első körben nem rossz ötlet - * Lelkisegély nyújtás jutott hírtelen az eszébe, de el is hesegette ezen idióta gondolatait. Könnyed mozdulattal lökte el magát a szekrénytől Leonard mögé kerülve. Mutató ujjával finoman elhúzta a hajszállakat a fülétől, lábujjhegyre emelkedett, óvatosan előrehajolva suttogott * - A bölcs háború önellentmondás...

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]