Új bejegyzés Frissítés

2012.07.24. 00:37 Enayla

Úgy néz ki itt más sosem lesz béke Ezio. *Mondja halk esetlen hangon de azért ezt a férfi még biztosan hallhatja. * - Ahogy akarod. *Mondja egyenesen és komolyan Ezionak a papírmunkára vonatkozóan. Tudja nagyon jól hogy ő csak egy névleges királynő a király mellett csak egy dísz és nincs beleszólása semmibe ami a birtokon zajlik. Csak ilyen esetekben rendelkezik mikor férje távol van, de ennyi nem több. Mikor férje kilép egy nagy sóhaj után vissza lép az asztalhoz majd össze szed minden eddigi papírt. Nem akarja ezt tovább húzni és nem akar esetleg Ezioval újra beszélni nem akar több vitát. Eddig sem akart de ez úgy látszik náluk elkerülhetetlen. Ez maradt nekik az örökös viták. Ezeken gondolkodva indult meg a Trenoir kastélyrészbe Ezio irodájába hogy a nagy papír és iratköteget átvigye. Nem akar cselédet hívni ezért muszáj valamivel lefoglalnia magát legalább pár percre is. Míg lassan sétált elméje folyamatosan csak kattogott minden egyes mondatán Ezionak. Az hogy nem tartja már igazi nőnek sem gyerekesnek titálja és a tudat hogy nagyon úgy fest komoly érzelmei vannak Krsyhna iránt felemésztik elméjét. Feje szinte szétrobban a fájdalomtól és már alig bírja. Ahogy még pár lépést tenne tovább a folyosón pár percre elsötétül előtte minden. Megszédülve esik neki teljes testével a falnak fájdalmában felnyögve. Hogy ne essen a jéghideg márvány padlóra a mellette lévő díszdrapériába markol egyik kezével, amely mint egy függöny van a falra téve másik kezét pedig fejéhez szorítja.. A papírok amiket eddig kezeiben tartott szét szóródva hullottak le a földön. A drapéria anyag nem volt képes megtartani Enayla teljes testsúlyát így az leszakadt a helyéről. Enayla mint egy marionett baba úgy hulott a földre. Ájultan hevert percekig a padlón mikor egy arra sétáló cselédlány vette őt észre. Hangosan ijedtében felsikoltott a nő mire rohant segítségért azonnal. Egy katonát talált a cselédlány aki felemelve Enaylát karjaiba  és sietve vitte a gyengélkedőre. A cselédlány gyorsan összekapkodta a szétszóródott papírokat majd Ezio irodájának asztalára tette. *

2012.07.24. 00:22 Ezio

Szabad. *Mondja a kopogásra, de legszívesebben elküldené a pokolba, bárki is legyen az. A mai kiborulása után nem akart megtudni semmit, de még is meg kellett tudnia valamit, nehogy legyen egy nyugodt éjszakája. Az, hogy elvesztette önmagát, nagyon enyhe kifejezés arra, hogy Ezio teljesen kifordult magából. Régen messze híres nyugalma és türelme teljesen elszállt és úgy kiborult ma, hogy olyan még életében nem is történt vele. Ennyi érzelmet mondjuk tény, hogy sosem kellett elviselnie, de akkor sem jellemző rá ez a fajta kiakadás. Most pedig megrendült a hite abban a nőben, akinek éppen ma szerelmet vallott. Drámákban nem olvasott még ilyen kusza és bonyolult szálakat, amik most a kastélyban játszódnak le. Mikor Kryshna lép be az ajtón, hirtelen elönti a harag. Nem számított rá, hogy ilyen gyorsan otthagyja a férjét. Remélte, hogy sétálnak ma éjszaka egyet, vagy valami romantikus dolog fog történni, erre megtud valamit, amitől teljesen elbizonytalanodik. Feláll az ágyról, tekintete hűvösebb a jégnél, arca kemény, hangja fenyegetően férfias.* Miféle játékot űz maga vele, Miss Avernoir?! *Teszi fel ingerülten a kérdést. A nő mögött az ajtó becsapódik. Az éjszaka elnyeli a szobát. Ezio ugyan fenyegető, de mivel Lumier ígéretet tett, hogy nem fogja elkapni a férfit újra a sötétség, de környezet csak dühe miatt változik.* Igaz-e, hogy kizárólag a családjának tesz szívességet és házasodik be egy nemesi családba, hogy megnyerje a hatalmát annak? *Mikor látja a nő döbbent arcát, csak még idegesebb lesz.* Válaszoljon, Miss Avenoir! *A válasz úgy is mindegy lenne, hisz melyik hülye ne tagadná, ha egyszer lebukott. Senki sem vallaná be. Szíve közben vadul zakatol.*

