Itt jelenti be a domínior rendelkezéseit, adja ki parancsait! Ebben a topicban találsz hivatalos küldetéseket is, melyre jelentkezhetsz, de olvashatod a domínium kapitányánának parancsait és jelentéseit is! Ha a domínium területén tartózkodol és nem a Lumina Korsóban, hanem nyilvános helyen, akkor azok a kommentek is ide kerülnek!
Nyilik az Őrbódé ajtaja, és kisétál rajta a kapitány, vállán az eszméletlen kedvesemmel! Micsoda? Mi a fene történt? Azonnal arra indulok, lépteim sietősek.
Amos belép tálkával a kezében… hadovál mindenfélét, majd rákérdez nemes egyszerűséggel a gyűrűre…
Már megint hallgatózott… hogy a fene vinné el ezt a kölyköt… Most ért haza de már bajba akar kerülni… Nem hagyom! Most ebbe nem ütheti az orrát… ütöm én az övét!
És abban a szemvillanásban olyan elementáris ütés mérek precízen elhelyezve az álkapcsára, hogy egy visszafojtott mosoly mellett összeesik! Elájul…Elkapom...
Megnézem az állát, de sebnek nyoma sincs, s dagadni sem fog… így csak órák múlva tér magához egy kis fejfájással…Majd megérti egyszer…
- Sajnálom Amos, de szétkürtölnéd mindenkinek… ez most kockázatos lenne…
Ránézek az idegenre...
- Én most őt kiviszem! Te marad és beszélj a Domíniorral! Ne említsd a gyűrűt! Én mindent elintézek! Aztán itt van e térkép, menj a bejelölt helyre és arrafelé keresd a toroni kutyákat.
- Ha megtudsz valamit, a hollétükről, vagy terveikről, értesíts!
- A nevem Gor Demion, parancsnok. – nyújtom a kezem…
- Bizalmat kaptál tőlem ne játszd el!
Azzal megfogom Amos- válamra veszem és kilépek vele a domíniumi térre nagy nevetve…és sápítozva…
Társnőm úgy döntött, velem jön ő is, megmozgatjuk a sok üléstől elgémberedett tagjainkat. Kisétálunk a Korsó elé. Kedvesem régi barátja, az Arel pap ott támaszkodik a Korsó falának. Megállok mellette, biccentek neki, majd körül nézek odakint vajon mi folyik. Többen is érkeznek egyszerre. Egy fickó valami gyereket hoz a karjaiban, egy másik meg valami utazó féle lehet. Az őrség sűrög-forog, teszi a dolgát. Látszólag semmi nem utal arra, hogy bármi készülne.
Az ajtó kinyílt és az előbb kint hallgatózó paraszt robbant be rajta egy tállal a kezében.
-Jóuram! A mi kocsmánk büszke arra, hogy hideg étket nem szolgálunk fel...
Támadtam.
Minden lelassulni látszott a környezetemben a a tál mélyen dübörgő hangon vált ketté a pimasz kémmel együtt. A vére még nem kezdett el spriccel , majd ha elhagyom a Sárkány idejét majd akkor.
A halott fickó még mindig nem fogta fel mi történt egy mély hörgés hagyja el a torkát ,majd lassan elkezd lehanyatlani a padlóra akár a kenyérre csurgatott méz , én már rég a háta mögött állok és kardomról rázom le a vért ugyanazzal a mozdulattal el is teszem.Hangok lassan megváltoznak a hörgésből- sikoltás lesz , visszatérnek színek a környezetemben még egy utolsót rándul az idő fonala és visszatér a saját medrébe.
Én eközben pislantok egyet , igen valami ilyet érdemelne ez a zavaró "egyed"
-Kapitány úr! Önhoz pedig ha megengedi lenne egy kérdésem!
Igazából nem biztos benne, hogy őtis meglátták-e a bentlévők. (out: fogalmam nincs róla)
De mivel úgyis egy számára érthetetlen nyelvre váltottak inkább vissza indul a kocsma felé. Az ajtóban még mindíg ott támaszkodik az Arel pap...a pap aki a barátja...a barátja aki oltár elé kísérte Felisát...Felisát aki...
-A gyűrű! Suttogja halkan és más rohan is vissza. Ügyet sem vetve a rongyos fickóra a kapuban, vagy a másikra amelyik a földön fekszik egyenesen az őrházhoz siet és szinte berobban az ajtón! "Most légy okos" Nyugtatja magát...majd széles színpadias mosollyal megszóllal az idegen felé tolva a kezében lévő letakart tálat.
-Jóuram! A mi kocsmánk büszke arra, hogy hideg étket nem szolgálunk fel...ön megfeletkezett a reggeliről amit rendelt ígyhát önután hoztam! És köteles vagyok figyelmeztetni, hogy köpenyét is a Korsóban felejtette, de persze ahoz még nem nyúlt senki...gondolom!
Kérlehetetleneül a meglepődöttek pillanatnyi zavartságát kihasználva -ami általában a legerősebb emberekben is felüti fejét ha egy ilyen idióta indokkal lép hozzájuk Amos- a kezébe nyomta a tálat majd lerántotta róla a rongyot. Kellemes sült szalonna és tojás illata töltötte meg azonnal a kis helységet.
