Új bejegyzés Frissítés

2012.07.25. 18:21 Hana

*Őszintén szólva, azt gondolta, hogy Nwalca továbbra is másokkal jár össze, rá pedig Trenoir iránti gyűlölet miatt eldobja őt, mint egy rongybabát és egyáltalán nem fog vele foglalkozni. A hallottak miatt szörnyen érezte magát, de egyuttal nem bánta ezt a rövid időt, ami történt Rai és közte. Azon kezét, amivel a felsőt szorongatta ellazította. Fióka egészen halkan kihúzódott és a benne lévő smaragdszínű kövekkel ellátott ékszerek kezébe kerültek. Mindkét kezére és homlokára helyzete ezeket, amiktől nagyobb biztonságban érezte magát.* - Teljes mértékben jogos az irántam érzett haragod és undorod... - *Kezdett bele, mikor ékszereit igazgatta* - ... egyáltalán nem bánom ha elmondod akár Ezionak, akár a Tanácsnak ... - *Hangja teljesen nyugodt volt, mint mindig, pedig legbelűl eléggé zaklatott volt, minek nemvoltak látható jelei* - ... azt sem bánom, ha rólam derülnek ki ehez hasonlóak és hogy velem mikor, hogyan bánsz... -*Mostanra már befejezte az igazgatást és ismét férje szemeibe nézett, ahol sikeresen helytállt* - ... de Trenoir család többi tagjával ne merj úgy beszélni, mint velem - *Figyelmeztette, mert számára ez volt az egyetlenegy gyengepontja... vagy még sem? A bocsánatkérés hallatán szemei ellágyultak és egy kisebb mosoly jelent meg az arcán.* - Még akkor mondtam, hogy semmi gond... Tény, hogy megrémültem, de azon nem változtat, hogy még akkor megbocsátottam. - *Mondandóját követően az ajtó előtt heverő törölközőt kapta fel a földről, amit összehajtogatott, amit az ágyára tett* - Éppen zuhanyzóba tartottam, amikor találkoztunk... - *Javította ki, egészen halkan de egyszerűen nem bírta folytatni mondanivalóját.*

2012.07.25. 18:19 Altair

*Engedi hogy Drina kibontakozzon karjaiközül és öleléséből. Ő sem úgy tervezte hogy az örökké valóságig öleli bár be kell vallania noha a lány nem is viszonozta de erre az ölelésre már nagyon is szüksége volt. Talán jobban is mint gondolta.* - Mi van ha csak ez egy fellángolás neked Drina? Ha az érzéseid nem is olyan mélyek? Ha.. Ha... *Gondolkozik próbál valami kiutat valami kiskaput keresni.* - talán kijárnál a kastélyből és ismerkednél veled egyidős fiúkkal vagy itt lesz például az esküvő mi van ha ott találkozol valakivel és megdobban a szíved. *Még mindig eshetőségeket keres de mielőtt a lány reagálhatna vesz egy mély lélegzetet és folytatja, pár pillanatra szemeit islecsukja majd miután kinyitja egyenesen és mélyen néz Drina szemeibe.* - Nézzd, nem tudhatjuk biztosan amit érzel az valódi igazi szerelem és tényleg nem csak egy fellángolás. Nekem is nehéz ez az egész de nem akarlak elveszteni szükségem van rád ebben a kastélyban. Rád és a barátságodra. Talán ha ismét eltöltenénk együtt az időnket akkor belátnád hogy köztünk nem lehet semmi de a barátságunkat még képesek leszünk megtartani. Fontos vagy nekem kicsi lány. *Mondja már a végén elmosolyogva hangja kedves és nyugtató hatású, de látja hogy Drinát ez nem hatja meg. A lány még midnig sír sőt már ordít is vele ismét. * - Mond akkor mit akarsz nézzelek levegőnek ne keressem a társaságod és nézzem végig ahogy szenvedsz azért mert elfojtod az érzéseid?! *Rivall rá már ő is hangosabban. Felzaklatta az hogy Drina megint a fejéhez vágta hogy gyűlöli.* - Vagy azt akarod hogy elhagyjam a kastélyt örökre és soha többet nem látsz és hallasz felőlem. *Mondja az utolsó mondatot teljesen komolyan és elszántan ahogy arcvonásai is megkeményednek. Ez már nem kérdés volt hanem kijelentés és kíváncsi hogy Drina mit reagál erre.*

2012.07.25. 17:57 Rainion

*Ő is felállt az ágyról, s ellépett az ajtó felé, majd valahol a nő és a férfi közt megállt,  arccal Nwalca felé fordulva; nem takarta el teljesen Mereditht előle, de már látta, mire képes unokatestvére, ha dühös, ha előjön a képessége, és feltett szándéka volt, hogy most nem érhet a nőhöz. Nem azért, mert már annyival jobban kedvelné őt, mint a leendő férjét, egyszerűen féltette Mereditht.* Tudom, hogy a te feleséged, de azt is tudom, mennyire levegőnek nézed őt, Nwalca. Nem ismered. Talán én sem tudok róla még sok mindent, de biztosan több időt szántam rá. *Hangja hűvös, arca rezzenéstelen, elszánt, a szoba levegője pedig szinte jegessé vált körülöttük. Szemével végig követte a férfit, ahogy nagy kört tett a szobában, akár az éhes ragadozó prédáját. Bár nem volt teljesen biztos benne, hirtelen melyikük is a ragadozó, és melyikük az áldozat...  Nem szólt, amíg Nwalca a nőt korholta, pedig szétvetette az ideg, és legszívesebben ordítva utasította volna csendre. Kedvelte unokatestvérét, ez nem vitás, és valahol a lelke legmélyén örömfélét érzett, hogy az végre úgy döntött, nyit Meredith felé - hisz ő is ezt akarta neki először javasolni, aztán közbejött egysmás... -, de még mindig az lobogott benne, hogy nem ismeri a nőt, s emiatt joga sincs így beszélni vele. Ám még mindig megpróbálta magára erőltetni a nyugodtság látszatát - nem teljes sikerrel. Bár az arca egészen zavartalan maradt, testében az összes ideg pattanásig feszült. Testtartásán is látszott, hogy ideges.*