2012.07.24. 00:02 Kryshna

* A könnyednek látszódó hangulatból egy érzés riasztja fel. Felnéz abba az irányba, ahova ösztönei súgják, s meg is látta Eziot... arcán valami olyasmivel, ami egy órával ezelőtt még nem tükröződött rajta. Kryshna tudta, hogy baj van. Elfogja az aggodalom. Pont most, mikor ilyen jól alakultak a dolgok...? Azonnal ment is volna, hogy rákérdezzen a dolgokra, egyik lábát már emelte is, mikor eszébe jutott, hol is van éppen, s kivel. Gondolatai gyorsan pörögtek, mint mindig. Egyik kezével a férfiéba karolt, így másik kezével fogta most kezébe Leonard balját. Felnézett a férfire. * - Édesem... eszembe jutott valami, amit megígértem Martának.  Kérlek, pihenj le szobánkban, ez eltarthat egy ideig. Később visszatérek hozzád. * Tudja, hogy a Trenoir család könyvtárába a férfi sosem jönne utána. Bár intelligens, és nem veti meg az olvasást, büszkesége nem engedi, hogy szétnézzen ott, vagy akár felmérje a Trenoirok csodás gyűjteményét. Kryshna ezért is említette ezt. Elbúcsúznak egymástól, Kryshna a könyvtár felé veszi az irányt, s toporog egy ideig a kihalt folyosókon. Újabb villám cikázik át az égen, s a mennydörgés hamar követi. Felettük lehet már a vihar központja. Kryshna sóhajt egyet, majd miután várakozott egy ideig, elindul végre Ezio szobája felé. Remélte, hogy ott megtalálja.  Ajtaja előtt most nem torpan meg, határozottan koppant hármat az ajtón. Ez régi szokása még fiatalkorából, annak idején egyik húgával fejlesztették ki az esti beszélgetéseikhez, amolyan védjegyévé is vált mostanra. Lehet, hogy a férfi azért lenne bosszús, mert jegyesével látta...? Nem, az lehetetlen, mindketten tisztában vannak a helyzetükkel. Akkor pedig nem lehetett más, csak az Enaylával való beszélgetés. Szíve a torkában dobog, ahogy belegondol, mi minden történhetett ilyen rövid idő alatt. *

2012.07.23. 23:48 Ezio

*Nem akar tovább veszekedni. Nem akar több rosszindulatot érezni. Nem akar több ellentétet a családban. Nem szól már semmit felesége szavaira, mert már nagyon régóta nem értik meg egymást. Elbeszélnek a másik mellett és egyikük sem képes megérteni azt, amit a másik mond.* Sajnálom, ha nektek ez a béke a családban. Küld át a papírmunkát az én irodámba, drága Enayla. *Mondja nyájas, de egyáltalán nem gúnyos hangon.* Én vagyok a családfő. Majd én elintézem. Neked mostantól nincs nagyon beleszólásod a politikába, Enayla. *Azzal becsukja maga után az ajtót. Elkezd sétálgatni a folyosón. Mi volt ez? Miért állította azt Enayla, hogy Kryshnának hatalom kell? Hogy botrányt akar....? Miért találna ki ilyen sületlenségeket? Nem is érti. Mikor az egyik torony ablakához sétál, meglátja az egyik lenti folyosón sétálgatni Kryshnát és a vőlegényét. Kryshna meglátja ugyan Eziot, de a férfi nem jelez neki semmit, csak komoran, kissé ideges néz a nő arcára, majd hátat fordít és elindul lakosztálya felé. Nem érti. Ismét összezavarodik, megint ideges lesz. Rá kell kérdeznie, ha újra találkoznak, mert nem hagyják a gondolatok nyugodni. Kryshna nem lenne erre képes... megjátszaná magát, hogy a király hatalmát tudhassa később magának? Nem az nem lehet... Benyitva idegesen lakosztályába kupira, romokra számít, de nem. Néhány cseléd rendet rakott, új bútorokat hozott be és még varázslattal a falat is rendbeszedték, amit öklével ripityára tört szét. Mi van, ha Enaylának igaza van? Ha Kryshna csak a hatalomért van a kastélyban? Sok család próbálkozott már meg azzal, hogy megnyerték egy király kastélybéli jóindulatát és úgy emelkedtek feljebb. Az Avernoir család is véletlenül emelkedett fel régebben egy másik nemesi családra felkapaszkodva. Tenyerébe temeti arcát, könyökeit térdére támasztja. Mi mindent kell még elviselnie?*

2012.07.23. 23:34 Enayla

- Miért kimásért tepersz ennyire mondcsak? *Teszi fel kérdését de erre nem is igazán akar választ kapni hisz nyilvánvaló még ha a férfi tagadja is de ki mást akarna védeni ha nem Krsyhnát, hisz most már ő a legfontosabb neki ebben a kastélyban. * - Tessék? *Kérdez vissza elképedve Ezio szavaira. Meglepődöttségében még majdnem hogy szája is tátva marad. Mondana valamit de szó elsőre nem jön a száján csak elképedve bámul férjére ahogy az vádaskodik. * - Mi az hogy nem állok a sarkamra és mibe vonom én bele a lányodat? *Csattan fel hirtelen ahogy vissza kérdez. * - Tudod mit tettem amíg te távol voltál kedves férjem. Próbáltam helyre hozni azt amit te elindítottál! Próbáltam eltusolni a szennyesed drága férjem! *Mondja hangosabban már kissé kikelve magából.* - Csak hogy tudd miután te elmentél az egész kastély cselédsége a te és a kis szeretőd viszonyáról pletykált egész álló nap. Nekem kellett megfenyegetnem és rendre intenem őket hogy fogják be a szájukat nehogy az a kastély falain kívülre kerüljön vagy a család tagjai megtudják. De sajna így is késő volt mert volt aki megneszelte. *Gondolt itt fiára aki elsőként a szobalányok csacsogásának foszlányából kezdett gyanakodni. * - És a lányodat nem vontam bele semmibe. Bocsánatot kértem tőle Ezio a korábbi viselkedésemért és ő is hasonlóan tett. És csakhogy tudd a lányod a saját szemével vette észre a nyomaid Krsyhna nyakán s ő jött oda hozzám azzal hogy békét akar a családban! *Mondja még mindig kikelve magából ahogy a férfi vádjaira reagál. Szép lassan próbál ugyan lenyugodni mert fejfájása mihelyt hangosabban megszólalt belenyilalt a fájdalom. * - Nem megy ellenünk csak botrányt akar az esküvőn lejáratva minket és semmi másért nem esküszik be ebbe a családba csak a hatalom iránti érdeke miatt. *Mondja el azt amit Krsyhnával való legutóbbi vitája során tudódott ki férjének már halkabb nyugodtabb hangnemben. * - Nem csak nekem kellene gondolkodnom mielőtt cselekszem de minek is mondom ezt én nemde? Hisz nekem nincs jogom ahhoz hogy veled bármiről is beszéljek. Nekem nemkell elhinned egyetlen szavam sem hisz én úgyis csak hazudok. *Mondja csalódottan  de dühösen férje hátának ahogy az az ajtó felé fordul s készül kimenni. Feje egyre jobban fáj, így egyik kezével homlokához nyúj s megdörzsöli párszor majd kelletlenul felsóhajt.**