-Kapitány úr! Önhoz pedig ha megengedi lenne egy kérdésem!
Mondta kicsit lanyhább mosollyal. A türelem sosem vol az erőssége, és érezte hogy az idegennek nem volt elég a reggeli ahoz, hogy távozzon, ráadásul idevárják Calassiont is...ezért kinyögte...
-Honnan van a gyűrű?
Olyan természetesen próbálta feltenni a kérdést mintha nem is lenne jelentősége, de arcán láccik, hogy élete eddigi egyik legfontosabb kérdését tette fel!
*A sólyomasszony papja unottan pergeti a földre, a pipafejben tobzódó hamvakat, ujjával kezdi kipucolni a kerámiapipát - közben észleli hogy az őrház ablakjait bezárják. Ez sem jelent semmi jót. Elhúzza a száját, megcsóválja a fejét - közben poedig továbbra is figyeli a frissen érkezőket.
Hátával a kocsma falának dől, köpenyegét maga köré kanyarintja, még csuklyáját is a fejébe húzza. Csupán a mellkason virító fafaragat - a sólyomhold jelképe dacol rejtélyes küllemével.*
Megköszörülöm a torkom , már évek óta nem kellett a Gorvikiak nyelvén beszélnem na jó kivéve Erionban pár hónapja azzal az édes kis táncos leánnyal....na de térjünk az üzletre. Úgy állok meg hogy ne lehessen látni kintről a számat:
Gorviki nyelven kicsit rekedtesen szólalok meg de ez elsimul pár szó múltán:
-" Tetszik miért is ne elvállalom , 10 Aranydukát , bemegyek megnézem kijövök , leírom majd hogy néznek ki illetve mi a nevük így majd tudni fogod hogy nem hazudok ha már volt dolgotok velük."
-" Amint visszatértem és megelégedtél a hírekkel elfogadom a gyűrűt ás elhagyom vele a Domíniumot."
-" DE van egy feltételem: Beszélj a kováccsal látni akarom mennyire fontos ez neked a városnak , békítsd meg és vedd rá hogy használhassam a jelenlétében a műhelyét!"
-"Látni akarom a szemét amikor rájön hogy ez nem megszentségtelenítés volt a részemről hanem maga az Ősi Sziklák Áldása!"
Közös nyelven fenhangon:
-"Nincs több mondandóm hallotad szavam úgy történt ahogy elmondtam!"
Éppen szolgálatban voltam én is, mikor ismét sűrűsödött a forgalom a kapulál, és valami órdítozást is hallok a főtér felől, így lehet, hogy ott is valami verekedés mehet... Az első érkezőhöz fordulok...
- Üdvözlet a domíniumban! Mijáratban errefelé? Mi a célja? Meddig marad?
Közben észreveszem a másik embert, aki egy lányt hoz a kezében! Órdítok a többikhez!
- Őrség szóljatok valakinek mert ájultat hoznak! Gyorsan papot ide! Hamar! Hamar! Segítsetek!
Végignézem, ahogy az idegen kiszúrja a hallgatózót! Ami nekem elkerülte a figyelmem… Hmmm… valóban ügyes a fickó…
- Zárjunk be minden ablakot és jer közelebb!– mondom neki.
Belekezdek alig érthető hangerővel, egy másik nép nyelvén a mondandómba. Remélem, hogy nem csaltak meg az érzékeim, és a büszke gorvikiak jellemét sikerült felfedeznem a dölyfös utazóban. Így a viszonylag jó gorviki nyelvhelyességgel mondom el az ajánlatom…
- Valóban ez egy toroni gyűrű, sőt nem is akármilyen, és nem is akárkié! Toroniak szálltak meg minket az elmúlt egy évben, megvédtük magunkat, de sajna, nem sikerült eltakarítani a fajtájukat… Azt hittem, hogy végül mégis visszatérnek, hiszen a vezetőjük menekült innen…Ezt viszont véletlenül itt hagyhatta… Nagy hatalmú gyűrű, de mi nem tudjuk használni a toroniak viszont igen. Ha a kezükbe kerül végünk van! A kémek információi befagytak, de nekik is a legjobb alkalom a közelgő ünnepség, hogy visszatérjenek! Mondtam már eleget temettünk az elmúlt évben…
Azt kérem, hogy kutasd fel őket! Derítsd ki, hogy itt vannak-e újra? Adok térképet, ahol meglátod merre vezet feléjük az út…de vigyázz, ha elkapnak már nem segíthetek…
- Én magam nem mehetek, mert vigyáznom kell a domíniorra, és az itteni békére. Csak néhány igazán hű emberem van! A többi, vagy ifjonc, vagy elégedetlen, így kétes a hozzáállása!
Nos az ünnepség 2 hét múlva lesz! De nekem nincs annyi időm, hogy a biztosítsam a békét!
- Remélem, hogy értesz!
