|
Témaindító hozzászólás
|
2009.06.09. 22:43 - |
Itt jelenti be a domínior rendelkezéseit, adja ki parancsait! Ebben a topicban találsz hivatalos küldetéseket is, melyre jelentkezhetsz, de olvashatod a domínium kapitányánának parancsait és jelentéseit is! Ha a domínium területén tartózkodol és nem a Lumina Korsóban, hanem nyilvános helyen, akkor azok a kommentek is ide kerülnek!
Innentől csak karakretben folytatódhat! |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Lovas futár érkezik a domíniumi őrséghez. Bejelentkezés után a Korsó felé veszi az irányt.
|
Épcsak tíz perc telt el hogy Axan hadnagy elment máris Demion parancsnokot pillantom meg a kapu felé igyekezve.
-Közben szóltam a többieknek hogy hirtelen vágják haptákba magukat mivel előljáró érkezik!!!!
A parancsnok nagy hevvel érkezett szemeiben látszott a harag.Valami biztos nincs rendben.
Valami nagy baj lehet mivel Demion nagyur alapból nyugodt természetű és ritkán idegeskedik,de mostanába sokat gyakorolja....
Nameghát ezek az idegenek....Régebbi mesékből hallotam miféle háborúk történtek itt Cornuban, nemszeretném ha most a történelem megismételné magát...
De ha még is akkor én mindenesetre megvédem Cornut és a domíniort hiszen erre esküdtem fel!!!!!!!!!!
Ide szüledtem,és még csak nemrég vagyok városőr.Axan hadnagy unokaöccse vagyok ő ajánlott városőrnek adottságaim alapján...Ha lehet Axan mégnagyobb próbatételek elé álított mint a többi jelentkezőt ,és én is bizonyítani akarom a hüségem és kitartásom mint Axannak,Demion parancsnoknak ,és a Domíniornak.
|
- Eszembe se jutna bajt keverni nagyuram, szégyen lenne rám és atyám hírére is... Köszönöm tanácsát, megkeresem Niklas urat.
E válasz után pedig szavamat tartva, persze bőséges hajbókolás közepette, és örvendezve annak hogy fejem is helyén maradt, ráadásul úgy tűnik munkához is jutok, elindultam, hogy megkeressem Niklas kovácsmester műhelyét, bár valami oknál fogva volt egy olyan előérzetem, hogy nem fogom ott találni. Dzsah megsegített, remélem ebben is megsegít... |
Látom, hogy az őrök ide se böffentenek, így haragonban rövidre zárom a dzsaddal való beszélgetést...
- Ide figyelj utazó! Semmi bajom veled! De remélem, hogy nem akarsz bűnbe keveredni a környéken, mert akkor esküszöm, hogy 2 nap zárka után teszlek csak ki a kalodába, hogy mindenki csúfjára szenvedj!
- Remélem, hogy értettük egymást! Mindkettőnk érdekében!
Oda sem figyeltem és dühöm felét a dzsad kapta, nem is a lustálkodó őrök!
- Keresd meg Niklast a domínium kovácsát, Őmajd ad neked munkát! Szerintem pont egy piaciost keres, mert asszonya Cornuba költözött, hiszen nem sokára utód születik...
- Indulj! És ne keresd a bajt!
Nyomatékoltam utoljára mondandóm! Közben a kapu felé vettem utam!
- Arra gondoltam, hogy utoljára 5 éve kellett rácba szednem a domíniumi őrséget, úgy, hogy Cornuban is híre ment! Utánna reguláztuk meg Sepinroth-ot is... de szép idők voltak!
Most meg heverésznek, meg bámészkodnak! Majd adok én nekik!
|
- Kapitány úr, jó atyám Dzsah kegyelméből megtanított írni-olvasni és a kereskedők életében előforduló tételekben számolni is, de a legnagyobb gyakorlatom a kereskedőkaravánok körül előforduló kétkezi munkákban van, rakodás, felszerszámozás, cipekedés, de dolgoztam már kubikosként, és, ugyan csak az egyszeri ember szintjén, de az ácsmunkában sem vagyok elveszett ember. Nem sok ez ugyan, de eddig még nem volt rám panasz. - Fejtem ki rövid "életrajzomat" a kapitánynak, aki úgy tűnik, egyre mérgesebb, remélem nem irányomban... |
Látszott, hogy meilletődött a dzsad! Így valószínűbb, hogy igazat mond...