2012.07.23. 23:11 Ezio

*Áll és hallgatja felesége fenyegetőzését és hatalmasat sóhajt.* Azthiszed ez Kryshnáról szól? *Hangja sokkal inkább őszinte, mint parancsoló, vagy kioktató.* Azzal a tudattal mentem el, hogy még dolgozhatunk a történteken, Enayla. *Ismét sóhajt egyet.* De arra jöttem vissza, hogy a hátamba szúrtad a kést. Mert te vagy erre vagy képes. *Hangja ismét nem olyan, mintha fejéhez vágta volna a dolgokat. Sokkal inkább lemondó.* Nem vagy igazi nő, Enayla. *Ez már viszont igenis vádként hagyja el ajkait.* Ármánykodsz, megkeseríted másik életét ahelyett, hogy a sarkadra állnál és igazi nőként viselkednél. Szervezkedsz a hátam mögött mint egy ötéves, a lányomat is belevonva. Erre nem hogy nő, démon nem lenne képes, akinek egy kicsi szíve is van. *Itt tart egy rövidebb szünetet.* Azthittem voltam elég őszinte hozzád, hogy megértsd, mi történik. És hogy mi miért történik. De látod...? *Teszi fel a költői kérdés. Férfias hangon ismét sóhajt.* ... még mindig nem érted. Nem azért védem Kryshnát, mert a szeretőm. Nem azért mennék a vének ellen, mert a szeretőm. Tudod miért tenném? *Ismételten költői kérdést tesz fel.* Mert nem megy ellenetek és nem akar nektek még mindig rosszat azok után, hogy a fiadat és a lányomat használva szánalmas módon próbálsz ártani neki és ezzel nekem is. Csalódásom úgy érzem már nem változtathat a viszonyunkon. Tanulj meg gondolkozni Enayla, mielőtt cselekedsz. Mert megint csak tönkreteszel mindent.... *Ezzel befejezte mondandóját és kinyitja maga előtt az ajtót, hogy kimenjen rajta. Még ha nem is fog hatni a kis beszéde a nőre, el akarta mondani neki. Megígérte, hogy egyébiránt nem fogja bántani. És a nő is úgy tűnt, hogy megbánta, ahogy viselkedett vele. Tévedett, de még mekkorát tévedett. Pedig Eziora sosem volt jellemző a naívság.*

2012.07.23. 23:01 Enayla

- Valóban nem és ezért elnézésedet kell kérnem de dolgom volt és amint látod még mindig nem végeztem vele. *Mutat az asztalon lévő borítékokra és papírokba. Érzékeli Ezio hűvösségét és közömbösségét de még egyenlőre nem tudja mire vélni. Rákérdezne de mikor a férfi szervezkedést említ ráadásul ellene  arca megkomolyodik. * - Rosszul hallottad férjem mert nem szervezkedik ellened senki. *Hangsúlyozza ki direkt azt a részt hogy személyszerint maga a király ellen senki nem szervez semmit. Ezzel nem is hazudik férjének mert így is van. Mikor Krsyhna szóba kerül oldalra fordítja a fejét majd gúnyosan szólal meg ismét.* - Lám ennyire véded a kis szeretőd? *Kérdezi majd újra a férjének néz. * - Mondod ezt most holott te csókolóztál vele a nyílt ég alatt a fél cselédség szeme láttára és te hagytad a nyomaid Krsyhna testén? Nem inkább te vagy az aki nyíltan elárulta saját magát már így is? * Célozgat ezzel arra hogy vannak olyanoka kastélyban akik nem Enaylától tudnak Ezio viszonyáról. Arra hogy akár Ezio csakis Krsyhna védelme miatt kidobna bárkit és szembe szállna a Vénekkel is kissé meglepődik nem gondolta volna hogy ennyire ragaszkodik ehhez a nőhöz férje. Kezd kissé gyanakodni is hogy ez mire fel lehet de egyenlőre nem von le hangosan semmiféle következtetést vár Ezio további reakcióira.* - Ha ezt akarod legyen. Bontsuk fel a kényszerházasságunk s én fiammal vissza megyek az Avernoir katéslyba öcsém már úgyis ott tartózkodik hosszabb ideje s csak gyermekeid s a kényszerházasságban részvevő Avernoirok maradnak és persze a drága Krsyhnád a leendő férjével. Élhetitek gyönyörű életeteket s szembe nézhetsz királyom a Vének haragával. *Ugyan hangja határozottan cseng legbelül mégis arra a gondolatra hogy hiába ilyen hűvös a kapcsolata férjével itt kellene hagynia belesajdul a szive. * Ilyen áron nem érdemled meg férjem hogy meghaljak a Vének által azért hogy te hóbortodnak élj. *MOndja halkabban csalódottan férjére nézve. Ugyan azt esküdték anno hogy akár életüket is adnák a másikért ha kellene mikor egybe keltek, de Enayla így nem vonulna a Vének elé. Ha a Vének közbe akarnak lépni és megakarják őket büntetni Ezionak kell megoldania egyedül.*