2012.07.25. 17:29 Presy | Nwalca

- Te pedig megkapnád ezt a… mit is mondtál? – tűnődik el egy pillanatra – csodás? Igen-igen! Csodás nőt, szóval megkapnád ezt a csodásan olcsó nőt. – hangja megtelt a gúnnyal és tisztán látszódott szemei tükréből, hogy mennyire megveti őket és mekkorát csalódott unokatestvérében.  - Tudod Rai nekem nem az a bajom, hogy megfekteted, hiszen minden szép nőt az ágyadba viszel, viszont te elcsábultál. Határozottan csak ezt a családrontót látod magad előtt. Ő az én feleségem, nem? Vagyis csak lesz, de nekem szánták. Miért nem kértél meg, hogy adjam oda? Ha? – húzta fel szemöldökét, s felsóhajtott. Sosem beszélt még ilyen lekezelően unokatestvérével, sőt, még sosem minősítette le ennyire a nőt. De most megtört, ez neki túl sok egyszere. Amikor valamit jóvá akar tenni, akkor miért van az, hogy csalódásokba ütközik?  - Csókok. Egy-kettő elcsattan, aztán egy kis simogatás… majd az ágyban köttök ki! – csattant fel a végére, dühe szétáradt a testében. Tekintete a nőre tévedt, aki állta a pillantását, legalábbis próbálta.  - Megbántottál? Te szégyent hoztál rám! Nem bírtad tovább? Ezért az unokatestvéremhez futsz egy kis hancúrozásra? Elveszed tőlem őt is?! – üvöltözik a lánnyal.  - És majd a házasság után is összefogsz járkálni Raival? – tesz egy lépést előre. – Azt mondták, hogy én fogom összezúzni a család békességét, ezt hallottam. De milyen érdekes, hogy eddig én vagyok az egyetlen aki nem csinált semmit! Talán ilyen a családunk? Mindenki egymás hátába támad, összeszűrik a levet? Attól még, hogy egy kicsit másvilágban élek, ugyanúgy tudom, hogy mi folyik itt. Tudod én nem foglalkozom veled, mert ez kényszerházasság. De nem is jártam még félre, mert házasság, hiába kényszer és hiába hagy hidegen és dühít fel egyszerre. Apád mit szólna hozzá csak úgy mellékesen? – nevet fel kényszeredetten. Lassan megindul Rai felé, de nagy ívben kerüli ki, hogy végigmérje a szobát.  - Bocsánatot akartam kérni, hogy akkor úgy rád ijesztettem és elakartalak hívni sétálni, vagy nem tudom is tudom, de határozottan veled akartam lenni. Idefelé tartottam, mikor rám tört az a gyermeki izgatottság, mit húgom születésnapjain éreztem, hogy tetszik-e neki az-az ajándék, vagy, hogy Rai mikor talál meg a Bujocskában. De most te váltottad ki belőlem, hogy mi lesz a válaszod, hogy biztosan örülni fogsz, hogy végre nyitok feléd. De, azt hiszem amikor ezt megfogalmaztam magamban, éppen vetkőztettétek le egymást. – feléjük fordul. Nem nyugodott le, esze ágában sincs nyugodtnak tűnni, tudatni akarja velük, hogy mennyire dühös.

2012.07.25. 16:43 Hana

*Markáns vonásokkal rendelkező férfi teste is egyre forróbb, mint a nőé. Fehéren ragyogó puha bőrén halvány pirosas árnyalat jelent meg. Meredithnek inkább arcán lehetett látni ezen árnyalatot, bőre továbbra is bronzosan csillogott. A robaj váratlanul érte őket, valóra váltva egyik legszörnyűbb rémálmát. Nwalca állt előttük, ők pedig... Tudja jól, hogy milyen undor foghatja el férjét és azt is, hogy ez előbb utóbb kiderült volna, de arra nem számított, hogy ilyen hamar. Rainion felsőjét azonnal felkapta, ami combközépig ért. A férfiak között lévő feszültség egyre csak nőtt, a húr ismét pattanásig feszült. A nő saját ajkára tette az ujját, ahol egy kicsit felszakadt, de nem csak neki. Rai állán végiggördült hajszálvékonyvonalon a vér, amit tekintetével végig követett, majd Nwalcat fürkészte. Őszintén szólva nem mert legelőször szemeibe nézni, de végül megtette. Lassan felállt de egy lépést sem tett feléjük.* - Sajnálom ha megbántottalak... de... -*Másik kezeivel a felső szegélyébe markolt* - Annyi szörnyű dolog történt és egyszerűen már nem bírtam tovább! - *Mondta szemeit lehunyva, mert tényleg besokalt azon, amik eddig történtek és egyszerűen arra vágyott, hogy valaki gyengéden érhessen hozzá és ha lelkileg nem is, de legalább fizikailag egy adott pillanatban szeressék.*