- És mihez értesz igazán? Mit tanultál? Milyen hasznodat vehetjük? Most itt ez a legfontosabb!
Kezdtem begurulni, mert az őrök felé hiába integettem, azok bambán csak lestek mindenfelé!
|
- Jó atyám küldött vándorútra, hogy kétkezi munka révén minél többet tapasztaljak a világból Galradzsa szolgálatára, és hogy bebizonyíthassam, hogy érdemes vagyok üzletének továbbvitelére... Tőle kaptam tanácsként, hogy errefelé próbáljak szerencsét, és aztán utam során azt hallottam, itt talán elkél egy tisztességes munkás ember. - Válaszolok dzsadhoz méltó "tömörséggel" a kapitány szúrós tekintetét egyre nehezebben állva. |
Szemmel bekísérte a Domíniort, míg belépett a Korsóba, majd hirtelen visszakapta fejét és szótlanul vizslatta a még hajlongó dzsad szerzetet!
- No és mi szélhozott ide utazó? Hogy hogy a semmi közepén találtad meg utad célpontját?
Keze továbbra is hűséges kardján nyugodott, bár rettegett lándzsája járt az eszébe, mely megannyi küzdelemben védte a domínium földjét! Most talán még tekintélyparancsolóbb lehetne azzal a kezében! Hiszen ezeknek az idegeneknek tudniuk kell hogy most igazán bizonyítani kell megbízhatóságukat, hogy szívesen látott vendég váljon belőlük...
- Válaszolj már! Mi keresni valód van itt, a Cornutól nem messzi domíniumban?
Közben kezével már intett a kaput vigyázó városőrök egyikének, hogy jöjjön oda... |
A dzsadra ügyet sem vetve nyugott léptekkel indult tova, a Korsó felé.
Dudta jól, hogy barátja most is vigyáz, mint mindig. |
Ma éppen nem a Domínium kapujában kaptam meg a napi szolgálatot a Domíniumom belül vigyázok a rendre. Az idő már délután 2 fele járhat a kocsma felé tekingetek de a szolgálatom még nem járt le és, mint tudni illik szolgálatban sose iszunk persze erre is volt már nagyritkán kivétel. Éppen erre jön Axan hadnagy mire tisztelget és megteszem neki a szokásos jelentést:
Hadnagyúrnak jelentem a mai napon még rendbontás nem történt és semmi szokatlant nem észleltem vannak idegen, de rajtuk tartom a szememet.
Kicsit szokatlan még nekem az városőri munka még csak fél éve kerültem ide, de nagyon megtetszett na meg ugye a fizetés se rossz. De rosszat sejtek hamarosan vége a nyugalmas időknek...
|
Nagy kapuőrködésem közepedte az egyik társam sietős lépésekkel közeledik felém,s közben mondja,hogy jön Axan hadnagy.Mire föleszmélek akkorra én is megpillantottam.Hirtelen vigyázba vágtam magam és összeszedtem a gondolataimat a mai nappal kapcsolatban.Mire végeztem már ott ált előttem ás egyből kérte a jelentést. Hadnagyúrnak jelentem a mai napon öt ember érkezett a domínium területére idáig.Az első három eggyütt érkezett,majd egy dzsaad érkezett és végül pedig a rég nem látott Arel pap tért vissza.
