Itt jelenti be a domínior rendelkezéseit, adja ki parancsait! Ebben a topicban találsz hivatalos küldetéseket is, melyre jelentkezhetsz, de olvashatod a domínium kapitányánának parancsait és jelentéseit is! Ha a domínium területén tartózkodol és nem a Lumina Korsóban, hanem nyilvános helyen, akkor azok a kommentek is ide kerülnek!
„… kicsit elbóbiskolok, mikor újra lódobogás zavarja meg nyugtom. Az előző ifjú hölgy tért most vissza, de most mintha lett volna nála valamiféle csomag. Azonban ami ez után történt, felülmúlta a legmerészebb elképzeléseimet is: csak úgy beengedték. Meg sem állították. Több sem kell nekem, ez az én órám. Nagy nehezen felkászálódom nyughelyemről és a kapu felé veszem irányom. Kissé óvatosan lépek be Domínium városába. Az őr vagy még mindig nem vett észre, vagy nem vett rólam tudomást. Végletekben nem számít, így is, úgy is várom kellett. Legalább volt egy kellemes délutánom. Szétnézek a főtéren. A nép már elcsendesült. A békés éjszakát csak egyetlen épület kiszűrődő fénye zavarta meg. Nem is lehetett eltéveszteni: a helyi fogadó. Mivel senki sem találok, aki még éber lenne, így hát utam a kocsma felé vezet…”
Kevesebb mint egy fél óra után, visszatérek a dominiumba. Mivel a kapun nem rég kimentem, így az őrők visszafele meg se állítanak. Pár csomagot hoztam magammal, semmi többet. A lovat visszaviszem, ahonnan elvittem, ezután Gradort próbálom megkeresni.
„…Ru-Shenon gyenge ópiumos pipadohánya nem is tűnik annyira gyengének az ötödik adag után. Lassan azt fontolgatom, hogy betörök és az első szembejövő embert megölöm. Nem is. Azt az őrt gyilkolom meg. Ennyi várakozás után ráfoghatom, hogy önvédelem. Nocsak-nocsak. Nyílik a kapu. Egy ifjú hölgy lovon. Hová siethet ennyire ezen a kései órán? Ráadásul egyedül. Ki tudja, kivel futhat össze. Hé-hé! Amíg itt elkóborolt szép szemem világa a kaput persze bezárták. Ez az én formám. Nincs mit tenni, várok. Legörnyedek egy fa tövében, hátamat neki vetem, majd újra megtömöm a pipámat…”
kijövök a kocsmából, gradorral együtt, még beszélünk valamit egymás között, ezután megyek Dargó lova felé, felülök rá, és a kapun keresztül elhagyom a várost.
„… csöndben megtömtem a pipám, meggyújtottam, majd számhoz emeltem és békésen pöfögtetni kezdtem. Nem is tudom, mikor volt utoljára alkalmam nyugodtan pipázni. Nocsak, már ketten vannak. Valami nagy ember lehet, ha szabadidejében az őröket ellenőrzi. Talán őt keresem. Bár ha jobban megnézem, elbizonytalanodom a felől, hogy az én fajtámba való-e. Azért megjegyzem az arcát, bármi eshetőségre. Vajon mindenkivel ez az eljárás? Vagy csak engem tisztelnek meg? Nem azért, szépek a kapuk és az erdő barátságos, pláne hogy kezd kisütni a nap, szívesen elnézegetem. Talán ha kavicsokkal megdobálom, észrevesz. Ha jobban meggondolom, van nálam tőr is. Ha még jobban meggondolom, maradok a helyemen. Talán egyszer az életben békésen is el tudok intézni valamit. Úgyhogy várok. Pipám a számhoz emelem és élvezem a Ru-Shenon kiváló pipadohányát…”
AZ ESŐ MÁR CSAK CSEPEREG S A NAP ISMÉT KEZD ELŐBÚJNI A FELHŐK KÖZÜL
Amos lép ki a korsóból. Kicsit megáll az ajtóban és az égre emeli a tekentitetét. Vesz agy nagy levegőt...kissé levertenk tünik. Elindul a kapu irányába.