2012.07.25. 16:23 Rainion

*Furcsa játékot játszottak, oda-vissza, a kettejük közti gyengédség s a néha fejük fölött átcsapó vágy váltogatta egymást. Meredith nyomására felegyenesedett, és engedelmesen a plafon felé nyújtotta a kezét, hogy lesegíthesse magáról a pólót, felfedve ezzel izmos felsőtestét, aztán lágyan dőltek újra vissza a puha takarókra. Halkan felszisszent a nő harapására, de természetesen tetszett neki a helyzet. Ekkor robbant ki hatalmas ricsajjal az ajtó, a nehéz fémkulcs a kulcslyukból nagyot puffanva landolt a kőpadlón. Rai arrafele kapta a fejét - ezzel a gyors mozdulattal felsértve alsó ajkát Meredith fogai közt -, csak hogy láthassa elképedt unokatestvére arcát. Neki is a homloka közepére szaladtak a szemöldökei, és szinte már kiszaladt a száján a "Mi a fenét keresel itt?!" kérdés, mikor eszébe ötlött, hogy Nwalcának még ígyis százszor több keresnivalója lehet Meredith karjai között. Csakhogy nem teszi. Sohase tette. Miért pont most...?! özönlötték el fejét az összezavaró gondolatok és a kérdések.* Elég rosszul járnál a csere esetén, mivel egy csodás nőért semmit se kapnál... *Morogta Nwalcának, miközben kibontakozott Meredith öleléséből, s felé nyújtotta a pólóját, hogy valamivel azért mégis eltakarhassa meztelen testét.* Nem mintha olyan sokat foglalkoznál vele, persze. *Nem szabadkozott, eszébe se jutott, hogy valami olyat mondjon, hogy "ez nem az, aminek látszik", mivel ez pontosan az volt. És nem bánta, akkor sem bánja majd, ha esetleg büntetést kap érte. Az ajkán lévő apró sebből vékonyka csíkban csordogált lefele a vére.*

2012.07.25. 16:01 Presy | Nwalca

A gondolatok csak úgy cikáztak a fejében, de hamarosan inkább az a kép villant be szemei előtt, ahogy Rai elfordul tőle. Pontosan tudta, hogy immár Meredith fontosabb neki, és ha arról lenne szó, hogy választania kelljen, helyette fogja a lányt választani. A hányinger kerülgeti és hamarosan megérzi a savas öklendezést torkában, ami végül a száján át távozik. A hófehér havat összemocskolja a barnás-vöröses löttyel, ami belőle jött ki. A mai reggeli és a vére. Nem kellemes látvány, de Nwalca szüntelenül meredt a foltra. Miután vagy tíz percig nem mozdult, fintorogva hagyta ott nyomait. Bement a kastélyba és a szobája felé vette az irányt. Először is jó alaposan megmosta fogát, majd levette ruháit és úgy döntött, hogy megfürdik. A víz kellemesen meleg, jólesően áztatja benne testét. Úgy érzi, hogy teljes mértékben sikerült lenyugtatnia magát, hogy a csönd nemcsak körülötte van, hanem benne is. Elszámította magát. A lábai görcsbe rándulnak, ahogy szép lassan mindene. Remeg attól, ami következni fog. Retteg képességétől, hogy magát emészti fel vele. De már nincs visszaút. Csontjai összeroppannak, vére kifröccsen s bemocskolja a víz tisztaságát, teste elernyed és végül feje is immár vére alatt van. Szívének dobbanása elhal, a levegő semmivé foszlik. Felakar törni, de nem tud, s már nincs is miért. Mondhatnánk, hogy meghalt, de az badarság, mert még ugyanúgy tudatánál van, gondolkozik, vagyis inkább kétségbeesetten forognak agykerekei, hogy megoldást találjon. Érzi a fájdalmat, ahogy belei csavarodnak, a csontok fájóan állnak bele húsába. Szólni akarna, de álkapcsát meg sem tudja mozdítani, ahogy nyelvét sem. Hirtelen pattannak ki a szemei és ül fel sebtében. Nem kellett sok, hogy megfulladjon. Elbóbiskolt, és a kád vízébe süllyedt. Habár az álom számára túlságosan is élethű és nem épp bizalomgerjesztő volt. Még mindig érzi a fájdalmat, hallja szíve gyors ütemét, ami nemrégen elhalt. Úgy érzi, hogy egy egyszerű bocsánat kérés Meredithnek nem elég, hiszen ki tudja? Lehet, hogy ilyen fájdalmakat élt át és nem épp fényes kapcsolatunk miatt nem mondta el neki az őt ért borzalmakat. Mindenáron elakarta neki magyarázni, hogy ő tényleg nem akarta bántani, hogy neki ez teljesen új és semmit sem ért. Elakarta hívni egy sétára, vagy valami ilyesmire, ami talán lehetne az első komolyabb szándékú közeledése a nő felé. Persze nem verné nagydobra, de most úgy érzi, hogy tennie kell valamit. Gyorsan átmossa és törli magát szárazra. Egy tiszta fehér inget és egy hosszú fekete nadrágot ölt magára, de cipőt nem vesz, hiszen Meredith legutóbb is kiakadt, na meg már jobban van a talpa, hála Meredithnek. Enyhén szólva belelkesült, sosem érzett még ilyesfajta gyermeki félelmet, türelmetlenséget és persze izgatottságot.  - Talán mégsem olyan reménytelen a helyzet kettőnk között? – állt meg egy pillanatra, hogy ezt a kérdést feltegye magának, de el is hessegeti. Hosszú léptekkel szelte át a szobáját és vágta ki az ajtót, hogy még hosszabb és sietősebb léptekkel jusson el Meredith szobájába. Menet közben rátört egy bizonyos rossz érzés, hogy ne menjen be, mert nem tetsző dolgot fog látni. Meggondolatlanul, na meg kopogás nélkül vágta ki a nő szobáját. Nem szokása kopogni, a hagyomány a mindenkire-rátöröm-az-ajtót-mert-az-mókás mondaton alapul. Nos, talán most mégsem olyan mókás jelen pillanatban, mint az szokta hajtogatni.  - Meredith én csak azért jött… em… - szava elakadt lélegzetével együtt, ahogy tekintete az ágyra tévedt és a bizonyos azon hempergő pároson. Döbbent pillantások mind Nwalca és a páros felől.  - Nekem… nem szóltak, hogy feleségcsere történt, vagy mi… - szólalt meg hirtelen, ami eszébe jutott azt mondta, habár nagy butaság, mert tudta, hogy erről igazán szó sincs. Újra végigmérte a párost és voltaképpen fogalma sincsen, hogy mit érezzen. Elvileg őt nem érdekli, hogyha Meredith más férfival lenne, de azért… azért van egy határ. Fogait összezárta, ahogy arca egy megvető fintorba ugrott. Legfőképpen az dühítette, hogy Rai ennyire elpártolt tőle. Hatalmas késztetést érzett, hogy megölje a lányt és ha képessége most is úgy dönt, hogy előbukkan, akkor egy percig sem fog gondolkodni, hogy a lány halottnak vagy élőnek akarja látni. Most akart tőle bocsánatot kérni, erre meg unokatestvére alatt fekszik. Borzasztóan olcsónak gondolta a nőt, hogy csak úgy testvére alá fekszik.