2012.07.23. 22:45 Kryshna

* Nyugodtan hallgatja végig Eziot, lányáról való hosszú szövegét. Meg tudja érteni őt is, mit érezhet most. Neki lehet a legnehezebb mindük közül, a férfinek kell egyszerre igazgatnia és rendben tartania mindent, s ez nem könnyű feladat. Kryshnát újból átjárja a büszkeség, arra, hogy ez a férfi a szeretője. Vagy inkább már szerelme. Mosolyogva hallgatja azt is, ahogy Ezio Leoról nyilatkozik meg. Talán egy kicsit féltékeny is a férfire, hiszen Kryshna mégiscsak feleségül fog menni hozzá.  Amint a férfi kilép a szobából, Kryshna vágyakozva sóhajt fel. Reménykedik benne, hogy tartogat még ez az este mást is. Nem csak lelkének, testének is hiányzott a férfi szilaj,vad ereje. Már a gondolatra is megremeg egészében, de most nem maradhat itt. Egyrészt, nem találhatják itt, másrészt, párja várja. Így először saját szobájukba indul, ott gyorsan átöltözik, s eltünteti mindazon jeleket, melyek bármi furcsára utalhatnának.  Arra, hogy nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Vörös, bársony anyagú, mégis lengébb ruhát vesz fel, melynek szív alakú dekoltázsa van. Az ilyesmi a kedvence. Szélei csipkével vannak kivarrva.Éppen időben fejezte be foglalatosságait, mikor Leo belép a szobájukba. Tekintete sértett, mint egy morcos gyermeké. * - Merre jártál? Nemrég tűvé tettem érted az egész kastélyt... nem ilyen fogadtatásra számítottam.  - Bocsáss meg, kedves... * Lép oda Kryshna vőlegényéhez,arcán mosollyal.* - Gyakorta kínoznak a beköszöntő tél miatt migrének pár napja. Kimentem levegőzni a kastély egyik rejtettebb udvarába, hogy összeszedjem magam.. úgy látszik, sokáig tartott. * Csókot lehel a férfi ajkaira, aki megenyhülni látszik. Röpke sétára invitálja hölgyét, nemsokára együtt sétálnak a holdfényes folyosón ők ketten, nevetgélve és csevegve, mintha mi sem történt volna. *

2012.07.23. 22:40 Ezio

*Arca komoly, tekintete megkeményedik, minden szava hűvös és közömbös. Nem így tervezte, hogy bánni fog Enaylával. Úgy gondolta, hogy foglalkozik majd feleségével is, de a dolgok másként alakultak. Még mindig úgy gondolta, függetlenül a Kryshnával történt események után, hogy felesége még egy misét megér. De mostmár nem.* Nem köszöntöttél, mikor megérkeztem. Ez az egyik. *Itt mély levegőt vesz.* Amit most mondok Enayla, azt csak egyszer mondom el ezért szeretném, ha jól figyelnél rám. *Keményen felesége szemébe néz. Testtartása, férfiasan mély hangja mind-mind tiszteletet parancsolnak, még pizsamanadrágban is.* Hallottam, hogy szervezkedtek ellenem...*Mondja, direkt nem úgy fogalmazva, hogy Kryshna ellen szervezkednek, hisz ugyan úgy mennek a király ellen is.* ... ami engem mélységesen felháborít és mint mondtam, csak egyszer vagyok hajlandó elmondani: abbahagyjátok. *Jelenti ki, mintha a nőnek választása sem lenne.* Ha kiderül Kryshna jegyese előtt, hogy viszonyunk van, ha bárki más megtudja a kastélyból, repültök mind és nem kapjátok meg a kegyeletemet. És elhiheted nekem Enayla, nem fog érdekelni mit szólnak hozzá a Vének..*Mondandóját befejezvén figyeli a nő reakcióját. Egy csomó dolgot direkt nem említ meg elsőre. És még eléggé finoman kezelte a nőt. Nem kiabált, csak hangja volt parancsoló és kimért: ahogy egy királyhoz illik.*

2012.07.23. 22:32 Enayla

*Végighallgatja amit még Meredith mond neki, hagyja hogy a nő elmenjen hisz már úgy gondolja eleget beszélgettek és Meredith amúgy is említette hogy más dolga is van még. Nem akarja feltartani semmiben sem. Arra hogy majd a közös vacsoránál ha késne átadja a csládtagoknak szánt üzenetét majd elköszön a nőtől. Ő nem megy ki a dolgozó szobából még van pár elintéznivalója a futártól kapott papírokkal van egy két levél ami meg kell írnia. Macskája kilibbent Mereithel együtt. Biztosan levegőzni akar az állat, nem szeret túl sokat akastélyban tartózkodni, amit Enayla meg is ért valahol. Levelét írva fejfájása most már kezd elmúlni ismét így ennek igencsak örül. A szobában fennálló nyugodt néma csendet gyors kopogás szakítja félbe már mondaná hogy szabad, de az ajtó rögtön nyílik is. Ezio lép be rajta. Felnéz az eddigi irományából majd lassan feláll hogy meghajoljon férje előtt hogy mindig is szokta. Ugyan sosem voltak jóviszonyban de az illemet betartotta mindig. * - Üdv újra itthon. Hallgatlak miről lenne szó? *Kérdezi halk normál hangnemben ahogy leteszi a tollat az asztalra de nem ül le hanem állva marad s úgy nézi végig Eziot, alaposan minden sebére vetve egy pillantást, majd egyenesen a szemébe néz míg a férfi mondandójára vár.*