-Kapitány úr! kiáltja Hé! Te ott! kiált rá egy örre Merre van Demion kapitány?
Közben észreveszi az újonan érkező utazót is. Végigméri mint mindenkit mikor először látja. Nyugodtnak tűnik. Végre egy nyugodt ember...a mai napon csak ideges emberek érkeztek. Magában mosolyogva azon gondolkozik vajon meddig kell majd várnia mire egy őr észreveszi. Szájábatömi a kezében lévő negyed paradicsomot majd rágni kezdi...letörli a szája sarkát majd miután odaért az őrhöz csendesen kérdezi.
„… és végül megérkeztem. Domínium. Takaros kis település, az szent. Igaz, ami igaz, jártam rosszabb helyeken is. Például templomban. De nincs okom panaszra, az élet szép ugyebár: virágok, napfény, meg ilyenek. Na mindegy, nem keresem én a bajt. Fáradozzon csak ő, ha annyira találkozni akar. Már csak pár lépés választ el a kapuktól. Kitűnő hangulat jelei szűrődnek ki a falak kövei közt. Barátságos kis nép lehet. Már előre izgulok. Végül megérkeztem. Itt állok Domínium kapuja előtt. És most várok. Feltételezem nem örülnének, ha ork módjára közlekednének ki-be a szeretett kis városukban…”
*Vállonveregeti társát, ez az ötlet már igencsak tetszik neki.*
- Hát akkor pajtás útra fel. Aztán mesélek egyet s mást...
*Aztán szépen komótosan elindul a korsó felé.*
[Külső, későbbieknek:
Emberes képét, barna fényű íriszekkel határozott képét vállig érő, sötétbarna hullámos fürtök keretezik. Kopott csizmája felett egyszerű szövetnadrágot, vastag öveket, s fekete ujjatlan felsőt visel. Fején fekete posztókalap, oldalán hosszúkard.]
-Á a Fehér város!Bizony csudajó hely lehet bár inkább csak tudósféléknek való hely. Nemondom találkoztam egy két remek harcosukkal az Ibarában de valahogy azok is túl...hm... mások voltak. Mindegy.
-Nos konkrétan egy kis faluból származom de ez lényegtelen, ami viszont fontos hogy a Fekete Határ mellől, Yllinorból. És örülök hogy vére találtam egy olyan embert aki eltudja majd nekem mondani hogy hogy is vannak itt a dolgok. Miféle harcokról beszélsz? Mióta idekerültünk csak egy parasszttal találkoztunk és tőlle nem sok mindent tudtunk meg.
-Amúgy azt halottam van itt valami kocsma szerűség... érdekelne egy két kupa bor, és mivel látom nekedis szárad a szád meghívlak párra tégedis, ha csak nem vagy szőlő érzékeny.-vigyorgok az arelitára bárgyún.
*Pár pillanatig még elég bőszen néz, aztán az idegen arcába vigyorodik s illendően kezet ráz vele. Szorítása a másik alkarján erős, határozott, de barátságos.*
Hát akkor üdvözöllek Lorin, Can-Gothryan vagyok. S ne félj egy pillanatig sem aggódom a hited miatt, csak tudod... nem érdekes, régi rossz tapasztalatok.
*Fájó fejjel dörzsöli meg halántékát s emlékszik vissza a "rendház" körüli dolgokra, aztán el is hessegeti gondolatait.*
Hát! Déli vagyok mint mondod, a Fehér Város környékéről kezdtem kalandjaim, de inkább Erioninak vallanám magam. Múlt évben megtapasztaltam a Domíniumi harcok során mindenféle jót s rosszat. Most ismét itt vagyok, erre húzott a szimatom.