Meghallgatta, sarkonfordult és elindult a Korsó felé.Ez után én is folytattam a szundikálást. |
A Nagyúr beszéli a dzsadok nyelvét... erről nekem miért nem szólt senki? Ráadásul a kapitány kardjánál matat, na most légy okos, Sayyid, nem csak a megélhetésed, de az életed múlhat azon, mit mondasz... Ezek gondolatok villantak át az agyamon, majd gondolatban az összes dzsad istenekhez és szellemekhez fohászkodva feleltem:
- Nagyurak, bocsássák meg tolakodásomat, csupán valami magamfajta napszámosnak való becsületes kétkezi munkát keresek, aztán azt hallottam, a Domíniumban nagy ünnepség készül, és gondoltam hátha elkél egy újabb pár segítő munkás kéz...
Mindezt szinte egy levegővel adtam elő, majd vártam az urak válaszát... a kapitány továbbra is gyanakodva méreget, Galradzsa, Doldzsah, Dzsah, most segítsetek! |
- Lélegzetet sem vehetne, míg rossz mozdulatára már is megszabadítanám a fejétől!
Gondoltam magamban miközben meredten néztem a dzsadot és kardom markolatát simogattam!
- Miért is áll szóba ilyen jötmentekkel Assan!
Gondoltam tovább, de lassan megindultak lépései a Korsó felé, míg tekintetével várta a dzsad válszát! |
Bízom benned kedves Barátom! Érzékeid eddig még nem hagytak cserben, sem jobbik, sem a rosszabbik sejtelmed nem csalt még meg. Nyitva tartjuk a szemünket. Az őröket meg hívd össze délutánra. beszédet intézek hozzájuk.
Amint barátja előreengedi, kilép az ajtón, s egy mélyen meghajló dzsad utazót pillant meg. A köszöntést illemnek megfelelően fogadja, majd ékes dzsad szóval üdvözli a jövevényt.
Galradzsa hozott effendi! Amennyiben engem keresel, úgy kérlek gyere vissza ebédtájt, vagy kisérj át minket a közeli fogadóba.
Azzal megindult a Korsó felé. Félszemmel látva,hogy Gor készenlétbe helyezte remekbeszabott kardját. |
Végre odataláltam a domíniumi kúriához, bár a személyzet bejáratának hollétét még mindig homány fedi számomra. Épp mikor odaérek, nyílik a főbejárat, és az ajtónyílásban hárman jelennek meg, melyek közül ketten - Galradzsa nevére! - pont úgy néznek ki, mint ahogy odahaza, mikor ideküldtek, az őrség kapitányát illetve a domíniort írták körül, így aztán nem is restellkedek, az ibarai emíreknek kijáró főhajtással köszöntöm őket, amikor kilépnek az ajtón. |
Nemet integet a fejével...
- Menjunk öreg barátom! Ma pedig kihirdetem, hogy hamarosan audenciát tartasz!
Indulna, e közben eszébe ötlik valami...
- Nem tudom már, hogy kiben bízhatunk ugye tudod? Az eddigi titkos társaság, már nem a mi kezünkben van! DArgo sem érti, de valahogyan más irányt vett a cselszövés mostanában! Az őrök... Axan a megmondhatója, hogy az elmúlt fél évben kicserélődtek! Már egyik sem a régi! Valaki elpunnyadt, valaki másfelé kacsingat, valaki elégedetlen! Talán 3-4 igazán hű embered adná életét a tiédért! S ebben már az enyém is benne van! A kapcsolataink befagytak, vagy csak máshonnan busásabb összegeket kapnak! Nem biztonságos a helyzet!
- Assan! Mindanyiunkat féltem! A béke nagyon kényes lábakon áll! No nem károgok többet... Menjünk költsük el együtt a reggelit a korsóban!