2012.07.23. 22:20 Ezio

*Az ágy szélén ül, mikor Kryshna átkarolja hatalmas hátát hátulról. Elmosolyodik, hisz  a nő hozzá képest elég kis apró és nem túl egyszerű egy ekkora hátat így átkarolni. Mikor említést tesz sebeire, félig hátrafordul, hogy lássa a nőt.* Egy katona élete ilyen... *Aztán visszafordul és körbenéz a szobában.* Illetve egy őrültté...*Mondja mosolyogva. A nő mellett állandó jókedve van. Egyfolytában vigyorogna és obszcén dolgokkal érné el, hogy a nő elvörösödjön. Annál jobban semmit sem imád.* Visszatérve a lányomra. *Mondja kicsit komolyabb hangon.* Meredith olyan lány, aki nehezen kerül közel emberekhez. Nehezen mutatja ki az érzéseit. *Kicsit hátrébb dől, hogy Kryshna át tudja karolni a nyakát teljesen és vállára tudja hajtani a fejét.* Szerintem nem érezte sosem úgy igazán, hogy foglalkozunk vele. Terveztem is, hogy többet beszélgetek vele, külön foglalkozom a lelki világával. Csak teret akartam neki hagyni, hogy ne érezze, rá van erőltetve az apja. *Mély levegőt vesz és férfias, mély hangján felszólal.* Nem gondoltam volna, hogy az energiáit erre fecsérli majd. Hogy amikor végre kommunikál, akkor is a saját apja ellen. Mert lehet azthiszi jót tesz a családnak azzal, ha kifúr téged innen....*Itt tart egy rövid szünetet és arca megkeményedik, komoly lesz.* ... de nem fogom hagyni. Nem is kellett volna megtudniuk. Egyik lányomnak sem. Sosem akartam volna, hogy ekkorát csalódjanak bennem. Itthon vagyok több mint kilenc órája és... egyikük sem jött köszönteni Kryshna. Harcok után mindig az az első. A lányaim aggódva érdeklődnek és örömmel palástolják jólétemet...*Mikor szóbakerül Leonard, szélesen elvigyorodik és a nő kezét, mely mellkasán pihen összefonja sajátjával.* Nekem is mennem kell. Lesz egy kellemetlen beszédem a feleségemmel. *Mondja komolyan, majd feláll az ágyból. Megfordulva erős karjaival felkapja a nőt és derekára ülteti. Hajába túrva ad neki egy vad, szenvedélyes csókot, miközben minden gond nélkül tartja őt fenekénél fogja. Percekig el sem engedi, de aztán leülteti ágyára és elindul kifelé.* Ha elaludt a bájgúnár, lógj el. *Mondja vigyorogva, majd becsukja maga után ajtaját. Kryshna okos lány, pár perc múlva simán fel tud szívódni. Hosszú, bokáig érő, lenge, selyemből készült fekete pizsamanadrágot visel, így kezdi el keresni feleségét. Kicsit borzos a haja, tiszta seb a felsőteste, talán ebből látszik csak, hogy valami történt az elmúlt órákban. Egy cselédtől tudja meg, hol tartózkodik felesége. Kopog, de dühe miatt, amit jogosnak érez, nem várja meg, míg beengedik. Belép, majd becsukja maga mögött az ajtót és minden köszönés nélkül, hidegen ennyit mond.* Beszélnünk kell, Lady Trenoir...

2012.07.23. 21:51 Kryshna

* Hagyja, hogy Ezio kiélje pusztító vágyát. Ezzel levezetheti feszültségét egy kissé, és ha ez kell hozzá, Kryshna nem áll az útjába. Amíg nem veszélyes a férfi saját magára, mint az előbb, hagyja. Csendesen ül, és nem szól egy szót sem, amíg a férfi mellé nem ül. Biztonságban érzi magát mellette. * - Nem hinném, hogy csak ők keverték bele.. elég öntudatos lány, erősek a saját gondolatai is, legalábbis, én így gondolom. Ne haragudj rá annyira... fiatal még, és mit láthat abból, ami köztünk történik...? * Hangja elhal a mondat végére. Visszaidézi Enayla szavait, mikor törtetésnek titulálta mindazt, amit tett. Hangosan sóhajtott egyet, s visszatért a valóságba. Lesüti szemeit.  * - Az ő szemében csak egy zavaró személy vagyok, aki a család békéjét akarja megzavarni... elcsábítani azt, akitől a legtöbbet remélhet. Megrontani az ő édesapját. * Szavait keserűség hatja át, ez még mindig fáj neki. Talán nem lenne ilyen elnéző Meredithszel sem, ha tudná, milyen szavakkal szólt róla. De részben megérti a lány viselkedését. Bár ő maga nem bocsátkozna ilyenbe, még ha apjáról lenne szó, akkor sem.* - Ez nem a te nevelésed.. hanem az én hibám. De kérlek, ne légy túl szigorú velük.. nem törtek meg annyira.  *Mosolyog,majd Kryshna átkarolja Eziot hátulról, másik kezét a férfi mellkasára, a szíve fölé helyezi. Lassan, körkörös mozdulatokkal simít végig meztelen bőrén, nem ujjbegyeivel, inkább körmeivel, kellemesen izgatóan. * - Az egész tested.. tele van sebekkel... * Suttogja halkan, a férfi bőrét vizslatva élénk szemeivel * - Megengednéd, hogy segítsek egy kicsit,királyom? * Felnéz a férfi szemeibe, arca kedvességet és gyengédséget sugárzik. Törődni akar vele. Megadni mindazt, amit tud. Ekkor hirtelen Kryshna arca megváltozik, mintha rájött volna valamire. *  - Nem.. maradhatok sokáig. Leo talán már keresni is kezdett.. nem kelthetünk gyanakvást, főleg az első napon nem.. *Látszik rajta, hogy ez elkeseríti, de nem tehetnek mást. *