*Szavait úgymond megerősítvén körbe is pillant örködőn az újdonsült alak mögött, jobb kezének mutatóujjával megdörgöli orrát, aztán ismét felszólal a határozott bariton.*
-Pap? ÉN?-kérdezek vissza megjátszott felháborodással ám kezem ezúttal nem kardom markolatáért nyúl hanem a másik keze felé. Délies módra tartom előre kezem és ha ő is így tesz akkor nema kezét hanem az alkarját fogom meg majd közben.:
-A nevem Lorin, és nem vagyok az Úrnő felkentje, persze ez nem jelenti azt hogy nem vagyok én is olybá hívő mint te. Csak hát nem minden isteni kegyben részesülő kegyyelt lehet igazi kegyelt.
-Egyébként látom te is Délről jöttél, mi mdon keveredtél el ily távol a hazádtól. Te is a vándor solymok útját járod netán?
Közben elismerően bólintok ha sikerült felkelteni az ájult lányt, majd summázom magamban hogy mégsem egyszerű nagyszájú öngyilkos ez is mint a többi.
Látom ahogy a Domínior kisiet a szobájából és az ivó felé veszi az irányt. Laza , biztos bennem a hiba biztosan csak én fújtam fel ezt az ügyet is.
Elhagyom a Domínior kúriáját , megpatkolom majd felszerszámozom a lovam a kovácsműhelynél , összepakolok magam után a műhelyben , otthagyok pár rezet a Kovácsnak ne mondja hogy most meg megloptam.
Majd ahogyan jöttem úgy el is hagyom ezt a porfészket.
Miután kimegyek a domínior kúriájából, az udvaron átvágva a korsó felé indulok. GorDemiont meglátva felé indulok:
-Üdvözletem kapitány!-nyújtom kézfogásra kezemet- rég nem jártam erre., Ünnepségre készültem, ám úgy látom az ünnepi hangulatnak igencsak híjján vagyunk. Egy kicsit szerettem volna kikapcsolódni de ahogy elnézem még a végén munka vár rám. Mindenesetre tudasd velem ha tudok valamiben segíteni!
-És mégvalami: A tanítványom jelenleg errefelé tart, sokkal hagyományosabb úton mint jó magam. Krad felkentje, igazi kutató, köznapi emberek gyanúsnak találhatják viselkedését, ezért arra kérlek tudasd őreiddel, hogy nem jelent veszélyt, a neve Thadeus Arma.
A goblin, a korsóból kifelé tartó lépéseinek rátartiságában csak a küszöb vethetett határt amiben elvágódott mint egy béka. Maradék méltóságát összeszedve visszafolytott egy cifra mondatot, s toroni mód elkiáltotta magát: Jenygyejkessz éjetyemmej GolyGyeminyony! majd sűrű hajongások között a levéllel távozott, de három lépés után mégiscsak visszafordult Ejnyészészty Fityész Kakityány! Mejje tyajájom Kajaszió ujaszágoty?, de amikor az ránéz szigorú, mégis értetlnkedő és kissé mintha felháborodott arcával, a hös goblinunk meghátrál, sarkonfordul, majd ütemes gyorsuló lépésekben hagyja el a teret, s fenhangon közli szándékát, mely a déli szieszta és a feszültség csendjét megtöri: Nyem Tyajtyhaty fej szem vijjám, szem vihaj! ha aggyigyéjekisz fejkutyatyony a Gyominyóty! Szeljuttyatyony nyeki a papijty, szüttyszégye ójájány! Nyem fogy jajtyam sze bűfejő, sze mágyia mi ejtéjítyhetynye céjomtój! ...Jé hőszchinycéj! Gyeszép nyagyja nyőtty, a gyaszgya bisztyosz ajaposzany megy szejetynyé nyésznyi mijelőtty ejtyaposzná, nyafájjály kichike! majgy ény megymenytyejek eszektyőj a... de persze ha óriási "goblinkalandok" közepedte is de eljutott a levél lordCalassionhoz
- Héééé! Retekszisz? Gyere ide gyorsan! - kiabálom, miközben
egy papírra firkálok néhány mondatot...
- Gyere, gyere...! Vidd ezt az üzenetet Lord Calassionnak!
- Ha őrök meg akarnának állítani, akkor mutasd a
papíros külsejét és tudni fogják hogy ki küldi.
AJÁNLOM AZ OLDALT