- Hogy miért te? Mert látom, hogy nem ijedsz meg az árnyékodtól! Ide zsivány és sebes kard kell…
- Hogy mit ajánlok cserébe? Aranyat, nyugalmat míg itt vagy és a gyűrűt is megkaphatod, hogy vidd minél messzebb innen, s adj túl rajta ahogy tetszik! No és az kaland, amire a magadfajta, vágyik…hisz erre vágytam én is egykor…
- No mit mondasz?
Majd fennhangon elkiáltom magam közös nyelven:
- Ne hazudj te kutya! Hogy lehet, hogy nem tiszteled más tulajdonát! Meglátod meglakolsz, ha jön a Domínior!
Suttogva a gorvikiak nyelvén:
- Dönts, míg ideér a Domínior, mert Ő sem tudhat az egyességünkről! Míg lemondaná az ünnepséget, vagy hirtelen haragjában ki tudja mit tenne…
A nappali órdításokat megtörendő magányos mégis kissé nyűgös vándor lépked a hold által világított ösvényen. Miközben lépked halkan beszél , magának vagy talán a öreg sokat megélt fáknak, kitudja?
-Nem értem... minek van a kocsma a Domíniumban ha egyszer ott van a város is? Nem nem nem ...annak a parasztnak biztos agyára ment a sok ital vagy csak túlsokat ekézett a napon... amúgy is furcsa népek ezek az északiak, Szó se rólla, talán mégis megtalálja a Kapitány a száímtását ha velük akar beszélni...de hát ha már Arel kegye ide vetett nemde?
ahogy közelebb ér a kapuhoz megigazítja szablályát hátha felkelti valamely éber őr érdeklődését és nem kell kiabálnia. Közben lassan körbe kémlel. Testére tapad koszos kissé szakadt inge méis kihúzza magát és közben méregeti a kaput, a falat.
-AHOY!-kiálttja el magát türelmetlenül az idegen- Valaki! Beengedtek-e egy megfáradt utazót eme harcias órán?
Első pillanatra az idegen felém néz. Bátor nem a törpe kovács felé aki dühvel és kezében kalapáccsal áll. Talán ösztönei súgták. Nekem nem előnyös de nem bújok el. Az ablakban fehér hajam igy is elárul. Tömör fekete szememet a szemének szegezem. Nem szólok semmit. Csak mosolygok. Most nem kell velem törődnie. Elég ha látom mit tesz a helyzetben. Közbe mellettem testvérem félre húzodik. Helyes. Jol teszed gondolom magamba. Te túl fontos vagy ,hogy belekeveredj. Ha eljő az idő, nem biztos hogy megtudlak védeni. Félj mint megijedj.
Valaki kint ordibál .....egy törpe dühe! Ne hozz már ránk szégyent!!! A tekintetem megvillan a hang irányába igy veszem észre a lassú mozgást az ablakban , egy kiváncsi fül körvonali rajzoldnak ki, humm van most éppen elég gondom nem hiányzik még több.
Lassú kimért mozdulattal siklok az ablakhoz majd ránézek a kocsmában látott alakra , a tekintetünk találkozik a fogadó felé intek a fejemmel majd megvárom míg eltakarodik.
-"Bocs a közjátékért de amint láttam nem szeretnéd ha ez kitudódna"
Amos aggodlmasan int Gradornak, nehogy lebuktassa rejtekhelyét! "A bolond...mintha most látna először halgatózni!"
Ígyi épp eléggé izgul...a szive a fülében dobog, ahogy a kapitány karja szinte pár centire nyúl ki ar arca mellett, hogy behúzza az ablakot..."a fene vinné, gyermekkoromban egyszerűbb volt az ilyesmi" Gondolja.
Megpróbálja megzabolázni a lélegzetét...végülis halgatózásért nem jár nagy büntetés...főleg úgy hogy tökéletes indoka van a jelenlétre.
"Mit óbégat itt ez a fajankó"-gondolja miközben öccse a törpöt hergeli.
egészen közel szorítja fülét az ablakkeret széles fa sávjához ami a keretben tartja az üveget...elég rosszul, de azért hall még mindent.
Még jo hogy oda léptem Amoshoz. Niklas meg hát elintézett nekem egy kis kinos jelenetet. Helyes, ezzel is előbbre vagyok. Ez az idegen messziről jött ahogy elnézem a lovát. És a patkot amit lecserélt. És ahogy látom talpra esett is, de naiv, itt kardot emelni. Veszélyes, de bátor. Vigyázni kell vele. Stilusa kifinomult, és választékosan adja szavait. Megvan a gyenge pontja. Már nem aggodok, eddig félő volt a sok idegen, de elterelésnek a legjobb. Hát tesztelem egy kicsit.
Oda orditok az ajtóból Niklasnak
-Üsd ki Niklas! lenéz téged, nézd má mekkora szája! Patkold meg te is őt! Nem kell ide az ÚR , tökösebb vagy! Mutasd meg milyen egy törpe dühe! Ne hozz már ránk szégyent!!!
Ezzel Demion haragját szülöm. Megéri. Sok itt az idegen. Az idő meg sürget.
AJÁNLOM AZ OLDALT