2012.07.25. 15:18 Hana

*A férfi mohósága egyre jobban fokozódott, lassan elértek ahoz a ponthoz, amikor talán az ágya, mégiscsak megfelelőbb lenne mindkettőjük számára. Amint elindultak, az őt már eddig is hiányosan takaró anyag leomlott testéről, az ajtó elé hullva. Miután finoman lefektették, újabb csókáradatatott kapott ajkaira. Meredith most már másik kezét is kihúzta felsője alól, amit Rainion mellkasára tett. Gyengéden felfele tolta őt, miközben ő maga is óvatosan felegyenesedett vele. Ajkaik érintését csak annyira szakította meg, hogy egy gyors mozdulattal lekaphassa róla felsőtestét takaró ruhadarabot. Miután végzett, homlokát hozzá nyomta egészen finoman, az aranybarna  némán és mélyen fürkészte. Most ő lehet először egy forró, lágy csókot az ajkába, mibe finoman beleharapott. Karjait ismételten nyakaköré fonta, lassan hátradőlt a puha lepedőre magára húzva ezzel a férfit*

2012.07.25. 15:16 Kryshna

* Arcán feltűnik a korábbi pír, ahogy a férfi úgy használja testét, mintha csak birtoka vagy tulajdona lenne. Talán az is. Tekintete tisztelettudó, az ő szemeiben kevésbé bujkák mosoly, elég sokkoló volt számára a tudat, hogy egy napot teljesen kihagyott, és most már kénytelen szembenézni férjével.. s itthagyni Eziot. Arca tovább vörösödik, ahogy a férfi tényként közli vele, mi vár rá, amint újból találkoznak.. már a gondolatra is borzongva sóhajt fel. Ezio már megint elérte, hogy vágya oly mértéket öltsön , hogy alig tudjon másra gondolni egyáltalán. Csendben, csak sóhajokat hallatva élvezi a férfi csókjait s ajkai érintését, még egy halvány mosoly is feltűnik arcán. * - Nem kételkedem szavaidban..  * Ám mikor  a férfi letépi róla a ruhát, döbbenten tekint rá. Szóval már megint egyfajta feladatot adott neki. De nem bánja, arcán a pír mellett furfangos mosoly jelenik meg, mint aki pontosan tudja, mit fog tenni. Tekintete azonban még mindig kába és mámoros, ez biztos csak még jobban szórakoztatja a férfit. Kryshna most vörös fűzőt visel, mely szerencsére nem annyira feltűnő, mint sötét bőrén a fehér, de azért elég szembetűnő ha egy fehérneműben járkáló nő tűnik el a folyosón. Mielőtt kilépne az ajtón, még magát is meglepve lép gyorsan oda a férfihez, ajkaira futó, de szenvedélyes és forró csókot nyom, mintha vágyaiból adna át egy kicsit. Eközben testével odasimult hozzá, s jobb kezét finoman végighúzta a férfi alhasa felett egy vízszintes vonalon. Amilyen gyorsan húzodott oda, úgy lép vissza is. Tekintete csillog, mint a férfié. * - Várni foglak.. mindig. * Suttogja mosolyogva, majd kilép az ajtón, s finoman csukja be maga után. Most elveszettebbnek érzi magát, mint odabenn, az ajtó s szoba takarásában, de nem tétlenkedik. Lehunyja szemeit, s ösztöneitől vezérelve csak indul el a fal mellett, a tömérdek festményhez közel. Nem is sejti, hogy mivel a Trenoir szárnyban van, Meredith és Rai tőle csak pár méterre élvezik egymás társaságát...  Egyszer csak megérzi azt, a különös erőt, amit szobájában is érzett nemrég. Felnyitja szemeit. Mit ad Isten... pont Meredith portréja előtt áll. Immár magabiztosan, bár kissé meglepve löki be a portrét, mely enged is. Mögötte feltárulkozik a már látott, sötét folyosó, s Kryshna alakja hamarosan elveszik a sötétben, ahogy a portré lassan, minden tekintettől rejtve becsukódik.. *