2012.07.23. 19:36 Ezio

*Azthitte sokkal komolyabb dologról lesz szó. Leül a nő elé és mikor Rainion meg Enayla terveiről hall, nem érez semmit. Sejtette, hogy Enayla ezek után sem fogja felfogni, hogy mit csinált rosszul és folytatni fogja ugyan azt a rossz utat, amit eddig is járt. Remélte, hogy amíg távol van, talán átgondolja a dolgokat és normálisan fog viselkedni, de ismét csalódnia kellett feleségében, nem is kicsit. Ám mikor meghallja, hogy nem csak saját fiát, de Meredith is belekeverte ebbe az egészbe, meghűl benne a vér.* A lányom tud rólunk? *Kérdi elhűlten, teljesen ledöbbenve, majd feláll.* És Enayla meg Rai belekeverték...? *Kezdi halkan, majd hangja egyre hangosabb lesz.* Az én lányomat?! *Kiabálja, majd az egyik egyben maradt szekrényt a falhoz vágja, mire az elemeire hullik szét.* Hogy merészeli?! *Üvölti magából kikelve. Sosem gondolta volna, hogy Enayla képes lesz idáig elmenni. Őszinte volt vele és még mindig nem a saját hibájának érzi, ami történik, hanem képes ráfogni egy nőre, aki tulajdonképpen tök ártatlan. Arról nem is beszélve, hogy a családot tovább akarják rombolni azzal, hogy nagy valószínűséggel le akarják őket leplezni. Tehát Enayla Ezio teljes elpusztítását választotta. Ismét tajtékzik a dühtől. Mostmár nem lesz türelmes, őszinte és barátságos a nővel. Hogy lányát használja ellene? Ezt sosem fogja megbocsátani. Még pár nagyobb darabot arrébb vág a szobában, majd hagyja, hogy a régi öreg Ezio féle higgadtság elárassza testét. Vesz pár mély levegőt, majd visszaül a nő mellé.* Meg fogom őket állítani, ígérem. Nem fognak bántani többet... *Susogja, majd féloldalasan magához öleli a nőt és homlokára ad egy csókot.* Tudtam, hogy nem bízhatok benne. Tudtam, hogy ők bántottak. *Sóhajt egyet.* Meredith-t nem így neveltem....*A csalódottság érezhető a hangjában. Sosem gondolta volna, hogy lánya ellene fordul és szövetkezik azzal a nővel, aki pokollá tette apja életét, hogy aztán kifúrjanak a családból egy olyan nőt, aki csak boldoggá teszi az édesapját. Szíve ismét darabokban és nem tudja, hogy fogja ezt a helyzetet okosan kezelni. Egyelőre.*

2012.07.23. 19:20 Kryshna

- Nem akármilyen szerető vagy, Ezio Trenoir... * Megkönnyebbülve ad hangot nevetésének, mely most teljesen felszabadult. A férfi rövid csókja után most nem fogja vissza magát, megöleli a férfit, és nem is engedi el egy ideig. Ennél jobban még az otthonról hozott emlékei, tárgyai sem nyugtatják meg. És most szüksége van erre - a férfi érintésére, a tudatra, hogy tényleg igaz mindaz, ami vele történik. Kryshna pedig élvezettel fúrja bele a fejét a férfi izmos mellkasába, mely most már az övé, csak az övé! Hm, legalábbis, részben. Boldogságából a férfi szavai rángatják ki, melyek a rideg valóságot hozzák vissza a nő gondolataiba. Elhúzódik így hát Eziotól, komoly beszélgetésnek néznek elé. A férfi szíve akár meg is szakadhat a teherbe, amit most ráhelyzet. Arrébb lép pár lépést, és leül az ágyra, mely annyira nem roncsolódott, mint a többi berendezési tárgy. A férfi eldöntheti, leül-e mellé, vagy sem. *  - Előbb-utóbb megtudnád.. és még mindig az a jobb eshetőség, ha tőlem hallod ezeket a szavakat. * Hangja komor, érezhetően nem egyszerű ez számára. * - Enayla nagyon sok mindent tud,és sok mindent sejt... ezekről a fiát is nagy valószínűséggel tájékoztatta. Nem lepne meg, ha tervezgetnének valamit együtt, ellenem, vagy ellenünk. De nem ez az igazán fontos.. * Itt Kryshna lehunyja egy percre szemeit, mély levegőt vesz, így gyűjt erőt ahhoz, amit most mondani fog. * - A lányod,Meredith... elég szoros kapcsolatba került Enaylával...gyűlöl engem,elítél minket.. Nem mondta ki, de viselkedéséből és furcsa szavaiból világossá vált...  és nem átall szintén terveket szövögetni Enaylával. * Kryshna nem tud Meredith és Enayla beszélgetéséről; ezeket mind csak abból szűrte le, amit a reggelinél hallott pusmogásukból. A súlyos szavak nehezen koppannak a helység padlóján. *

2012.07.23. 19:02 Ezio

*Elmosolyodik a nő vallomásán. Erre várt és most csukott szemmel issza a szavakat.* Ugyan a testem még nem a tiéd, Kryshna....*Itt elvigyorodik, jobban, mint valaha. Szemeit kinyitja és szinte azokkal nevet, ahogy ránéz a nőre.* A tied már az enyém...*Juttatja eszébe, hogy mi minden mocskos dolgot művelt már a nővel.* De idővel az enyém is a tied lesz. Illetve egymáséi leszünk. *Súgja, majd nyom egy apró csókot a nő ajkaira, majd kicsit kiegyenesedik és sóhajt egyet.* Most pedig mond el kérlek, miről maradtam le. Azt mondtad meg akarsz védeni. De hidd el, tudnom kell. *Mondja kissé parancsolóan, még is próbál kedves maradni. Nem fog tudni az irányításmániáján túllépni. Mindig kicsit uralkodni akar majd a nőn, tekintve, hogy nem is lesz majd a felesége...soha.*