Az ajtót megnyitja, s előre inti kezét, jelezve a szabad utat urának és barátjának! |
Nem mondhatnám,hogy az elmúlt év eseméyntelenül telt el,de a békekötés óta nem történ igazából semmi.Az ereniek beköltöztek hozzánk,toroniak szinte mozdulatlanok az elmúlt két hónapban a tolvajoknak még csak a hírüket sem hallottuk.Az igaz,hogy a szolgálatban töltött idő kissé lefölöződött,de a veteránként kapott fizetség igen csak kárpótol.Az elmaradt szolgálati idő nagy részét Dargo kocsmájában töltöm,ezzel is gyarapítva a vagyonát.Valami igazán történhetne már,na de hátha majd ez a mulatság hoz valami izgalmat! |
A pirkadat első fényei még alig simomogatták meg a Domínium főtereén álló hirdetőoszlop csúcsát, Lord Calassion- Cornu elsőszámú domíniora- már túl volt szokásos reggeli tornáján, s a kúria dolgozószobájában ült, jól megtermett tölgyfaasztala mögött. Kétórányi munka után, gondolataiba mélyedve, aggodalom ült arcára. Az elmúlt év harcai és vigasságai kavarogtak fejében. Ismét elmúlt egy esztendő. Egy újabb születésnap, egy újabb ünnepség közeledik. Érzi, tudja, hogy ez nem lesz olyan békés mulatság, mint az eddigiek. Bárhogyis lesz, meg kell rendeznie! Nem tehet mást! Szeretett népe és barátai elvárják,hogy méltón megünnepelhessék Őt. Tudja jól, az idei ünnepség megrendezésében nem a fehérnép, de hüséges bajtársai a Domíniumi őrség játsza majd a főszerepet. Ezen gondolaton kissé megyugodott, s ismét kiült arcára megszokott mosolya.
Kopogtak. Gor érkezett a szokásos reggeli jelentéssel.
"- Uram, aggasztó, hogy egyre több idegen gyűlik a dominium területén! Persze most érkeztek az egykori bajtársak is, de engedd meg nekem, hogy aggódjam az ünnepség miatt!"
-Én sem érzek másképp Barátom, de az ünnepséget meg kell rendeznünk. Barátaink, sőt még ellenségeink is elvárják. Meg kell felelnünk mindkettőnek. Barátainkat Dargoékra, ellenünket rád és hűséges embereidre bízom. Az ünnepség úgy legyen megtartva, ahogy az lenni szokott. Talán annyi kivétellel, hogy több őr legyen szolgálatban. Egyenruhások és civilek egyaránt.
Az őrséget mától kettőzd meg, és a szokottnál is jobban figyeljetek a "falu szájára". Vedd elő régi kapcsolataidat s ellenőrizettek mindenkit.
Holnaptól audenciát tartok. Minden újonnan érkező elsőbbséget "élvez".
Amennyiben van még mondanivalód, úgy mond kapitányom, ha még sincs, kérlek kisérj át a Korsóba, igencsak megéheztem!
|
Amint a domíniori kúria egyik mellék folyosójáról fordultam a fő folyosóra, már csak a nagy hátát láttam Demion parancsnoknak biztosan az úrhoz igyekszik én az ajtón kilépve nagyot szívtam a levegőből.Irány a korsó, az utcákon ismerős és ismeretlen arcok a köszönéseket biccentéssel fogadom.Meg gondoltam magam, elősször a kapuhoz megyek ellenőrzöm a kapu őröket mikor meglátnak,vigyázzba állnak és illendően jelenntenek.Oda kell figyelni közeleg az ünnepség de minek na mindegy, szétnézek a korsóban ugyis oda gyülekezik mindenki a régiek és az újak egyaránt. Egy pillanatra meg állok az ostromtorony mellet biztonságot ad? nekem nem.Tovább indulok a korsó egyre nagyobb és csinosabb csak Dargó nehogy túlzásba vigye,most még tetszik nem túl csicsás pont jó. |
A Korsóból kilépve újabb céltalan körbe kezdtem az utcákon. Még egy pillantást vetettem a hirdetőoszlopra, hátha változott valami azóta, de nem, minden olyan, mint eddig... Talán egy fertályórán át kóboroltam céltalanul, bele-belehallgatva az utcákon lézengők beszélgetéseibe - valamiféle ünnepséget emlegetnek - így hirtelen ötlettől vezérelve a domíniumi kúria felé vettem az irányt, a kiszolgálószemélyzet által használt bejáratokat keresve, hátha Dzsah ezúttal megsegít, és az ünnepség előtt szükség van arrafelé egy újabb pár segítő munkás kézre... |
[247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