2012.07.25. 14:53 Ezio

*Meglátva a nőt jókedvében elkezd felé futni, felkapja csípőjére egy pillanat alatt egy pillekönnyű nőt, majd a fürdőben hozzányomja a falhoz, a jéghideg csempéhez. Míg szobájába könnyűszerrel benyithatnak, fürdőjébe még Enayla sem mer. Ide kevesen tehetik be a lábukat egyáltalán. Ezionak ez a szentélye, csak a cselédség járt eddig itt és... Kryshna. A férfi arcán ördögi vigyor jelenik meg, ahogy benyúlva a nő szoknyája alá megmarkolja mindkét combját.* Most nem fogom megbüntetni, Miss Avenoir..*Mondja megjátszott nyájassággal szavait. Szemei szinte nevetnek.* De amint ismét találkozunk, megbüntetem. Keményen. Már már fájón... *Mondja a szavakat kéjesen, fokozva ezzel a nő vágyát. Mindenzt ajkaira suttogta, vigyorgó arckifejezéssel.* Mert hiába tettem magamévá keményen, hercegnő...*Teszi hozzá még kéjesebben, még szexibben, még izgatóbban.* Maga nem volt hajlandó a nevemet sikítani...*Itt elneveti magát, nagyon nevetségesen hangzik, amiket mond és azon nevet, hogy ő ezt még is komolyan gondolja. Vadul megcsókolja a nőt, majd arca kicsit komolyabbá válik, ahogy uralkodási kényszere előtör belőle.* Most menjen..*Hangja is komoly, de belül még mindig nevet. Nagyon jókedélyű ma reggel és remekül elszórakoztatja saját magát.* ... de lelkiekben készüljön fel, Miss Avernoir. Mert egyetlen percig sem fogom kímélni..*Még egy pár percig lefoglalja a nőt. Krysna két kezét feje felett a falhoz szorítja, letépi róla ismét a ruhát, majd egyik combját felhúzva oldalára vadul belecsókol nyakába és hogy a helyzetet még nehezebbé tegye, hatalmas, lila foltot szív a nő nyakán, közben pedig sóhajait nagy élvezettel szívja magába. Mikor végzett, elengedi a nőt.* Menjen hát..*Arca komoly és tiszteletet követel, de belül nevet, nem is kicsit, még mindig. Szemein látszik, mennyire jól szórakozik. Ismét a régi Ezio, akiben úgy tűnik a dolgok összeálltak és nem gyötrik már annyira érzései, mint azelőtt. Nem ad ruhát a nőnek és nem is engedné, hogy felöltözzön. Fehérneműben kell visszamennie lakosztályára. Hogy ezt hogyan fogja kimagyarázni, vagy ruhát honnan szerez, mielőtt vőlegénye meglátja: nos ez a királyt nem érdekli és teljes mértékben a nőre bízza.*

2012.07.25. 14:42 Drina

*Szemei meglepődöttségében kikerekednek. Nem csak Altair szavaitól, de cselekedeteitől is. Azelőtt is ölelték már meg egymást és Drina bőven szét tudta választani érzéseit, most még is képtelen rá. Szíve szerelmes kislány módjára kezd el hevesen, gyors ütemben zakatolni. Altair ölelésében érzi a férfira jellemző illatot, melyet úgy szeret. Képtelen visszaölelni, mert tudja, hogy nem baráti ölelésként tenné, így pedig egyszerűen nem bírja megtenni. Egy idő után, miután szíve kicsit csendesedik és már képes is rá, eltolja magától a férfit.* Nem érted, hogy nem tudok a barátod lenni? Hogy képtelenség számomra nem úgy szólni hozzád, vagy értinteni téged, mint eddig? Tudom, hogy feleséged és gyermeked van, Altair, Lumier szerelmére! *Az istennő nevét átkozva elmosolyodik, ahogy a sötétből figyeli a jelenetet.* És te sem lennél már képes közömbösen viselkedni velem, mert tudod, hogy szeretlek! *Mondja ki kicsit felemelve hangját, végre úgy, hogy az teljesen egyértelmű legyen.* Nálad fontosabb ember sosem volt még az életemben. *Könnyei továbbra is folynak.* De nálad jobban még nem is gyűlöltem senkit! *Kiabálja ismételten kiborulva. Nem bírt sokáig nyugodt maradni. Arca ismét sírásba és kiabálásba torzul, de még így is gyönyörű.*

2012.07.25. 14:38 Kryshna

* Minden szót hallva, elcsodálkozik azon, milyen gyorsan jár a férfi esze, még ilyenkor is, ha feszült helyzetből kell kivágnia magát. Persze, Kryshna maga is ilyen. Fejében szövődnek is már a gondolatok, mit mondjon majd Leonak, aki nem nagyon lesz elragadtatva ugyan, akármit is hall.  Amint a férfi léptei kellőképp távolodtak már, s alig hallani, Kryshna szinte kiesik a fürdőből, egyik kezével a kilincset szorítja. Ő nem nevet úgy, mint Ezio, sőt, szíve megtelik bűntudattal és feszültséggel. Másik kezét a szívére teszi, úgy sóhajt egyet. Mégis megkönnyebbült az arca. Azon is gondolkozott a fürdőben, hogy Ezio képes lenne akár be is invitálni a férfit szobájába, csak hogy jobban szórakozzon.. majd Kryshnát is megmutatni neki, egy légből kapott mesét kitalálni arra, miért tartózkodik a nő itt. Szerencsére, ez nem következett be,Kryshna azt már nem tudta volna tökéletesen megjátszani ilyen állapotban. Mikor meglátja a felhőtlenül jókedvű férfit, maga is elmosolyodik. Akárhogy is, örül annak, hogy a szeretett férfi boldog... *  - Most... már igazán nem maradhatok sokáig, Ezio... túlságosan felkeltjük benne a gyanút, ha még órákat maradnék.. bár másra sem vágyom jobban.* Halkan szabadkozik, hallatszik, hogy őszintén beszél.Nem akarja magára haragítani őt, de Ezionak is biztos tisztában van már ezzel. *