2012.07.23. 18:49 Kryshna

* Nem rántja el állát a férfi tartásából, de szemeiből teljes zavartság sugárzott, ahogy felnézett rá. Nehezére esett, és arca már totálisan el volt pirulva. Főleg, hogy férfi ilyen közel állt hozzá, s ajkaira súgja a szavakat. Olyan szavakat, melyek a nő egész lényét gyönyörrel és boldogsággal hatják át. Legbelül már érzi azt, hogy a férfi igazat mond, s ez már nem szimpla játék, ami kettejük közt folyik.. mássá vált, mint eddig. Igen, a szoba teljes pusztítása nem olyasmi, amit egy egyszerű kis szeretőért tenne az ember... bárhogy is viselkedjen az. Ráadásul, Kryshna nem is tett semmi olyat, mely annyira dühítő lenne, hacsak a férfi nem..  Mikor Ezio kimondja a mondatok első felét, Kryshnát elfogja egyfajta keserűség, amelyet régebbről már ismert. Hogy a férfiaknak csak teste kellene. De megrázza fejét, s tudatosítja magában, hogy most másról van szó. Azt kívánja, bárcsak ne múlnának el ezek a percek soha; hogy itt maradjanak, egymás mellett, minden fájótól távol.Közbevágna, mikor a férfi visszautasításról beszél, meg akarja magyarázni, mennyire máshogy gondolta ő azt ott és akkor.  Meglepik és le is nyűgözik a férfi szavai, s azoknak mélysége, őszintesége. *  - Csak nem tennéd.. * Suttogja mondatainak végén, egészen elvarázsolva. Boldog mosollyal néz a férfire, aki nem csak szeretője... hanem szerelme. Nem akarta kiadni magát neki, félt, hogy összetörik lelkileg - hogy a férfi egyszer csak eldobja. De most könnyen szabadul ettől a gondolattól, még csak gondolni sem akar ráÖnmagában is elfojtotta azt, amit érzett, ugyanúgy, ahogy Ezio.  De nem tudja nem szeretni ezt a férfit  Átkarolja Ezio nyakát, és sóhajtva mondja. * - Hogy ne kellenél...?* Vidáman ,csengőn kacag fel* -  Csak rád vágyom az egész világon....ha nekem adod a tested és lelked... nem kell más. Féltem, és még mindig félek. Egyszerűen ilyen vagyok... sebeztek már meg, kezeltek már eldobható tárgyként. De melyikünk nem fél ettől, ha.... szerelmes? * Megsimogatja a férfi arcát, s vallomásától pirult arccal tekint fel rá. *

2012.07.23. 18:18 Ezio

*Visszafolyt egy sóhajt és elmosolyodik a nő reakcióján. Ahelyett, hogy felhúzná magát, vagy visszautasításnak érezné, óvatosan felemeli a nő lesütött fejét állánál fogva.* Nézz rám, Kryshna... *Kéri halkan, egészen közel vannak egymáshoz. Itt az ideje, hogy kimondjon mindent, amit érez.* ... és hallgass végig. *Elengedi a lány állát és mikor a nő már képes állni a tekintetét, két kezével a falnak támaszkodik, testével közel marad a nőhöz és ajkaira beszél. Ehhez egészen le kell hajolnia.* Nem bizonyít semmit, hogy így kiakadtam...? *Susogja, utalva ezzel a szobára. Minden romokban, úgyhogy valószínűleg új lakosztálya lesz. Ezt nem lesz egyszerű helyrehozni. El fog tartani a cselédségnek pár napig.* Odavagyok érted. Azthittem csak a tested kell majd. Azthittem csak arra vágyok majd. *Vesz egy mély levegőt és kéjesen fújja ki.* De ma beszéltem a bájgúnár vőlegényeddel és elöntött a harag... hogy az övé leszel... nem pedig az enyém...*Mélyen a nő szemeibe néz. Hangja mély és férfias.* Mikor a könyvtárban visszautasítottál nem a szexet utasítottad vissza Kryshna... engem.... a közelségem.... a segítségem.... a szerelmemet.... *Mondja egészen lassan. Akaratán kívül izgatja fel egyre jobban a nőt. Bármit megadna érte, ha bevadulna és egyszerűen csak rámászna. De komolyan beszél közben.* ... és majd belepusztultam a gondolatba, hogy már nem kellek neked...szeretőnek sem... *Ismét elvigyorodik és halkan, felszabadultan felnevet.* Ha nem hiszel nekem esküszöm falnak megyek...

2012.07.23. 17:58 Kryshna

* Mikor a férfi ténylegesen a szemeibe néz, mindent elsöprő béke és boldogság járja át Kryshna egész testét. Nem gondolt rá, hogy ez ilyen hatással lesz rá, de amint belenéz a mély, sötétbarna szemekbe, tudja, hogy vége a rohamnak. Hogy a férfi lassan, de biztosan nyugszik meg. Így a nő lelke sem csapong már, ajkaira visszatér nyugodt mosolya, melyet általában hord. Hatalmas teher esik le válláról ezzel együtt, és csak nevetni és kacagni lenne kedve ebben a pillanatban. Nevetni azon, milyen ostoba tud lenni. Vagy azon, milyen lehetetlen a helyzet, ahogy Ezio könnyáztatta, mosolygós arcát figyelte. Ki gondolta volna hetekkel ezelőtt, hogy most itt találja magát? Valamiben, amit részben ő kavart, részben mások. De boldog volt, igazán boldog... már csak azért is, mert itt lehet Ezioval. Nincs szüksége másra. És csak ezt várta, mióta a férfi elment útjára. Nem bánja, hogy arca nedves lesz a könnyektől, mosolyogva fogadja a szeretett férfi csókját. Mély hangjára borzongás járja át, de Ezio szavaira, majd újabb, hosszú csókjára először elkerekednek szemei. Arcát forró pír önti el, s mikor a férfi kissé elhúzódik tőle, nem döbbenetet láthat a nő arcán, hanem zavartságot. Arcát is kissé oldalra fordítja, ajkaik így súrolják egymást. Kryshna érzi, ahogy fellángol benne a vágy, de most zavartsága erősebb. Lesüti szemeit, nem bírja állni a férfi tekintetét. Ahogy így kimondja azt, amit sejtett, amiben titkon reménykedett,még nagyobb képtelenségnek hangzik az egész, mint gondolataiban. Hirtelen úgy érzi, a férfi önmagát szórakoztatja ezzel. Képtelen elhinni, amit mond. Ez a lenyűgöző, csodálatos harcos férfi, pont őbelé szeretne...? Ilyen hévvel? Ugyanmár... * - Ne játssz velem, kérlek... * suttogja halkan, az előbbi erős nő helyét most az a Kryshna vette át, akit Ezio már sokat látott. *-  Nem illendő ilyen szavakkal dobálózni...