2012.07.25. 14:24 Altair

Feszülten várja hogy mondandójára mit fog felelni Drina. Arra számít hogy a lány leordítja és kiabálni fog vele megint mint a múltkor is. Csalódnia kellett de nem tudja eldönteni hogy most pozitívan vagy negatívan érinti-e ez a csalódás. Az a mondat hogy az csak élte az életét úgy érzi mintha sértené őt. Úgy érzi ezzela lány arra céloz hogy az ő hibája hogy nem vette észre annak érzéseit. De hát hogyan is vehette volna. Az hogy a kicsi lány 14 éves kora óta szerelmes belé teljesen ledöbben ami nagyon is meglátszik elkerekedett szemein. Rettenetesen ostobának érzi most magát. 3 éven keresztül nem vett észre Drina érzéseiből semmit sem. Esze ordítja számára szinte hogy még ha észre is vette volna mit tehetett volna? Ő egy érett férfi Drina meg akkor még egy kislány volt szinte. A lánya lehetne az előtte álló lány, hiába telt el 3 év is már. Az hogy Drinának meglátja szemeiben az első könnycseppeket ismét elszorul a szíve. Mintha valaki erős markában tartaná szívét és folyamatosan egyre erősebben szorítaná míg teljesen össze nem nyomja azt. Hallja ugyan alány szavait de semmire nem tud másra figyelni csak arra hogy a kicsi lány miatta sír miatta szomorú és hogy össze törte a szívét. Mikor meghallja azt a szór hogy "vége" reflexből rögtön a lány karjához kap és magához rántja.* - Nem! *Csattan fel hangosan és erőteljes hangon ahogy magához öleli a könnyeivel küszködő lánykát. Fogalma sincs teste miért mozdult így ahogy de nem akarja elengedni Drinát. * - Te vagy ebben akastélyban az egyetlen felüdülésem te vagy itt ebbena kastélyban aki meg tud nevettetni aki mosolyt tud csalni az arcomra, te űzöl el unalmas pillanataimat. Ne kérd tőlem azt hogy innentől kezdve kezeljelek úgy mint egy vadidegent. Te nem vagy nekem idegen Drina. *Buknak ki őszintén belőle a következő szavak. Altair maga sem gondolta volna hogy a most karjaiban tartó Drina ennyi mindent jelent neki. De ha mélyen belegondol ez az igazság, senki mással nincs ilyen bensőséges harmonikus kapcsolata mint vele. Szülsége van erre. Főleg meg most. *

2012.07.25. 14:11 Ezio

*Mélyen belül nem csak hogy nevet, de hahotázik azon, hogyan néz ki a férfi és nem lenne a helyében. Ha Kryshna ezt vele csinálná, biztosan még rosszabbul nézne ki, dühében szétverné a kastélyt és leüvöltené a nő fejét, amint megtalálja, majd megbüntetné, hogy így elmert bújni előle. Büntetés...? Nem is rossz ötlet. Csak ahhoz meg kell előbb szabadulnia Leonardtól.* Sajnálva közlöm, kedves rokon, hogy az éjszakát én személy szerint feleségemmel töltöttem, ugyanis gyengélkedik kicsit, majd pedig aludtam, mert közel kilenc napos ébrenlét után  szükségem volt rá. *Köhint egyet, mert alig bírja visszafogni a vigyorgást. Legszívesebben arcon röhögné a férfit.* Nem találkoztam bájos feleségével. És ha most megbocsát... *Mondja jelzésképpen, hogy vagy felfrissülne, vagy visszamenne aludni, de nem mondja ki szó szerint, hogy a férfi tűnjön el, mert nem kíváncsi rá és csak megzavarná azt, amit a férfi a fejében jóízűen tervezget. Mielőtt rácsukja az ajtót, belegondol, hogy minél messzebb kéne küldeni a férfit, ezért ad egy támpontot. A könyvtár a kastély másik végében van, ahogy a csillagvizsgáló is.* ...próbálkozzon a könyvtárban. Azt hallottam Martatól, hogy kedves párja sok időt tölt arrafelé. Ha ott nem jár szerencsével, nézelődjön a toronyban, vagy annak tetején, a csillagvizsgálóban. Gyönyörű hely, lehet kissé magával ragadták a kastély különlegességei. *Mondja együttérzőn, majd majdnemhogy rácsapja a férfire az ajtót és amint hallja lépteit távolodni, hasát fogva kezd el nevetni, de nem olyan hangosan. Körübelül csak a szobában lehet hallani. Hangja mély és férfias. A nevetéstől, ami hirtelen rátör, rá kell támaszkodnia a térdeire és úgy nevet tovább. Könnye kibuggyan a röhögéstől és mikor a férfit már messze érzi, hangosabban kezd el nevetni.*

2012.07.25. 13:59 Kryshna

- Éjfél..? * Arcára kiül a teljes döbbenet. Egy egész nap, egy egész átkozott napot átaludt volna? Hogy lehetetett ennyire felelőtlen? Képes, és saját magát buktatja le...?  A kopogás csak fokozza riadtságát, olyan most, mint valami mókus az erdőben, akit hirtelen zavartak meg, végigfut hátán a hideg. Tényleg rögtön menekülne, hisz érzi Leo jelenlétét, és még csak az kellene, hogy itt találja, a király ágyában fekve.. kicsit túl egyértelmű lenne. Meglepetésére, Ezio nem hogy utasítaná, hogy keressen menedéket, hanem szánt szándékkal húzza az időt,szenvedélyesen csókolva a nőt. Ezzel ugyan vágyát igen feltüzelte, újra, de félelme is egyre jobban nőtt az esetleges lebukástól. Mivel csak most ébredt, nem képes annyira racionálisan gondolkozni, mint máskor. Mikor a férfi elengedi, Kryshna tekintete mámorral telt, imbolygó léptekkel megy be a fürdőszobába, s zárja magára az ajtót. Szíve hevesen zakatol, haja finoman hullik vállaira.  Az Ezioval szemben álló férfi megviseltnek tűnik, szeme alatt karikák. Látszik rajta, hogy egy ideje már keresi a nőt. Hangja komor, csipetnyi jókedv sincs benne, ahogy tekintete is ehhez hasonlatos.* - Lord Trenoir... mint a kastély ura, talán ön tudja, merre jár menyasszonyom... kezdek aggódni, hogy valami szörnyűség történt vele, miután közel egy napja nem tért vissza hozzám. * Nem kertel sokat, még gondolatait is megosztja. Bár ebben a helyzetben ez szükségszerű. *

2012.07.25. 13:59 Rainion

*Meredith szavaira, majd a zár kattanására megállt egy pillanatra, arcán pajkos mosoly játszott, de ezt a nő nem láthatta.  A szoba levegője fülledt volt körülöttük, majdnemhogy fullasztó, vágyakkal teli. A férfi elméje elhomályosult, az ő gondolatai már nem a következményeken jártak, vagy azon, mennyire elfogadhatatlan, amit most tesznek... Csak a kipirult, ziháló nőn alatta, akit azóta akar, mióta először meglátta. Ajkai folytatták felfedezőútjukat a hamvas bőrön, végig a nyak vonalán, egészen le, a két kulcscsont által közbefogott apró mélyedésig, aztán oldalra, végig a két kiálló csontocskán, gyengéden csókolgatta-harapdálva minden kis felületet.  Aztán egy pillanatra megállt, s felnézett a pihegő nőre.* Talán kényelmesebb lenne az ágyon folytatni. *Susogta, hangja akár a bársony érintése; egészen más, egészen különleges. Kezeivel még mindig tartotta Mereditht, s ellépve az ajtótól, gyengéden a hátára fektette a hatalmas, baldachinos ágyon, majd fölé mászott, ajkai újra mohón a nő ajkait falták.*

2012.07.25. 13:47 Ezio

*Óra nincs a szobájában, hisz nappal szokott aludni, éjjel meg pontosan tudja mindig, hogy mennyi az idő.* Éjfél lesz nemsokára. *Meglepődik a nő arcán, nem tudja először mire vélni ezt a hirtelen jött pánikot. De aztán eszébe ötlik, hogy a nő valószínűleg hatalmas bajban vagy amiatt, hogy íj sokáig vőlegénye valószínűleg sehol sem találta. Ekkor kopogtatnak az ajtón és Ezio nagyon jól tudja, hogy ki is az. Hirtelen mászik le a nőről, majd vigyorogva, még mielőtt az befutna a fürdőbe, hogy elbújjon, visszahúzza, arcát két kezébe fogja és szenvedélyesen megcsókolja. Pár percig nem ereszti, minél erősebb lesz a kopogás, annál intenzívebben követeli a nő ajkait, majd mikor az már nagyon szabadulni akar, hogy elbújjon, elengedi és a fürdő ajtaja zárul. Ő az ajtóhoz lép, hogy kinyissa, de az valamiért nem akar nyílni. Varázslat... nyílván Kryshna csinálta. Ugyan varázsereje nincsen, de a szavakat ismeri, melyek feloldják és mivel démon, csak elsuttogja és a zár magától kattan. Álmosságot tettetve nyit ajtót, mint aki a kopogásra ébredt. Megpillantja azt a személyt, kire gondolt és nem okoz ez neki csalódást. Nehezére esik nem vigyorogni és Ezio pici ördöge ugrál a férfiban azt kiabálva: "A mennyasszonyod egész éjjel velem volt, beee." Elképzelve, ahogy a kis belső démon nyelvet ölt, majdnem elröhögi magát, de erős személyiség és jó színész lévén megtartja álmos imidzsét.* Miben segíthetek Leonard? *Mondja szemét törölgetve.*

2012.07.25. 13:37 Kryshna

* Kryshna, Ezioval ellentétben remekül aludt, és nagyon kellemes álmai voltak. Ajkain halvány mosoly játszott eddig is. Még mindig alszik,az álombéli világ viszont kezd furcsa, perverz vonalat venni.. s mikor a férfi ismerős illata megcsapja orrát, szemei azonnal felnyílnak, először kissé álmosan, de amikor körvonalazódik előtte a helyzet, megérzi combján a férfi kezét, s ajkait a vállán, szeme azonnal tágra nyílik, s arcán kétoldalt halvány pír tűnik fel. * - Már a reggelt is ilyen pajkosan... Ezio.. * Suttogja, egyáltalán nem korholóan, vagy haragudva, sokkal inkább boldogan. Lehunyja egy percre szemeit. Még nem teljesen ébredt fel, így pillanatnyilag csak élvezi azt, amiben a férfi részesíti, ennek apró sóhajokkal ad hangot, jobb kezét a férfi mellkasára helyezi, simogatja annak bőrét..  Pár perc múlva eszmél csak riadtan, ez látszik is tekintetén. Kinn sötét van,látja az ablakból. A lámpák fénye világít csak gyéren. Az pedig lehetetlen, hogy csak pár órát aludtak volna, Kryshna teljesen fel volt frissülve. Kezét Ezio azon karjára teszi, mely a nő combján pihen. * - Királyom... hány óra van? * Szíve vad zakatolásba kezd, ahogy belegondol. *