2012.07.23. 17:37 Ezio

*Büszkesége miatt baromira nehezére esik a nő szemeibe nézni, hisz sosem sírt még. Felesége halála miatt sem ejtett könnyeket. Ezio mindig kemény volt. Iszonyatosan kemény férfit neveltek belőle, akiről mindennek le kéne peregnie, mintha nem is volnának a gondok. De jön egy egzotikus, déli nő, elcsavarja a fejét és olyan dolgokra készteti mint például a sírás. Mikor végre sötétbarna szemeit Kryshna gyönyörű szemeire emeli, kínjában hirtelen elvigyorodik, könnyei még mindig folynak. Talán most nyugodott meg. Hogy mindent kiengedett magából és megengedte magának, hogy gyenge legyen egy óráig. De jól tudja, hogy ezután muszáj lesz ismét keménynek lennie. Sokkal keményebbnek, mint eddig volt. Talpra kell állnia és elengedni mindent, ami bántja vagy majd a későbbiekben bántani fogja. Lehajol a nőhöz és apró csókot nyom ajkaira. Forró könnyei kissé nedvessé teszi a csókot és Kryshna orcáit is. A szoba teljesen romokban, neki pedig csak folynak a könnyei és vigyorog. A nyelve is megered egy pillanatra, de nem bánja meg, hogy kimondja a szavakat.* Tudja szeretnéd, hogy mi a baj...? *Kérdi halkan. Az üvöltésektől és kiabálásoktól kicsit berekedt, de hangja csak még férfiasabb és szexibb ettől.* ... a baj az, hogy fülig szerelmes vagyok magába, Miss Avernoir.... *Mondja vigyorogva és ismét lehajol, de ezúttal hosszabban, még is lágyan csókolja a nőt. Imádja a tudatot, hogy megteheti. Hogy egy ilyen tiltott gyümölcsöt még is tudatban a magáénak érezhet. Mély levegőt véve szakítja meg az ordatlan hosszú csókot, de ajkaik még mindig érintik egymást, nem távolodik el.* ...és kicsit ostobának érzem magam, hogy szétvertem egy szobát emiatt...*Mondja halkan nevetve, mélyen a nő szemeibe nézve, ajkaira suttogva.*

2012.07.23. 17:26 Kryshna

* Automatikusan húzza el fejét és szorítja össze szemeit, mikor a férfi pontosan a feje mellé üt egyet a falba, a törmelék ismét ráhullik, egy része a nő arcára, de főleg hajára esik, melyen most kis fehér szemcsék látszanak. A csapás ereje akkora, hogy kisebb szelet kavar körülöttük.  Kryshna arcáról eddigre természetesen már teljesen eltűnt a mosoly, helyette fagyos rémület ült ki rá. Kezdett ő is kétségbeesni, bár másféleképpen. Mit tehetne ezzel a férfivel, hogy jobb belátásra bírja? Hogy megmutassa, hogy ő itt van neki, bármi is legyen? Nem mozdul, csak áll tétlenül a férfi szorítása alatt, még a legkisebb rezzenést sem teszi. Kivár. A vér pedig csak lassan csepeg le róluk a földre, kis tócsákba gyűlve. Más szemszögből, mintha csatát folytattak volna le itt benn, olyan borzasztó állapotban van a szoba, és ők maguk is. Kryshnának remegnek a lábai, mintha csak össze akarnának esni alatta. Megterheli ez a fokú fizikai és érzelmi játszma. Ekkor érzi meg a vállaira cseppenő, forró cseppeket . Jobbjával megsimítja vállát, attól fél, vér, de döbbenten érzékeli, hogy Ezio könnyei. Most már szabad kezeivel a férfi véres kezei után nyúl, s finom csókot lehel rá, úgy, hogy neki az ne fájjon. Egyben kis varázsszavakat is mormol, mely enyhülést hoz a fájdalomra. Kryshna ajkai s arca kissé véres lesz ezután, de nem igazán mozgatja ez meg, most nem tudja érdekelni. Mindkét kezét a férfi arcára teszi, úgy húzza a férfi fejét maga elé, hogy a szemébe nézhessen. Ez most nem megy oly nehezen neki, a férfi meg van törve, nem fejt ki erőt ez ellen, vagy ha mégis, az minimális.  * - Emeld rám a tekinteted, kérlek... és mondd, mit látsz.  * Először komoly tekintete gyengéddé válik, ahogy Ezio könnyes szemeit nézi. Kicsit nosztalgikus érzése támad, a férfi is mondott már neki hasonlót, csak más helyzetben. Kryshna szürke szemei érzelmekkel telítődnek, ahogy őt figyeli. Ajkain furcsa mosoly jelenik meg. * - Itt vagyok, és itt leszek... mondd hát, mi a baj...? És ígérem, én is elmondom mindazt, amit tudni szeretnél. Csak ne taszíts el magadtól. * Látszik rajta, hogy őszintén kéri a férfit.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]