2012.07.25. 13:19 Bogi

Ezio *Valamikor a következő éjjelen riad fel ismét. Újabb rémálmok gyötrik meg lelkét, mely egyre kietlenebb lesz a rengeteg gondttól és felelősségtől. Látja maga mellett pihenni szerelmét, hisz ugyan rajta aludt el, de Ezio nem olyan, mint a többi férfi: akik egy pózban elalszanak és meg sem mozdulnak reggelig. Ezio általában végigforgolódja az éjszakát. Óvatosan kimászik a még alvó nő mellől és megtörli a rémálomtól verejtékező homlokát. Belegondol abba, mekkora balhét fog csapni Leonard hisz majdnem 24 órára tűnt el mellőle felesége. Mosoly fut végig ajkain, mikor arra gondol, hogy még egy kis ideig hiányolnia kell a nőt, hisz tervei vannak vele. Besétál fürdőszobájába és hogy a víz csobogása ne ébressze fel a nőt, becsukja maga mögött az ajtót. Lefürdik a gyönyörű öntött vádban, majd frissen, tipikus illatát árasztva oson vissza a szeretett nőhöz, aki még mindig az igazak álmát alussza. Ezio tervei szerint már nem sokáig. Óvatosan rámászik és ruháját válláról lehúzva apró, de annál ingerlőbb csókokkal árasztja el a területet, miközben egyik kezével már szoknyája alá is nyúl és óvatosan simogatni, markolgatni kezdi a nő combját.* Drina *Végighallgatja Altair mondanivalóját és elszorul a szíve. Saját maga miatt, a férfi miatt, gondolatai miatt és amiatt is, amit most mondani fog. Egy pár hosszú perces csend telepszik kettejük közé, mert Drina nem hajlandó megszólalni, vagy nem tud megszólalni. Ezt maga a lány sem tudja eldönteni. Belekezd, egészen határozottan.* Tisztában vagyok azzal, hogy nem akartál rosszat. Nem tudtál az érzéseimről és csak élted az életedet.... *Itt konkrétan kijelenti, hogy a vallomása az tényleg szerelmi vallomás volt, nem másmilyen.* De a dolgokon nem tudok változtatni. Próbáltam Altair, nem is egyszer. Az érzéseim 14 éves korom óta léteznek. *Mély levegőt vesz. Hangja kezd kevésbé határozott lenni, sokkal inkább csuklik el. Érződik, hogy sírni fog.* Tudtam, azzal, ha nem nyomom el az érzéseimet, nem lehetünk többé barátok. Ha pedig elnyomom, későbbiekben szeretők...*Szemeiben megjelennek könnycseppjei.* Tudtam, hogy ezzel az ostobasággal minden elvesztek majd és idegen módjára fogunk járkálni egymás mellett a kastélyban...*Mondja már sírós hangon és a könnycseppek is lezúdolnak arcára.* De három éves küzdelem sem volt elég ahhoz, hogy elnyomjam ezeket az értéseket. És most...*Egy pillanatra megakad a hangja, arca sírásba torzul, vékony, hosszú ujjait pár percig szája elé tartja, majd ráz kezén egyet, mielőtt elfúló hangon folytatni tudja.* Minden tönkrement. Nem tudok már a barátod lenni, mert összetörted a szívem, te pedig nem lehetsz velem, hisz kislányként nézel rám...*Letörli egyik oldalon könnyeit, kezét arcán hagyja, szemeit lehunyja és vár pár másodpercet, hogy képes legyen kimondani.* Ennek itt vége, Altair...

2012.07.25. 12:04 Altair

*Mikor Drina elkapja a kezét azt hiszi hogy tovább fut a lány rohanni előle és talán még el is bújik valahová hogy ne kelljen az ő közelében lennie, ne kelljen meghallgatnia őt ne kelljen ránéznie a kicsi lánynak. De nem így történt Drina meg állt s ahogy percek múlva ránézett és meghallotta hangját elszorult a szíve. Hiába külsőre az a Drina áll előtte akit eddig ismert most tekintete és hangja miatt mintha egy teljesen másik lány állna előtte, aki rideg hűvös és közömbös vele. Percekig csak áll és mered Drina szemeibe, próbál tekintetéből kiolvasni valamit, bármit egy apró fénysugarat de semmi. Drina vár arra hogy megszólaljon hogy elmondhassa amit Altair akar neki, de mit is akar valójában? Olyan elszánt volt hogy meg akarja beszélni a lánnyal a történteket, de hogy mit is akar neki ontosan mondani arra eddig em is gondolt. Ilyen helyzetben még sosem volt. Tanácstalanul de tudja meg kell szólalnia előbb utóbb. Ismét nagyot sóhajt majd belekezd.* - Kerestelek, átkutattam a fél kastélyt utánnad de nem találtalak a sereggel viszont elkellett mennem. Hívott a kötelesség. És most nem hazudok csakis apád seregével voltam. Még feleségemhez és gyermekemhez sem mentem el . Feleségemmel is nagyon össze vesztem apáddal is és még veled is mindenekteljében. *Sóhajt egy újabbat ahogy kiönti a lánynak a szívétgondjaival kapcsolatban. Fogalma sincs ezt most miért mondja el és talán értelmetlennek is hat de valahogy el kellett indulnia ebben a társalgásban.* - Mindent jóvá akarok tenni. Békét akarok mindenkivel. Én nem akarok sem vitatkozni sem ellenséges viszonyban állni senkivel. Veled sem Drina. *Néz le egyenesen a kicsi lány szemeibe ahogy férfias mély hangján halkan mondja ki a szavakat a lánynak. Tekintete gondterhelt és szomorú,de a remény ott csillog benne. * - Tudom rosszul cselekedtem mikor nem meséltem neked sem eltitkolt családomról, de féltem és tartottam attól hogy fogjátok mind fogadni.

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]